torsdag, marts 27, 2008

tirsdag, marts 18, 2008

onsdag, december 19, 2007

anyuka

kérésére egy bejegyzést méeg írok ide. legyen hát rendes vége, meg végefőcím.

szombaton este volt csodálatos karácsonyi vacsora Thorbjornnéel, ajáandékokkal, játékkal sok nevetéssel meg persze könnyekkel is, amiket főleg Silver potyogatatott. ez volt élete első karácsonya Maralnak és Atiqnak. boldognak tűntek.

utolsó koppenháagai napomon még találkoztam a lányokkal, és csak ültünk, szorongattuk egymáas kezét, pedig mindannyian tudjuk, nem utoljáara latjuk egymást.

aztán hétfőn hajnalban Britta segédletével elindultam a reptérre, meg is érkeztem, és csak kicsit pityeredtem el, amikor a repülő máar felszállt, és hirtelen a ködben nem láttam többé Amager strande-t, hanem csak a szürke ködöt. nem sokkal később már a Tátra csúcsai látszottak ahogy a repülő leereszkedett.
megérkeztem. Budapesten vagyok.

köszönök mindent mindenkinek. minden támogatást, jó szót, hitet, aggódást, nevetést.

szerelem volt.

lørdag, december 15, 2007

311 ik bejegyzés

amelyben olvahastó a vége föcím. merthogy itt a vége, a fuss el véle, konstans dániai létem hétfö reggel 8.30 kor ér véget, amikro is repülö felszáll velem, és a holmimmal, és hazavisz Budapestre.

és hát akkor lássuk, hogy is volt ez.
szóval közel egy év, illetve 11 hónap és három nap, amit itt töltöttem cc 1300 km távol a helytöl, ahol felnöttem, az emberektöl, akikkel életem elsö huszonyolc és fél évét töltöttem.
nagy kalandot vágytam, akartam. megkaptam. mert igenis nagy kaland volt minden örömével, szépségével, nehézségével, bújával, bajával, bánatával, derüjével.

a blogot tekintve mindez 311 bejegyzés, közel 100 komment, 740 látogató 3542 látogatása.
a leghülyébb keresöszó, vagy kifejezés, amivel a blogomra találtak a "belefolyt a köhögéscsillapító a laptomoba, most mit tegyek?" volt. (ezúton üzenem az illetvönek, hogy azonnalkapcsolja ki, hagyja kiszáradni, jó három napig, és ha nem tudja bekapocslni akkor sem, irány a szervíz. persze elsöre is lehet szervízbe vinni, de kikaåcsolni akkor is muszáj.) egyébként meg imádom amikor az emberek beszélgetnek a google-al.
a legtöbb találatot egyébként maga a blog címe, Helsingöri mesék kapta, egy év alatt szám szerint 200 db ot.(ez most azt is jelentheti, hogy kultikussá lesz a dolog, meg azt is, hogy az emberk elfelejetették a linket, és a címre kerestek rá. köszönöm, hogy jöttetek, hogy voltatok, és vagytok nekem.

és hát amit tanultam. nem a hely számit feltétlen,hanem az, hogy képesek vagyunk e egy új helyzetben mindent újaépíteni. képesek vagyunk e átlépni magunkon, ledönteni a korlátainak, és feladni, megalkudni, mégha csak átmentetlieg is, hogy elöbbre juthassunk. hogy az otthon, lehet bárhol, ahol öszinte szeretet vesz körül, és megértés.
ha öszinte akarok lenni, és már csak az akarok lenni, mert nem éri meg másként, bizony nem vagyok biztos benne, hogy végleg megyek most vissza Magyaroszágra. már soha többet nem akarom azt mondani valamire, hogy végleg, hiszen minden folyton folyvást változik, mozgásban van, ahogy én magam is. fél éve még azt gondoltam, végleg Dánia, itt a helyem. most nem gondlom már azt, itt a helyem, de azt sem, hogy nem lehet itt helyem valamikora közeli vagy távoli jövöben. szeretem ezt az országot, a békét, a hosszú nyári estéket, a bicikli utakat, és már ide is kötödöm ezer szállal, a barátok, emlékek, az iskola által, amit nem felejtek el soha.

és vár ötvenöt országban közel hetven ember, hogy meglátogassam öket, hogy újra megöleljük egymást, és nevetve idézzük fel a múltat.

de most haza indulok. egyszer mind hazérünk.




fredag, december 14, 2007

hétfön

érkezem Pestre. remélem EZT valahogy megúszom. persze ha nem így lenne, nem is én lennék.

tegnap egyébként Nikolaj sikeresen megszöktetett, egészen a reptérig futottunk a cuccaimmal, ahol a megörzöben hagytam öket, én meg elhúztam az IPCbe elköszönni, és egyre csak járt a fejemben a dal, "s a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év". aztán mikor Søren megölelt, éreztem megint, amit pár hónapja amikor Juan Carlos búcsúzott, hogy egy könnycsepp szorult, az arcunk közé, és hallottam, ahogySøren annyit mond,God only knows.... és hogy úgy van.

most Britta lakásábn ülök, és hamarosan megyek aludni. ö holnap jö haza Jyllandról, ahová szülinapozni ment barátokkal.
holnap este Thorbjørnnél lesz Julefrokost, mindenki föz valami tradcionálisat, úgyhogy a végén tizenegy különbözö étleünk lesz. már alig várom.

onsdag, december 12, 2007

tegnap

óta van fütés megint. nagyjából, olyan nyolcvan százalkékosan, össze vagyok pakolva, holnap reggel, már "csak" ki kell majd takarítanom a szobámat.
volt ma családdal búcsúvacsi. föztem nekik gulyást, mert Clausnak ez volt a kívánsága, meg csináltam almás palacsintát, mert Bettinának meg az volt a kívánsága. Marcus kapott tölem egy puzzlet, Claus meg Bettina pedig egy fotót. kaptam tölük ajándékba egy nagy, piros, szív alakú szilikon sütöformát, meg egy dán lekvárt. most még pakolok, meg ezüstöt kéne fényesítenem, de szerintem az már csak majd reggel lesz. miután megsütöttem a rántottát az ovinak. reggil után meg egyszer, ultojára kisikálom a házat, aztán uzsgyi. utolsó óra, utolsó nap.... pedig már rég nem az iskolapadot koptatom.
délután Nikolaj jön értem, és segít elcigolni a cuccaimat Brittához, onnét irány az IPC, majd vissza Brittához még éjjel. másnap sokáig alvás, ügyintézés, este még nem tudom mi, szombaton Wintanával, Marinával, Tobival, Silverrel, Olesyaval, Pippel, Marallal közös karácsony. már alig várom. az új életem. egy darab megint.
s a végén mond, hogy számolsz el, elmúlt egy év.

holnap

szabadulok

holnap reggel még fél napnyi manóság lesz, aztán irány az IPC meg Britta. holnap után ilyenkor simán tök jól alszom majd legalább fél tízig, nem kelt fel az óra 6kor vagy még korábban, nem ugrál senki a fejemen, és legföképen azt csinálok majd végre megint, amit én akarok, mint szabad, európai állatpolgár.

most meg pakolok. csomagolagomagoma....

mandag, december 10, 2007

3,5

nap. 3 és ½, három és fél, jajajaj. el sem hiszem, hogy mindjart vége ennek a rémes házimanóságnak. már csak meg kell kérnem valakit,hogy legyek kedves, ha egy mód van rá, kapjon fel engem meg a cuccaimat egy kocsival és transzportáljon át Brittához... jajaj. meg pakolás is van, meg ilyenek. atyaég, de jó, hogy látom a végét.



søndag, december 09, 2007

még mindíg

nincsen fütés aházban, oljas ember nem jön hétvégente. háromr´teg takaró, mackóalsó, maclófelsö.
csütörtö délutántól, olyan négytöl talán szabdság. megharcoltam a magamét.

fredag, december 07, 2007

most

szeretnék pont egy héttel elöbbre lenni.
tegnap ugyanis írtó jófej voltam, és csináltam gombapörköltet meg nokedlit a népnek, akik be is kajálták az egészet egy ültö helyükben, és végén fáradtan hátradölve nevetgélve közölték, hogy hát ittlétem legkeményebb hete vár rám, merthát mielött elmegyek bizony a másfél hete kiskált ezüstöt újra ki kell sikálni, a héten kitakarított konyha és fürdöszobaszekrényekre is ez vár, és még mennyi minden más. kishíján elsírtam magam, és legszívesebben a fejükre borítottam volna a Marcus által hagyott szaftot.
most kicsit szorongok, hogy mi lesz.
nagy adó irodába meg vissza kell menni, mert hiányzik ar pair, azokat meg meg kell szerezni, és kicsit most elbizonytalondtam, hogy fogom ezt átverni a háziakon, hogy bizony nekem kell az a jó képü kedd, hogy mindenféle ügyeimet muszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszáj.
ez megy. meg a bárányfelhök, meg a reggeli nyolcig sötét.

torsdag, december 06, 2007

Boldogságos, fényes, békés szép Hanukát kívánok mindenkinek

07:37

tök sötét. idén nem jött a télapó hozzám. nyilván rossz voltam, vagyok. (nem is igaz, mert emailben megírta, hogy jön) ezen kívül még hideg is van, mert tegnap vették észre, hogy a kazánból kifogyott az olaj, és most valami tartalék elektromos hálozatról megy minimálban a fütés, meg a melegvíz.

ma egyébként megyek a nagy adóhivatalba, és megpróbálom végre elintézni az adóvisszatérítésem, remélem sikerül.

tegnap megint elment valaki, aki közel állt hozzám. váratlanul, és megrendítöen. nyilván ebböl most tanulnom kéne valamit, de inkább csak a szorongás van, hogy nem akarok elveszíteni senkit, tudom ez az élet rendje, mindannyiunk számára eljön a perc, amikor menni kell, de az elmúlt egy hónapban hárman haltak meg körülöttem, és most már kezd nyomasztóvá válni a dolog.

