wind

kora délután veszettül elkezdett fújni a szél, és azóta is tart, a kellemes láthatatlan esőt az ember pofájába csapja. mikor a dokinál voltam, már hasonló idő volt, csak még nem ennyire szeles, így végülis megértem, miért mondta, hogy ilyen időben mindenki beteg. egyébként sokkal jobban vagyok, szerintem hétvégére tuti leszek megint.

délután elég laposan telt, kicsit aludtam, meg mostam, meg tengtem lengtem, aztán vacsi, után röplabáztunk, mivel holnap összecsapunk az MS group "válogatottjával" és hát muszáj kitennünk magunkért. elég jól összejött a csapat, és szeretem, hogy nem zárája ki senki a gynegébb játkosokat, és bálnákat (ez utóbbi lennék ugye én). most még World Debate Forum van, aztán nekem meg ugye jön a dán különórám Nikolajjal, úgyhogy mindjárt össze is írom, hogy mit nem értek, hogyan, és miért.

ma Runa csinált mindenkivel egy rövid kis interjút a contact groupban, ez főleg arról szólt, hogyan érezzük magunkat, és van e valami, amin változtatnánk, meg hogy mik a terveink. persze, hogy a többiek mit mondtak azt nem tudom, mert ezt négyszemközt csinálták a vezető tanárok mindenkivel. illetve Runa azt is megkérdezte, hogy nem lenne e kedvem az európai filmgyártásról tartani pár elődadást, illetve akár egy rövid kurzust, szerinte elég soka embert érdekelne. igazából ezt egyrászt, angyon emgtisztelőnek érzem, hogy megkérnek ilyesmire, másrészről meg nem vagyok biztos benne, hogy én erre tényleg alkalmas vagyok. persze Runának azt válszoltam, hogy amennyiben erre igény van, természetesen szívesen tartok akár előadást, akár rövid kurzust a filmgyártás bugyrairól. mondjuk a nemlétező hiúságomat legyezgeti rendesen. szóval lehet, hogy a nem létező hiúságom létezik...

doki

megvolt a doki látogatás. nem kellett órákat sorba állnom, kedvesek segítőkések, megvizgált alaposan, majd annyit mondott, hogy szépen menjek vissza suliba, ne mászkáljak ki, igyak teát, és semmi gond, itt ilyenkor mindenki beteg, én meg a végén vagyok már a dolognak, úgyhogy nem ad a gyógyszert, mert hétvégére szerinte meggyógyulok magamtól is. meg egyébként ha korábban megyek sem adott volna semmit, mivel, ellentétben a hazai szokásokkal, a dán orvosok nem hívei a antibotikukoknak - semmi értelme ugyanis szerintük, az antibiotukim tönkreteszi a szervezet önálló immunrendszerét, mert kiírt mindent. egyébként is, ha valaki ennyire köhög errefelé ilyen időben, az normális.

egyébként amikor visszaértem be is mentem az aktuélis órámra kis késéssel, úgyhogy Lucie nagyon örült nekem - tényleg - és még a napi fotó feladatot is tudtam teljesíteni.

amikor ebédnél elmséltem Nikolajnak, nagyon röhögött, mindenki más csodálkozott. most megyek mosni, aztán alszom egyet - a szerda délutánom mindíg szabad - aztán emg Nikolajjal dánozom, meg talán lógok egy kicsit Maiaval az egyik MS csajjal, aki most szemben lakik velem, és jó fej nagyon. mondjuk ő nem is kalsszikus értelmeben vett dán - magas, szőke, szögletes - hanem nem túl magas, kreolos bőrű, kedves lány.

17

köhögés nem jobb, de ma 10.35 re van időpontom a dokihoz, úgyhogy kiderül, hhogy mi ez a francnyavalya, és remélem ad valami jó kis gyógyszert, amitől sitty-sutty rendbe jövök. mivel annyira köhögök, hogy már zavarom vele a többieket ma sem vagyok suliban, mondjuk hála Istennek ez egy rövid nap, úgyhogy nem maradok le sokmindenről, délutánra meg megbeszéltem Nikolajjal, hogy átveszi velem amit dánon eddig tanultunk, mivel a tanárnő eszméletlen mód rohan, és alig magyarázza a nyelvtant, meg a miértjeit és hogyanjait a dán nyelvnek, hogy kicsit elvesztem benne. a legviccesebb az volt, amikor a múlt órán Simon megkérdezte, hogy végülis mi a különbség a kétféle e között kiejtésben, mert akárhogy fülel, sehogyan nem véli felfedezni, mire a tanárnő - akinek mellékesen folyton elfelejtem a nevét - ennyit mondott; "so, Simon, the danish pernanciation is a socks". (nézd Simon, a dán kiejtés *****) Justinnal ezen mi elég jót röhögtünk, bár nem volt vicces.

MS group elég, hmm hogyismondjam, mókás. van két-három nagyon helyes ember köztük - pl akik nálam voltak Coffe Mixen szőke srác, meg csaj - de a többség tesz ránk magasról, és eléggé elkülöníti magát. pl étkezéseknél semvegyülnek velünk, bár tettünk erre kísérletet.
egyébként az egész MS program elég érdekes dolog. engem nagyon meglepett, hogy ezek a főle 19-22 éves sárcok nemcsak, hogy elmennek önkéntesenek valahová három hónapra, de elég komoly zsetont is fizetnek érte - 30-40 ezer DKK körül van nekik, ami olyan 1.080.000 - 1.440.000 jó magyar forintot tesz ki, és ezt ők magunk, és nem a családjuk állja. mondjuk természetesen, ha itt ők elmennek dolgozni valahová, hogy megkerssék ezt a pénzt, nem kell évekig éhezve kuporgatniuk, hanem pár hónap alatt összejön nekik úgyis, ha csak felszolgálóként dolgoznak valami vacak helyen, és mellette fizetik az albérletet, és élnek is kicsit. szóval mondjuk mí otthon ez esélytelen lenne, itt simén megoldják a srácok. bevallom féfiasan, kicsit irigylem is őket ezért.

ma sajna nem süt a nap, hanem a láthatatlan tipusú eső esik, ami csontvelőig áztatja szét az embert. ha nem kéen dokihoz mennem hétszentség, hogy nem tenném ma ki a lábam az épületből. most viszont mennem kell.

magyar lány

meg megjött Éva, a harmadik magyar lány. rendesen viselkedtem, körbevezettem, megmuttam neki mindent, segítettem, hogy milyen órák vannak, hány órát kell felvenni, bemutattam annak, aki arra járt, szóval tényleg nagyon igyekeztem, de valahogy az az érzésem, hogy továbbra sem vagyok oda a magyarokért külföldön - persze Orsi téged kivéve ;) - ellenben Alina nagyon boldog, mert reméli, hogy Éva jobban szeret majd magyarul beszélgetni vele, mint én. remélem jóban lesznek, én meg kicsit antiszociális vaddisznó módjára, inkább a nemzetköziség sűrűjébe vetem magam.... persze azért mindig törekszem rá, hogy pc legyek, de azt hiszem inkább kerülni szeretem a honfitársaimat, mint velük lógni....

close to heaven

order

16

köhögés nem csillapodik, úgyhogy ma elmegyek dokihoz, a helyzet tarthatatlanná vált, éjjel alig aludtam valamit. az un. sárga biztosítási kártya, ami minden tanulónak jár a 6.-ik ittöltött hét után, még ugye nincs meg, úgyhogy kicsit aggódom, hogy vajon az Eu-s tb kártya, amit otthon adtak, pontosan mire is jó, és hogyan működik, csakúgy mint a külön megkötött biztosítás. ha túl vagyok rajta, beszámolok. ez van. egyébként ma reggel süt a nap, csicseregnek a madarak. és unom, hogy beteg vagyok. muszáj, hogy most már meggyúgyuljak. must have.

tegnapi MS groupos Coffe Mix jól sikerült. hozzánk egy srác, meg három csaj jött. a sárc, meg az egyik lány nagyon jó fejek, a másik két lány mér kevésbe volt szimpi. a srác ma a reggelinél oda is jött hozzám, hogy jobban vagyok - e, meghogy jó reggelt, és hogy elmondja, milyen jól érezte megát tegnap, és mennyire örül, hogy megismerhetett bennünket.

update:
Simon hathatós segítségével megtaláltam Sorent - ő ToD a héten - meg Pernillét, aki kért is nekem a dokitól időpontot, de csak holnapra kaptam. most visszefekszem aludni, és remélem, hogy fogok tudni végre a köhögéstől. előtte még beszerzek egy nagy bödön forró teát.

