irdatlan

szél fúj. Helsingør, 12 fok. a taft még mindíg tart.

akkor is

lesz ertelmes munkam, amiert fizetnek is... na.

ma

végre jól vagyok és pont.

ma megint szeptember van

a tegnapi november után. holnap szabad vagyok, kis fellélgzés a végsö merülés elött a Hilton-mosogatás bugyraiba, két nap még...

Mi az, hogy boldog

és igen, igen igen! hétfötöl nincs több mosogatás, hétfötöl szobalány lettem. (pont mint a Sims2. de esküszöm ez nem a virtuális valóság, hanem ez a másik, az igazi)

napsütéses

ragyogó vasárnap, Brittavel piknik egy parkban, késöbb Wintana is csatlakozott hozzánk a Landoromatban, most pedig Nicolait várjuk még, hogy teljes legyen a dolog. csodák csodája ma süt a nap, kellemes szeptember végi idö van, így szepmtember elején.

takarítós meló

nem jött össze, az volt a baj, hogy nem tudok autót vezetni. hétfön ebédidöben viszont találkozom a pincérek fönökével a Hiltoban. hátha. meg ha minden jól megy, akkor sikerül beiratkoznom az emigránsok nyelviskolájába, és akkor ingyen tanulhatom a nyelvet. ez van. meghogy Daninak köszöm a segítséget, megha Axel el is vesztette magát.

voltam

reggel állásinterjun. remélem megkapom a melót. lépcsöházakat kell takarítani. a fizetés jobb mint a Hiltonos munkánál, pici cég, mindenkivel külön foglalkoznak, és hát nem csinálnak olyat, amit nem szabad, pl tíz órát dolgoztatni az embereket. ez ugyan csak részmunkaidös munka, de a kondícíók sokkal jobbak, és ráadásul ök visznek ki a munkahelyszínére is. Pierre a tulaj, kedves volt, nem is tudom mit mondjak még. remélem ez összejön, és jó lesz. semmi mást. újjakat keresztbe. ennyi. meg egy bambi.

barátok közt :D

reggel 10re

megyek interjúra lépcsöház takarítónak. hajrá.

miközben megy a mosás

netezem, meg ittam egy teát, élejen a globalizált világ összes landromatcaféja. de tényleg. valami oltári ötlet.

tegnap este meglátogattam Brittét, és palacsintát is sütöttünk, aztán mikor este hazaértem beraktam a laptoba egy dvd-t, és jól elelaldutam a filmen, de leglább tudom miröl szólt, mert már láttam a korábban.

és persze a végén azért történt jó dolog is, bár lebontották a házban a hátsólépcsöt, ami meglehetösen érzékenyen érintett, mivel kitudja miért, és hogyan, de az én kulcsom csak a hátsó ajtót nyitja. zárni mindent zár. viszont ennek az elképesztöen hülye szituációnak köszönhetöen belémfutott Anita a negyedikröl, és megmentett, meg hát én is öt, mivel felcipeltem 2 év körüli kisfiát, Danielt, ö meg átengedett a lakáson. persze közben megbeszéltük az élet nagy dolgait, mint munkakeresés - az én verzióm, második gyerek amig az elsö pici - Anita verziója, és a végén adott egy telefonszámot, ami egy nemzetközi egészsëégbiztosítóé, hívjam csak fel öket, ö is ott dolgozik, és mindig keresenek embert, és nem kell dánul tudni. merthogy a fotósboltos ötletem hamvába holt. hat fotós boltból hatban mondták, hogy tökre keresnek embert, de hát az a fránya dán tudás. merthogy amíg csak fiatlabbak jönnek, addig okés, mert ök mind beszélnek angolul, na de az idösebb generáció ugye. az egyik helyen a srác hyper jó fej volt, azt mondta, hogyha beszélek már dánul egy kicsit jobban, akkor mindenkép menjek vissza. persze tudom, ez csak amolyan kósza bíztatás, de akkro is jól esett, merthogy emberszámba lettem véve. persze az ideális világban most lenne annyi pénzem, hogy decemberig, amig haza nem megyek pestre egy karácsonyozni, addig semmi mást ne kelljen csinálnom, csak dánt tanulnom, és akkor januártól már marhára menne nekem ez a dolog, söt, még a hülye Borups Højskolebe is be tudnék iratkozni, hogy fotózást tanuljak. mivel a legnagyobb baj a Hiltonos melóval, azon kívül, hogy leszakad töle a derekam, hogy nincs idöm meg energiám arra, hogy nyelviskolába menjek, és ott senki az ég egy adta világon nem beszél dánul. durva. de akkor is legyözok minden nehézséget. és gyözni fogok. mert nincs más választás. meg egyébként is. az élet egy kaland.

a kiállítás

megnyitó jó volt, mindazok ellenére, hogy az utolsó percben egy rakás ember lemonta, és nem jött el, és végül bár Isao elcipele a kotót, nem játszott, én meg nem forszíroztam. olyan négy körül aztan Markéta meg Ladya elmentek egyet sétalni a városba, Isao meg én meg hazamentünk hozzám, föztünk, beszélgettünk, késöbb Markétáék is megérkeztek, ettünk a kertben, és minden jó volt. hat körül Wintana is befutott, a többiek hazamentek az IPCbe, mi meg elmentünk a kávézóba, és még ott dumáltunk. nem volt semmi különös. a dolgok csak úgy történtek, de összeségében ó volt. nagyon jó kis nap.

http://index.hu/politika/kulfold/dAN070902/

nem tudom mi volt, nem voltam a közelében sem a dolognak, épp Helsingørben voltam az IPC culutre eveningen, és Markéta szülinapját ünnepeltük. a dolog nyomait ma láttam, nehány nyom az utcán semmi egyéb. sztoikus nyugalommal vakarják az emberek a felfestett 69et a kirakatüvegekröl. semmi más nincs.

a munkára

az, hogy rohadtul nehéz, nem kifejezés. estére majd beszkad a hátam. mondtam is ma Davidnek, hogy jó lenne, ha tudna valami kicsit kevésbé megterhelö munkát adni, de csak a fejét rázta, hogy most nincs semmi más. aztán beszéltem a pincérekkel, mert hallottam, náluk van hely, szóval megpróbálom azt, hátha, meg megpróbálok mást is. egyébként én vagyok az egyetlen lány a mosogoatók között, és a fiúk is néha nehezen bírják... mondjuk akkor sem adom fel. ma amikor mentem le a reptéren a vonathoz, hazafelé jövet felnéztem az épületre, és csak annyi jutott eszembe, "akkor is le foglak gyözni."

tegnap este

randomszerüen egyszercsa felhívott David olyan fél kilenc felé, hogy akkor ma menjek is már dolgozni, illetve úgymond tréningre. persze Orsival épp az IPCben volt, és hosszú beszélgetést terveztünk Isaoval, szóval végül suttyomban ott aludtam, reggel ötkor felkeltem, elcsíptem a félhatos vonatot, elhoztam a bringámat is egycsapásra, és háromnegyed nyolckor, már a Hiltonban voltam a reptéren úgy, hogy még egy gyors hazarohanásra is jutott idöm.
meló durván ugyanaz mint az IPCben volt a nyáron, csak több. cseréb itt is napi háromszori ingyenkaja jár. elég jó a kantin, szóval panszara semmi okom. kicsit sokat kell cipelni ez minden baj, meghogy nem aludtam ki magam. de mai késik nem múlik.

Magyarországon

az emberek Harry Pottereset játszanak. föleg a wiwen. megvan a Voldemortjuk, akit Tudjuk kinek neveznek, (Magyar Gárda) és félnek, hogy felkerül az égre a sötét jegy (árpádsávos zászló), megy az aranyvérü vs sárvérü háború. már látom is magam elött, hogy Göncz Árpi bácsit elörángatják, ö lesz Dumbeldor, és talán Hujber Feri, Berényi Bandika vagy Viva Kristóf avanzsál Harryvé. bár ha van egy csöpp eszük kimaradnak a poltikából....

COMIKULISSIMUS!
...hátha ez segít...

sokáig

ötletem sem volt, hogy Koppenhága népe hova jár, amikor parkba vágyik, merthogy sokminden van ebben a városban de normális parkkal bizony nincsenek túl jól eleresztve. aztán mikor ideköltöztem megvilágosodtam. megoldás 42, meg az, hogy a bérházak közötti belsö udvarokat nem hagyják parlagon heverni, mint Pesten,nem betonozzák meg le, nem építenek falakat közéjük, hanem szép nagy belsö parkká alakítják öket, kispadokkal, grillsütökkel, játszótérrel, fedett bicikliparkolóval, kis utakkal na és persze kultúráltan megoldott, nem szanaszéjjel hányt szelektív szeméttárolókkal. szóval Koppenhága tele van titkos kis és nagy parkokkal. a szobám ablaka épp egy ilyenre néz. illetve hát konkrétan egy barackfára, amin ott csüngenek a félig-háromnegyedig érett barackok.