Isten veled Anita, IPC titkárnök gyöngye, és elveszett diákok segítöje. legyen neked könnyü a föld.

onsdag, december 05, 2007

7

munkanap van hátra. már alig várom a végét. hét munkanap. el sem hiszem. néha nagyon nehéz nem felállni és azt mondani, hogy oké, nem érdekel, itt a vége, fuss el véle, nem bírom tovább a Bettina féle terrort, de aztán valahogy összeszedem magam, és ebben mind´g nagy segítségemre van Jocó meg Winti, Britta, Nikolaj és Olesya. és mondogatom is magamnak. veszettül szerencsés ember vagyok. vannak barátaim itt, és köszönöm azoknak, akik otthonról szurkolnak, és tudom, hogy hazavárnak. nem is tudják mennyit jelent...

lørdag, december 01, 2007

esik esö

karikára Kossuth Lajos kalapjára. csak épp maga Kosstuh Lajos sosem ér ide. ilyen az élet ez van. két hét folytonos búcsú, két hétnyi centi, amit vágok, hogy mikor ér már véget a házimanóság. mert mit tagadjam, hazugság lenne, pokolian fog hiányozni jópár barát, és az iskola. amitöl mindíg csak egyórányira voltam eddig, és ami mindíg menedék volt. most is az, mégha ne is úgy.
januárban már visszatérés a fogpaszta reklámok világába. Scotty, can you beam me up? there is no intelligent life on this planet...

torsdag, november 29, 2007

szorongatom

a nadrágom gombját. egyik lábamról a másikra ugrálok, és csak magamban éneklem, kéménysepröt láttam, szerencsét talátam. merthogy épp itt van a kéményseprö, és sepri a kéményt, én meg csendben remélem, hogy 1.) a szerencse azé, aki látja, és nem azé, akié a ház, kettö, ha a kéményseprö teljes itt tartózkodása alatt éneklem a kis strófát, akkor tuti használ a dolog.

egyébként ma, a nemzetközileg is körözött, és rettegett energia vámpír, közismertebb nevén Bettina, reggel már nyolckor lecsapott.

szóval akkor most várom a szerencsém. remélem hamarosan betoppan. rámférne.

onsdag, november 28, 2007

12 munkanap

illetve 11,5.... ennyi van hátra. visszaszámlálás. egy éve még pont ellenkezö irányba történt. pontosan emlékszem. mintha csak tegnap volna, vagy pont ezer fényévvel ezelött...

tegnap sikerült Wintivel találkozni Koppenhágában, aztán Brittával is, holnap Lyngbyben Nicolaj vár, pénteken pedig megint megyek az IPCbe, akustic night lesz, és Haoval énekelni fogunk, ha minden igaz. whole new world.

ma pedig jön ide Sashi, aki mindenáron itt akar dolgozni helyettem. remélem összejön neki, amire vágyik, mégha azt nem is kívánom, hogy ide jöjjön. fura helyzet ez.

lørdag, november 24, 2007

este

Wintanát vártam a buszmegállóban, aztán a Nettó elött, végül sikerült, megtaláltuk egymást Koppenhága labirintusában, és együtt érkeaztünk Britához, ahol hosszú, éjszakába nyúló beszélgetés, meg kivágós és pasta party volt csak csajoknak. hálás vagyok, hogy vannak barátaim. és ez a kát lány talán már inkább olyan, mintha növérek lennénk. jó, hogy ök vannak. nem kicist.

fredag, november 23, 2007

hát nem mondtam volna fél éve még,

de bevallom férfiasan vágom a centit rendesen. kicsit több, mint három hét van hátra. jár az agyam, mit viszek, mi marad, hogyan csomagolok át mit és hova, mit adok el (pl.: ruhaállványt) és hogyan szorítom bele hazaköltözésemet 20kilóba meg egy kis kézi podgyászba. szortírozom az életem.

onsdag, november 21, 2007

hiába is várja az ember, hogy egyesek megértsenek valamit, nem megy sokszor.

hiszen van, aki sosem változik. Bettina tegnap még pityergett a szomorú sorsán, hogy nem elég, hogy holnap eldaja a lovát, akit imád, hanem még én is itthagyom öt.

aztán ma reggel elövezette, hogy szeretné, ha vele mennék és csinálnék fotókat róla meg a lóról. elmentem csináltam. most takaríthatok este ugye, és fözhetek is megint, mert azt is elövezette, hogy hogy fog nekik hiányozni a föztöm, és jaj mi lesz velük nélkülem. aztán végül nagy kegyesen megengedte, hogy csak a földszintet sikáljam ma ki, az emeletet hagyhatom holnapra. még jó, hogy nagyjából pont erre számítottam töle. bár így lenne lottó ötösöm...

és ha most valaki megkérdezi

mire is volt jó ez az egész. hát kész a válasz. nem biztos, hogy kielégítö, de van. volt egy álmom, hogy kipróbáljam magam külföldön. lássam, mennyit is érek én magam, és mire viszem. nem vittem semmire, vagy nem vittem sokra. de túl sok idöt sem adtam magamnak. ugyanakkor nem érzem azt, hogy kudarcot vallottam volna, mert ember maradtam mindíg minden körülmények között, mert tanultam sokat magamról, a világról és arról, hogy vannak tökéletes mini világok - lásd: IPC - de nem szabad úgy ragaszkodni hozzájuk, ahogy én ragaszkodtam, és ezzel függövé váltam, kissé elszakadva a valóságtól. és megtanultam végre azt is, hogy a boldogság az az, ha olyan meberek vesznek körül, akiket szeretek, akik szeretnek, és a béke nem egy másik bolygón keresendö, hanem valahol ott mélyen belül. mert kell kötni a különbékét Istennel / sorssal /magunkkal /a világgal. mindegy, hogyan hívjuk.

most, hogy tegnap végre megmondtam nekik, csak december 17-ig maradok megkönnyebbültem, felszabadultam. három és fél hét. fél lábon is kibirom, és vége. és már most, innen igyekszem szervezni az otthoni új életemet. mert brand new life lesz, az egészen biztos. és az is, hogy máskép fogok látni, értékelni dolgokat mindazzal amit most magam mögött hagyok. söt mi több, ez a blog a december 17én bezár. nem írok bele többet.
egy év az életemböl. egy év. nem sok, de ami történt, és amivel gazdagított, az több, mint ami eddig összesen történt velem.

vannak barátaim a föld ötvenöt különbözö országából, akik sorban küldik a leveleket, menjek meglátogatni öket.
tarozom soha el nem múló ezer meg ezer kötelékkel egy közösséghez, amit IPCnek hívnak, és ami bárhol bármikor a föld bármely pontján egy korábbi, akár ismeretlen diáktól is egy jó szót, egy baráti ölelést, egy csésze teát, egy szelet kenyeret, egy helyet a nap alatt jelent. hálás vagyok, hogy ezt megkaphattam. nem tudom elmondani mennyire.

365 nap megannyi perce,

365 nappal és éj

365-ször ébreszt a reggel,

s a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év

volt hajnal volt alkony

volt harc és volt béke

volt méter és tétel

volt könny és mosoly

volt káve volt kifli,

volt sok jó és rossz nap

de mégis hogy számolsz el, elmúlt egy év

szerelem volt

szerelem volt

szerelem volt

szerelem kell


365 nap megannyi perce,

365 nappal és éj

365 nap, s van e rá válasz, a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év.



és ott van e ö, és mond számíthat e rád

és tudod e mit jelent a "holtunkig már"

hát eljött az óra, és eljött a perc

hogy ünnepeljünk, elmúlt egy év ahogy eddig sosem!


szerelem volt

szerelem volt

szerelem volt

szerelem kell

szerelem kell

nem

jövök vissza januárban. meg is mondtam már Bettinánask és Clausnak. Bettina elksirta magát, és olyan jó fej volt, mint eddig soha, deén tartottam magam. hazamegyek. elég volt. maradok Pesten. a kis kompország visszavár, visszahív. értelmetlenül nem éri meg maradni, vagy csak a maradás kedvéért.

egyszer mindhazaérünk.

tirsdag, november 20, 2007

azt mondta

Bettina, szerinte nem is érzem magam szarul, és ez az egész csak arra megy ki, hogy ne kelljen dologznom, mivel tegnap cheteltem, és ö, amikor bejött a szobámba, ezt látta. és szerinte ez olyan, mintha mondjuk elmennék kávézni, vagy shoppingolni a barátaimmal, miközben beteg vagyok. mert akkor ugye nem is vagyok beteg.

egyébként határozottan jobban vagyok, csak rohadtul fázom. nincs lázam, csak fázom. kint meg iszonyat sötét van, a nap is csak nyolc felé kel fel. azt hiszem, ez nem egy jó nap. mindegy. túl leszek rajta, és után már csak három nap a hétvégéig.

mandag, november 19, 2007

villám üzemmódban

kitakarítottam, aztán gyomorfájtam meg szipogni kezdtem és megmondtam a rabszolgatartómnak, hogy szarul vagyok le akarok feküdni. csodák csodája békénhagyott. persze amíg a terítö vasalását fejeztem be éppen, megkérdezte a biztonság kedvéért, hogy nem lettem e jobban, mert palacsintát kéne sütni, de én határozottan nemet mondtam. na jó nem harátozottan, hanem egyI don´t think so val intéztem el, amire megnyugtatott, hogy nem baj, majd vesz valamit a vendégeinek. mondjuk volt benne egy adag mártiromság, de teszek rá. aztán eltüntem a szobámban, neteztem kicsit, meg aludtam vagy két órát. gyomorfájás nem múlik nyilván pszichés.
még tegnap este a Body Shop állásajánlatára elküldtem egy jelentkezést, és már válaszoltak is, hogy tizennégy napon belül jól megkeresnek, hogy megnézzük együtt a medvét. hát ez van.