X

15

reggel alig bírtam felkelni, a reggelit el is aludtam, aztán épp hogy beestem Kristof órájára, de legalább ma már meg mertem szólalni, és ráadásként hangom is van valamicske. sőt. konkrétan tudok újra beszélni. Morning Fellowship több is volt, mint vicces. az ötven fős MS Group elfoglalta az egész Common Roomot, úgyhogy mi kiszorultunk kicsit, de végülis megvolt, a dolog, meg utána a szokásos hétfői takarítás is. ma volt megint Photography, kicsit beszéltünk a képszerekeztés aranyszabályairól, aztán Lucie mindenkinek adott egy kis papírt, és az órán elhangzott valamelyik szabályt, pl horizont elhelyezése, sorozatos motívum, kis fő motívum nagy térben, úgyhogy az óra hátralevő részét a szabadban töltöttük, ami jó volt, emrt ma gyönyörűen sütött a nap egész nap, és elég meleg is volt. a közeli tengerpartra akartam kimenni fotózni, Lucie ki is adta a bringák kulcsát, és mi neki i indultunk Tsubabsaval meg Yanával, de végül a városban, meg a kikötőben értünk partot, amire nem számítottam, mert egyrészt, viszonylag messze van, másrészt, és klasszik elhagyott téli tengerpartot akartam, ami a kikötőben nincs ugyebár. a várso felé még jó bírtam a tempót, de visszafelé - hegynek fel - majd meghaltam. mondjuk a hegy erős túlzás, viszont a helyzet az, hogy az iskola egy kisebb dombtetőn áll, és helyi adottságokhoz képest viszonyalg meredeken fut felfelé az út, de megküzdöttem vele, és utna hősnek éreztem magam. tüdőtlen hősnk, de hősnek. rendesen elfárdatam, és egyébként csodák csodája, de amint az épületben voltam, jobban is lettem, és végül is az van, hogy már csak köhögök, úgyhogy holnap elmegyek a gyógyszertárba és veszek valami köhögés csillapítót, ami végre kihoz ebből a szarból. délutén dupla dán órám volt. eléggé elfáradtama bringázásban, úgyhogy nem voltam a toppon, Simon meg mosolygott rajtam, hogy mennyire elvesztettem a fonalat. a múlt heti okostojésságom nyomokban sem volt meg, amire csütörtökön még simén válaszoltam, arra ma csak buta üres tekintettel meredtem, hogy vajon mit is jelent. panaszkodtam is Nikoljanak, hogy nem fog az agyam, és minden kiesett belőlle, de mondta, hogy semmi gáz, holnap, vagy pénteken átvesz velem mindent, és meglátom, hogy mjad eszembe jutnak a dolgok, meg addigra jobban is leszek, és ha a köhögés nem rázza össze a fejem, majd kitisztulnak a dolgok.


ma egyébkén jött három új diák Vietnémból - Ná, Cse, és To, - To elég zárkózott, Cse aranyos, de alig pötyög angolul, Ná val csak a köszönésig jutottunk. ma egyébként véglegesíteni kellett a tárgyainkat, és én végül a Body, Mind & Spirit et leadtam, így végül csak harminckét órám van egy héten, ami pont elég.

most nemsokára Coffe Mix lesz az MS Grouppal közösen. ugye mi hívjuk meg őket, és így oldódanak a dolgok, ami jó lenne, mivel egyelőre súlyosan szeparálja mind a két fél magát, és ettől mi továbbra is kicsit furán érezzük magunkat az úgymond "saját" közegünkben.

fotókat holnap rakok fel, most megyek, és megváltom a világot.

két hete

két hete kb ilyenkor érkeztem meg tele szorongással, hogy vajon hogy fog ez a dolog nekem menni.
egyelőre lemondhatom, eszméletlen jól érzem magam, és úgy fest, életem egyik legnagyobb kalandját élem éppen.

ma végül is semmi különöset nem csináltam, későn kelés, brunch, az iskolai second hand shopban szert tettem két új pulcsira, meg egy Che Gevarás pólóra - az egész 15 DKK volt, ami 2,2 Euro mondhatni semmi. ráadásul a sport pulcsimat otthon hagytam, a jó ég tudja hogyan és nagyon kellett egy, hát mostmár van. ezutén aludtam egy nagyot, majd lógtama többiekkel, megpróbáltam megcsinélni a dánleckémet, holnap kiderül, hogy jól sikerült e. mondjuk ha egészséges lennék se akartam volna ma kimenni, egész nap esett az eső, úgyhogy már egy szem hó nincs, most meg rákezdett fújni a szél. remélem jövő hét végén szép idő lesz, és végre eljutok a tengerparta fotózni, meg tlaán Katjával Svédországba is átmegyünk.

a Yanától kapott gyógyszert kénytelen vagyok csodaszerré minősíteni, már kétszer fujtam be a torkom vele, és határozottan javultam tőle, bár a hangomat még nem kaptam vissza, már nem fáj a torkom, és a fülemnél sem, és kevesebbet is köhögök. úgyhogy ezúton is hálámat kell kifejeznem az orosz gyógyszeriparnak a csodáért.

este megérkezett az MS csoport, úgyhogy most kevéséb vagyunk családiasan, ettől aztán mindenki az IPC-sek közül kicsit elveszett. a csoport aki jött, nagyjából velünk korú, inkább huszonévesek, meg mintha lenne egy pár harmincas. jövő héten utaznak Afrikába önkéntesnek, és itt most egy felkészítőn vesznek részt. el is lepték a common roomot, és amikor Katjával meg Nikolajjal az esti mozizás után beléptünk, hát eléggé meglepődtünk - senkit nem ismertünk a teremben. Nikolaj le is lépett aludni, mi Katjaval még bénáztunk egy kicsit, majd befutott Julien, akit szintén mellbevágott a dolog, gyorsan megölelt minket, és lelépett ő is. elég furcsa, hogy most itt van ötven ember, többen vannak nálunk, és kicsit mi meg ufónak éreztük magunkat. mindegy. holnap lesz coffe mix, ahol mi vendégül látjuk őket a szobáinkban, hogy otthonosabban érezzék magukat, amíg itt vannak, meg szokják a nemzetköziséget, és remélem, akkor majd oldódik a dolog, meghogy megértik, itt mindenki angolul beszél, és nem ér kirekeszteni a másikat, merthogy talán ez volt a legdurvább, amikor beléptünk a common roomba, hogy ők dánul beszéltek egymás között, és IPC-es között ez egyáltalán nem szokás. pl Alinával én is csak a legeslegritkább esetben beszélek magyarul, ahogy a japánok is - akármennyire gyengék angolból - sem beszélnek egymás között japánul, csak ha végképp nem érteken valamit, akkor esetleg Japánul kérdezik meg egymástól, hogy hogyan kell valamit mondani. szóval remélem, majd elmúlik ez a fura érzés az MS grouppal kapcsolatban. az viszont vicces volt, amikor a Chef bácsi ma felszólította őket, hogy ugye tudják, hogy most ők itt nem vendégek, és bizony nekik is kell mosogatni, meg takarítani vacsi után, mert ugye nem gondolják, hogy az IPC diákok egyedül csinálnak meg mindent száz ember után. volt kis szájhúzás a részükről, de végülis segítettek, ha nem is jó kedvvel.

I'm sick

betegség nem múlik, sőt most pl szarabb, mint tegnap volt. ha holnapra sem leszek jobban elmegyek orvoshoz, no more way. eszméletlen gyenge vagyok, most pl totál kimerített az, hogy reggeliztem, és az a cc ötven méter amit ezokból meg kellett tennem, meghogy lemenam az alagsorba szétnizni az iskolai Second Hand Shopba Katjával, Yanával, Karolinaval meg Markétával. mire visszaértem a szobámba, majd összeestem a fáradságtól. kurva jó.

Yana ma adott valami toroksprayt. a leírás szerint nem vagyok rá allerigás. most befújtam, és várom, hogy mi lesz. remélem használ.

betegség okán ma lemaradok a vasárnapi röplabdáról, meg a ping-pongról, ami miatt meg szomorú is vagyok, de hát ez van.