üzenet a palackban

rendezni közös dolgainkat végre

j.a.

miért

nem vagyok képes igazán hinni magamban?

rengeteg

minden képes alakulni egy nap alatt is. holnap segitek Gertrudnak a fair traden, vasarnap hazamegyek az IPCbe, hogy beszeljek Rolandoval, de meg az is lehet, hogy szombat este, és talán ott alszom, talán nem, de hát ki tudja. hétfön jön Orsi, és végre megint meg lehet ölelni, meg még annyi minden más. rohan az idöööööö....

belevetem magam

az élet sürüjébe*. ha minden igaz, szpetember másodikán nyílik kiállításom az Ora del Cafe nevü kávézóban itt, Koppenhágában. el sem merem hinni...

*rohanok is printek arait nezni, keretet intezni, meghivok, listak. jajdefontosemberlettem. persze Nils Lund-ot nem felejtem el meghívni.

ott álltam

a space image kiállitás megnyitóján kicsit elveszve, amikor is egy öregúr mellémlépett, és megkédezte, hogy tetszik a kép. mondtam, hogy nem tudom. nem állítanám, hogy nem tetszik, de inkább érdekes a koncepció, lefotózni a költözködést, mint soul of architecture... nevetett. maga részt vett a pályázaton ugye? szegezte nekem a kérdést. igen. de ez most nem számít feleltem. hova valósi? magyarország. aha... engedje meg, hogy bemutatkozzam. Henning Larsen. oh. feletem. es bemutatkoztam en is. mosolygott, majd megszolalt. legkozelebb válasszon valami olyan témát, amiben könnyü eredetinek lenni. a Louisanát mindenki ismeri. mondta, majd elment. késöbb a websitra feltett képeket nézegettem, amikor is egy nö jött oda hozzám. nem ismer senkit ugye? kérdezte. nem. külföldi vagyok. feletem vicceskedve. ilyen szempontból nagyon is külföldi. értem. mosolygott. lassan beszélgetni kezdtünk, majd egy fiatal férfi is csatlakozott hozzánk. épp a gyöztes képet néztük és halkan megjegyeztem, hogy bizony ez a kép több mint jó, és bizony kicsit irígy vagyok az alkotóra. a pasi elvörödött, majd szerényen vigyorgova megköszönte. Nils Lund. mondta. oh. megint. mondtam halkan. hogyhogy megint? kérdezte Nils. hát az elöbb hasonló csapdába futottam bele, illetve személyesen Mr Larsenbe. Nils nevetett. networkingböl kiváló. most pedig lássuk a te fotóidat. megmutattam neki. ötletes, van szemed. mosolygott, és mélyen a szemebe nézett. kedves vagy, de nem kell udvariaskodnod. mondtam. nem öszinte vagyok tényleg, mi okom lenne hazudni neked. nem tudom. feletem. okés. mondta ö. és mik a terveid itt, Dániában. nagy és híres fotós lenni? megint nevetett. jó ha van valakiben amibício´, csak hidj magadban. igyekszem. és hogy kezdesz neki. egy kávézóban akarok kiállítást csinálni. ügyes. itt az emial címem, hívj meg, ha tudod már mikor lesz. mindenképen szeretném látni, és... ha van kedved, valamikor összefuthatnánk, megnézném a portfóliódat. szuper. mondtam én. síenen vagyok mint József Attila gondoltam. amikor búcsúzáskor a nö bemutatkozott, mint a zsüri elnökének a felesége már meg sem lepödtem. csak vigyorogtam, mint a vadalma...

erre

azért ipcipicikét büszke vagyok. meg föleg boldog, hogy Søren használja, amit csináltam neki.

(a fenti szöveg egy link. katt)

dag 217

eljött az óra, új szabadság
legyözni kételyt, félelmet, mételyt,
magad s mást,
eljött a perc, ami csak téged várt,
út ahol más még sosem járt

headlines

kidobta, megégette, felgyújtotta, kapával fejbevágta, elaltta, éheztette, megkegyelmezett, megalakult, megmentette, fellázad, magyar, nem magyar, kis ország, jobbra húz, kommunista, neonáci, megverték, volt, lesz, van, tünetés, meleg, melegek, tüzijáték, földön, vizen, levegöben, a tvben, a valóságban, a filmben, a mizoban, megcsinláljuk, we shall overcome. ez van.

ma elintéztem

az adókártyámat. azt mondták legkésöbb szerdán meg is kapom postán, és ha meg van, akkor már csak Davidot kell felhívnom, hogy bediktáljam neki az adószámot, meg ilyeneket.
tegnap idöjárást tekintve november volt, ma megint augusztus van, bár ugyanazzal a 18 fokkal. egyébként meg most minden jó...

utálok

goodbye-t mondani egy közeli barátnak. nem megy. búcsúzkodásban sosem voltam, és sosem leszek jó. nem megy egészen egyszerüen... God only knows... de nem teszem ide mégegyszer. just sem. pedig így van. nagyon is...

folyamatosan

érkeznek az új diákok. kicsit irigy vagyok, mert én most nem maradok már sokat, huszadikán költözöm, és közeben meg valami mérhetetlen boldogság van bennem. szeretek itt lenni, nagyon szeretem az embereket itt, és kicsit itt marad mindíg a lelkem egy kis darabja, és valahogy ők a dán családom, és ez jó.
ma este megint megyek Sørennel Maribobe, már alig várom, és annyi de annyi jó dolog alakul nap mint nap.

mivel

úgytünik félreérthetö vagyok, szóval öntsünk hát tiszta vizet abba a bizonyos pohárba. szóval. még áprilisban, amikor fogalmam sem volt arról milyen lehetöségeim lesznek Dániában felvétliztem egy föiskolára Ålborgba, ahová fel is vettek design&technology szakra. ámde. ahhoz, hogy csak odaköltözzek, és elkezdjem az életemet sok pénz kéne, ami ugye nincs. ígyhát elkezdtem Københavnban munkát keresni, és eldöntöttem, inkább itt próbálom ki magam, és lássuk mire megyek munkával, albérletben, dánt tanulva. az élet egy nagy kaland.
tegnap egyébként végül találtam lakást, Nørrebroban az Elme gade nevü utcában. szép viszonylag nagy szoba, a körülményekhez képest szuper fürdöszoba, és minden tekintetben jó hely, mivel a a buszmegálló egy saroknyira van, és a vasút meg a metro is 5 perc bringút. ezen kívül a környéken egy két utcán belül van olcsó bolt - www.netto.dk - rengeteg coffeshop, meg nagy élet rengeteg egyetemista, emg fiatal mindenenfele. szóval jó lesz. érzem. vagy legalábbis remélem. jónak kell lennie.

van munkám

meg munkaszerzödésem. ma végre valahára sikerült aláírni. szállás ügyben még nem állok ilyen jól, de augusztus 24 ig maradhatok az IPCben, legalábbis Kristof megígérte. a mai megnézett szoba olyan max 5m2 lehet, épp hogy egy ágy, meg egy pici polc elfér benne, meg egy mikroméretü gardrobe, amibe nem vagyok benne biztos, hogy a negyede akár a nyári cuccaimanak is belefér, arról nem is beszélve, hogy tulajdonképen fürdöszoba nincs is, mivel a wc-t hívják fürdöszobának attól, hogy van benne egy zuhanyrózsa. nem vagyok benne biztos, hogy higiéniai elvárásaim minimumának is megfelelne ez a fajta fürdöszoba, mivel három másik emberrel kéne megosztanom... mindenesetre holnap még megyek egy másik helyet megnézni, remélem az jobb lesz.

azt mondta

az az okos gugli statiszka, hogy a legtöbben azzal a keresöszóval találtak rám, hogy "perverz japán mese mese". mindenesetre elgondolkodtató. a második helyen a "paradicsomos húsgombóc" áll...

különös kegyetlenséggel

egy porszívóval végeztem ki, takarítás során, egy tucat pókot, és egy vérengzö fenevadat, aki nem hagyott aludni már negyedik éjszaka, és a nappalaimat pedig az éjszakai küzdelmek során szerzett csípésnyomok keserítették meg. most vége. remélem a sors kegyes volt hozzájuk, és minden kellemetleneség ellenére, amit okoztak nekem, a porszívó általi halál nem fájt nekik nagyon...

rekkenö meleg

van ma. nem is a meleg, ami rekkenö, hanem inkabb a magas páratartalom, ami földhöz vágja rendesen az embert. Helsingør, 27 fok, de a taft még mindíg tart.

nem Søren

Søren

(ha már minden postomban leírom a nevét legalább lássátok ki ö...)