éjjel,

álmomban, hazaszöktem anyukámhoz, aki egy tengeriparti kis házban lakott szemben a Gellért heggyel - és egy fantasztikus naplementével - amikor is hirtelen bombák csapódtak oda, ahol az én szobám volt a házban, majd kommandósok érkeztek, és el akarták venni a laptopomat, de gyorsabb voltam mint ök, aztán a végén feladtam magam, mert túl sok bomba jött, és nem akartam anyukám házát lerombolni hagyni. úgyhogy vesztettem, a laptopomat odaadtam anyukámnak, hogy örízze meg emlékül. engem meg elvittek vissza Dániába házimanónak.

søndag, november 18, 2007

tizenkettö felé

megérkezve Klampenborgba csak egy idös pár volt az állomáson, hiába hívtam Nikolajt ki volt kapcsolva, így aztán kicsit elveszve álltam a pályaudvaron kezemben a szülinapra szánt fotóval. aztán percekkel késöbb kiderült, a pár Nikolaj szülei, és már úton is voltunk a hatalmas parkba vezetö úton, ahol az étterem volt. jól sikerült, ettünk friss, meleg édeskés zsemlécskéket vajjal meg sajttal, emg persze volt torta, és habos kakaó. igazi békebeli szülinap. ut+an meg sétáltunk egyet az erdöben, és nevettünk meg fáztunk, aztán megint nevettünk, és volt boldogság. aztán haza értem, kiegyenesítettem a kártyaolvasóban az elgörbült kis lábacskát, úgyhogy most mükodik megint, kicsit körbenéztem mi újság fent, de nem bírtam a kupit, amit csináltak, és aminek a közepén Bettina mártír arccal ült és miközben ö maga is evett etette a két gyereket, és kitartán, de fásultan veszekedett, szóval lemenekültem a szobámba. most sült szalonna szag van, én meg éhes vagyok ugyan, de nincs semmi kedvem hozzájuk, meg a reggel óta rohadó edényhegyhez, meg kuplerájzhoz. egyszerüen képtelen vagyok megérti, hogyan állíthatja magáról ez anö, hogy igénye van a rendre, meg a tisztaságra, amikor láthatóan nem tesz arrébb egyetlen hajszálat sem egész hétvégén, és élnek a dagonyában. (tegnap este is én csináltam rendet.) meg csináltam mást is tegnap este. olyan tésztát, hogy hinnye. kiföztem a pennét, és a tetjére egy kanál philadelphia sajtkrémet tettem, meg oliva pestót, meg pirított fenyömagot ésmazsolát,és blansírozott póréhagymát. isteni volt. jaj. de mit eszek ma.... fogalmam sincs. de rohadtul éhes vagyok...

fredag, november 16, 2007

voltam

tegnap végül a nagy Dán teszten. meglepően jól sikerült, a hármas modulba akart a néni berkani a hatból. mondtam neki, hinnye, értem én, hogy ő bízik bennem, nede szerény, ámde semmitmondó véleményem szerint, ha a kettes csoportba tesz be, az nekem már bőven jó. így is lett. persze kalndok akadtak megint útközben, mivel defektet kaptam. a bringa csak jövö héten lesz kész, addig marad a számomra gazdaságtalan tömegkölekedés. meg a spóroláas, hogy ki tudjam fizetni a javítást. ez megy. meg a bárányfelhők.

onsdag, november 14, 2007

rövid tanmese arról, hogy mi is a demokrácia igazából

- marha jó dolog ez a szavazás - mondta ma Marcus. - igen igen. felelte Claus. és láthatóan nagyon büszke volt a fiára.- igen - felete magabiztosan Rontó Pál uram - nagyon klassz, hogy az ember bemegy egy kis szobába. rajzol valamit egy papírra, bedobja egy a dobozba, és a végén kap érte csokit.

neveljünk demokráciára.

tegnap

voltam photoworksopon. hát mit szépítsem. kidobott pénz volt, amit a kifizettem érte. dögunalmas elöadások voltak, meg a vegyél új, jobb, szebb drágább felszerelést cimü örökzöld.

már várom, hogy újra Pesten legyek. most ez van. meg az, hogy továbbra sem tudjuk, mi történt Laurával. egyfolytában eszembe jut.

mandag, november 12, 2007

soha

nem fogom tudni megérteni, és felfogni, hogy valaki tizenkielnc évesen hipp-hopp meghal minden elözetes betegségra vagy bármi ilyesmire utaló jel nélkül. soha.

remember to Laura.

just picturs


torsdag, november 08, 2007

egyébként

meg ma nem tudom mi ütött Marcusba, de amikor hazaértem, akkor odarohant hozzam, és megölelt. én meg csak álltam emghatódva, a kis szöszke fejét simogatva. Rontó Pál uram... édes pofa.

annyi

agyam van, mint egy marék faforgácsnak. és hogy miért? hát elmondom. ma nagy hévvel nekikészültem a nyelviskolai tesztnek, még egy korábbi jegyzetbe is belenéztem, hátha az segít valamit. kettörko, merthogy négyre volt idöpontom még egyszer leültem a gép elë, hogy megnézzem a térképen merre is van pontosan az iskola, és akkor látom, hogy basztikuli, nekem kettöre van idöpontom. never mind, gyorsan felhívom öket, sajnálom, meg minden, kicsit kések de megyek. a nö erre elröhögi magát. nem kicsit kések, hanem konkrétan huszonnégy órát. hetedike tegnap volt, csókolom, vagy jó reggelt. ahogy tetszik. maradok tisztelettel egy marék faforgács...

erre a blogra

valaki úgy talált rá, hogy azt írta a keresöbe a "köhögéscsillapító+laptop+belefolyt" ezúton is gratulálok. a darwin díj nem véletlen...

onsdag, november 07, 2007

CELINE DION - TAKING CHANCES (FIRST SINGLE OF THE NEW ALBUM)

hát ez van

a dolgok állása

szerint, most kivárok. mert lassan, hosszas magammal való küzdelem után eldöntöttem, hogy nem adom fel, és megyek haza mint egy rendes lúzer, hanem szépen összeszorítom a fogam, és elmegyek a nyelviskolába, és megtanulok dánul. áprilisig jelentkezem egy vagy két fotós fösikolára, ha felvesznek maradok, ha nem, hazamegyek, de legalább már tudni fogok dánul. mivel korántsem vagyok biztos magamban, ezért elküldtem pár Londoni filmes ismerösnek pár sor kísértében az életrajzomat, miszerint januártól vagy februártól szívesen mennék oda dolgozni. ha jön válasz, és ott ök, normális pénzért, normális melóra akarnak engem, akkor megyek, ha nem maradok a seggemn, meg megpróbálok valami hétvégi eztra melót szerezni, hogy legyen valami kis pénzem. ez van.

onsdag, oktober 31, 2007

hátha.

nem is sokkal, de kicsit jobb. nyilván egyikünk sem tud kibújni a böréböl, de igyekszem gyorsabb lenni, Bettinának meg meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindíg mindenkinek parpancsolgatni.

közben meg szüntelen töröm a fejem. merre van elöre, és tudom, hogyha kérdéseim már vannak, az fél siker. a válaszok meg elöbb utóbb meglesznek. remélem, inkább elöbb. ez van.

mandag, oktober 29, 2007

sikerült

beszélnem Bettinával. úgy fest, megértette, amit mondtam neki. a kérdés persze továbbra is az számomra, hogy innen majd merre, mert az biztos, hogy nem akarok másfél évig au pair lenni. meg tanulni kéne, és nemcsak a dánt, hanem fotót, meg a hozzá kapcsolodó dolgokat is. nem egyhelyen toporogva a túlélésre játszani... igazán szívböl és öszintén...

søndag, oktober 28, 2007

oké,

csak légy öszinte, takargatni semmit nem érdemes, hát kimondom. gyülölöm, amikor vasárnap este haza érve azt látom, hogy Bettina és Claus egy hajszálat nem tett arrébb a lakásban tudva tudván, hogy hétfön már dolgozom, és majd én kitakarítok. a szuper kis indukciós tüzhelyen úgy áll a por, meg az odégetett bébikaja valószínüleg péntek este óta, hogy még csak annyi fáradságot sem vettek, hogy beáztassák az edényt, vagy letöröljék a lapot, ami melegen ugye fél kézmozdulat, cserébe holnap vakarhatom róla a szart finoman szólva is. az egész ház teleszórva homokkal, ruhák szana-széjjel, játékok szana széjjel, és tudom, hogy meredeknek hangzik, de a legrosszabb napokokn sem volt akkora kupleráj a lakásomban, mint amit ezek csinálnak két nap alatt. és amikor megérkezem, akkor vigyorogva ülnek a kanapén, esznek borozgatnak. a házimanó meg holnap mindent elintéz majd. azt hiszem eljött a perc, hogy leüljek, és ezeket megbeszéljem Bettinával. nincs mese.

ps.:valaki küldjön egy zoknit... (megfejtést a Harry Potter rajongóktól kell kérni házimanó címszó alatt)

a rendes házimanók

akik az algsorban laknak (mint én), reggel hatkor kelnek, reggelit csinálnak, elpakolják az este a gazdáik által szana-széjjel hagyott cuccokat, kicsit leülhetnek reggelizni, de mindeféle hároméves Rontópál uramék a szavába vághatnak, és soha senki nem kíváncsi a mondatuk végére, majd reggil után megint elpakolnak, mindent kiskálnak, majd az egész házat két és fél órás részidövel rendbvágják fürdöszobát sikálnak, porszívóznak, felmosnak, ruhákat elpakolnak, és políorzzák a maradék ezüstöt, amit elözö nap vélteln kihagytak szórásból. merthogy a csütörtök a házimanók könnyü napja, amikor miután reggilt adtak, rendet raknak, összekapták azegész házat, ezüstöt fényesítenek, kisikáljak a konyhaszekrényeket, és persze az elmaradhatatalan földszinti wécét, meg a hallt. ha nem megy a részidö - két és fél óra maximum továbbra is - a gazdájuk veszekszik, a házimanók, meg sírnak, majd ebédet föznek. délután a saját szabadidjében abban a megtiszteltesében volt része egynek, hogy amíg a gazdája lovagol addig vigyázhat a kis Simling Buddhara. este persze fözhet megint, és pakolhat a gazdái után.
az alien megint nyilván én vagyok, de mondd, akarsz-e au pair lenni...

The Beatles - Strawberry Fields Forever (colour)

torsdag, oktober 25, 2007

onsdag, oktober 24, 2007

szavazzatok!!!

