holnap

szabadulok

holnap reggel még fél napnyi manóság lesz, aztán irány az IPC meg Britta. holnap után ilyenkor simán tök jól alszom majd legalább fél tízig, nem kelt fel az óra 6kor vagy még korábban, nem ugrál senki a fejemen, és legföképen azt csinálok majd végre megint, amit én akarok, mint szabad, európai állatpolgár.

most meg pakolok. csomagolagomagoma....

házimanóból újra szabad ember létbe visszaszámlálógép

2,5

7

munkanap van hátra. már alig várom a végét. hét munkanap. el sem hiszem. néha nagyon nehéz nem felállni és azt mondani, hogy oké, nem érdekel, itt a vége, fuss el véle, nem bírom tovább a Bettina féle terrort, de aztán valahogy összeszedem magam, és ebben mind´g nagy segítségemre van Jocó meg Winti, Britta, Nikolaj és Olesya. és mondogatom is magamnak. veszettül szerencsés ember vagyok. vannak barátaim itt, és köszönöm azoknak, akik otthonról szurkolnak, és tudom, hogy hazavárnak. nem is tudják mennyit jelent...

12 munkanap

illetve 11,5.... ennyi van hátra. visszaszámlálás. egy éve még pont ellenkezö irányba történt. pontosan emlékszem. mintha csak tegnap volna, vagy pont ezer fényévvel ezelött...

tegnap sikerült Wintivel találkozni Koppenhágában, aztán Brittával is, holnap Lyngbyben Nicolaj vár, pénteken pedig megint megyek az IPCbe, akustic night lesz, és Haoval énekelni fogunk, ha minden igaz. whole new world.

ma pedig jön ide Sashi, aki mindenáron itt akar dolgozni helyettem. remélem összejön neki, amire vágyik, mégha azt nem is kívánom, hogy ide jöjjön. fura helyzet ez.

és ha most valaki megkérdezi

mire is volt jó ez az egész. hát kész a válasz. nem biztos, hogy kielégítö, de van. volt egy álmom, hogy kipróbáljam magam külföldön. lássam, mennyit is érek én magam, és mire viszem. nem vittem semmire, vagy nem vittem sokra. de túl sok idöt sem adtam magamnak. ugyanakkor nem érzem azt, hogy kudarcot vallottam volna, mert ember maradtam mindíg minden körülmények között, mert tanultam sokat magamról, a világról és arról, hogy vannak tökéletes mini világok - lásd: IPC - de nem szabad úgy ragaszkodni hozzájuk, ahogy én ragaszkodtam, és ezzel függövé váltam, kissé elszakadva a valóságtól. és megtanultam végre azt is, hogy a boldogság az az, ha olyan meberek vesznek körül, akiket szeretek, akik szeretnek, és a béke nem egy másik bolygón keresendö, hanem valahol ott mélyen belül. mert kell kötni a különbékét Istennel / sorssal /magunkkal /a világgal. mindegy, hogyan hívjuk.

most, hogy tegnap végre megmondtam nekik, csak december 17-ig maradok megkönnyebbültem, felszabadultam. három és fél hét. fél lábon is kibirom, és vége. és már most, innen igyekszem szervezni az otthoni új életemet. mert brand new life lesz, az egészen biztos. és az is, hogy máskép fogok látni, értékelni dolgokat mindazzal amit most magam mögött hagyok. söt mi több, ez a blog a december 17én bezár. nem írok bele többet.
egy év az életemböl. egy év. nem sok, de ami történt, és amivel gazdagított, az több, mint ami eddig összesen történt velem.

vannak barátaim a föld ötvenöt különbözö országából, akik sorban küldik a leveleket, menjek meglátogatni öket.
tarozom soha el nem múló ezer meg ezer kötelékkel egy közösséghez, amit IPCnek hívnak, és ami bárhol bármikor a föld bármely pontján egy korábbi, akár ismeretlen diáktól is egy jó szót, egy baráti ölelést, egy csésze teát, egy szelet kenyeret, egy helyet a nap alatt jelent. hálás vagyok, hogy ezt megkaphattam. nem tudom elmondani mennyire.