Juditkának köszönök mindent, meg öcsikének is az erőfeszítést, amit tett.

csók. és köszi a halakat.

születésnap

a héten Lucievel együtt - amit végül valahogyan nem tartottunk meg, nem tudom miért - öt szülinapot ünnepeltünk, úgyhogy Wintanával meg Katjával kitaláltuk, hogy ma sütünk a szülinaposoknak sütit. először brownie volt tervbe véve, de tegnap Michael előrokkult vacsi után az mindenki által azóta is "unbelievable brownie" néven emlegetett csodával, úgyhogy esélytelennek éreztem magam. a végén apple pie-t sütöttünk a Student Kitchenben, háromszor dobtuk ki Silvert - ma volt a szülinapja, egyszer Rymmát - neki tegnap, és egyszer Yokot - neki tegnap előtt. Tom Koppenhágában ünnepel a papájával meg a tesójával úgyhogy lemaradt. a vacsora után Nikolaj nagy ünnepélyesen bejelentette a sütit, elénekeltük a Happy Birthday-t megint, majd az ünnpeltek együttes erővel felvágták a sütit és mindenki boldog volt. sajons mivel én vittem be a sütit, fot nincs a nagy eseményről. viszont mindenkinek ízlett...

ma jöttek páran az előző termből, hogy meglátogassák a haverokat, előg jó fejek, és hála neked Orsi, mindenki a nyakamba ugrik, hogy már hogy várták, hogy megismerjenek. sajnos egyelőre nem vagyok túl jó társaság, mert ad 1.) nincs hagnom, ad 2.) olyan vagok mint az őszi légy. megyek is aludni. holnap csomót kell tanulnom a hétfői Danish Linera.

helpdesk

Dániában nem ismerik a Lándzsás utifű szirupot. nincs gyógyszerem egyenlőre, de Öcsike féle helpdesk azt ígérte megment, és elviszi Garba hoteljébe a cuccot. éljen. és köszi a halakat.

13. nap

remélem ezzel a 13-assal a el is múlik a betegség okozta rossz. ma sokáig aludtam, és reggel Dath Veder a torkomba költözött. egész brunch alatt azzal szórakoztattam Wintanát, Nikolajt, meg Juilent, hogy, a híres mondotatokat mondogattam, amikor a beszélgetés folyamába be lehetett passzintani. szana széjjel röhögtük magunkat ezen. Wintanát megkértem, ha úgyis megy be a városba legyen olyan drága, és hozzon nekem lándzsás utifű szirupot -csodák csodája megtaláltam az angol/német/latin nevet, úgyhogy mostmár nem lehet baj. remélem nem lesz nagyon drága. egyébként közérzetre sokkal jobban vagyok, csak hangom nincs, meg dől belőllem a takony és köhögök. most megyek, visszabújok az ágyba.
egyébként ma gyönnyörűen süt a nap, és a szívem szakad meg, hogy nem tudok elmenni sehová...

12. nap

reggel nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, reggeli után még a Denmark Line első felét is végigültem, aztán valam eszméletlen fejfájás zúdult rám, és bedúltem az ágyba. ezokból sajnos nem tudom, hogyan alakult a Student Council váasztása, annyit tudok róla, hogy a közép - kelet európai blokkot Alina képviseli. Morning Fellowship után Katja beugrott, hogy hogy vagyok, most Bandplayingen van, és hallom, ahogy az alattam lévő band playing roomben megy a próba. párárám. egész jól nyomják a srácok. a Denmark linera visszatérve érdekes volt az óra, Jorn jófej volt, most a többiekkel lementek a városi a könyvtárba bringával, ami elég vicces, mert időnként veszettül szakad a hó, de úgy tűnik ez nem akadály, ráadásul mindenki lelkes volt, hogy végre bringázhat. mondjuk én is az lettem volna, ha nem lennék beteg... amit egyébként kibaszottmód unok, mivel már lassan negyedik napja tart, kisebb nagyobb hullámokban. most épp az a szakasz van, hogy köhögök kicsit, meg takonyagyam van. innen, remélem, már kifelé vezet belőlle az út. ez van.

tizenegydik nap

ma megvolt az első igazi dán órám, és bár a többiek, mivel egyből a haladó csoportba mentek kicsit előbbre tartottak, de a végére behoztam, és végülis nem én vagyok a legbénább. sőtmitöbb, kétszer is nekem kellett olvasni, és a tanárnő - akinek persze nem tudom a nevét - meg is dícsért. most így egy csoprtpban vagyok Simonnal, Wintanával, Prettyvel, akikkkel ugye a legtöbbet vagyok, illetve órán Jacob ült mellettem, az egyik amcsi sárc, aki nagyon segítőkész volt, késöbb aztán meglepődtünk minda ketten, mert az egyszerű kérdésekre vonatkozó szabályt sehogyan sem értette, és végül én magyaráztam el neki a tanérnő heves bólogatása közepette. szóval mit szépítsem büszke voltam magamra cc 2 másodpercig, Jacob meg hálás. mondjuk én is neki, mert amit angolul hülyén mondok, azt ő javítgatja türelmesen. a délutén elég lazán telt, előbb Self Express volt, aztán meg Body Mind & Spirit, az előbbin csináltam pár fotót, meg Pippel megbeszéltem, hogy a hétvégén együtt lemegyünk a tengrepartra fotózni, és vasárnap meg a darkroomban leszünk Lucieval, úgyhogy kezd lassan kialakulni a rendes iskolai életem.

reggel Morning Fellowshipen én helytesítettem Runát, mert ő valami konferenciára ment, ami azt jelenti, hogy nekem kellett sorrendben végigvezetnem a szokásos napi rutint. kicsit meg voltam szeppenve az elején, de Garba nagyon jó fej volt, és még az is eszembe jutott, hogy ma volt Yoko szülinapja, úgyhogy már reggel felköszöntöttük a Happy Birthday című örökbecsű slágerrel, amire annyira nem számított, hogy könnyekig meghatódott, aztán Kristóf vetített egy rövid részt a Nagyváros Fényekből, majd takarítottunk, és mindneki rohant vissza az órájára.

betegség nem áll jól, illetve sajon jól áll, én nem állok igazán jól, szedem a coldrexet, a c-vitamint, iszom sokat, de nem javul úgy, ahogy szeretném sajnos. viszont ma reggelre Moto és Pip is betegek lettek, úgyhogy gyanús, hogy vagy hideg van az épületben, vagy vírusfertőzés, és akkor mindenkin végig fog menni.

esti progamként szerveztünk Yokonak kis összeröffenést, azután megnéztük a Broken Flowerst sokak nagy örömére, majd Olesya vett ma a városban egy dán filmet - Okay a címe - és azt is megnéztük angol felirattal. vicces volt, meg a legvégére megint ketten maradtunk a Nikolajjal, a többiek valahogy feladátk valamikor. a mai filmnézésnél több szmepontból is örömködtem

1. a Broken Flowersen nem volt angol felirat, mégis nagyon élveztem, és értettem a finom kis utalásokat is
2. az Okay nál ugye dánul néztük, angolul olvastuk, és ott sem volt semmi gondom, sőt meglepődtem, hogy egy csomó német szó beugrott, amit a gimiben próbáltak a fejembe tölteni akkor úgy tünt sikertelenül, de most úgy fest, mégiscsak volt valami halovány értelme.

most pedig alvás következik egy, rövidített felvonásban.

tizedik nap II.

vacsi után meglátogattam Lucie-t, ahogy óra után megbeszéltem vele. megnézte a fotóimat, meg hümmögött, hogy hát igen, bírja őket, éshogy Rolnadónak mennyire igaza volt velem kapcsolatban, aztán megbeszéltük, hogy holnap dumál Pippel, aki nagyon király a darkroomban, de bátortalan a fotóinak a bemutatásában, és közös feladatokat is ad nekünk, hogy tanuljunk egymástól, és nagyon kéri, hogy sürgősen legyek szíves meggyógyulni, mivel fotóznom kell. mondjuk ez utóbbit magam is tudom. asszem holnap kérek Chef Bácsitól egy citromot a konyháról.... egyébként meg jólesett persze amit Lucie mondott, és hihetetle érzés, hogy érdeklik a tanáraimat a munkáim valóban. Rolnadó totál meg van hatva a tegnapi képtől, teljesen boldog vele. Lucie után rögvest a TV roomba mentem megnéztük Nikolajjal, Wintanával meg Katjával a Scenner Darkly-t. időközben a japán lányok jöttek, hogy ők is akarják,de elég hamar feladták, mondujk meglehetősen bonyolult a story, és ugye nem látták az elejétől. a végére csak Nicolaj meg én maradtunk, a többiek feladták. most meg megyek aludni, és remélem, hogy reggelre tényleg elmúlik ez a francnyavaja, mert rohadtul zavar napi dolgaimban. és korán kell kelnem, merthogy Danish line is van holnap, és kipihentnek, meg csupa ilyeseminek kéne lennem, hogy jól menjen. utána még két órám lesz Rolnadoval, úgyhogy coool.