ma

valahogy írni most nem annyira van kedvem. kicsit tele van a fejem a mindennapokkal, és mire leírnám már rég nem fontosak. pedig ezer dolog történik, munkaszerzödés csak pénteken lesz meg,giga lakás para ugyan nincs már, van három lehetöség is, de még semmi nincs eldöntve, és azért lógnak a levegöben kicsit a dolgaim. persze Kristof megint jó fej volt, és maradhatok még egy kicsit, amíg a lakás dolgok rendezödnek.
hétfön megint megyek Sørennel Mariboba, hogy a jelemezes föpróbát fotózzam, remélem jó képeket sikerül majd csinálnom, kicsit izgulok miatta, és közben alig várom már, hogy ott legyek megint....
holnap este érkezik Markéta (Csehország) itt fog aludni nálam, aztán vasárnaptól már a saját szobájában. jó lesz újra látni öt is. most megyek, meg rohanok. és lehet, hogy a hét a hátralevö részében megint a csak kép verzió lesz majd. illetve... hát mit tudom én még....

az idö egyébkéntmeglöen jó, napok óta 25 fok fölött a hiaganyszál, és lehet mindennap tengerre menni, meg fürdeni, meg biciklizni, ameddig a lábam bírja.

csak kép

csak kép

csak kép

csak kép

csak kép

God Only Knows - Beach Boys

hát ilyen hangulatom van ma. meg fényes, és bizakodó.

tegnap

Sørennel Mariboban voltam - ami olyan cc 1,5 óra autóút ide - hogy megnézzem, ahogy a Les Miserablest próbálják. jó volt, meg élveztem nagyon a szakadó esö ellenére is, meghát önmagában az, hogy Sørennel végre volt lehetöségem hosszan normálisan dumálni már megérte.

Maribo szépséges klasszikus kisváros, és már elöre örülök, hogy legkésöbb jövö hét végén megint megyek, hogy a kosztümös próbát fotózzam...

süt a nap

ma végre, csodák csodája kisütött a nap, bár a nagy szürke felhök továbbra is boldogon úszkálnak az égen. kicsit felpörögtek a dolgok körülöttem, amit élvezek, holnap reggel dán teszt - ezzel zárul a kurzus ugye - pénteken megyek Københavnba találkozni a pasival, aki majd a fönököm lesz, meg szerzödést kötni, utána egy német lánnyal talakozom, akivel albérlet keresés közben a neten futottam össze, és most realizáljuk a dolgokat, jövö héten szobákat nézegetek, remélhetöleg minden simán megy majd ezzel is, késöbb, csütörtök este Marketa érkezik, lassan indul az autumn term, alakul a brand new life. holnap pedig Sørennel megyek, és megnézem a próbájukat.

?

miért soha nem?

moodreport

a hideg tovabbra is kitart, bar eddig legalabb ma meg nem esett.mar ez is valami. tegnap vettem egy farmert a kvicklyben. orulok. pont ket szammal kisebb, mint amit mikor megerkeztem, nezegettem, es a vegen nem vettem meg. yuppie.

ma este

Ayman szerint Social Evening tartunk. a party túl elcsépelt kifejezés, hogy méltón kifejezzük szombat esti kultúráils igényeinket vele. elötte Juan Carlos meg én megnézzük Woody Allen Radio Days címü abszurd komédiáját, mivel igényunk van a high kultúrára. ez megy. meg a bárányfelhök...

időjárás

ki gondolná, de az idöjárás ma tényleg effektiv olyan, mint a kis piktogrammon. süt a nap, esik az esö, közben a fúj kicsit a szél, van itt kérem minden, mint a búcsúban. mindenesetre, most éppen süt a nap, és mivel az esö is szemerkél van egy kis szivárvány a kert végében.

csúcsforgalom

kedden este megjött Eva Némtországból, szerdan reggel Pierre távozott San Fransiscoba, tegnap hajnalban randomszerüen megérkezett Juan-Carlos, késöbb Lucie es Vasek- Lucie új pasija - majd Garba is Jeruzsálemböl. szóval most mind itt, és együtt, szombaton Wintana is benéz, este pedig valami nagy partit csapunk, táborüzzel, meg borral, meg csupa ilyesmivel. welcome home guys.

15 min. fame

mit szèpìtsem.
világhírü lettem...

Love Actually

tegnap este beugrottam pár DVDért Krisftohoz. ott álltunk a DVDkel teli szobában, Jeppe a computerrel játszott épp valami ölöset.
- szóval, mire vágynál? - kérdezte Kristof
- igazából szerelem - feleltem habozás nélkül. Kristof zavartan álldogállt, Jeppe értetlen és kissé sokkolt ábrázattal fordult felénk. - mármint a film címe, Igazából szerelem - javítottam, miközben a röhögés környékezett. Kristof kissé elpirult, majd zavartan kacarászni kezdett.
- hja. mondta. tökéletes választás, a mai, hideg és esös estére...

42

a megoldás, bámily fura is

b.)

na meg persze negyvenkettö. holnap egyébként én leszek a wiwen világ körül. meg világhíres. a kérdés persze csak az, hogy kell e ez nekem, és ha igen, akkor miért is. majd megl´tjuk. a vak is aszondta.

a tanulság

a Pierrenek rendeyett farvel dinner tanulsága, hogy már tudom, hogyan tisytítják meg a mandarint a befőttel.

találós kérdésre kommentben lehet tippelni...

a.) ki, helyes kinaiak halomra ücsörögnek a futószalag mellett és vadul pucolnak
b.) forró vízbe dobják pár pillantra, majd kis kínai masinák megpucolják őket
c.) egy betonkeverőhöz hasonló dobban addig forgatják őket, míg le nem kopik a héjuka kínai mandarinoknak

szóval?

farvel

Pierre szerdán este hazautazik San Farnaciskoba, és csak fél év múlva jár erre megint. ezokból Mako meg én farvell dinnert csaptunk a tiszteletére - inidiai kaja rulez. jól sikerült. Pierrenek eszméletlen humora van. hiányozni fog nekem Pierre. minden nap együtt reggelizünk a kertben, és rengeteget nevetünk. most nyár van, és hideg. januárban tél lesz és hideg, amikor Pierre majd visszjön San Franciskoból.

esö

tegnap óta megállás nélkül esik, és cc 15 fok van. fázom. mitszépítsem...

det går fint

minden szépen halad a maga útján, minden jó, kicsit nagy az elhavazás a mosogatás - tanulás - Kristfonak való segítés bermudaháromszögben.
a mosogatósdiról már írta, a tanulásról is - pont tegnap hallottam vissza Sulejmatól, hogy Kristof teljesen oda van meg vissza, hogy mennyit fejlödtem egy hét alatt dánból, és milyen szépen beszélek, bár szerintem borzalmasan szegényes a szókincsem, és megörjít, hogy nem vagyok képes még elég részletesen kifejteni a mondandóm, illetve, ha hadarnak, továbbra sem értek egyetlen kukkot sem, de nyilván ez majd idövel múlik, cserébe a dán tanárnö, Lone rámszolt, hogy nem beszéljek gyorsan, mert a többiek nem értik... vmondjuk ezen jót röhögtem, hogy mindegy milyen nyelv, ahogy két mondatot tudok magamtól, abban a pillanatban hadarni kezdek. nyilvánvalóan a hiányosságaimat próbálom leplezni ezzel, illetve mentális trafficjam-et okozok folyamatosan magamnak, ha nem beszélek elég gyorsan, ami több, mint idegesítö dolog, ha nem vagyok képes kifejezni magam, a kezdö szint miatt.... egyébként is, dugóban ülni semmilyen formában nem bírok, nemhogy mentálisan.

szóval Kristófnak való segítség:

• kirándulás szervezés Louisianaba
• filmszínházunk bemutatja, azaz IPC mozi minden este, ahol felváltva mutatjuk be kedvenc dán filmjeinket (és igen Orsi, a program, amit kirakott a common roomba, úgy van aláírva, hogy Kristof + Bea)
• segíteni a diákoknak a sport programok megszervezésben
• általában véve, segíteni nekik, mindenféle ügyes-bajos dolgaikban

szóval nem mondhatom, hogy unatkozom. egyébként meg jó fej volt, mármint Kristof. mert beszélt Lisevel - aki a dán nyelvi kurzusnak a vetezetöje, és az Aktiv Dansk címü elévülhetetlen bestseller szerzöje - hogy tudja, hogy mondtam Lisenek, hogy augusztus közepétöl szállást keresek hosszútávra Københavnban, és Lise azt mondta, még átgondolja, de legyen olyan kedves, és adjon nekem szobát, és valami kedvezményt is kiverekedett nekem. szóval tegnap ez is kiderült, úgyhogy no more para, hogy nem lesz hol laknom, söt.

most pedig visszadölök aludni. ma Kristof elvitte a többieket kirándulni - ennek örömére szakad az esö, bár az elmúlt pár napban szép idö volt, és még úszni is tudtam a tengerben - forszírozta, hogy menjek én is, de a mindennap hatkor kelös mókatól kicsit álmosabb vagyok a kelleténél, meg egyébként is, most jól esik egy kis unaktivitás. meg leghet, hogy ma meglátogat Nicolaj Andersen barátom, akivel egyszer még útban Románia felé barátkoztam össze, és ö itt járt filmrendezö, most meg fog producer szakra Københvanban, és lám milyen kicsi a világ, mert most költözködik vissza Dániába romániából. jövö héten pedig jön vissza Eva (Németország).