365 nap megannyi perce,

365 nappal és éj

365-ször ébreszt a reggel,

s a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év

volt hajnal volt alkony

volt harc és volt béke

volt méter és tétel

volt könny és mosoly

volt káve volt kifli,

volt sok jó és rossz nap

de mégis hogy számolsz el, elmúlt egy év

szerelem volt

szerelem volt

szerelem volt

szerelem kell

365 nap megannyi perce,

365 nappal és éj

365 nap, s van e rá válasz, a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év.

és ott van e ö, és mond számíthat e rád

és tudod e mit jelent a "holtunkig már"

hát eljött az óra, és eljött a perc

hogy ünnepeljünk, elmúlt egy év ahogy eddig sosem!

szerelem volt

szerelem volt

szerelem volt

szerelem kell

szerelem kell

dag 163

százhatvanharmadik nap. megyógyultan, kicsit még köhögve, fázósan - mert ma mindössze 12 fok lesy maximum, de persze én akartam északi országba jönni, kellett nekem Dánia, úgyhogy most aztán csend legyen - szóval jól vagyok. nemsokára megjön Søren, végre lesy egz kis időnk csak dumálni mivel ma az összes Crossing Borders, IISAC és MS student elment Københavnba valami miniszterrel találkozni, mi meg jól itt maradtunk Mako, Simon meg én.
számomra is hihtetlen, de három nap múlva kése este ugyan csak, de akkor is, szóval három nap múlva már az idevágó hírek szerint a katlan szerű Pest utcáit fogom róni... mindössze másfél óra a repülőút, mind az 1300 kilóméterével, és valahogz ez az, amit azthiszem sosem leszek képes megszokni, hogy mintha kis piros cipőm lenne, és csak kimondanám, hipp-hopp, legyek ott, ahol akarok, és már meg is történt, és nem mese, és nem álom, hanem a cudar valóság, meg a hightech furcsda kombinációja.

utolsó napok

a Spring term 2007 a végét járja, napjaink meg vannak számlálva. hétfőn volt utoljára rendes tanítás, tegnap óta kreatív napok vannak, mindenki gőzerővel készül a holnap esti performance nightra, sketchek, dalok, slideshowk, a photography és a self express class kiállításai, Moto és Axel filmjei, Simon animácója, Tom short playe. a borítékok a falon a commonroomban, meg alig alig vannak bennünk üzenetek, de lassan telnek, Eva blogot gyárt a termnek, amibe majd mind irhatunk, és remélem fogunk is.

a tegnapig györnyörű napos idő most kezd hidegre fordulni, esőszag van a levegőben, de most valahogy jólesik, még a megázás is kedvemre lenne. ma délután Kristoffal körbetekertünk Helsingørben, és jó volt, pont mint cc egy hónapja az excursion weeken, és tegnap próbáltam Sørennel a dalt, amit énekelni fogok, és amit én írtam, és izgulok, hogy hogy fog menni. Søren meg annyira biztat, és annyira hisz bennem, hogy olykor zavarba jövök tőle. holnap még végső hajrá, és pénteken, majd délben tessék erősen koncentrálni, és rám gondolni...

visszaszámlálás 1

szóval eljött a perc, sorsváltozás, nem beszarni, nem izgulni, repülőtöl nem rettegni. legközelebb Helsingorből jelentkezem.

visszaszámlálás 2

2

ami ugye nem is kettő, mert holnap eljön az óra, és eljön a perc. tegnap esti buli szuper volt, legalábbis én nagyon jól éreztem magam, és köszönöm mindenki, hogy eljött, és volt, és köszönöm az ajándékokat, és főleg az időt, amit rámszántatok.