tizedik nap

ma megint volt European Culture órám Kristoffal, már jobban élveztem mint a multkor, és meg is mertem szólalni, utána Morning Fellowship, ahol jelentkezni lehetett, hogy ki segít Wintanának a jövő héten érkező 50 főnyi MS csoporttal való foglalkozásban, végül Jacob, Alina, Nate meg én jelentkeztünk, és azt találtuk ki, hogy Coffe Mix - re várjuk őket hétfő este, hogy hamarabb beilleszkedjenek. ez a csoporot, ami a jövő héten jön, kivétlesen a mi korosztályunk lesz, tehát elsősroban 19 - 27 év közöttiek. a múlt héten itt vendégeskedő MS csoport bár kedves volt, nem volt túl segítőkész, akik most vannak - 50 körüli nők megleően jó fejek. ők az elsők, akik mondjuk beállnak segíteni mosogatáskor, ami ugye marhára nem mindegy. kíváncsi vagyok, hogy az újak pl fognak e segíteni, mert pl rohadtul más mennyíségű munka van 50 és van 100 ember után... remélem normálisak lesznek, bár Katja szerint, ha jól akarják magukat érezni itt, akkor nem csak azt kell elfogadni, amit mi nyújtunk nekik - pl buli, meghívás a szobákba beszélgetésre, hanem osztozniuk kell a feladatokban is, és akkor ugye máris mindenben egyenlőség van, tehát jöhet a barátság is.
délelőtt még volt Photography - a fényképezőgépekről volt előadás, meg Lucie csinált kis schedulet,hogy mikor lehet menni a darkroomba, és mikor miről lesz szó, aztán most a délutén szabad, úgyhogy már tanultam kicsit a dán órámra, és végülis úgy döntöttem, hogy belevetem magam a dán nyelv szépségeibe és mégis inkább emelt óraszámban tanulom heti nyolc alkalommal, így végül 36 órám lesz egy héten, ami elsőre soknak hangzik, de ebben van ugye 8 órányi creative skills - Photo, meg a Self Express, ami ugye nekem nagyjáól ugyanaz - benne van a kórus, és Body, Mind & Spirit is, ami meg relaxáció és jóga keveréke amire majd vadul kell készülni rendszeresen, az tényleg szinte csak a Danish Language line lesz, a Denmark Linról azt mondják, hogy jó, érdekes, és hogy sokat jönnek mennek - már az első órán is kint voltak valahol. meg majd nyilván Kristofnak is kell időnként prezentációt csinálni gondolom.

hó ma nem esett. reggel olyan 8 - 10 cm körül volt, napköyben kicsit olvadt, de most elég hideg van. az a kalsszikus szép tiszta hideg idő, amikor vakítóan kék az ég, ropog a hó, és csak úgy nyesi az embert a hideg levegő.

Nikolaj's feet

Mako és Wintana vicce. Nikolaj már második napja jár így, hogy a bal lábán ki van festve a körme. elég viccesen néz ki vele. az mondjuk nagyon tetszik, hogy bár Nikolaj mezítláb jár papucsban a kutya nem teszi szóvá. max a japán lányok vihognak össze, amikor észreveszik újra meg újra.

kilencedik nap II.

betegság múlóban, már sokkal jobban vagyok, csak borzasztóan fáradékony még, remélem reggelre elmúlik ez is. betegség okén végül is ma alig voltam iskolában úgymond, a délelőtti két órát, meg a Morning Fellowshipet átaludtam, aztán ebédletem kicsit, valami eszméletlen finom pizza volt, aztán kicsit lógtam a neten, aludtam és végül Rolando órájára már átmentem az Office Bulidingbe, és nem is bántam meg, mert jó volt. Rolnado kicsit leszúrt, hogy ha beteg vagyok miért nem maradtam ágyban, de azért örült nekem. csinált korábban képeket mindannyiunkról, és most azokat együtt felraktuk fekete fotókartonra amíg a többiek agyagoztak meg rajzoltak, eg összeírtam mindenki nevét egy papírra sorrendben, hogy Rolnado minden kép alá oda tudja írni. én magam lepődtem meg a legjobban, hogy végülis mindenkinek tudom a nevét. óra után a többiekkel együtt vacsizni mentem. mexikói kaja volt - tortilla, cshils bab, saláta, avokádós szósz, paprdicsomos rízs, meg fűszeres paradicsomos zöldségek, mert tortilla chips. eszméletlen finom volt, meg volt extra csípős zöld chili, amit még ettem, az jó a megfázásra. mára szerintem ennyi, most megyek alduni, hogy holnapra fitt és egészséges legyek... vagy valami hasonló...

egyébként kora délután óta megint folyamatosan esik a hó, és elég hideg is van. úgyhogy gyanúsan tél van errefelé. igazi tél.

kilncedik nap

tegnap megvolt az első Dán nyelvórám. jobban ment így első nekifutásra, mint reméltem. főleg japánok vannak a csoport, a két amcsi kiscsaj, Yana, meg az észt fiú, Silver. Dán után vacsizni mentünk. aztán megkértem Nikolajt, hogy volt pár mondtat, amit nem tudtam rendesen leírni fonetikusan, hogy legyen olyan drága, és mondja el nekem jó lassan tagoltan, hogy le tudjam írni. még beszélgettünk, majd csatlakozott hozzánk Eva is, aztán végre megjött Rolando - ő tanítja a Self Expressiont - hogy megmutassam neki a fotóimat. eléggé bejöttek neki, mondta is, hogy legyen az, hogy akkor az ő óráján ne agyagozzak, hanem ott is fotózzak, és majd Lucievel is beszél, hogy akkor ketten foglakozzanak velem, mert szerinte tehetséges vagyok. emlegetett is valami svéd barátját, akinek be akar mutatni - képügynök az illető - hátha el tudná adni egy pár fotómat, meg szerinte csináljak albumot, és adjam ki, szóval bíztatott és lelkes is volt egyben, meg kérdezte, hogy nem akarok e esteleg itt Dániában kiállítást, amit persze hogyne, meg nagyon, meg borzasztóan nagy álmom, de nem látom realitását a dolgoknak, inkább jelnek fogom fel, hogy jó helyen vagyok, jó időben, jó emberek között.

az este végére aztén sajnos elég randomszerűen és gyorsan szarul lettem. minden különösebb átmenet nélkül elkezdett fájni a torkom, majd ráyott a hideg. el is mentem lefeküdni, Zura, amikor meglátta, hogy vacogok, ideadta nekem a saját plusz takaróját, amin mérhetetlen mód meghtatódtam. mindenki nagyon nagyon segítőkész, és kedves. most viszont megyek vissza aludni kicst, mert bár sem lázam nincs, sema torkom nem féj már, elég gyengének érzem magam. mondjuk szerintem életemben nem volt ilzen rövid idő alatt ilyen heves lefolyású betegésgem...

és megint esik a hó. vagy még mindíg. nem eldöntött...

nyolcadik nap

ma reggel csodák csodája mire felébretem már fehér volt kint minden. tehát jelentem, itt, távol afrikától, Helsingorban bizony tél van. olyna hajnal óta megállás nélkül esik a hó, úgyhogy mostmar lehet olyan 6-7 cm mély. ma megkezdődött a tanítas, már volt Europaen Culture és Photorgaphy. az Europaen Culture -t Kristof tanítja, és általában véve beszélgetünk az európai kultúráról, és annak kialakulásáról. a Tentative programme szerint 14 nagy témakört adott meg, ebben vannak hosszabb és rövidebb témák, és persze van, amit lazán átugrik a tematika. elsőroban a művészetekre és annak korszakaira koncentrál, beszélünk majd még a pszichológia és európa viszonyáról, Fraudról és Jungról, és természetesen a filmművészet tükrében is lesz szó az európai kultúráról a kezdetektől napjainking.
az eslő óra után volt Morning Fellowship, velünk voltak az MS-esek, elnékeltük együtt a hey Jude című örökbecsű nótát, majd takarítottunk - igen, a hétfő is takarítós nap, merthogy a rendszerint hétfőn és csütörtökön kitakarítjuk reggel az egész épületet ami 7 zónára van osztva, és a 7 csoport vetésforgóban csinálja, aztán ezen felül meg van, amit ugye szombat meg vasárnap kell megcsinélni a nagy partik után .
a Photogrpahy - t három nagyobb részre bontanám. egyrészről fogunk képeket elemezni, másrészről csinálni, harmadrészről pedig laborálni az iskola saját mini laborában. mivel Pip meg én komolyabban foglalkozunk a fotózással, így mi inkább egyedi tanrend szerint haladunk, ami azt jelenti, hogy Lucie kiad témákat, mi megcsináljuk, és aztén vagy Lucievel kettesben, vagy hármsban megbeszéljük a képeket, persze a képelemzéseket nekünk is meg kell csinálni, viszont mi nyilván többet fogjuk használni a labort, mint a többiek, akik mondjuk úgy jelentkeztek erre a tárgyra, hogy egy szappantartóval a zsebükben akarnak nagy fotósok lenni - merthogy ilyen is van. most épp lukasórám van négyig, utána meg Danish 1, vacsora utánra meg megbeszéltem Rolandóval, hogy megmutatom neki a fotóimat, és ő meg véleményezi. szóval nagyjából már eddig ennyi. most megyek, é szerzek egy teát, mert szomjanhalok.

az első hét tanulságai

amit az első héten megtanultam

• a japán lányok sokkal jobban bírják a piát, mint mi,
• Zura szereti a másnapos kocsmaszagot - saját bevallása szerint ez az egyik kedvence,
• ha angolul nézek egy filmet, akkor is megértem, ha nincs rajta magyar felirat,
• mosogatni nem olyan rossz, mint képzeltem,
• a legjobb bulik a legképtelenebb helyeken alakunak ki - ld.: tegnap este a konyha,
• Helsingorben vasárnap minden üzlet zárva van,
• a kedvenc étkezésem a brunch
• amikor az ember azt hiszi, hogy a bőrőndje már nem is lehetne nehezebb, kitörik a kereke,
• amikor az ember azt hiszi, hogy akkor innen már nincs tovább, mert nem bírja megmozdítani a bőröndöt, akkor jön valaki, aki megmenti,
• vannak csodák, és érdemes várni rájuk.
  