fura leírni, pedig így van. borzalmasan hiányzik Jaun Carlos.... persze nem ez nem szerelemből történő hiányzás, hanem olyan, mint amikor egy közeli családtagot nagyon vársz haza és az Istennek nem jön... pedig jöhetne már...

dánul...

beszélni néha rohadtul nehéz. iszonyatosan felidegesít, hogy nem jutnak eszembe a szavak, amiket már ötvennégymilliónyolcszázhuszonyolcezerkilncvenkilencszer megnéztem a szótárban.... persze ilyenkor hülyének érzem magam, meg butának mint egy tök. ráadasul Lise forszírozta, hogy erösebb csoportba menjek, mint ahol tartok, tehát ez most azt jelenti, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem, és sokszor egy kukkot nem értek, csak próbálom elcsípni a lényeget, és akkor már nagyjából okés a dolog.
a meló - úgymint mosogatás - pont túlélehető. kb úgy néz ki az átlag napom, hogy felkelek 6.15 kor, reggelit csinálok, megpróbálom az ebédhez való terítéshez a lehető legtöbb dolgot előkészíteni Makonak, megreggelizünk 7.45 és 8.15 között, pontban 8.15 kor felszólítom a koszos edények gyűjtőhelyre pakolására, majd kihajigálom a népet, Makoval elkezdünk mosogatni, én 8.45 kor lelépek, és onnan egyedül övé a terep, mivel nekem már 8.30kor elkezdőtött a dán órám, rohanok, beesek, nem piszkálnak, tudják mi a helyzet, 10.00 - 10.30 ig van szünet, ami kávét-teát jelent, szünet vége előtt öt perccel beszedem a cuccot, gyorsan elmosom, és késve érkezem megint az órára, ahonnan a vége előtt 20 perccel lelépek, mert ebédnél rengeteg a mosatlan konyhani cucc, és ha előtte elmossuk, akkor jobban jövünk ki idővel. ezután segítünk Michaelnek kirakni az ebédet, megesszük, majd 13.15 kor megint kihajigálunk mindenkit, és 14.00 től, ha ügyesek vagyunk, akkor szabadság van elvtársak - ma pl csodák csodája 30 fok, úgyhogy fürdés volt a tengerben, ami Andreas szerint mindegy milyen idő van, egyforma hideg - meg leckeírás, kivéve, ha Kristofnak kell segítenem a délutáni programokban, de az nincs mindennap. továbbá minden hülyeséggel a diákok engem keresnek meg, én meg segítek nekik, ha kizárják magukat, nem találják meg a szobájukhoz tartozó fürdőszobát, a legközelebbi közértet, tengerpartot, belvárost, fogkefét, meg tudja Isten mi mindent még. este csak vacsi utáni mosogatás, meg takarítás van, amivel cc egy óra alatt végzünk ketten, de mar Runa rohadtul rendes volt, és egy nagy csomót segített. azt mondta hova rohajon, a gyerekei a nagymamánál nyaralnak, Garba Jeruzsálemben, ő meg most szalmaözvegy, úgyhogy legalább csinál valamit, meg örömet szerez nekünk. sokszor elgondolkodom Runán... azt hiszem rohadtul nem irigylem őt.

på dansk

Lise, aki azt a dán nyelvkönyvet írta, amiből eddig tanultam, azt mondta ma a teszt után, hogy bár látszik, hogy még nem fejeztem be a könyvet (nem jutottunk a félév végéig a végére) azért ő engem simán berak a hatcsoportból a középsőbe, mert szép a kiejtésem, és képes vagyok összerakni mondatokat magamtól, amikre nem volt formula a könyvben, és szerinte van nyelvtehetésgem. szóval a háram szintre léptem, holnaptól aktivizálja magát az aktiv dansk, én meg majd valahogy ellavírozok két mosogát között egy kis dán házival.
egyébként ma megérkeztek az új diákok. átlagéletkor megállapíthatatlan, mivel 18 és 68 év közőtt vannak. legidősebb John, az újzélandi nyugdijas professzor, aki passzióból tanul dánul, a legfiatalabb meg épphogy 18.
most megyek aludni. reggel én csinálom a reggelit. 6.3o kelés.

kis szombat esti nihil

Mako es Simon Københavnban, Malik petárdázik a kert végében, Ayman mos az alagsorban lévö laundury roomban, Juan Carlosról még nincs hír, mikor jön vissza Amsterdamból, én meg csak ülök a gép elött, levelket írok, szállást keresek augusztus közepétöl, meg küzdök a fejfájással. kint fúj a szél, még böven világos van cc 20 percig, és végre már abbahagyta és nem esik. kis szombat esti nihil. meg is nézek egy Wody Allent.

időjárás

mára azt ígérte a gugli, hogy jó idö lesz. kis helyes napocska mosolyog, egy pár bárányfelhövel körítve. ehhez képest függönyesö esett eddig... hideg van. Kristof szerint ez eddig élete leghidegebb nyara. kénytelen vagyok elhinni neki.

my computer

reggel voltam bankban, van bankszámlám, elnézést kértek, hogy hétnapba telik, amíg kiküldik a kártyámat, Lasse az ügyintéző srác kedves volt, most pedig itt ülök az IPC könyvtárában, Pierre megcsinálta a wifimet, úgyhogy mostmár zubog a net, és van végre firefoxom is, a photosop meg este lesz meg és a teljes boldogság is.
Kristof reggel felhívott, hogy a Køge-s móka ma mégse legyen, merthogy neki ma egyre vissza kell érnie, meg egyébként is arrafele zuhog az eső. itt felhős, de süt a nap, 23 fok van, dújet málenkij vétyer, mondanám Yanának meg Olesyának, ha itt lennének. de nincsenek. hiányoznak. csak úgz, mint a többi 53 emberke...

back

Helsingør, 14 fok, kis esö, enyhe szél, de a Taft még mindíg tart.
a visszafelé utat mindenféle kaland nélkül megúsztam. azt hiszem a gépen az egyetlen zavaró tényezö a mögöttem lévö ülésen röfögve parizeres szendvicset csámcsogó két asszony volt, akik versenyeztek, melyikük eszik többet és gyorsabban. vidám volt.
mostmár hazaértem, és rémes csend van, senki nem ért még vissza rajtam kívül, illetve Jeppe itt van, de ö meg hosszasan exuzálta magát, most ért haza munkából, és hulla fáradt. szóval ma még egyedül, de holnap már jön vissza Prahaból Mako és Simon, meg Juan Carlos Amsterdamból, és minden jó lesz. most megyek nézek valami kaját, mert kilukad a gyomrom...

a bogár kávézó

ma meglátogattam Ágit, Vincét és Pepebabát - irtózatos döbbenet és közhely, hogy nőnek a gyerekek - este pedig a bogárkávézóban terveket szőttünk Pannal, megváltottuk a világot Lujzival, aztán Peettel is, megnéztük a dörgés után a villámlást, meg az esőt, limonádét ittunk és szódát, meg volt aki kakót, Peet blogger bogarat rajzolt, vátuk Pirkót és Alexet, nevettünk, búcsúztunk, várkoztam ,éjjel egykor káposztás pogácsát ettünk a Rákóczi pékségben, csöpörgő eső sétáltunk a Rákóczi úton, a végén nagy ölelés és búcsú. how do you measure a year of the life...

itthon

mostmár, hogy egy hete itthon vagyok, lassan kezdek visszaszokni, és nem kérek elnézést a buszon a angolul, meg dánul. jó újra megölelni a családot, a barátokat, végigjárni a régi helyeket. csütörtökön megyek vissza. itthonról haza.