Magyar Eszterre, aki az unokahugom, és szépen rajzol.

köszi.



a kép egy link, ahol szavazni lehet. katt, és tedd a dolgod.
:)

tirsdag, oktober 23, 2007

a Tivoliban

voltunk sokan együtt vasárnap. jó volt. hullámvasúúút rulez. ha jól számoltam hatszor mentünk a körbeforgós fajtán. meg kismesevasút. meg szellemvasút. meg dodgem. meg körhinta, meg móka és kacagás. a végén pedig mikor már minden bezárt, elephanto - osat játszottunk, meg bang bang ot.


múlt héten meg Brittával Malmöben voltunk. az is jó volt.


Britta meg én

fredag, oktober 19, 2007

Rontó Pál

uram(Marcus) ma persze megint nem ment oviba, úgyhogy eddig itt rohangált és üvöltözött, hogy nem nem nem, meg ilyenek, közben meg Bettina Claussal veszekedett, hogy dobja ki végre a még hétfön meggyilkolt madarakat, ha már nem fözte meg öket, mert elég kis gusztustalanok. Marcus meg csak kiabálta, hogy nem nem nem. ilyen ez a nap kérem...

lørdag, oktober 13, 2007

csak szaladnak

a napok, meg a hetek, igy mar a masodik heten vagyok tul az uj helyemen. tegnap este eljottem Roskildebe, hogy meglatogassam Maral baratnomet, ma csak tengunk legnunk majd a varosban, meg fotozgatok, holnap pedig talakozom Koppenhagaban Nicolajal, Wintanaval, Brittaval meg Olesyaval, lehet atmegyunk Malmobe, ki tudja. ami biztos, az az, hogy jo lesz, akarhogy is legyen.

kozben megerkezett a tartozkodasi engedelyem, ami azt jelenti, hogy a vagyott CPR kartya - helyi szemelyi igazolvany es lakcimkartya - mar csak karnyujtasnyira van a dan burkoracia utvesztoiben, szoval minden alakul, es ugy erzem, hogy jol. jol vagyok es pont.

onsdag, oktober 10, 2007

faces of Danmark





fejbenblogot

irok leginkabb mostanaban. mert mire net kozelbe ernek, mar reg elfeljetettem vagy leginkabb nem is fontos. egyebkent a fejbenblog kifejezest Joco talata ki. tegnap mikor beszeltem vele ezen rohogtunk. es mind a ketten fejben fotozunk is hozza, amit aztan ujabb fejben elkovetett post kovet. ez van.

tirsdag, oktober 09, 2007

Charlottenlund

egészen jó hely. kicsit túl sok a legújabb BMW terepjáró, meg az egy före esö Benetton bolt, de okés. a csalad továbbra is okés, Marcussal egyre jobban kijövök, szoktunk együtt mesekönyvet nézegetni, lufival labdázni, és imádja amit fözök, csakúgy mint a többiek. azt hiszem addiktok lettek a föztömtöl. egyébként vasárnap este, amikor hazértem, Bettina úgy fogadott, hogy mennyire fura volt, hogy nem vagyok ott, meg hiányoztam ám nekik, és hát elmulaszottam Claus öccseit, akik pedig milyen kiváncsiak voltak rám. hát ez van. így jártak, majd legközelebb talán...

a hétvége jó volt, illetve hát volt sok könny, merthogy Juan Carlos megy haza szerdán Mexicoba, és hát hiányozni fog. búcsúajándékként kapott tölem egy halom Bountyt, mivel az a kedvence és Mexicoban nem lehet kapni egyáltalán.mondtam is neki. "még a nyáron, egyszer, amikor rossz kedved volt, én épp mentem a boltba, és elöttemegkérdeztelek, hozzak e neked valamit.és akkor te fanyar humorral azt válaszoltad, hogy egy darab boldogságot szeretnél, én meg hoztam neked egy nagy Boutnyt. soha nem fogom elfelejeteni a hálás tekintetedet, és a mosolyodat, egm örömöd. ez volt a mi kis játékunk, a Boutny, a welcome home postitiek az ajtón. mostmár nem vagy rosszkedvü, mert Karloine itt van neked, és látom, és örülök, hogy boldog vagy, hogyboldogok vagytok. de ha épp nem sütne olyan fényesen a nap, hát itt ez a kis csomag boldogság. oszd be ügyesen." és akkor odaadtam. ö meg átölelt, és éreztem,ahogy a könnyei a vállamra csurognak az arcáról, és az enyimek is hullottak böven. nem is mondtam, hogy good bye. egy see you soonban maradtunk.

lørdag, oktober 06, 2007

itthon

az IPCben. ma van vége az elsö nyolc hétnek. ettöl aztan még jobban érzem, hogy rohan az idö, és közben az másfél hónapja történt dolog, hogy elköltöztem innen, olyan, mintha egy örökkévalóság, de legalább fényév távolságra lenne, nem is értem hogyan. és az is fura, hogy az egész korábbi IPCs életem olyan, mintha csak álom lett volna, pedig tudom, hogy nagyon is valóságos volt...

torsdag, oktober 04, 2007

ma

áttekertem Lyngbybe. szép kisváros. ott gyorsan ki is derült számomra, mennyire jó lenne már az új CPR kártyát megkapni. merthogy addig semmi nincs. nagy büdös semmi.illetve egy. dán bürokrácia.

onsdag, oktober 03, 2007

vén asszonyok

nyara van ma. igazi. de tényleg ilyen még nem volt eddig. kellemesen süt a nap, egyszál pulcsiban simán elmentem bringázni meg minden. most megyek és fözök valamit.

tirsdag, oktober 02, 2007

megvan

a laptopom. mukodik. Claus ma kiszbaditotta a gonosz szervizesek fogsagabol.
mai nap tnaulsaga egyebkent, hogy Charlottenlundban nincs Telia bolt, viszont 6 Bentetton szakuzlet van, ebbol 4 gyerekruhaval...

onsdag, september 26, 2007

az is van

hogy szombaton idöutaztam. mégpedig úgy, hogy a bal kezemmel megragadtam a student kitchen kilincsét, és ahogy beléptem, és ott ültek a többiek az asztalnál, hát komolyan mondom olyan volt, mintha megint április lenne. néztem körbe az arcokat, és az járt a fejemben, hogy én mennyire szerencsés ember vagyok. vannak barátaim.

az au pair

munkát végül is megkaptam egy koppenhágai családnál. anyuka IT mérnök vagy mi - továbbra is rejtély számomra, hogy mit csinálnak az IT mérnökök, mert mind mást mond - apukáé pedig a legcoolabb fotósbolt egész koppenhágában. van két gyerek, Marcus 3 éves, és August 5 hónapos.
mi van még. nem is tudom. költözöm. újabb brand new life. és közben imádkozom tov´bbra is, hogy laptopomat kapjam végre vissza...
ennyi.

mandag, september 24, 2007

ezzerl

keresem az au-pair munkát. mai interju jó volt, de a csaj, aki kicsit idösebb csak nálam, még szeretne látni másokat is. szóval válasz csak a jövö héten...

laptop még mindig szervízben, ami eléggé kiakaszt, mivel igy a könyvtári nyitvatart´shoz, és limitált internethasználathoz vagyok kötve, ami azt is jelenti, hogy nem tuodm minden energiámat a munkakeresésre fordítani, hanem egy csomó csak úgy elmegy fölösbe a gépre várakozással. szóval már alig várom, hogy visszakapjam az én kis drága computeremet.

lørdag, september 22, 2007

van fény

az alagút végén. Søren, Wintana és Isao sokat segítettek, segítnek. azt gondlom, hogy végtelenül szerencsés ember vagyok. vannak barátaim, és számíthatok rájuk.

torsdag, september 20, 2007

az van

hogy tegnap belefolyt némi víz a laptopomba, és ma elvittem a doktorhoz, aki azt mondta, két nap karantén, de nyugi, meg fogjak tudni csinálni, ez nekik napi rutin. a két nap karantén valami spéci szárító izét jelent. azért rendesen kivagyok töle, mégiscsak az van, hogy a gépem nélkül egy cosmó mindent nem tudok csinalni, söt otthon szinte semmit, mivel így most nincs zenelejátszóm, tv-m, semmim.
ja, és továbbra is vad, és örült munkakereséseben vgayok.
holnap meg hegye haza az IPCbe, hogy talakozzak Alinaval, és megkapjam az Ôcsika ´ltala küldött ruhákt is. merg mást is mástól
ez megy. meg a bárányfelhök...

mandag, september 17, 2007

az új munka

még nem tudom hogy jobb e. egyelöre nem. de még bármi lehet. bármi.

søndag, september 16, 2007

vasárnap

van megint. csak sorjáznak a napok. holnaptól megint egy darab brand new life. és persze van bennem bizonytalanság, és vannak nagy és megválaszolatlan kérdések. mondjuk amíg élek kérdeznem kell...

lørdag, september 15, 2007

CPH




irdatlan

szél fúj. Helsingør, 12 fok. a taft még mindíg tart.

torsdag, september 13, 2007

akkor is

lesz ertelmes munkam, amiert fizetnek is... na.

onsdag, september 12, 2007

ma

végre jól vagyok és pont.

tirsdag, september 11, 2007

ma megint szeptember van

a tegnapi november után. holnap szabad vagyok, kis fellélgzés a végsö merülés elött a Hilton-mosogatás bugyraiba, két nap még...

mandag, september 10, 2007

Mi az, hogy boldog

és igen, igen igen! hétfötöl nincs több mosogatás, hétfötöl szobalány lettem. (pont mint a Sims2. de esküszöm ez nem a virtuális valóság, hanem ez a másik, az igazi)

søndag, september 09, 2007

napsütéses

ragyogó vasárnap, Brittavel piknik egy parkban, késöbb Wintana is csatlakozott hozzánk a Landoromatban, most pedig Nicolait várjuk még, hogy teljes legyen a dolog. csodák csodája ma süt a nap, kellemes szeptember végi idö van, így szepmtember elején.

fredag, september 07, 2007

takarítós meló

nem jött össze, az volt a baj, hogy nem tudok autót vezetni. hétfön ebédidöben viszont találkozom a pincérek fönökével a Hiltoban. hátha. meg ha minden jól megy, akkor sikerül beiratkoznom az emigránsok nyelviskolájába, és akkor ingyen tanulhatom a nyelvet. ez van. meghogy Daninak köszöm a segítséget, megha Axel el is vesztette magát.

onsdag, september 05, 2007

voltam

reggel állásinterjun. remélem megkapom a melót. lépcsöházakat kell takarítani. a fizetés jobb mint a Hiltonos munkánál, pici cég, mindenkivel külön foglalkoznak, és hát nem csinálnak olyat, amit nem szabad, pl tíz órát dolgoztatni az embereket. ez ugyan csak részmunkaidös munka, de a kondícíók sokkal jobbak, és ráadásul ök visznek ki a munkahelyszínére is. Pierre a tulaj, kedves volt, nem is tudom mit mondjak még. remélem ez összejön, és jó lesz. semmi mást. újjakat keresztbe. ennyi. meg egy bambi.

tirsdag, september 04, 2007

barátok közt :D


reggel 10re

megyek interjúra lépcsöház takarítónak. hajrá.

miközben megy a mosás

netezem, meg ittam egy teát, élejen a globalizált világ összes landromatcaféja. de tényleg. valami oltári ötlet.

tegnap este meglátogattam Brittét, és palacsintát is sütöttünk, aztán mikor este hazaértem beraktam a laptoba egy dvd-t, és jól elelaldutam a filmen, de leglább tudom miröl szólt, mert már láttam a korábban.