Malik

streets of Helsingor

megbonthatatlan japán - magyar barátság

Orsi, ezt msot speciálisan neked küldöm. remélem örömet szerzek vele neked, és kis meleget lopok a szívedbe ott a fagyos Nordfynben. :)

meglepiblog

hetedik nap

reggeli brunch Lucievel meg Tsubasuval, aztán visszafeküdtem aludni kicsit majd Wintanával meg pár japán lánnyal lementünk a városba, ahol persze összegfutottunk Alinával, Evaváal, Markétával meg Carolinennal. elég hideg volt, úgyhogy úgy döntöttünk iszunk valami meleget, pláne hogy Eva teljesen átfagyott. bent a városban meglehtősen drágák a kávézók, olyan 40DKK körül van egy szimpla kávé, úgyhogy elmentünk a suli melletti McDonald'sba, és ott ittunk forró csokit 10 DKK-ért. sajnos nem nagyon volt időm fotózgatni, de jövő hét végén, vagy szerdán szerzek egy bringát, és elmegyek egyedül a kikőtőbe fotózni. most gyorsan összevakarom magam és megyek a Big Hallba, mert a fiúk sportprogramot szerveztek mára, és megsem való lemaradni. már csak a nagy röhögések miatt sem, aztán este meg Kristof egy kínai filmet vetít, úgyhogy unatkozni ma sem fogok, meg még a közös szerverre is fel kell töltenem a hintázós képekből párat. ( a felső képen jobbról balra Wintana, Mami, Kanoko és Kurara látható, alsóbbikon Helsingori utca részlet)

hatodik nap II

este megvolt az első nagy parti. IPC Cultural evening volt. a tanárok és a személyzet is kitett magáért rendesen. először is írességeket játszottak el, akik valamiért megfordilultak az iskolába, aztán eljátszották, hogy Kristof elfeljetett eljönni, Soren felhívta, és videon láttuk, hogy az alig 100 méterre levő háztól milyen viszontagságos az út a Big Hallig, - szegény Kristofnak meg kellett küzdenie egy Ninjával, egy Texas Rangerrel, és végül Dath Vederrel, de hát őt is legyőzte természetesen. aztán a mindennapokból játszottak el vicces jeleneteket, majd Jorn nemzetközi híreket mondott, amiből megtudtuk, hogy Moto filmet készít - két napja a Morning Fellowshipen vezette elő, hogy mindenkivel szeretne csinálni egy egyperces interjút - hogy Tom vad romantikus sétákat hajt végre a kertbe, fittyet hényva az időjárásra, végül mindenki bemutatott egy különleges tulajdonságot. pl kiderült, hogy Soren tud gyertyán játszani, Lucie ha a fehé héjjával kifelé a szájába tesz egy narancshéjat, akkor olyan mintha kilógnának a fogai, Mako tud 3 másodparc alatt polót hajtogatni, Wintana fél perc alatt frizurát csinálni, Nikolaj meg hajat növeszteni, Gertrud bubérékot eregetni közepes sikerrel, Runa és Jorn nevettetni, Rolando fapapucsban jarva szteppelni. ezután elénekeltük együtt a "Can You Feel The Love Tonight" című örökbecsű slágert először rendes szöveggel, majd egy IPC számára átírttal, aminek a lényege, hogy itt mindenki szerelmes lesz, de ha te véltelen kimaradnál, és nem házasodnál meg, akkor maradj még egy félévet. elég vicces volt. Katjaval szakadtunk a röhögéstől. végül Rolando kis papírokat osztogatott, amin táncrend volt, és mindenkinek öt emberrel táncolnia kellett, akik alá kellett írják a papírt, és aki teljesítette, az kapott sütit, meg juicet. én táncoltam Nikolajjal, Jornnal, Sornnel, Bakhoval és Wintanával, majd kicsit késöbb Katjaval meg Alinával lementünk a Student Kitchenbe, hogy ott partizzunk tovább, de elég laposnak tünt a dolog, úgyhogy sunyi mód leléptem, hogy akkor megyek aludni. a folyóson Wintanába botlottam, aki mondta, hogy keressük meg a többieket, majd egyszer csak előkerült Mako, és bementünk a nagy konyhába, ahol már ott volt Garba, Nikolaj, Simon meg a Chef bácsi is, és Michael a másik szakács, meg a felesége, és még páran. volt bor, ittunk Chef bácsi kitett sajtot,meg scampit, meg chipset, és tacot, úgyhogy ittunk ettünk, röhögtünk, meg ott a konyhában táncoltunk. valami egészen rémes spanyol zenére Nikolajjal bajor táncot lejtettünk, és amikor karbaöltve köröztünk befogtuk az orrunkat. majd meghaltunk a röhögéstől, szóval szuper volt. aztán előkerült Katja is, ugyhogy ittunk tovább és ment a parti, aztán Chef bacsi megunta, lementünk az alagsorba a partyroomba, de nem volt ott senki, visszamentünk zenéért, Nikolaj be is indította, aztán visszament valamiért a konyhába, mi meg a többiekkel kicsit leültünk, és akkor éreztem, hogy elfáradtam, Garba le is lépett aludni, aztán én is elköszöntem mindenkitől, és eljöttem, és most itt ülök a gép előtt, és próbálok leírni mindent, mert ugye az emlékezés legjobb módja az írás (powered by Vámos Miklós)... mondjuk szerintem csak az egyik. a másik ugye a fotózás...

hatodik nap

ma reggel végre nem a vekket keltett, hanem én csakúgy magamtól felébredtem olyan fél tíz körül. Zura is nagyjából akkor kelt, úgyhogy együtt mentünk reggelizni, illetve bruncholni. merthogy hétvégén, mivel senki nem fog felkelni a háromnegyed 8 as reggeliért úgynevezett burnch van, ami a reggeli és ebéd összevonva. eszméletlen mennyiségű kaja volt, 5-6 féle saláta, virsli, húsok, halak, sajt, kókuszgolyó, rengeteg gyümölcs, lasagna, feketekenyér, a már megszokott műzlik, joghurtok, csokilapkák, lekvárok, nutella, meg végülis minden, ami szem- szájnk ingere. jó hosszan lassan reggeliztem így végül Lucieval Wintanával, Clifforddal, meg Nikolajjal, késöb Markéta is megérkezett, majd dél után picivel elkezdtük leszedni az asztalok Kojival. közben előkerült Elizabeth és Melissa, akikkel ugye egy contact gpoupban vagyok, és mikor meglátták, hogy bizony a szombat kora délutánjukat mosogatással, meg takarítással kell tölteni kicsit felháborodtak, majd közölték, hogy akkor ők most felébresztik Tomot, és ugye majd én találjak valakit Pretty helyett, mert nem gondolom, hogy ők bárki helyett bármit is megcsinálnak. mondtam nekik, hogy no para Pretty anno ezt megbeszélte Nikolajjal, és Moto jön, és segít nekünk. szóval ők elmentek felébresztni Tomot, majd lemntek az alagosrba, hogy akkor most ők kitakarítják gameroomot, meg a partyroomot, mi meg majd Kojival, Tommal és Motoval csatalkozzunk hozzájuk, ha végeztünk. neki is estünk Kojival a mosogatásnak, de hát el lehet képzelni, hogz mennyi koszos edény volt ennyi féle kaja után, úgyhogy végül kettönkenek csak a mosogatás kicsit több mint két óra volt, közöben Tom és Moto kisöpörték és felmosták az ebédlőt, majd megterítettek a vacsorához, és elmentek, hogy az alagsori wc-ket kitakarítsák. amikor végeztünk Kojival a mosogotással elindultam, hogy megkeressem Elizabethéket, de sehol nem találtam őket, viszont láttam, hogy bizony a student kitchent meg a tv roomot nem takarították ki, cserébe eltüntek. visszamentem az konyhához, ahol Koji még épp felmosott, kérdeztem nem látta e a lányokat, közben megjött Runa - contanct group tanárunk - és kérdezte, hogyhogy csak most végeztünk teljesen Kojival, mondtam, hogy hát a lányok a takarítás választották, és gondolotam, hogy persze legyen, de most nem találom őket, és akkor most megyek, és befejezem lent, amit még kell, mire Runa, meg az éppen ott álldogálló Nikolaj felháborodott, és mondták, hogy eszembe ne jusson, majd ők megmondják Elizabethenk és Melissának, hogy ezt nem így kell, hanem mindenki mindent csinál, és csak azért, mert ők nem szeretenk mosogatni, nem lehet, hogy a könnyebbik végén fogják meg a munkát, úgyhogy majd ők - Elizabeth és Melissa szépen kettesben befejezik az alagsori takarítást. mondtam Runáéknak, hogy hagyjuk, nem ér anyit az egész, inkább megcsinálom, de ők ragaszkodtak hozzá, hogy Elizabeth és Melissa is ugyannyi felelősséggel tartozik értünk, mint mi őértük, és amíg mindenki nem végez a házimunkákkal, addig senkisem, hiszen nekik, miután mindent befejeztek lent, fel kellett volna jönniük segíteni. kicsit szarul érzem magam az egésztől, mert most ez olyan érzés, mintha felnyomtam volna a társaimat, pedig ez nem igaz, én is tudom.
közben Katja meg Marketa elmentek a városba, nem sokára jönnek vissza, és akkor együtt elmegyünk a boltba, hogy vegyünk mosószert, meg egy pár dolgot. Katja nagyon édes volt, mert mikor meglátta, hogy mennyi mosatalan edény van, akkor segített kicsit, és azt kérdezte, hogyha csak hárman vagyunk a mosogatásra, miért nem szóltam neki, vagy Simonnak és Nikolajnak, biztosan jönnének segíteni, és ő is eléggé kiakadt, amikor megtudta, hogy bizony a két amcsi lány, milyen szépen meglógott. mondjuk most már mindegy. kiírtam magamból, úgyhogy nem is érdekel a továbbikaban.