Budapest

valahogy megérkezve Pestre csak vendégnek éreztem magam, és mindenféle tét nélkül lebegtem a kis magyar valóságsokkban. Pavlov hármonegyed nyolckor csöngetett a gyomromnak, üzenet az agyba megérkezik, irány reggelizni, kinyitom a szemem, tekintem a sárga plafonra mered, és ráébredek, nuku reggeli, nuku dinning hall, old meg magad kislányom, ha éhes vagy - persze a hűtő üres. indulás a városba, megküzdeni az elemekkel. az Astorianal csak egy pogit akartam venni, de azt mondták a pékségben, hogy nincs, mivel tízezressel akartam fizteni. pedig ott állt a sok szép és mosloygós pogi, és mögöttük az undok lány, az undok lány rágója, meg az undok lány rosszkedve. nem mondtam neki semmit - urilányok kussolnak - és ahogy kiléptem a pékség ajtaján az arcomon leggördült egy könnycsepp. igen, most már érzem, itthon vagyok...

a reklám helye...

potom nyolcszázezerért már az Antarktiszra is elutazhatok. kiváncsi vagyok, vajon hányan verik a Budavár Tours ajtát, hogy "az utolsó érintetlen földrészt" meglátogassák. mondjuk abban a hőségben, amit olvastam, hogy volt, lehet hogy akad, és így remélhetőleg egymásra talál kereslet, meg kínálat.... who knows?

egészen mellékesen mivel ma repülönöm kell, és fosok tőle rendesen, úgy fest Szt Péter meg az összes ügyeletes időjárásfelelős odafent ma kegyeskedett meghallgatni imáimat, és eddig még jó idő van, süt a nap, és a tegnapi 15 fok helyett ma már 20 is van, és csak a bárányfelhők legelésznek szanaszéjjel a kék-ég tengeren. ez van.

második rész

a Helsingøri mesék második része azzal kezdődik, hogy ma este szépen felülök a repülőre 19.55 kor, és 21.45 kor kis családom ölelő karjaiba vetem magam, majd még tíz napig eszem az életüket, meg mindazokét, akik találkozni akarnak velem.

a repülést továbbra sem szeretem, már most összevissza dobog a szivem, ha rá gondolok, de én csináltam magamnak.

ma egyébként az IISAC group elment Osloba, ahonannan majd visszetérnek az USAba, és édesek voltak, és jól megleptek, mert nem számíottam rá, de valaki nekem is csinált good-bye borítékot, és csurig volt kedves, helyes, és szerettetel teli üzenetekkel. az Israeliek meg Palesztinok holnap reggel utaznak aztán Mako meg Simon végül csakelmegy Prágába meglatogatni Luciet és Maitet, Juan Carlos Amsterdamban nyaral, Søren Porvanceban, Kristof a Summerhusban Faxelidepladsban, ahová meg is hívott juli 13-ára, amin aztán végkép meghatódtam, Runa és Garba Norvégiába mennek, Gertrud csak a környékre, Michael Olaszországba, Ayman és a gyerekek pedig lastüminute utakra vadásznak, ami Malik szájából a következőkép hangzott
- hát vagy Mallorcara, vagy Görög esetelg Törökországba megyünk, de ha nem találunk jó last minute utat, akkor apa megígérte, hogy elvisz Snekkersteanbe.(szomszéd falu, gyalog cc 15 perc), úgyhogy mindenkép fogunk utazni.

Michael egyébként minden valószínűség szerint elkapta tőlem az torokfájós, orrszívós, fejfájós nyavaját, és most othon fekszik, és remélem, hogy nem Soyako - aki épp babát vár - nem kapja el, és mire nyaralni mennek kedden, már Michael is jól lesz. tegnap egyébként valami őrült módon nyűgös volt, és annyi konstruktivitás volt benne, mint egy marék spenótban, cserébe előző este a kedvemért hamis rakott krumplit csinált (kolbász nélkül), ami elképesztően jó volt, és persze megható, mert napokkal korábban beszélegettünk a kedven ételek bermudaháromszögéről, és hogy mik a nemzeti sajátosságok.

most megyek, és csomagolok, és összepakolom két hétre a kis életem.

dag 163

százhatvanharmadik nap. megyógyultan, kicsit még köhögve, fázósan - mert ma mindössze 12 fok lesy maximum, de persze én akartam északi országba jönni, kellett nekem Dánia, úgyhogy most aztán csend legyen - szóval jól vagyok. nemsokára megjön Søren, végre lesy egz kis időnk csak dumálni mivel ma az összes Crossing Borders, IISAC és MS student elment Københavnba valami miniszterrel találkozni, mi meg jól itt maradtunk Mako, Simon meg én.
számomra is hihtetlen, de három nap múlva kése este ugyan csak, de akkor is, szóval három nap múlva már az idevágó hírek szerint a katlan szerű Pest utcáit fogom róni... mindössze másfél óra a repülőút, mind az 1300 kilóméterével, és valahogz ez az, amit azthiszem sosem leszek képes megszokni, hogy mintha kis piros cipőm lenne, és csak kimondanám, hipp-hopp, legyek ott, ahol akarok, és már meg is történt, és nem mese, és nem álom, hanem a cudar valóság, meg a hightech furcsda kombinációja.

Eva hagyatéka

Eva - németország - egy hete, amikor itt járt itt felejtett valamit. néhány bacit, és vírust, amik akkor őt, most engem tettek beteggé. a torokfájós részen már túl vagyok, most a köhögős, taknyosodós rész van. ma gondoltam is rá, talán jót tenne, ha kifeküdnék kicsit a finom meleg napsütésbe, D vitamin ugye, de esélyem sem volt, hetek óta folyamatosan esik, és hideg van.
egyébként nem kell aggódni, van lándzsás útifűszirupom, meg panadolom, és majd csak túlélem valahogy az egészet.
egyébként megírtam Evanak, hogy hinnye no, miféle csomagot kaptam tőle, de csak ennyit válaszolt:
"oh. I'm sorry. poor you, but don't care, I'm okay now, and I gave to my sister also. so, hopefully you getting better soon. with love. Eva."
no comment...

sankte Hans

tegnap este hosszas készülődés után Ayman (Chef bácsi) végre összeterelt mindannyiunkat, hogy elinduljunk egy Panjabi étterembe megünnepelni Mako és Simon eljegyzését, majd a tengerparton körbeugráljuk a Sankte Hans napi tüzet, és lerészegedjünk.mármint a lerészegedés csak Ayman tervei között szerepelt, és mivel már délután elkezdett vodka ü sprittal alapozni elég hamar össze is jött neki ez a project. az IPCüből a városba jutás már nehezebben ment, bár az étterem mindössze 10-15 perces kényelmes sétára van, de ő taxit hívott, de mikor a kocsi megérkezett mind a hetünket be akarta passzirozni egy sima passatba, persze a dirver nemet mondott, erre Ayman felháborodott, és hívott egy kisbuszt, amivel már végre elindultunk. az étteremben kicsit talán túl otthonosan érezte magát, mivel megpróbált mindent átrendezni, mondván, a főnök a haverja, néhány vendéget elüldözött, nekünk meg megmondta mit is akarunk enni, mit szeretünk (butter chikent mindenkinek!) majd lassan végre elfárdat, és csak csendben énekelgette a tell me baby, whatís the story című örökzöld egyetlen sorát, amit tud. Mako, Simon, Wintana meg én, megpróbáltunk lelépni időben, hogy még elcsípjük a tábortüzet a tengerparton meg a tüzijétékot, de Ayman addig húzta az időt, míg lemaradtunk mindenről. cserébe Mako becsípett rendesen a cobrasörtől, és egész uton hazafelé Simon hátára kéredzkedett, aki cipelte is becsülettel - mégiscsak nem sokára a férje lesz ugye - meg felváltva akart fagyit enni, és rosszul lenni a rengeteg kajától.
az étterem maga egyébként nem volt nagyon rossz, de a pesten megismert indiai éttermek messze jobbak,még a Bombay express is. eddig nem tudam elképzelni, hogyan lehet elrontani egy sós lassit, vagy a naant, de mostmár tudom. a lassit ne joghurtból, hanem creme freshből kell csinálni, amitől vizezett tejföl íz jön létre, és ccsak dobáljunk bele jégkockákat, meg egy pici sót, hogy pont zavaró legyen, hogy se nem sós, se nem édeskés tejföl íze van, a naant pedig ne nyújtsuk ki teljesen, hanem valami vastag száraz izét kreáljunk belőlle, amit természetszerüleg nem sózunk meg, és a lepkeszegymagokat is felejtsük el, meg a vajat, ami ugye a butter naan elengedheteteln összetevője. cserébe a pakora finom volt, és a mentaszósz meg mangochatni is. persze nem egy korszakalkoto jór tessen itt gondolni, hanem csak siman jóra...
mindenesetre hala Makonak, Simonnak, Wintananak meg Sulejamanak az este elég jól sült el, és jókat dumáltunk miután Ayman elcsnedesedett.
Sankte Hans meg lesz jövőre is... remélhetőleg...

day of suprises

- vendéged jött! -kopogott be ma Juan Carlos. meglepődve néztem fel a szamítógépből. hirtelen alacsony kis sötétbarna emberke ugrott el az ajtó mögül, és fél máasoperc múl múlva már egymást ölelgetve kiabálta, hogy "meglepetés! meglepetés!" annyira megörültem Anilnak (India) hogy szinte el is feledkeztem Juan Carlosról, aki csak csendben, molyogva állt ott, és nézett bennünket. aztan felszaldtunk az emeletre, ahol az egész jelent töviről hegyire megismétlődött, csak most nem én voltam meglepve, hanem Mako, majd megkésőbb Simon. Vacsora közül Anil lelépett, majd a semmiből hirtelen Atiq (Bangladesh) és Arooj (DK- Pakistain) került elő, Atiq még a mosogatásba is beszáált nagy kedvvel, pedig általában csak immel - ámmal csinálta, amikor muszály volt évközben. nem jutott semmi mas az eszembe csak az, ajándék ez a nap, még akkor is, ha reggel annyira esett az eső, hogy amíg a stuff lakastól az iskola 10 méterre sem lévő kapujáig elértem csurom vizes lettem, és egz pocsolyába térdig gázoltam - na jó, csal labszárközépig - és kutyahideg van.

photocompetition

tegnap felhívtam a Henning Larsen alapítványt, hátha már van bármi hír a fotópályázatról, amit március egyig kellett elküldeni. most megnyugtattak. van, de csak augusztus 20-án hirdetnek eredményt - Henning Larsen születésnapján - addig is üljek szépen türelmesen a seggemen, meg számolgassam a bárányokat...

egyébként rohadtul álmos, fárdat idő van. olyan párás hideg, amitől egész nap aludni tudnék, és Greg ugyan váltil állítja, hogy a Midsummernight festen is ilyen idő lesz, sőt, még rosszabb, én azért a lelkem mélyén remélem, hogy addigra csak kisüt a nap, és tényleg lehet élvezni a közel éjfélig tartó világosságot, a hajnali három fél nyég közötti napfelkeltével. olyan jó lenne....