és persze a végén azért történt jó dolog is, bár lebontották a házban a hátsólépcsöt, ami meglehetösen érzékenyen érintett, mivel kitudja miért, és hogyan, de az én kulcsom csak a hátsó ajtót nyitja. zárni mindent zár. viszont ennek az elképesztöen hülye szituációnak köszönhetöen belémfutott Anita a negyedikröl, és megmentett, meg hát én is öt, mivel felcipeltem 2 év körüli kisfiát, Danielt, ö meg átengedett a lakáson. persze közben megbeszéltük az élet nagy dolgait, mint munkakeresés - az én verzióm, második gyerek amig az elsö pici - Anita verziója, és a végén adott egy telefonszámot, ami egy nemzetközi egészsëégbiztosítóé, hívjam csak fel öket, ö is ott dolgozik, és mindig keresenek embert, és nem kell dánul tudni. merthogy a fotósboltos ötletem hamvába holt. hat fotós boltból hatban mondták, hogy tökre keresnek embert, de hát az a fránya dán tudás. merthogy amíg csak fiatlabbak jönnek, addig okés, mert ök mind beszélnek angolul, na de az idösebb generáció ugye. az egyik helyen a srác hyper jó fej volt, azt mondta, hogyha beszélek már dánul egy kicsit jobban, akkor mindenkép menjek vissza. persze tudom, ez csak amolyan kósza bíztatás, de akkro is jól esett, merthogy emberszámba lettem véve. persze az ideális világban most lenne annyi pénzem, hogy decemberig, amig haza nem megyek pestre egy karácsonyozni, addig semmi mást ne kelljen csinálnom, csak dánt tanulnom, és akkor januártól már marhára menne nekem ez a dolog, söt, még a hülye Borups Højskolebe is be tudnék iratkozni, hogy fotózást tanuljak. mivel a legnagyobb baj a Hiltonos melóval, azon kívül, hogy leszakad töle a derekam, hogy nincs idöm meg energiám arra, hogy nyelviskolába menjek, és ott senki az ég egy adta világon nem beszél dánul. durva. de akkor is legyözok minden nehézséget. és gyözni fogok. mert nincs más választás. meg egyébként is. az élet egy kaland.

mandag, september 03, 2007

a kiállítás

megnyitó jó volt, mindazok ellenére, hogy az utolsó percben egy rakás ember lemonta, és nem jött el, és végül bár Isao elcipele a kotót, nem játszott, én meg nem forszíroztam. olyan négy körül aztan Markéta meg Ladya elmentek egyet sétalni a városba, Isao meg én meg hazamentünk hozzám, föztünk, beszélgettünk, késöbb Markétáék is megérkeztek, ettünk a kertben, és minden jó volt. hat körül Wintana is befutott, a többiek hazamentek az IPCbe, mi meg elmentünk a kávézóba, és még ott dumáltunk. nem volt semmi különös. a dolgok csak úgy történtek, de összeségében ó volt. nagyon jó kis nap.

søndag, september 02, 2007

http://index.hu/politika/kulfold/dAN070902/

nem tudom mi volt, nem voltam a közelében sem a dolognak, épp Helsingørben voltam az IPC culutre eveningen, és Markéta szülinapját ünnepeltük. a dolog nyomait ma láttam, nehány nyom az utcán semmi egyéb. sztoikus nyugalommal vakarják az emberek a felfestett 69et a kirakatüvegekröl. semmi más nincs.

torsdag, august 30, 2007

a munkára

az, hogy rohadtul nehéz, nem kifejezés. estére majd beszkad a hátam. mondtam is ma Davidnek, hogy jó lenne, ha tudna valami kicsit kevésbé megterhelö munkát adni, de csak a fejét rázta, hogy most nincs semmi más. aztán beszéltem a pincérekkel, mert hallottam, náluk van hely, szóval megpróbálom azt, hátha, meg megpróbálok mást is. egyébként én vagyok az egyetlen lány a mosogoatók között, és a fiúk is néha nehezen bírják... mondjuk akkor sem adom fel. ma amikor mentem le a reptéren a vonathoz, hazafelé jövet felnéztem az épületre, és csak annyi jutott eszembe, "akkor is le foglak gyözni."

tirsdag, august 28, 2007

tegnap este

randomszerüen egyszercsa felhívott David olyan fél kilenc felé, hogy akkor ma menjek is már dolgozni, illetve úgymond tréningre. persze Orsival épp az IPCben volt, és hosszú beszélgetést terveztünk Isaoval, szóval végül suttyomban ott aludtam, reggel ötkor felkeltem, elcsíptem a félhatos vonatot, elhoztam a bringámat is egycsapásra, és háromnegyed nyolckor, már a Hiltonban voltam a reptéren úgy, hogy még egy gyors hazarohanásra is jutott idöm.
meló durván ugyanaz mint az IPCben volt a nyáron, csak több. cseréb itt is napi háromszori ingyenkaja jár. elég jó a kantin, szóval panszara semmi okom. kicsit sokat kell cipelni ez minden baj, meghogy nem aludtam ki magam. de mai késik nem múlik.

mandag, august 27, 2007

Magyarországon

az emberek Harry Pottereset játszanak. föleg a wiwen. megvan a Voldemortjuk, akit Tudjuk kinek neveznek, (Magyar Gárda) és félnek, hogy felkerül az égre a sötét jegy (árpádsávos zászló), megy az aranyvérü vs sárvérü háború. már látom is magam elött, hogy Göncz Árpi bácsit elörángatják, ö lesz Dumbeldor, és talán Hujber Feri, Berényi Bandika vagy Viva Kristóf avanzsál Harryvé. bár ha van egy csöpp eszük kimaradnak a poltikából....

COMIKULISSIMUS!
...hátha ez segít...

søndag, august 26, 2007

sokáig

ötletem sem volt, hogy Koppenhága népe hova jár, amikor parkba vágyik, merthogy sokminden van ebben a városban de normális parkkal bizony nincsenek túl jól eleresztve. aztán mikor ideköltöztem megvilágosodtam. megoldás 42, meg az, hogy a bérházak közötti belsö udvarokat nem hagyják parlagon heverni, mint Pesten,nem betonozzák meg le, nem építenek falakat közéjük, hanem szép nagy belsö parkká alakítják öket, kispadokkal, grillsütökkel, játszótérrel, fedett bicikliparkolóval, kis utakkal na és persze kultúráltan megoldott, nem szanaszéjjel hányt szelektív szeméttárolókkal. szóval Koppenhága tele van titkos kis és nagy parkokkal. a szobám ablaka épp egy ilyenre néz. illetve hát konkrétan egy barackfára, amin ott csüngenek a félig-háromnegyedig érett barackok.

üzenet a palackban

rendezni közös dolgainkat végre

j.a.

miért

nem vagyok képes igazán hinni magamban?

fredag, august 24, 2007

rengeteg

minden képes alakulni egy nap alatt is. holnap segitek Gertrudnak a fair traden, vasarnap hazamegyek az IPCbe, hogy beszeljek Rolandoval, de meg az is lehet, hogy szombat este, és talán ott alszom, talán nem, de hát ki tudja. hétfön jön Orsi, és végre megint meg lehet ölelni, meg még annyi minden más. rohan az idöööööö....

belevetem magam

az élet sürüjébe*. ha minden igaz, szpetember másodikán nyílik kiállításom az Ora del Cafe nevü kávézóban itt, Koppenhágában. el sem merem hinni...