a délután hátralévő részében meg a saját szobámat takarítom Zurával, meg mosunk, meg nyilván Katjákkal lógok... vagy valami ilyesmi... eredtileg azt terveztük, hogy bemegyünk Helsingorbe bringával, de függyöny eső van, meg láthatatlan - az az az aprószemű eső, ami csontig áztatja az embert - este meg IPC Cultural Evening lesz, meg Welcome party, úgyhogy nyilván bulizunk majd egy nagyot.

ötödik nap

ma reggel alig bírtam kikászálódni az ágyból - mondjuk a korán kelés soha nem volt az erősségem, de legalább nem hajnali hatkor kell kelnem - úgyhogy épp csak az utolsó morzsáit csíptem el a reggelinek. reggil után mindenki hyperkómá fejjel ült Jorn viszonylag hosszú előadásán, ami a népfősikolák történetét dolgozta fel két részben, majd Morning Fellowship következett - ma nem énekletünk, amit kicsit nehezményeztünk Katjával - utána pedig a Big Hallban Jorn és Gertrud vezetésével csapatépítős feladatokat csináltunk, amiket aztán prezentálni kellett. ezzel elvoltunk ebédig, aztán back to the teambuilding's word. a második részt jobban élveztem, mint az elsőt, mert egyrészt az első rész alatt majd meghaltam olyan álmos voltam, másrészt pedig három anyanyelvűvel vagyok egy csoportban, és a lányok mellett, Melissa, meg Elizabeth, gyakran érzem, hogy nem rúgohatok labdába. persze erről nem ők tehetnek, hanem én, meg a kishitűségem. Tom nagyon segítőkész, és elég laza hozzá, hogyha valami hibát ejtek a nyelvben, akkor úgy javítson ki, hogy egyrészről értsem miért kell másképp mondani, másrészről pedig sokkal jobban figyel, hogy megértsen, mint a lányok. mondjuk tudom, hogy nehéz gyakran kivárni, amíg valaki megszüli a mondandóját. és egy szavam sem lehet, mert végülis Kojit is kivárják, csak mondjuk benne nincs ekkora frusztráció, mint bennem.

a délutáni foglalkozás elég jó volt, egy rajzos feladatot kaptunk, a suli térképét kellett megrajzolni, és be kellett jelölni rajta, hogy hol lehet sportolni, meg romantikus sétákat tenni. ellég viccesre sikeredett, pl Tom szobájába rajzoltuk a legnagyobb szivet, a legromatnikusabb helyet jelölve ezzel, meg a mosókonyhába, és a takarítóeszközök mellé. amikor bemutattuk volt nagy mosolygás a többiek részéről. többiek faladata hasonló volt, pl alagsor bemutatása, az IPC természetrajza, közlekedés a környéken, telefonálási lehetőségek, ki kicsoda az IPC-ben. szóval jópofa volt az egész.

ebédnél előkerült Pretty - a szomszéd szobában lakó lány - szegény már éjszaka is szarul volt, Makoval meg Simonnel ápolgattuk, aztán délben mondta, hogy hazamegy hétvégére a férjéhez - aki Dán - és majd hétfőn visszajön. azt hiszem jobb neki így. elég durván megfázott.

vacsi után szabad program volt ma kivétlesen, én rendes voltam és segítettem Kataj contact groupjának a mosogatásban, mert csak négyen vannak, és cc 60 ember után kellett mosogatni az ezerféle edényt, meg feltakarítani az ebédlőt. Yoko ötpercenként odajött hozzám, hogy megköszönje, én meg próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez semmiség, ő csak bólogatott, mondogatta, hogy igen, igen, meghogy köszöni a csoport nevében. Nikolaj közben megpróbálta kiedríteni, hogy hová lett Atiq, a bangladesi srác, aki egyébként az ötödik lett volna, és ő meg mondogatta nekem folyvást, hogyha Atiq végre előkerül ő majd jól megmondja neki, hogy egyrészt ilyet nem lehet csinélni, hogy az ember szarban hagyja a többieket, ha épp dolga van, akkor szóljon előre és cserélje el a napját valakivel, másrészt pedig a jövő héten ledolgoztatja vele, ne aggódjak. mondjuk nem aggódom. szerintem nem kell. szóval az esti prorgamra visszakanyarodva, Alina, meg páran bementek Koppenhágába Peterrel, az egyik gondnok sráccal, mi meg Wintana, Nikolaj, Pip, Katja, Wanessa, Yana meg én megnéztük először a Mementót - meglepődtem, mert mindent értettem, és nem vesztettem el a fonalat. mondjuk Pip jó fej volt, mert rárakta az angol feliratot is, és az azért sokat dobott a megértős dolgon, aztán meg Nikolaj kitaláta, hogyha már korában úgyis ajánlgattam, nézzük meg akkor a Galaxis utikalauzt, úgyhogy azt is lezúztuk, közben még páran csatlakoztak, a student kitchenben beindult a buli, a japánok elmentek a benzikútra sörért, és dajdajoztak, aztán mire vége lett a filmnek, már mindenki lefeküdt aludni.

páran kérdeztétek mind mailban, mind kommentben, hogy melyik tantárgy mit fed, úgyhogy most leírom, van időm, holnap reggel nem kell korán kelni.

szóval:
Europian Culture - európai kultúrtörténet - Kristof tartja, úgyhogy számítok rá, hogy majd filmekkel illusztrálja a dolgokat - bővebben szó van benne mind a történelmi háttérről, mind a művészeti, építészeti korszakokról, és azok jelentősségéről.
Photography - képelemzés, analóg és digitális fotó alapok, laborálás a fő nyomvonalak. Lucie tartja majd, ma mutogattam neki pár képet, amit délután csináltam, mert ma végre sütött a nap és Tsubasoval, Makoval, Kanokóval meg Mamival, és Malekkel kimentünk a kertbe hintázni - és mondta, hogy majd akkor velem külön foglalkozik, mert szerinte előrébb vagyok, mint a többiek, én meg mondtam neki, hogy viszont a labor résszel sehogyan sem állok, és az nagyon érdekel, úgyhogy majd azzal akkor jobban elszöszölök.
Danish 1- hát ez dán nyelv kezdőknek. nincs angyon mit hozzáfűznöm, ha jól emlékszem egy külsős csaj tartja, talán Mille a neve. szimpatikusnak tünt a bemutatkozós órán.
Denmark line - Dánia története, művészete, és különböző viselt dolgai. Jorn és Runa tartja.
Choir - énekkar. ezt sem bonatnám tovább. Soren vezeti, ami jó.
Self Expression - erről már írtam bővebben amikor a wrokshopokon voltunk, lehet agyagozni, fejsteni akvarellel, olajjal, rajzolni szénnel, szóval én csak művészet terápiának nevezném, így magunk közt, Rolando vezetésével.
Body, Mind&Spirit - jógával kevert meditáció csütörtök és péntek délután. Mako és Nikolaj szerint napközbeni félóra extra alvásidő. ezt is Rolando tartja majd, aki as elf exressiont.

ps.: holnap rakok fel új képeket...

no storm

mivel sokan kérdeztétek inkább leírom itt. Dániában nem volt vihar, és most nincs. szépen süt a nap be az abalakon. remélem mindenkinél minden rendben.