IPC family

vasárnap este, miután mindenki elment, kivéve Axelt, Mayut, Wintatnat és Aroojt ,Makóval és Simonnal nekiláttunk vacsorát főzni, Juan Carlos is velünk tarott, és egészen különlges családias esténk volt. ahogy azóta is minden este, bár ugye vannak változó tényezők, de Simon, Mako, és Juan Carlos az allandó. most valahogy nagyon jó. hihtetelten béke van, tele vagyok tervekkel, és valahogy azt érzem, van helyem a világban, sőt. a helyemen vagyok...

ja és vettem egy bringát Olesyatól 150 DKK volt. szép. sárga. agyváltos. megy mint állat.

vége az elsö résznek

tegnap este még éjszakába, illetve hajnalba nyúlóan beszélgettünk a common roomba. talán sohasem voltunk még ilyen közel egymáshoz. csak ment a yoursong, és mindenkinek ott volt a gombóc a torkában.

10.30 - kor jön Anita, Gertrud meg a takarítós csaj - aki már nem Tip sajnos - hogy megnézzék a szobámat, és átadják az épület másik a stuff számára fentartott részlegébe a kulcsomat. most pakolok. szortírozom az életem, az emlékeimet. nem megy ez nekem....

eljött az óra, eljött a perc

tegnap este megvolt a performance night, hajnali egyig tartott. minden szuperul sikerült, a dalt, amit írtam és Søren zongorázott, és persze ő krealta a kíséretet - imádták, a sketch, amiben rendezőt játszottam, jól sikerült, nem feljetettem el a szövegemet sehol, és Juilen is összeszedte magát estére, szóval most kéne, hogy jöjjön a vége főcím, blog bezár, a Helsingøri mesék ezennek véget értek...
de nem így van. a Helsingøri meséknek koránt sincs vége, ahogy Dániai létem sem fejeződik még be egy jó ideig, ha minden igaz. július 1-ére szól a repülőjegyem és mindössze két hetes villámlátogatást teszek a lángoktól ölelt kis komp-országban, majd visszatérek ide, és hogy aztán mi lesz, még fedje homály kicsit. mindennek megvan a maga ideje. most pl annak, hogy a szépen felújított party-roomban mégegyszer együtt ropjam ezzel az ötvenyolc emberrel a világ harminchárom országából, és mégegyszer megöleljem őket, van akit talán életemben utoljára.

so long, and thanks for all the fish

utolsó napok

a Spring term 2007 a végét járja, napjaink meg vannak számlálva. hétfőn volt utoljára rendes tanítás, tegnap óta kreatív napok vannak, mindenki gőzerővel készül a holnap esti performance nightra, sketchek, dalok, slideshowk, a photography és a self express class kiállításai, Moto és Axel filmjei, Simon animácója, Tom short playe. a borítékok a falon a commonroomban, meg alig alig vannak bennünk üzenetek, de lassan telnek, Eva blogot gyárt a termnek, amibe majd mind irhatunk, és remélem fogunk is.

a tegnapig györnyörű napos idő most kezd hidegre fordulni, esőszag van a levegőben, de most valahogy jólesik, még a megázás is kedvemre lenne. ma délután Kristoffal körbetekertünk Helsingørben, és jó volt, pont mint cc egy hónapja az excursion weeken, és tegnap próbáltam Sørennel a dalt, amit énekelni fogok, és amit én írtam, és izgulok, hogy hogy fog menni. Søren meg annyira biztat, és annyira hisz bennem, hogy olykor zavarba jövök tőle. holnap még végső hajrá, és pénteken, majd délben tessék erősen koncentrálni, és rám gondolni...

nyár, tiszta erőből nyár

pénteken megérkezett Tami és Sasha az előző turnusból, Axel besértődött, és elbujdolkolt, szombaton sokan együtt lementenünk a strandra - voltunk vagy 20 - an, és úsztunk. és napoztunk. és rengeteg beszélgettünk. ma is nagyjából mindenki az északi-tenger rulez programra szavazott, úgyhogy most mindenki barna, és álmos és éhes.

ahogy elnézem, mostanában az egyszavas bejegyzéseket kedvelem, ami azt jelenti, hogy senki nem tud meg szinte semmit a bolgbol, és normális esetben én se fogok elmlékezni egy fél év múlva, hogy mi volt a vajon. de egyelőre még nem mondok semmit, pedig jaj, és de jó lenne belekiabálni a világba egy pár dolgot, jót, meg rosszat, meg mindenfélét, "meg gyermekjátékot, oh boldog fogócska.... "

ma egyébként semmi említésre méltó nem történt, csak úgy vagyok, bele a világba kicsit, ami nem jó, mert nem szeretek csak úgy lenni bele a világba, és azért sem, mert lenne dolgom bőven, csak valahogy jobban esik a kertben feküdni a napon, és a bárányfelhőket lesni, aztán meg éjjel behozni a lemaradást.

közben meg mégis annyi minden történt, ami fontos nekem, és közben kis semmiségek, egy ölelés Sørentől, egy jó beszélgetés tegnapelőtt Juan Carlossal, tegnap pedig Krisoffal, Garba különbékéje, ma esti Contact Group Dinner Runával, Kath tegnap esti félmondata, Markéta öszitesége, és öröme... nem tudom elmondani. nincs rá szavam...

vajon....

...

ma éjjel nem alszom, úgyhogy más se csinálja

two weeks left

két hét van hátra a félévből. az egész úgy repült el, mint egy álom. egy hát tanítás már csak, és az utolsó héten már csak a performance nightra, és a kiállításainkra készülünk, meg nyilván a búcsúra. vannak akik maradnak Dániában, és vannak, akik körbelátogatják a barátokat, meg utazgatnak még egy kicsit. teljesen irreális, hogy máris vége. olyan tisztán emlékszem még az első napra, az első impulzosokra, mintha tegnap lettek volna, vagy öt perccel ezelőtt.

ma egyébként brunch után röpladáztunk, filmet néztünk, majd megint röplabda, és újabb film következett a vacsora után, végül, mivel valaki eltüzelte a tűzrakóban összegyűjtött fát, a ma esti tábortőz (is) elmaradt, és végül a commonroomban begyújtottunk a kandallóba, és Jóbarátokat néztünk egymás ölében fekve. persze a mai napra egészen más terveim voltak, mint ahogyan alakult, de jó volt így is. holnap life stories last session. tehát délután nincsenek óráink, de reggel lesz dráma Sørennel, meg world cinema Kristoffal, és segitek Mariannának megtratani a magyar filmes prezentációt, és rohanok a term-tshirtoket intézni, meg a fél, vagy az egész életem. ez van.

135. nap

ma elrohantam pológyárba a term-tshirt intézni, este fotóztunk Juan Carlossal, most is rohannom kéne, de valahogy írnék is, közben meg minden amit leírok azonnal közhellyé válik...
Søren adott az egyik schatchben egy nagyobb szerepet, amit majd a peromrance nighton fogunk bemutatni. nem érzem benne magam jól, nem szeretek színpadon állni, mondtam is neki, meg kértem is, de hajthatatlan. és folyton csak mosolyog, és cinkosság van a szemében, leszerelhetetlen. Juan Carlos erősen presszionál, hogy csináljunk együtt valamit a performance nightra, aminek örülök, mert jó barátok lettünk, és valahogy egészen fura mód félszvakból is megért...

29+1nap

Wintana az ebédnél megénekeltette mind a 80 embert, aki most vendégekkel együtt itt van, Ayman a vacsorához szülinapi tortát sütött, Søren, amikor beestem a kórusra - mivel a fotóórám ma hamarabb ért véget, és ilyenkor mindiíg beesem a kórusra - amint meglátott rögvest rákezdett az örökbecsű Happy Birthday című slágergyanús számra, és a kórus még egyszer külön elénekelte, a magyar lányok - értsd: Alina, Éva, Marianna - mákosrétes meglepit sütötöttek, partit szerveztek, és sokan eljöttek, és kaptam egy csomó embertől ajándékot, amire egyáltalán nem számítottam. az egés zolyan valószerűtlen volt, és a legvalszerűrtelenebb az, hogy kaptam valakitől névtelenül egy csokor vörös rózsát, ami gyönyörű...
a virtuális képeslapokat meg jókivánságokat ezúton is köszönöm. de tényleg.