*rohanok is printek arait nezni, keretet intezni, meghivok, listak. jajdefontosemberlettem. persze Nils Lund-ot nem felejtem el meghívni.

torsdag, august 23, 2007

ott álltam

a space image kiállitás megnyitóján kicsit elveszve, amikor is egy öregúr mellémlépett, és megkédezte, hogy tetszik a kép. mondtam, hogy nem tudom. nem állítanám, hogy nem tetszik, de inkább érdekes a koncepció, lefotózni a költözködést, mint soul of architecture... nevetett. maga részt vett a pályázaton ugye? szegezte nekem a kérdést. igen. de ez most nem számít feleltem. hova valósi? magyarország. aha... engedje meg, hogy bemutatkozzam. Henning Larsen. oh. feletem. es bemutatkoztam en is. mosolygott, majd megszolalt. legkozelebb válasszon valami olyan témát, amiben könnyü eredetinek lenni. a Louisanát mindenki ismeri. mondta, majd elment. késöbb a websitra feltett képeket nézegettem, amikor is egy nö jött oda hozzám. nem ismer senkit ugye? kérdezte. nem. külföldi vagyok. feletem vicceskedve. ilyen szempontból nagyon is külföldi. értem. mosolygott. lassan beszélgetni kezdtünk, majd egy fiatal férfi is csatlakozott hozzánk. épp a gyöztes képet néztük és halkan megjegyeztem, hogy bizony ez a kép több mint jó, és bizony kicsit irígy vagyok az alkotóra. a pasi elvörödött, majd szerényen vigyorgova megköszönte. Nils Lund. mondta. oh. megint. mondtam halkan. hogyhogy megint? kérdezte Nils. hát az elöbb hasonló csapdába futottam bele, illetve személyesen Mr Larsenbe. Nils nevetett. networkingböl kiváló. most pedig lássuk a te fotóidat. megmutattam neki. ötletes, van szemed. mosolygott, és mélyen a szemebe nézett. kedves vagy, de nem kell udvariaskodnod. mondtam. nem öszinte vagyok tényleg, mi okom lenne hazudni neked. nem tudom. feletem. okés. mondta ö. és mik a terveid itt, Dániában. nagy és híres fotós lenni? megint nevetett. jó ha van valakiben amibício´, csak hidj magadban. igyekszem. és hogy kezdesz neki. egy kávézóban akarok kiállítást csinálni. ügyes. itt az emial címem, hívj meg, ha tudod már mikor lesz. mindenképen szeretném látni, és... ha van kedved, valamikor összefuthatnánk, megnézném a portfóliódat. szuper. mondtam én. síenen vagyok mint József Attila gondoltam. amikor búcsúzáskor a nö bemutatkozott, mint a zsüri elnökének a felesége már meg sem lepödtem. csak vigyorogtam, mint a vadalma...

mandag, august 20, 2007

erre

azért ipcipicikét büszke vagyok. meg föleg boldog, hogy Søren használja, amit csináltam neki.


(a fenti szöveg egy link. katt)

dag 217

eljött az óra, új szabadság
legyözni kételyt, félelmet, mételyt,
magad s mást,
eljött a perc, ami csak téged várt,
út ahol más még sosem járt

søndag, august 19, 2007

headlines

kidobta, megégette, felgyújtotta, kapával fejbevágta, elaltta, éheztette, megkegyelmezett, megalakult, megmentette, fellázad, magyar, nem magyar, kis ország, jobbra húz, kommunista, neonáci, megverték, volt, lesz, van, tünetés, meleg, melegek, tüzijáték, földön, vizen, levegöben, a tvben, a valóságban, a filmben, a mizoban, megcsinláljuk, we shall overcome. ez van.

fredag, august 17, 2007

ma elintéztem

az adókártyámat. azt mondták legkésöbb szerdán meg is kapom postán, és ha meg van, akkor már csak Davidot kell felhívnom, hogy bediktáljam neki az adószámot, meg ilyeneket.
tegnap idöjárást tekintve november volt, ma megint augusztus van, bár ugyanazzal a 18 fokkal. egyébként meg most minden jó...

torsdag, august 16, 2007

utálok

goodbye-t mondani egy közeli barátnak. nem megy. búcsúzkodásban sosem voltam, és sosem leszek jó. nem megy egészen egyszerüen... God only knows... de nem teszem ide mégegyszer. just sem. pedig így van. nagyon is...

mandag, august 13, 2007

folyamatosan

érkeznek az új diákok. kicsit irigy vagyok, mert én most nem maradok már sokat, huszadikán költözöm, és közeben meg valami mérhetetlen boldogság van bennem. szeretek itt lenni, nagyon szeretem az embereket itt, és kicsit itt marad mindíg a lelkem egy kis darabja, és valahogy ők a dán családom, és ez jó.
ma este megint megyek Sørennel Maribobe, már alig várom, és annyi de annyi jó dolog alakul nap mint nap.

søndag, august 12, 2007

mivel

úgytünik félreérthetö vagyok, szóval öntsünk hát tiszta vizet abba a bizonyos pohárba. szóval. még áprilisban, amikor fogalmam sem volt arról milyen lehetöségeim lesznek Dániában felvétliztem egy föiskolára Ålborgba, ahová fel is vettek design&technology szakra. ámde. ahhoz, hogy csak odaköltözzek, és elkezdjem az életemet sok pénz kéne, ami ugye nincs. ígyhát elkezdtem Københavnban munkát keresni, és eldöntöttem, inkább itt próbálom ki magam, és lássuk mire megyek munkával, albérletben, dánt tanulva. az élet egy nagy kaland.
tegnap egyébként végül találtam lakást, Nørrebroban az Elme gade nevü utcában. szép viszonylag nagy szoba, a körülményekhez képest szuper fürdöszoba, és minden tekintetben jó hely, mivel a a buszmegálló egy saroknyira van, és a vasút meg a metro is 5 perc bringút. ezen kívül a környéken egy két utcán belül van olcsó bolt - www.netto.dk - rengeteg coffeshop, meg nagy élet rengeteg egyetemista, emg fiatal mindenenfele. szóval jó lesz. érzem. vagy legalábbis remélem. jónak kell lennie.

fredag, august 10, 2007

van munkám

meg munkaszerzödésem. ma végre valahára sikerült aláírni. szállás ügyben még nem állok ilyen jól, de augusztus 24 ig maradhatok az IPCben, legalábbis Kristof megígérte. a mai megnézett szoba olyan max 5m2 lehet, épp hogy egy ágy, meg egy pici polc elfér benne, meg egy mikroméretü gardrobe, amibe nem vagyok benne biztos, hogy a negyede akár a nyári cuccaimanak is belefér, arról nem is beszélve, hogy tulajdonképen fürdöszoba nincs is, mivel a wc-t hívják fürdöszobának attól, hogy van benne egy zuhanyrózsa. nem vagyok benne biztos, hogy higiéniai elvárásaim minimumának is megfelelne ez a fajta fürdöszoba, mivel három másik emberrel kéne megosztanom... mindenesetre holnap még megyek egy másik helyet megnézni, remélem az jobb lesz.

torsdag, august 09, 2007

azt mondta

az az okos gugli statiszka, hogy a legtöbben azzal a keresöszóval találtak rám, hogy "perverz japán mese mese". mindenesetre elgondolkodtató. a második helyen a "paradicsomos húsgombóc" áll...

különös kegyetlenséggel

egy porszívóval végeztem ki, takarítás során, egy tucat pókot, és egy vérengzö fenevadat, aki nem hagyott aludni már negyedik éjszaka, és a nappalaimat pedig az éjszakai küzdelmek során szerzett csípésnyomok keserítették meg. most vége. remélem a sors kegyes volt hozzájuk, és minden kellemetleneség ellenére, amit okoztak nekem, a porszívó általi halál nem fájt nekik nagyon...

rekkenö meleg

van ma. nem is a meleg, ami rekkenö, hanem inkabb a magas páratartalom, ami földhöz vágja rendesen az embert. Helsingør, 27 fok, de a taft még mindíg tart.

onsdag, august 08, 2007

nem Søren

Søren


(ha már minden postomban leírom a nevét legalább lássátok ki ö...)

ma

valahogy írni most nem annyira van kedvem. kicsit tele van a fejem a mindennapokkal, és mire leírnám már rég nem fontosak. pedig ezer dolog történik, munkaszerzödés csak pénteken lesz meg,giga lakás para ugyan nincs már, van három lehetöség is, de még semmi nincs eldöntve, és azért lógnak a levegöben kicsit a dolgaim. persze Kristof megint jó fej volt, és maradhatok még egy kicsit, amíg a lakás dolgok rendezödnek.
hétfön megint megyek Sørennel Mariboba, hogy a jelemezes föpróbát fotózzam, remélem jó képeket sikerül majd csinálnom, kicsit izgulok miatta, és közben alig várom már, hogy ott legyek megint....
holnap este érkezik Markéta (Csehország) itt fog aludni nálam, aztán vasárnaptól már a saját szobájában. jó lesz újra látni öt is. most megyek, meg rohanok. és lehet, hogy a hét a hátralevö részében megint a csak kép verzió lesz majd. illetve... hát mit tudom én még....

az idö egyébkéntmeglöen jó, napok óta 25 fok fölött a hiaganyszál, és lehet mindennap tengerre menni, meg fürdeni, meg biciklizni, ameddig a lábam bírja.

csak kép

csak kép

tirsdag, august 07, 2007

mandag, august 06, 2007

fredag, august 03, 2007

tegnap

Sørennel Mariboban voltam - ami olyan cc 1,5 óra autóút ide - hogy megnézzem, ahogy a Les Miserablest próbálják. jó volt, meg élveztem nagyon a szakadó esö ellenére is, meghát önmagában az, hogy Sørennel végre volt lehetöségem hosszan normálisan dumálni már megérte.
Maribo szépséges klasszikus kisváros, és már elöre örülök, hogy legkésöbb jövö hét végén megint megyek, hogy a kosztümös próbát fotózzam...

onsdag, august 01, 2007

süt a nap

ma végre, csodák csodája kisütött a nap, bár a nagy szürke felhök továbbra is boldogon úszkálnak az égen. kicsit felpörögtek a dolgok körülöttem, amit élvezek, holnap reggel dán teszt - ezzel zárul a kurzus ugye - pénteken megyek Københavnba találkozni a pasival, aki majd a fönököm lesz, meg szerzödést kötni, utána egy német lánnyal talakozom, akivel albérlet keresés közben a neten futottam össze, és most realizáljuk a dolgokat, jövö héten szobákat nézegetek, remélhetöleg minden simán megy majd ezzel is, késöbb, csütörtök este Marketa érkezik, lassan indul az autumn term, alakul a brand new life. holnap pedig Sørennel megyek, és megnézem a próbájukat.

tirsdag, juli 31, 2007

?

miért soha nem?

mandag, juli 30, 2007

moodreport

a hideg tovabbra is kitart, bar eddig legalabb ma meg nem esett.mar ez is valami. tegnap vettem egy farmert a kvicklyben. orulok. pont ket szammal kisebb, mint amit mikor megerkeztem, nezegettem, es a vegen nem vettem meg. yuppie.

lørdag, juli 28, 2007

ma este

Ayman szerint Social Evening tartunk. a party túl elcsépelt kifejezés, hogy méltón kifejezzük szombat esti kultúráils igényeinket vele. elötte Juan Carlos meg én megnézzük Woody Allen Radio Days címü abszurd komédiáját, mivel igényunk van a high kultúrára. ez megy. meg a bárányfelhök...