visszaszámlálás 3

3

ami igazából nem is három, mert már csak kettő, merthogy vasárnap utazom, és valamiért úgy számoltam, hogy az első teljes nap lesz a nulla. most már mindegy, visszafelé nem változtatok, mert baromság lenne. a dolgok nagyrészt megoldódni látszanak, és ez így van jól. a végére csak megsegít az Univerzum. vagy a Jó'sten. nem tudom melyikük, de köszi a figyelmet. most rohanok a közös nénihez. akinek elvesztettem a címét. faszajenő.

visszaszámlálás 4

4

ma utoljára vár a gyár állítólag. legalábbis azt mondták, hogy na jó, holnap már nem kell bemennem, cserébe mehetek a Zügyvédhez, moshatok, pakolhatok, meg csinélhatom az összes olyan dolgomat, amire mindeddig nem volt időm. pénzbevasalós történettel nem éppen állok jól, Thirsty nem veszi fel a telefont, Balcsi meg nem veszi fel a telefont. kedves emberek ezek. tudtam én mindíg. kurvaélet.

visszaszámlálás 5

5

ma sem jutok sehova a gyár miatt. pedig muszáj muszáj muszáj. kurvaélet. túlélek mindent, ha beledöglök is....

visszaszámlálás 6

6

na. akkor csak a rend kedvéért. végül ma megyek a követségre, végül ma találkozom Náldóval, és végül ma adom le a fotókkal a DVD-t is. tegnap bedarált a gyár csúnyán. ma is befog. ez van. közben pedig közösnénivel sikerült megbezsélnem a megbeszélhetetlenet. ennek most kurvára örülök. de tényleg.

visszaszámlálás 7

7

visszaszámlálás 8

nyolc nap van hátra. illetve a nyolcadik napon ilyenkor már a reptéren fogok ülni, és izgulni, és a hátizsákomban a laptopal és a fényképezőgépekkel a beszállásra várni. nyolc nap. semmi szinte. holnap megyek a követségre, intézem a közösnénivel a közös ügyeket, dolgozom, együtt ebédelek Náldóval, és végre remélem lesz nagy beszélgetés, ami már régen nem volt. búcsúzgatom az itteni életemetől, és próbálom számba venni, mi mindent vigyek magammal, és mi az, amit feltétlen ne. talán ez a legnehezebb. olyna ez az elutáazás előtti idpszak, mint egy nagy leltár. életem első huszonnyolc és félévének koncetrátumét most lassab becsomagolom, és elviszem magammal egy másik országba kicsit. és jó, hogy van lehetőségem menni, és jó, hogy tudom, lesz miért visszajönni. és jó, hogy belevágok, mert így lesz végre igazi Nagy Kaland. amire mindig is vágytam.

8

visszaszámlálás 9

9

visszaszámlálás 10

10

visszaszámlálás 11

szóval este már nem volt időm rá, hogy leírogassam amit az IPC Guide mond - mondjuk ahogy olvastam kicsit úgy festett, szőkéknek készült a könyvekcske, de majd holnap, vagy a hétévégén sort kerítek rá. mert tényleg vicces. most pedig rohanok, és igyekszem nem elveszni a Vlado - Gyár - Szanki, és Kel háromszögben. juszt is. juszt sem.

visszaszámlálás 12

tizenkét nap, ami semmi ahhoz képest, hogy emnnyi mibdent kell még elintézni és lezárni, viszont évezrednek tűni a távolság, ami addig van hátra. valószínűtlen minden most, közben meg rohan az időőőő őőőő őőőő.

visszaszámlálás 13

ma reggel, amikor rájöttem, hogy valóban már kevesebb mint két hét van hátra, be kell vallanom, meg - ijedtem. egyrészt a dolgaim intézésével sehogyan sem állok, másrészről meg némi egészséges (?) izgalom, hogy vajon fognak e engem szereteni majd ott, elfogadnak, befogadnak -e, hogyan fogok megküzedni az elém tornyosuló angol nyelvvel, meg fogom e állni a helyem, és még millió hasonló kérdés, kétség... ilyenkor igyekszem arra gondolni, hogy viszont milyen jó lesz reggelente kimenni a tengerpartra, és beszívni a sós levegőt - a tenger illatát... már annyira várom...