29

magam magam...

rainy face

tegnap este óta rendületlenül esik, az elveszett magyar karakterek randomszerüen előkerültek, ma reggel megérkezett a sárga színű, dán egészségbiztosítási kártyám, benne vagyok a mátrixban, máris levél is jött, hogy nyissak bankszámlát, Søren leforditotta nekem, mert csak negyedét értettem, és jól meglepődtem mert a sárga kártya mellé itt jár egy piros is, amin rögvest nyilatkoznom kell, hogy akarok e szerv donor lenni, halálom esetén... praktikus ország ez, tudtam én mindíg is. szerdán Marianna meg én a magyar filmművészet remekeiből tartunk prezentációt World Cinema órán Kristfo kérésére, és főleg a rövidfilmekről fogok beszélni, és csak segítek Mariannának a többiben. ez megy, meg a bárányfelhők.

Vermamusztol...

mi a legjobb az utazasban?
hat maga az ut. a tudat, hogy mindjart ott leszek, es valami igazan uj es eddig nem ismert dolog var ram, es uj emberek, es uj izek, es egy uj vilag... valami ilyesmi

hova utaznal legkozelebb Magyarorszagon?
csak haza. ujra felfedezni Pestet meg Budat, meg a romkocsmakat a baratokkal, meg mennek persze Gyongyverhez is nagyon Harskutra, oda ahol azok az emberek vannak, akik most kicsit hianyoznak

hova utaznal legkozelebb kulfoldon?
leginkabb vegiglatogatnam a fold korlu mindenfele az ismerosoket, baratokat, IPC-s diakokat. ez most igy tobb is mint 30 orszag...

mi volt eddigi legjobb utzos elmenyed?
huh. hat erre nem tudok valszolni. jo volt menni sokat vonattal Romaniaba, es Romaniaban, jo volt Balinttal Szerbiaban, emg aztan egyedul is, jo volt Anyukaval meg Ocsikekkel meg Apukaval Barceloban, meg jo volt a sok gyerekkori Csehszlovakia, meg Bulgaria, Nemetorszag, e sjo volt tizenevesen Olaszorszag, de az tavaly is jo volt, es jo volt Bacsikamekkal a sieles kamaszkoromban Austriaban, es jo volt az gimivel Szlovakiaban, meg Lengyelorszagban... es jo volt ideutazni is Daniaba, pedig feltem tole rendesen... de minden utazas jo. nekem legalabbis mindig jot jelent.

mi a legkulonlegesebb utazos almod?
hat erre mar valaszoltam azt hiszem, a hova utaznek a legszivesebben kulfodre kerdesnel... szoval tovabbra is korbelatogatnam a vilagban szana szejjel levo baratokat...

dobom tovabb Egykutyanak, Bugocsiganak, Nyuszikanak, Newlnak es a szinten sokat utazos Pirkomank, meg Epiteszlanynak :)

a vegyes felvagott es Anyuka este Toth Marival, avagy az ekezet relytekes eltunese 2

Anyuka jott latott, remelem jol erezte magat. annyiban biztos vagyok, hogy a kaja izlett neki. megjatuk egyutt Helsingort, Malmot, Helsingoborgot, Koppenhagat, meg a hadak utjat. hideg volt, neha esett, neha nem, neha sutott a nap, neha meg nem. kicsit olyan jo ido is volt, meg rossz is, de foleg borus a hetvegen, ugyhogy a napfurdo a tengerparton elmaradt, meg a tengerbe bemereszkedes is. cserebe Anyuk csinalt hetszazharmincharomezernyolcszazhusznoket kepet a Helsingori varrol - szerintem titkon szerelmes Hamletbe, es igazibol ot kereste - Malmoben megletpa magat rozsaszin alapon kis piros eprekkel cifrazott hutotaskaval, Helsingoborgabn megmasztuk a helyi cicadellat, Koppehagaban meg kishajos korutazst tettunk, es megtekintettuk a kishableany hatsojat - merthogy a varosnezo hajobal mindossze ennyit lehet a latni a Kishableanybol, tovabba titokban megneztuk a koppehagai zsinagogat, ami nagyon szep, meg setaltunk Nyhavnon, ittunk kavet, es ezzel el is ment az egesz nap, es maris rohanni kellett a repterre, ahol kicsit kalandosan talatuk meg a check in-t, de vegul gyoztunk, es meglett.
az ekzetek relytejes eltuneset csak konstatlatam megint, foglamam sincs miert nem tudom visszallitani a magyar billnetyuzetet, tehat keretik az ekezeteket odakepzelni. remelem menni fog.

term t-shirt

holnap kell leadnunk a term-tshit tervek, amit aztan megszavaznak az emberek - vagy nem. megmutattam a projectetem Juan Carlosnak ma, akinek nagyon tetszett, es megkert, hogy az egeszbol, az otlettol a megvalositasig csinaljak egy prezentaciot a foto orara. a velemenyek nem egysegesek, es erdekes volt hallgatni, hogy mennyire megoszlanak a velemenyek.



egyebkent ma reggel veszett hideg volt, mostmar jo ido van, bar kicsit esore all. ket nap mulva jon Anyuka, es addig helyre kell raznom a magyaromat. azon kapom magam folyton, hogy csalok, es olyanokat mondok, hogy rekognizlom, meg nem lehet koinszidensz. megorulok...

CE2 meg a tobbi vegyjelek

a Culture Evening roviden CE, eszemeltelnul jol sikerult, meg ma is kaptam visszajelzest Kirstoftol meg Sorentol, hogy mennyire tetszett nekik, illetve Soren meg azt is hozzatette, hogy mennyira jo volt egyutdolgozni, ami olyan volt, mintha konkretan hajjal keneteggettek volna a kis lelkemet.

csinaltunk filmet, amit irtam - rendeztem, meg Ludas Matyit, amit csak rendeztem, es jofele vasari moka lett, meg Katjaval enekeltunk egy yiddist, egy magyar egy sloven meg egy cseh nepdalt, aminek kirobbano sikere volt, es volt kviz, es Language bar, ami szinten jo volt, es elveztek a nepek, es tancoltunk Polkat eloszor hat sraccal, akikkel be is probaltuk, aztan meg szabad volt vasar, igy aztan Soren megtancoltatott, aztan en tancoltattam meg Kristofot, meg egy oreg magyar bacsit, akit Eva hivott meg, es itt el Helsingorben, es aztan meg Noial az izlandi sraccal, aztan este tizkor kidoltem mint egy zsak.

Vasarnap Kristoffal es felesegevel kirandultunk Kobenhavnba, ahol hat es fel oras gyalogos art&design turat tettunk. kepeket kesobb... igerem.

kicsit el vagyok maradva dolgaimmal, meg nem volt idom az exursion weekes fotokat Sorennek kivalogatni, hogy feltegye a websitera, meg term t-shirt tervezni, es fotozni hozza, meg stuff fotokat csinalni a websitera, meg csupa ilyesmi. ma, egyebkent, kiderult meg egy par dolog, amirol meg nemirok, de majd nemsokara. igerem. most meg tul friss, es tul jujjujj, el sem hiszem, hogy alakul az eletem.

ps: ekezetek tovabbra sincsenek. majd elovarazsolom oket egyszer csak...

Ce2

Central European Culture Evening a finishehez kozelit. az ekezetek tovabbra sincsenek meg, megy a melo ezerrel. Holnap delutan fozes, este a SHOW, vasarnap pedig Kristoffal Art&Design turara megyeunk Koppenhagaba. Hetfon igerem irok majd egy csomot...

ps.: a hjemarbaejde hazi feladatot jelent.... -szerintem aki jol tud nemetul annak nem lehet nagy gond a megfejtes... ;)

kutyafuttaban

megint elvesztettem az ekezeteket, ugyhogy tessek szepe odakepzelni. melleksen az idot is folyton elvesztem, reggel fel nyolc ota meg sem alltam, meeting meeting hatan, meg megbeszeles megbeszeles hatan, ezen felul prezentaciok homeworkok es hjemmearbejedek hegyekben. nyakunkon a Culture Evening... ha nem irok par napig, attol meg jol vagyok, csak irni nincs idom. majd utolag, igerem bepotolom... egyszer majd. addig nehany alap info tomondatokban

• az ido kicsit huvos, de mar harom napja nem esett igazi eso, csak potyogott kicsit, de nincs hideg cserebe. mondjuk meleg sem. tavasz van.
• a Culture Eveningen negy orszag lesz msot egy regio, Slovenia, Csehorszag, Romania, Magyarorszag
• a musort majd egyszer leirom reszletesen, de most meg nem.
• fogunk fozni is, meg sutni. pogacsa es gulyas rules. meg szalonnasutes.
• meg mindig nem tudom, hogy a fotopalyazatnak van e eredmenye, es ha igen, akkor mi
• tovabbra sincs honvagyam, csak az emberek hianyoznak.
• a dan egyre jobban megy, Soren nagyon sokat segit benne. meg foleg biztat.
  