Corner

Harbour

negyedik nap II.

délután még volt ma sport program, ahol röplabdáztunk, az elején elég béne voltam, de Nikolaj addig bíztatott, hogy nincsenek béna játékosok, amíg végül is belejöttem. tetszett, hogy az ügyetlenebekket az ügyesebbek inkább bíztatták, és nem lehurrogták, ahogy gyerekkoromban a tornaórán engem is ugye, így mindenki játszott, és mindenki jól érezte magát. az is kiderült, hogy Clifford szervái védheteltelenek szinte, és Bakho is őgy játszik, mintha Üzbegisztánban minden sarkon röplabdáznak. Nikolaj mondta is neki nagy röhögve, amikor centernek került a forgásánl - figyellek Üzbegisztán! - azt hiszem Bakho röhögött rajta a legjobban. annyira jó hangulat volt egyébként, hogy amikor Lucy és Kristof bejott szólni, hogy vacsora idő van, nem nagyon akaródzott az utolsó adag ott maradt embernek menni, úgyhogy egy gyors roundot még játszottunk, aztán mentünk csak. vacsira édes fűszerpaprikában pirított krumpli volt, meg valami tócsni féle - ez utóbbi kivételesen nem volt valami jó - saláta és nem tudom milyen meleg szósz, meg az ebédről megmaradt kuszkusz, és másik féle saláta. a vacsora után, volt még némi közösségi program, először is megnéztünk egy rövidfilme,t amit még 2005 - ben forgattak, és arról szól, hogyan kell mosogatni az IPC-ben. elég vicces. Chef bácsi egyébként azt is kifejtette, hogy elég nehéz napi két meleg ételet kreálnia, szóval igyekezzünk örülni a dolgoknak - amiben mondjuk szerintem nincs hiány, mert eddig mindenkitől azt hallottam, hogy szerinte is jó a suli konyhája, sőt Jacob szembe is dícsértea Chef bácsit. aki egyébként poont úgy néz ki, mint a South Parkos verzió, csak nem fekete, hanem palesztín. egyébként jó fej nagyon, ma pl a tócsniféleségben volt tijás, de Pretty nem eszik semmi ilyesmit, ő ugye lakto-vega, és bizony neki külön csinált valamit tojás nélkül. a húsevők fűszeres sült birkacombot kaptak. úgyláttam mind elfogyot...
késobb Soren vezetésével össznépi éneklés volt, majd a Chef bácsi is megjelent és beszállt némi sütivel, kakaóval, meg juiceal, úgyhogy jó volt a hangulat.

negyedik nap

a mai délelőtt a házimunka jegyében telt. contact gourpokba osztottak a tanárok bennüket, majd mindegyik - szám szerint hét - csoport egy borítékból húzott egy nevet, és ez a tanár lett a vezetője. én Runa csoportjába kerültem, akit eléggé bírok, két ameriaki lánnyal - Elizabeth és Melissa - Tommal - UK-, Prettyvel - India, és Kojival - Japán. (előbb utóbb nem fogom odaírni, hogy ki honnét való asszem) szóval az iskola hét nagyobb zónára van osztva, és ezeket a hét csoport felváltva csinálja, theéát mindenki mindíg takarít, csak mindíg más részt. és a mosogatás is a csoportok feladata, minden nap másé. minde területnek színkódja van, és saját színkódokkal ellátott takarítóeszközei. eléggé ki van találva, így cc 40 perc alatt tiszta lett az egész épület. azt hiszem szívesen küldenék ide pár embert, hogy megtudja, mi is az a csaptmunka, meg a hatékony üzemeltetés...

ebéd előtt még ismerette minden tanár, hogy mit fog tanítani, elmodnták, ki mennyi házifeladatot ad, és kiknek érdekes az ő órája. aztán délután mindeki le kellett adja a contact gourp teachernek a saját maga által a megadott modulokból összerakott órarndet, a tanár - esetemben Runa - ellenőrizte, hogy megvan a minimum 28 óráaszám, rákrédezett mindenre mégegyszer, és ezzel végülis el is van intézve az órák felvétele. most délután volt még contact group megbeszélés, ahol megdumáltuk a jövő heti teendőket, a szombati mosogatást, a kicsit még mindenki beszélt magáról, aztán most van egy kis szabadiőd délutátn négyig, amikor sport program kezdődik.

végülis tantárgyaim:

Europian Culture (4 óra /hét)
Photography (4 óra /hét)
Danish 1 (4 óra /hét)
Denmark line (8 óra /hét)
Choir (4 óra /hét)
Self Express (4 óra /hét)
Body, Mind & Spirit (4 óra /hét)

ez így összesen 32 órát tesz ki egy héten. királyságos.

ebéd ma kuszkuszvolt, meg leves, valami túró féle dolog, ami meglehetősen hasonlít a magyar túróra, de ízében inkább sós sajt, meg adtak hozzá kétféel asilt, meg tejfölt, ami ízében lágyabb, állagában pedig sűrübb a magyar tejfölnél, de eszméletlen finom, meg ma először volt leves, nemtommilyen krémleves. finom volt. Katja megint hülyére ette magát, szerintem a félév végére a duplájára fog hízni. vagy nem.

harmadik nap

a mai nap nagy közös játékkal indult a Main Hallban, könnyesre röhögtük magunkat, Garba és Soren kitettek magukért. ezután csoportokra osztottak bennünket, és a délelőtt folyamán három workshopn vettünk részt, amit a Morning fellowship szakított meg. először akkor most a Morning Fellowshipről írok, ami minden nap, az első óra utáni program 10.15 és 10.45 között. leginkább reggeli összetartásnak fordítanám, hiszen végülis arról van szó, hogy a beosztott ügyeletes tanár (Teacher on Duty, TOD) megkérdezi először, hogy minden rendben van - e, van e valaki aki beteg, majd kiosztja - természetesen önként jelentkezős alapon egyelőre - a következő három alkalomra a mosogatást, és az ebédlő takarítását, ezután énekelünk kicsit Soren vezetésével, kis beszélgetés, esetleg újra valami dal, és aztán megy mindenki a dolgára.

a mai napon ugye ezek workshopok voltak, ki lehetett próbálni a Self Express szobát, ami a kreatív helyíségek egyike, itt Rolando várt bennünket, volt aki korongozott, de a legtöbben rajzoltak, én is,bár nem erősségem. Rolando nagyon kedves volt - mint általában mindenki - az alagsori szobában kellemes zene volt, szóval totál pszichoterápia, ami mondjuk rám is fér az elmúlt hajtós év után. a legviccesebb az volt,a mikor Rolano kifejtette, hogy ő bizony senkinek nem mondja meg mit csináljon, hiszen talán sokaknak ez az utolsó lehetősége az életben, hogy korlátok nélkül csináljon valamit, és élvezze.

a Self Express után Soren dráma workshopja következett, újfent sok röhögéssel, rengeteg játékkal, amik elsorban nem drámai készségeket, hanem közösségépítést céloznak meg, és elég jó volt, legalábbis én élveztem. a dráma workshop után Garba vett át bennünet, és Kommunikációs Workshopon bettünk részt, ahol ehhez kapcsolódó játékokat játszottunk. ezekben volt némi önismereti tréning, de a szokásos csapatépítős rész sem maradt el. majd ebédelni mentünk. amit ma adtak azt leginkább karfiolpörköltnek nevezném, de annál keleteisebb volt az ízvilága, ehhez is volt az elmaradhatatlan saláta, meg persze köretként rízs. elég fura, hogy minden étel meglehetősen csípős, ami mondjuk engem nem zavar, de mondjuk Katja - Szlovénia, és Markéta - Csehország - több liter vizet ittak rá, és vadul legyezték a szájukat. a reggeli egyébként ma is ugyanaz a verzió volt, mint tenganp, csak ma nem volt gyümölcs, viszont nem csak mazsolás kenyér volt, hanem sima is. (Papa ezúton üzenem, hogy azért egy szelet sajtos kenyérnél, egy csészényi tejbe áztatott műzlinél és eg bögre tánál több ha akarnám sem menne le, úgyhogy nem hiszem, hogy meg fogok jobban hízni, inkább már most könyebbenk érzem magam, hogy nem egyszerre eszem sokat, hanem naponta háromszor normálisan, nem sokat.)