fredag, juli 27, 2007

időjárás


ki gondolná, de az idöjárás ma tényleg effektiv olyan, mint a kis piktogrammon. süt a nap, esik az esö, közben a fúj kicsit a szél, van itt kérem minden, mint a búcsúban. mindenesetre, most éppen süt a nap, és mivel az esö is szemerkél van egy kis szivárvány a kert végében.

csúcsforgalom

kedden este megjött Eva Némtországból, szerdan reggel Pierre távozott San Fransiscoba, tegnap hajnalban randomszerüen megérkezett Juan-Carlos, késöbb Lucie es Vasek- Lucie új pasija - majd Garba is Jeruzsálemböl. szóval most mind itt, és együtt, szombaton Wintana is benéz, este pedig valami nagy partit csapunk, táborüzzel, meg borral, meg csupa ilyesmivel. welcome home guys.

onsdag, juli 25, 2007

Love Actually

tegnap este beugrottam pár DVDért Krisftohoz. ott álltunk a DVDkel teli szobában, Jeppe a computerrel játszott épp valami ölöset.
- szóval, mire vágynál? - kérdezte Kristof
- igazából szerelem - feleltem habozás nélkül. Kristof zavartan álldogállt, Jeppe értetlen és kissé sokkolt ábrázattal fordult felénk. - mármint a film címe, Igazából szerelem - javítottam, miközben a röhögés környékezett. Kristof kissé elpirult, majd zavartan kacarászni kezdett.
- hja. mondta. tökéletes választás, a mai, hideg és esös estére...



42

a megoldás, bámily fura is

b.)

na meg persze negyvenkettö. holnap egyébként én leszek a wiwen világ körül. meg világhíres. a kérdés persze csak az, hogy kell e ez nekem, és ha igen, akkor miért is. majd megl´tjuk. a vak is aszondta.

mandag, juli 23, 2007

a tanulság

a Pierrenek rendeyett farvel dinner tanulsága, hogy már tudom, hogyan tisytítják meg a mandarint a befőttel.

találós kérdésre kommentben lehet tippelni...

a.) ki, helyes kinaiak halomra ücsörögnek a futószalag mellett és vadul pucolnak
b.) forró vízbe dobják pár pillantra, majd kis kínai masinák megpucolják őket
c.) egy betonkeverőhöz hasonló dobban addig forgatják őket, míg le nem kopik a héjuka kínai mandarinoknak

szóval?

farvel

Pierre szerdán este hazautazik San Farnaciskoba, és csak fél év múlva jár erre megint. ezokból Mako meg én farvell dinnert csaptunk a tiszteletére - inidiai kaja rulez. jól sikerült. Pierrenek eszméletlen humora van. hiányozni fog nekem Pierre. minden nap együtt reggelizünk a kertben, és rengeteget nevetünk. most nyár van, és hideg. januárban tél lesz és hideg, amikor Pierre majd visszjön San Franciskoból.

esö

tegnap óta megállás nélkül esik, és cc 15 fok van. fázom. mitszépítsem...

lørdag, juli 21, 2007

det går fint

minden szépen halad a maga útján, minden jó, kicsit nagy az elhavazás a mosogatás - tanulás - Kristfonak való segítés bermudaháromszögben.
a mosogatósdiról már írta, a tanulásról is - pont tegnap hallottam vissza Sulejmatól, hogy Kristof teljesen oda van meg vissza, hogy mennyit fejlödtem egy hét alatt dánból, és milyen szépen beszélek, bár szerintem borzalmasan szegényes a szókincsem, és megörjít, hogy nem vagyok képes még elég részletesen kifejteni a mondandóm, illetve, ha hadarnak, továbbra sem értek egyetlen kukkot sem, de nyilván ez majd idövel múlik, cserébe a dán tanárnö, Lone rámszolt, hogy nem beszéljek gyorsan, mert a többiek nem értik... vmondjuk ezen jót röhögtem, hogy mindegy milyen nyelv, ahogy két mondatot tudok magamtól, abban a pillanatban hadarni kezdek. nyilvánvalóan a hiányosságaimat próbálom leplezni ezzel, illetve mentális trafficjam-et okozok folyamatosan magamnak, ha nem beszélek elég gyorsan, ami több, mint idegesítö dolog, ha nem vagyok képes kifejezni magam, a kezdö szint miatt.... egyébként is, dugóban ülni semmilyen formában nem bírok, nemhogy mentálisan.

szóval Kristófnak való segítség:
  • kirándulás szervezés Louisianaba
  • filmszínházunk bemutatja, azaz IPC mozi minden este, ahol felváltva mutatjuk be kedvenc dán filmjeinket (és igen Orsi, a program, amit kirakott a common roomba, úgy van aláírva, hogy Kristof + Bea)
  • segíteni a diákoknak a sport programok megszervezésben
  • általában véve, segíteni nekik, mindenféle ügyes-bajos dolgaikban
szóval nem mondhatom, hogy unatkozom. egyébként meg jó fej volt, mármint Kristof. mert beszélt Lisevel - aki a dán nyelvi kurzusnak a vetezetöje, és az Aktiv Dansk címü elévülhetetlen bestseller szerzöje - hogy tudja, hogy mondtam Lisenek, hogy augusztus közepétöl szállást keresek hosszútávra Københavnban, és Lise azt mondta, még átgondolja, de legyen olyan kedves, és adjon nekem szobát, és valami kedvezményt is kiverekedett nekem. szóval tegnap ez is kiderült, úgyhogy no more para, hogy nem lesz hol laknom, söt.

most pedig visszadölök aludni. ma Kristof elvitte a többieket kirándulni - ennek örömére szakad az esö, bár az elmúlt pár napban szép idö volt, és még úszni is tudtam a tengerben - forszírozta, hogy menjek én is, de a mindennap hatkor kelös mókatól kicsit álmosabb vagyok a kelleténél, meg egyébként is, most jól esik egy kis unaktivitás. meg leghet, hogy ma meglátogat Nicolaj Andersen barátom, akivel egyszer még útban Románia felé barátkoztam össze, és ö itt járt filmrendezö, most meg fog producer szakra Københvanban, és lám milyen kicsi a világ, mert most költözködik vissza Dániába romániából. jövö héten pedig jön vissza Eva (Németország).


tirsdag, juli 17, 2007

fura leírni, pedig így van. borzalmasan hiányzik Jaun Carlos.... persze nem ez nem szerelemből történő hiányzás, hanem olyan, mint amikor egy közeli családtagot nagyon vársz haza és az Istennek nem jön... pedig jöhetne már...

mandag, juli 16, 2007

dánul...

beszélni néha rohadtul nehéz. iszonyatosan felidegesít, hogy nem jutnak eszembe a szavak, amiket már ötvennégymilliónyolcszázhuszonyolcezerkilncvenkilencszer megnéztem a szótárban.... persze ilyenkor hülyének érzem magam, meg butának mint egy tök. ráadasul Lise forszírozta, hogy erösebb csoportba menjek, mint ahol tartok, tehát ez most azt jelenti, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem, és sokszor egy kukkot nem értek, csak próbálom elcsípni a lényeget, és akkor már nagyjából okés a dolog.
a meló - úgymint mosogatás - pont túlélehető. kb úgy néz ki az átlag napom, hogy felkelek 6.15 kor, reggelit csinálok, megpróbálom az ebédhez való terítéshez a lehető legtöbb dolgot előkészíteni Makonak, megreggelizünk 7.45 és 8.15 között, pontban 8.15 kor felszólítom a koszos edények gyűjtőhelyre pakolására, majd kihajigálom a népet, Makoval elkezdünk mosogatni, én 8.45 kor lelépek, és onnan egyedül övé a terep, mivel nekem már 8.30kor elkezdőtött a dán órám, rohanok, beesek, nem piszkálnak, tudják mi a helyzet, 10.00 - 10.30 ig van szünet, ami kávét-teát jelent, szünet vége előtt öt perccel beszedem a cuccot, gyorsan elmosom, és késve érkezem megint az órára, ahonnan a vége előtt 20 perccel lelépek, mert ebédnél rengeteg a mosatlan konyhani cucc, és ha előtte elmossuk, akkor jobban jövünk ki idővel. ezután segítünk Michaelnek kirakni az ebédet, megesszük, majd 13.15 kor megint kihajigálunk mindenkit, és 14.00 től, ha ügyesek vagyunk, akkor szabadság van elvtársak - ma pl csodák csodája 30 fok, úgyhogy fürdés volt a tengerben, ami Andreas szerint mindegy milyen idő van, egyforma hideg - meg leckeírás, kivéve, ha Kristofnak kell segítenem a délutáni programokban, de az nincs mindennap. továbbá minden hülyeséggel a diákok engem keresnek meg, én meg segítek nekik, ha kizárják magukat, nem találják meg a szobájukhoz tartozó fürdőszobát, a legközelebbi közértet, tengerpartot, belvárost, fogkefét, meg tudja Isten mi mindent még. este csak vacsi utáni mosogatás, meg takarítás van, amivel cc egy óra alatt végzünk ketten, de mar Runa rohadtul rendes volt, és egy nagy csomót segített. azt mondta hova rohajon, a gyerekei a nagymamánál nyaralnak, Garba Jeruzsálemben, ő meg most szalmaözvegy, úgyhogy legalább csinál valamit, meg örömet szerez nekünk. sokszor elgondolkodom Runán... azt hiszem rohadtul nem irigylem őt.

søndag, juli 15, 2007

på dansk

Lise, aki azt a dán nyelvkönyvet írta, amiből eddig tanultam, azt mondta ma a teszt után, hogy bár látszik, hogy még nem fejeztem be a könyvet (nem jutottunk a félév végéig a végére) azért ő engem simán berak a hatcsoportból a középsőbe, mert szép a kiejtésem, és képes vagyok összerakni mondatokat magamtól, amikre nem volt formula a könyvben, és szerinte van nyelvtehetésgem. szóval a háram szintre léptem, holnaptól aktivizálja magát az aktiv dansk, én meg majd valahogy ellavírozok két mosogát között egy kis dán házival.
egyébként ma megérkeztek az új diákok. átlagéletkor megállapíthatatlan, mivel 18 és 68 év közőtt vannak. legidősebb John, az újzélandi nyugdijas professzor, aki passzióból tanul dánul, a legfiatalabb meg épphogy 18.
most megyek aludni. reggel én csinálom a reggelit. 6.3o kelés.