csok mindenkinet.

azt hiszem

te máshol másik nyelven álmodsz,
s talán nem is értem én,
ébreszt egy másik ablak másik fénye,
egy más nap reggelén
egy világ választ el....

hétvége

Kobenhavn mindenesetre felülmúlhatatlanúl szép, és tegnap eltekertem Juan Carlosékkal Louisanába is, végig a tengerparton, és mázilk volt, mert a végén, bár esőre állt, azért mégsem esett.

a pálinka, bor és szalonna képében érkezett segítséget mégegyszer köszönöm. a hétvégről most inkább nem írok. túléltük mindannyian.

dag 114

tegnap este megérkezett a beígért rossz idő. igazból nem horror, tegnap este kicsit viharos volt a szél, de semmi extra, ma is inkabb borús, esőszagú, de nem vészesen hideg, és nem esik, csak esőillalt van, meg álmosító szürkeség.
ma este a Culutre Eveninghez forgatunk, közben meg a hétvégi School Council Meetingre készítjük fel Jacobot, és Clifforodot, úgyhogy bőven van dolog, és holnap megérkezik Juditka és Boníí, és jujj, meg dejólesz. már alíg várom. most megyek órára.

taft

mindeféle időjósok mindenféle riogatása ellenére az esős három nap nem érkezett meg, sőt, ma is kimondottan szép idő volt, kicsit hűvösebb ugyen mint tegnap, de azért főleg napos, tavaszillatú.
ma drámaórán filmet forgattunk. illetve az Art&Video csoport forgatott, mi meg játszottunk. meg kell állapítanom, hogy a kamera másik oladlán érzem igazán jól magam, és bár Soren hülyére röhögte magát a poénjaimon, meg szerette amit csináltam, azért nem érzetem magam komfortosan, mint színész.
Délután a dán órán Helle extra feladatot adott, beszámolót kell írnom napló formájában az excursion weekről. kicsit be vagyok sz*rva tőle, de ugye teher alatt nő a pálma, úgyhogy valahogy majdcsak megírom. közben persze megint ezer dolog van, vadul készülünk a Culture Eveningre, ami május 19-án lesz együtt Csehországgal, Szlovéniával és Romániával. egyébként tegnap Juan Carlossal kitaláltuk, hogy nem jó a vacsora utáni nagy punnyadás, így a Faxeladepladson Kristoffal megkezedett esti séta köröket most ketten tesszük Juan Carlos meg én. rengeteget beszélgetünk. ma elmentünk a közelben lévő templomig, onnan le a downtowba, majd Kornenburg, meg a kikötő érintésével jöttünk vissza. nem volt hosszú, nem fáradtunk ki, csak jólesett a másfél órás séta. most megyek student council meetingre, azután pedig tíztől megnézem a Kristoftól kölcsönkapott DVD-t. Walking on Wather.

excursion week

térkép
Kristof háza Fakse Ladepladsban van, cc 5 perc sétára a homokos tengerparttól

első nap megérkeztünk FaxeLadeplads-ra, ahol Kristof háza van, gyors kicsomagolás után nekimentünk a környéknek bringával, konkrétan a közelben lévő félszigetet karikáztuk körbe, 17km hosszan, meg - megállva, templomokat nézegetve, Kristof storyait hallgatva. keső délután értünk vissza a házba, este Melissával vacsit főztünk majd emglátogattuk a helyi a papot, séta a tengerparton, utána pedig hosszan dumáltunk.

sárga répcemező szélerőművel

öböl - répcemző - erdő - kékég

a kis csapat itt még Rimma nélkül
balról jobbra
Thrung (ejtsd Tyum), Silver, Mayu, Melissa, Markéta, Kristof és Eva

második nap reggeli után a helyi mészkőbánya igazgatóságára mentünk. megtudtunk mindent, ami két órba belefért , a mészkőkitermelésről, felhasználásról és disztirbúcióról, majd meglátogattuk a gyárat, ahol felodogozzák, ezután bementünk Faxeba, és megnéztük a közeli bányát is, ami eszméletlen volt. visszafelé Kristof őj utakra tévedt, így a tervezett 25 helyett 37 kmert mentünk, mire viszértünk Faxeladpladsra mindneki hulla volt, és boldog. Melissával megint mi főztünk, Markéta segített, vacsi után séta a tengerparton, majd megnéztük a dán kult sorozat a Matador (Monoply) első epizódját, aztán mindenki kidőlt.

bánya - tó - bányató

templomban - bibliák - cupboardon

új utakon - Silver - sárga mező

kastély a semmi közepén

harmadik nap a közeli Vemtofteba mentünk, ahol egy monsotry van, régen a férjhez nem adott nemeslányokat "tartották" benne, ma snob nyugdíjasoknak ad otthont, továbbá tartozik hozzá egy mintagazdaság, ahol teheneket és lovakat tartanak, valamint macskaeledelet, és novényi állományjavítókat gyártanak. Vemetofteból visszamentünk Kristofhoz ebédelni, majd tiszteletünket tettük Kogeben, ahol két múzeumot néztünk meg, valamint az e-mailjeinket - többeknek elvonási tüneteti voltak - végül lementünk a kikötőbe, megittunk egy sört, majd visszavonatoztunk Fakseladepladsra, ahol Melissa már várt minket a félkész vacsival, segítettem neki befejezni, vacsi után pedig az összes lány sétálni ment Kristoffal, es volt nagy röhögés, hogy Kristof meg a háreme, és mit is fog mondani a feleségének.

árnyék a falon

monostry - kert - kertész

Thrung és a mintagazdaság

Melissa

negyedik nap vonattal elvittük a bringákat egy cc 40km-re lévő kisvárosba, majd onnan végig a tengerparton, meg mezőkön át mentünk visszaa Fakseladpladsra, ejtőzés után vacsira barbecuet csináltunk, megvártuk Kristof feleségét Vibekkét, együtt ettünk, duméltunk, sokat röhögtünk, elsétáltunk a tengerpartra meg vissza, Rimma macskákra vadászott, hogy megölelgesse őket, akik aztán mind visítva menekültek Rimma szeretete elől.

világítótorony

templom - árnyék - figurative

tengerparti bicikliút

templom a sziklafal tetjén

Kristof a szószéken

pénteken reggel összecsomagoltunk, nem fogadtuk el Vibekke nagylelkű ajánlatát, hogy hagyjuk a takarítást, majd ő megcsinálja, hanem szépen kitakarítottunk, majd lementünk a tengerpartra, ahol Eva úszott egyett - sic! (északi tenger) - majd visszamentünk a házba, és vártuk a buszt. délután három körül értünk haza, volt nagy örömködés, meg Axelnek nagy depresszió, hogy Lucie meg Maite már nem jöttek vissza, este a balconyn beszélgettünk hajnalig, közben befutott Nate is, és szomorúan búcsozott, holnap visszzamegy az USAba, bár inkább maradna, de a szülei hazarendelték.

most mind a nyolcan, illetve Kristoffal együtt kilencen szép barnák vagyunk. (persze van aki kicsit még piros, ahogy megkapta a nap) Markéta, Kristof meg én kicsit megfáztunk, kicsit köhögünk, de majd elmúlik.

mindent összesítve ez a négy nap, amit együtt töltöttünk eszméletlen jó volt. összesen 130 kmt bicikliztünk, ami nem sok, de azért nem is kevés. még zökkenünk vissza a hétköznapokba.

Mission Completed

brunch után féltucatnyi japán társáságában tiszteletemet tettem a Gentoftei IKEAban. mosogató megvan, mission completed, most várom a szállítókat, mert nehéz, és nem birtuk el kettesével, és mégiscsak baromi hülyén néztünk volnak ki, ahogy nyolcan - tizen körülállva ciplejük Gentoftéból Helsingorbe a cuccot, vonaton, buszon, hegynek fel.... szóval hamarosan megérkezik. mondjuk a fickó aki a "hjemtransport" - hazaszállítás - felirat alatt ücsörgött, és vette fel a megrendelést, kicsit meglepődött, hogy egy népfőiskolába kérem a házhozszállítást. mondjuk még mindíg jobb voltam mint a vietnémi lány mögöttem a sorban, franciággyal, matraccal, lapraszerelet konyhabútorral, gardróbbal, könyvespolcokkal, sofával, kisasztallal és fotelokkal. elmondésa szerint két hete érkezett Dániába, és most végre megvan a lakása, úgyhogty gyorsan leszaladt venni pár apróságot.

back again

megjöttem, szuper volt. Kristof eszmélelten jó fej, és nagyon helyes volt vegig. kápeket felrakni, meg hosszú beszámlolot írni ma lusta vagyok. sajnálom. talán holnap este.