ahogy elnézem, mostanában az egyszavas bejegyzéseket kedvelem, ami azt jelenti, hogy senki nem tud meg szinte semmit a bolgbol, és normális esetben én se fogok elmlékezni egy fél év múlva, hogy mi volt a vajon. de egyelőre még nem mondok semmit, pedig jaj, és de jó lenne belekiabálni a világba egy pár dolgot, jót, meg rosszat, meg mindenfélét, "meg gyermekjátékot, oh boldog fogócska.... "

ma egyébként semmi említésre méltó nem történt, csak úgy vagyok, bele a világba kicsit, ami nem jó, mert nem szeretek csak úgy lenni bele a világba, és azért sem, mert lenne dolgom bőven, csak valahogy jobban esik a kertben feküdni a napon, és a bárányfelhőket lesni, aztán meg éjjel behozni a lemaradást.

közben meg mégis annyi minden történt, ami fontos nekem, és közben kis semmiségek, egy ölelés Sørentől, egy jó beszélgetés tegnapelőtt Juan Carlossal, tegnap pedig Krisoffal, Garba különbékéje, ma esti Contact Group Dinner Runával, Kath tegnap esti félmondata, Markéta öszitesége, és öröme... nem tudom elmondani. nincs rá szavam...

Juan Carlos

ma megérkezett Juan Carlos, az új photography tanár, mivel Lucie majusban az exursion week után végleg visszatér a kislányával, Maiteval csehországba, jövő csütörtökön megyek Aalborgba, április 30-tól május 4 ig pedig exursion weeken lesz mindenki. nekem ez annyit jelent, hogy ezt az öt napot Kristoffal - igazagató - és nyolc masik diákkal fogom tölteni Krsitof weekendházában, ahol mi magunk főzünk magunkra, illetve hát Melissa, Eva meg én, ha egészen pontos akarok lenni. Kristof ma tartott eligazitast, kaptunk köyel egy kilónyi brossúrát, és térképet, és mindenféle tájékoztatót, és hétfőre ki javaslatot kell tenni programra, továbbá Melissával kettőnknek a heti menüre, mivel lesz alapanyag, amit itthonról viszünk, mert ígz olcsóbb, a busz meg elbirja ugye. most nem jut több eszembe, hogy mi van még...