lørdag, juli 14, 2007

kis szombat esti nihil

Mako es Simon Københavnban, Malik petárdázik a kert végében, Ayman mos az alagsorban lévö laundury roomban, Juan Carlosról még nincs hír, mikor jön vissza Amsterdamból, én meg csak ülök a gép elött, levelket írok, szállást keresek augusztus közepétöl, meg küzdök a fejfájással. kint fúj a szél, még böven világos van cc 20 percig, és végre már abbahagyta és nem esik. kis szombat esti nihil. meg is nézek egy Wody Allent.

időjárás

mára azt ígérte a gugli, hogy jó idö lesz. kis helyes napocska mosolyog, egy pár bárányfelhövel körítve. ehhez képest függönyesö esett eddig... hideg van. Kristof szerint ez eddig élete leghidegebb nyara. kénytelen vagyok elhinni neki.

fredag, juli 13, 2007

my computer

reggel voltam bankban, van bankszámlám, elnézést kértek, hogy hétnapba telik, amíg kiküldik a kártyámat, Lasse az ügyintéző srác kedves volt, most pedig itt ülök az IPC könyvtárában, Pierre megcsinálta a wifimet, úgyhogy mostmár zubog a net, és van végre firefoxom is, a photosop meg este lesz meg és a teljes boldogság is.
Kristof reggel felhívott, hogy a Køge-s móka ma mégse legyen, merthogy neki ma egyre vissza kell érnie, meg egyébként is arrafele zuhog az eső. itt felhős, de süt a nap, 23 fok van, dújet málenkij vétyer, mondanám Yanának meg Olesyának, ha itt lennének. de nincsenek. hiányoznak. csak úgz, mint a többi 53 emberke...

torsdag, juli 12, 2007

back

Helsingør, 14 fok, kis esö, enyhe szél, de a Taft még mindíg tart.
a visszafelé utat mindenféle kaland nélkül megúsztam. azt hiszem a gépen az egyetlen zavaró tényezö a mögöttem lévö ülésen röfögve parizeres szendvicset csámcsogó két asszony volt, akik versenyeztek, melyikük eszik többet és gyorsabban. vidám volt.
mostmár hazaértem, és rémes csend van, senki nem ért még vissza rajtam kívül, illetve Jeppe itt van, de ö meg hosszasan exuzálta magát, most ért haza munkából, és hulla fáradt. szóval ma még egyedül, de holnap már jön vissza Prahaból Mako és Simon, meg Juan Carlos Amsterdamból, és minden jó lesz. most megyek nézek valami kaját, mert kilukad a gyomrom...

tirsdag, juli 10, 2007

a bogár kávézó

ma meglátogattam Ágit, Vincét és Pepebabát - irtózatos döbbenet és közhely, hogy nőnek a gyerekek - este pedig a bogárkávézóban terveket szőttünk Pannal, megváltottuk a világot Lujzival, aztán Peettel is, megnéztük a dörgés után a villámlást, meg az esőt, limonádét ittunk és szódát, meg volt aki kakót, Peet blogger bogarat rajzolt, vátuk Pirkót és Alexet, nevettünk, búcsúztunk, várkoztam ,éjjel egykor káposztás pogácsát ettünk a Rákóczi pékségben, csöpörgő eső sétáltunk a Rákóczi úton, a végén nagy ölelés és búcsú. how do you measure a year of the life...

mandag, juli 09, 2007

itthon

mostmár, hogy egy hete itthon vagyok, lassan kezdek visszaszokni, és nem kérek elnézést a buszon a angolul, meg dánul. jó újra megölelni a családot, a barátokat, végigjárni a régi helyeket. csütörtökön megyek vissza. itthonról haza.

tirsdag, juli 03, 2007

Budapest

valahogy megérkezve Pestre csak vendégnek éreztem magam, és mindenféle tét nélkül lebegtem a kis magyar valóságsokkban. Pavlov hármonegyed nyolckor csöngetett a gyomromnak, üzenet az agyba megérkezik, irány reggelizni, kinyitom a szemem, tekintem a sárga plafonra mered, és ráébredek, nuku reggeli, nuku dinning hall, old meg magad kislányom, ha éhes vagy - persze a hűtő üres. indulás a városba, megküzdeni az elemekkel. az Astorianal csak egy pogit akartam venni, de azt mondták a pékségben, hogy nincs, mivel tízezressel akartam fizteni. pedig ott állt a sok szép és mosloygós pogi, és mögöttük az undok lány, az undok lány rágója, meg az undok lány rosszkedve. nem mondtam neki semmit - urilányok kussolnak - és ahogy kiléptem a pékség ajtaján az arcomon leggördült egy könnycsepp. igen, most már érzem, itthon vagyok...

søndag, juli 01, 2007

a reklám helye...

potom nyolcszázezerért már az Antarktiszra is elutazhatok. kiváncsi vagyok, vajon hányan verik a Budavár Tours ajtát, hogy "az utolsó érintetlen földrészt" meglátogassák. mondjuk abban a hőségben, amit olvastam, hogy volt, lehet hogy akad, és így remélhetőleg egymásra talál kereslet, meg kínálat.... who knows?

egészen mellékesen mivel ma repülönöm kell, és fosok tőle rendesen, úgy fest Szt Péter meg az összes ügyeletes időjárásfelelős odafent ma kegyeskedett meghallgatni imáimat, és eddig még jó idő van, süt a nap, és a tegnapi 15 fok helyett ma már 20 is van, és csak a bárányfelhők legelésznek szanaszéjjel a kék-ég tengeren. ez van.

második rész

a Helsingøri mesék második része azzal kezdődik, hogy ma este szépen felülök a repülőre 19.55 kor, és 21.45 kor kis családom ölelő karjaiba vetem magam, majd még tíz napig eszem az életüket, meg mindazokét, akik találkozni akarnak velem.

a repülést továbbra sem szeretem, már most összevissza dobog a szivem, ha rá gondolok, de én csináltam magamnak.

ma egyébként az IISAC group elment Osloba, ahonannan majd visszetérnek az USAba, és édesek voltak, és jól megleptek, mert nem számíottam rá, de valaki nekem is csinált good-bye borítékot, és csurig volt kedves, helyes, és szerettetel teli üzenetekkel. az Israeliek meg Palesztinok holnap reggel utaznak aztán Mako meg Simon végül csakelmegy Prágába meglatogatni Luciet és Maitet, Juan Carlos Amsterdamban nyaral, Søren Porvanceban, Kristof a Summerhusban Faxelidepladsban, ahová meg is hívott juli 13-ára, amin aztán végkép meghatódtam, Runa és Garba Norvégiába mennek, Gertrud csak a környékre, Michael Olaszországba, Ayman és a gyerekek pedig lastüminute utakra vadásznak, ami Malik szájából a következőkép hangzott
- hát vagy Mallorcara, vagy Görög esetelg Törökországba megyünk, de ha nem találunk jó last minute utat, akkor apa megígérte, hogy elvisz Snekkersteanbe.(szomszéd falu, gyalog cc 15 perc), úgyhogy mindenkép fogunk utazni.

Michael egyébként minden valószínűség szerint elkapta tőlem az torokfájós, orrszívós, fejfájós nyavaját, és most othon fekszik, és remélem, hogy nem Soyako - aki épp babát vár - nem kapja el, és mire nyaralni mennek kedden, már Michael is jól lesz. tegnap egyébként valami őrült módon nyűgös volt, és annyi konstruktivitás volt benne, mint egy marék spenótban, cserébe előző este a kedvemért hamis rakott krumplit csinált (kolbász nélkül), ami elképesztően jó volt, és persze megható, mert napokkal korábban beszélegettünk a kedven ételek bermudaháromszögéről, és hogy mik a nemzeti sajátosságok.

most megyek, és csomagolok, és összepakolom két hétre a kis életem.

torsdag, juni 28, 2007

dag 163

százhatvanharmadik nap. megyógyultan, kicsit még köhögve, fázósan - mert ma mindössze 12 fok lesy maximum, de persze én akartam északi országba jönni, kellett nekem Dánia, úgyhogy most aztán csend legyen - szóval jól vagyok. nemsokára megjön Søren, végre lesy egz kis időnk csak dumálni mivel ma az összes Crossing Borders, IISAC és MS student elment Københavnba valami miniszterrel találkozni, mi meg jól itt maradtunk Mako, Simon meg én.
számomra is hihtetlen, de három nap múlva kése este ugyan csak, de akkor is, szóval három nap múlva már az idevágó hírek szerint a katlan szerű Pest utcáit fogom róni... mindössze másfél óra a repülőút, mind az 1300 kilóméterével, és valahogz ez az, amit azthiszem sosem leszek képes megszokni, hogy mintha kis piros cipőm lenne, és csak kimondanám, hipp-hopp, legyek ott, ahol akarok, és már meg is történt, és nem mese, és nem álom, hanem a cudar valóság, meg a hightech furcsda kombinációja.

mandag, juni 25, 2007

Eva hagyatéka

Eva - németország - egy hete, amikor itt járt itt felejtett valamit. néhány bacit, és vírust, amik akkor őt, most engem tettek beteggé. a torokfájós részen már túl vagyok, most a köhögős, taknyosodós rész van. ma gondoltam is rá, talán jót tenne, ha kifeküdnék kicsit a finom meleg napsütésbe, D vitamin ugye, de esélyem sem volt, hetek óta folyamatosan esik, és hideg van.
egyébként nem kell aggódni, van lándzsás útifűszirupom, meg panadolom, és majd csak túlélem valahogy az egészet.
egyébként megírtam Evanak, hogy hinnye no, miféle csomagot kaptam tőle, de csak ennyit válaszolt:
"oh. I'm sorry. poor you, but don't care, I'm okay now, and I gave to my sister also. so, hopefully you getting better soon. with love. Eva."
no comment...