ebédutánra bevállaltam kis mosogatást, aztán átrohantam a főépületbe Pernilléhez, hogy leadjam az útlevelet - ő intézi innentől a tartózkodási engedéllyel és a diákoknak járó orvosi ellátásal kapcsolatos dolgokat- aztén rohanás vissza a Common Roomba, ahol már el is kezdődött a délutáni csapatépítsődi, és "When Cultures Meet" címmel csapatokban játszottunk és mutattuk be a különboző kultúrák eltérő szokásait Joren vezetésével. elég jól sikerültek a legnagyobb sikert Wanessa - Zimbabwe - és Nate - USA - aratták. Wanessa a tanárokhoz való viszonyok bemutatásánál prezentálta, hogy bizony Zimbabweben az állami iskolákban még verik a gyerkeket, és játékosan el is náspángolat a nálánál jóval kisebb Silver - Észtország - nevű srácot, aki fájdalamsan jajjogot. Nateék jelentében pedig az amcsi cowboy egy indiai lány készül feleségül venni, és meglátogatja a családot indiában, ahol elmeséli, hogy hamburgert eszik, és nincs vallása, mert ő az isten maga, mint Bush. hülyére röhögtük magunkat, ahogy Pretty eljátszotta az anyukát, és Rima - Ukrajna - a hagyományörző nagyit. szóval jól szórakoztunk.
most nemsokára lesz vacsi, aztán pedig az angol és dán nylev oktatásáról kapunk fejtágítást. tegnap kcisit elvesztem a dolgokban, a tantárgyakat csak holnap vesszük fel, szóval addig még átgondolom Orsi javaslatát is. azt nehéz kitalálni, hogy mit ne vegyek fel...

vacsorára lasagna volt, valami eszméletlen finom volt. Katja - Szlovénia - annyira teleette magát, hogy alig bírt megmozdulni. vicces volt, meg elég pici, és vékony. vacsi után bemutatkozott a két a dán tanár - mármint dán nyelvet fognak tanítani - úgyhogy végülis azt eldönttem, hogy egyelőre csak a Danish 1 -et veszem fel, a Denish Line-t egyenlőre hanyagolom, és egyáltalán nem veszek fel angol órát, mivel egyrészt sokkal jobban beszélak azoknál, akik az Englsih 1-re fognak járni, másrészt pedig a Fotóval egyidőben van az english 2, ami ugye érdeklhetne, bár Mako, meg Katja azt modnta ma, hogy jobban megéri egy kiadós bezélgetés, mint végiglni az egész English 2 kurzust, hiszen így az anyanylevűekkel is dumálok, amiből fél óra is többet ér, mint fél év nyelvi kurzus, egy nem anyanyelvűvel.

egyébként a mai nap legvicesebb eseménye az volt, amikor most este Kanoko lelkendezve megérkezett egy nagyrakás képeslap kíséretében a közeli McDonaldsból, és rém lelkesen megmuttata az összeset, hogy nézzem meg milyen szép, és ráadásul ingyen voltak. ennek örült a legjobban. amikor esméltem Zurának, mondta, hogy igen, az benne a legjobb, Japánban az emberek naygon boldogok, ha ingyen jutnak hozzá valamihez, ami egyébként pénzbe kerülne. mondjuk éltemben nem gondoltam volan, hogy ennyire túláradóan lehet örülni pár freecardnak.

most Zura épp körmöt vág, eddig fogat mosott - ez cc háromnegyed óra neki minden este, három különböző fogkefével teszi. lehet, hogy nem is Buddhista, ahogyan mondta, hanem fogmosás vallású... merthát ez talán több is nála, mint szertartás.

második nap II.

tegnap kaptunk egy welcome pack - ot, ami elég sok infót tartalmaz, pl. benne van az órarend, amiből az ember ki tudja választani melyik tanegységet szerné felvenni, és az mikor van. nekem ugye a legfontosabb dolog a fotó, úgyhogy azt gyorsan be is jelöltem magamnak, ezutána world cinema érdekel legjobban, ami sajnos a fotóval egy időben van, úgyhogy gyanús, hogy buktam a dolgot. minimum 28 órát kell felvenni egy héten, én 36 órányit néztem ki, és így is az van, minden szerdán ebéd után tulajdonkép csak a kiadott házikat fogom csinálni, de délután nincs órám már, és nem választottam semmit, a mi vacsi utánra esik. nagy szívfájdalmam, hogy nem csak a world cinema, hanem az English 2 is egy időben van a fotózással, és így még egy olyan tárgyról lematradok, amit fontosnak tartok, már csak azért is, hogy Himesh ne mondhassa legközelebb, hogy a délután agngolomat jobban szereti, mint a reggelit.

a nyelvvel egyébként nagyvonalkban nincsenek problémáim, általában véve értem, amit mondanak nekem, még a viccekből is eljut valami hozzám, de azt vettem észre, ha túl halkan mondanak valamit - pl a Japánok, aki alig hallatóan beszélnek, vagy anyanylevű beszél hozzám, akkor alig értem őket, és ettől kicsit hülyén érzem magam, pedig mindenki halál türelmes. mondjuk Zurához képest eszeveszett jól beszélek angolul, ő inkább csak pötyög, és sokszor olyan lassan jut el a lényeghez, hogy elveszíti a fonalat. legkönnyeben Makóval, és Markétával tudok beszélni. érdekes, ahogy látom, hogyan alakulnak a kis körök, és pl a keleteurópaik - Rymma - egy Ukrán lány, Markéta - cseh lány, Olysia, és Yana - orosz lányok, meg a japánok - akik meglepően sokan vannak, tűnik úgy, hogy egy körbe állnak össze. mondjuk a japánok nagyon összetartnak, az ismerkedős játék közben szinte csak egymásnak dobták a labdát. a másik nagy kör az amerikai diákok, akiket e legnehezebben értek meg. mármint az angol velük megy a legkevésbé. talán túl gyorsan beszélnek, talán az amerikai akcentus teszi, nem tudom, de mindenestere Garbat, aki borzadályos afrikai akcentussal beszél hamarabb értem, mint az anyanyelvűeket. illetve ez sem mindig igaz, mert Nate-et pl tök jól értem, de a lányok igazi rágógumi angolt használnak, még a saját nevemet sem tudom kibogozni a mondandójukból. viszont kedvesek, és türelmesek. remélem bírják, amíg megszokja a fülem.

ma megvolt az első nagy közös ebéd, valami eszméletlen jó a kaja, volt olaszos tészta, grill zöldség, meg saláta, meg a tegnap estéről maradt tai curry, vacsorára pedig valami curry szerű dolog ismét krumplipürével, és salátával. rengeteg salátát adnak, és elég komolyan veszik, ha valaki vega. viszont nem csinélnak az egészből nagy cécót, ami ugye magyarországon szokatlan.

ma este volt coffe mix, ami egy csapatépítő program, délután Simone körbejárt, hogy ki vállalja, hogy host legyen, és többek között engem is megtalált. vacsi után a konyhába kellett mennünk, ahol már süti meg gyümölcs várt bennünket, ezt a szobába kellett vinni, és úgymond vendégül látni vele öt embert, akik egy kalapból húzták ki, hogy melyik szobában vendégeskednek. elég jól sikerült, bár voltak nagy csendek, de voltak röhögések, meg betettem egy kis zenét, és az valamit talán oldótt a kezdeti eszültségen, meg késöbb az is, hogy Mako bejött, és konkrétan beszélgetéseket kezdeményezett. helyes volt nagyon, ahogy igyekezett.

délután végre eljutottam a városba, - megtaláltam Pannak a zöld és piros világító tornyokat, -(úgyhogy légyszíves leadni a tizenötkilót de gyorsan, és jönni) - csináltam pár képet, bár nem vagyok elragadtatva tőlük - egyrészt nem volt nálam állvány, cserébe vizsonlag sötét volt, mert ma szinte egész nap esett. a város gyönyörű, és remélem hétvégén lesz egy kis idő, hogy kimenjek fotózni. meg is beszéltem Rimmával, hogy majd együtt, meg Markhetával, és ha szép idő lesz, talán Helsingborgba is átmegyünk. ma egyébként megjött a másik két magyar lányból az egyik, aki igazából nem is magyar, hanem román, de élég sokat élt magyarországon, most meg Oregonban lakik, és onnét jött. frusztrálóan jól beszél angolul. kétságbe vagyok esve, hogy én sosem fogok így tudni... ez van.

második nap

megvolt az első kközös reggeli. ezt elég lazán veszik, ami negyon tetszik. van kitéve friss, meleg kenyér, sajt, vaj, lekvárok, nutella, gyümölcsök, különböző joghurtok, többféle tej - ha jól számoltam négyfélét találtam - és persze cornflakes, és műzli, meg termoszokban tea, és kávé, és a legviccesebb, hogy kis csokoládé lapkák, amire úgy láttam a Japán lányok előszeretettel buknak rá. a csokilapkákből is kétféle van, tejes, és keserű. Zura, a szobatrásam mindekettőből tett a sajots kenyérre. eszembe is jutott, hogy talán a megboldogult mesecsokit neki találták ki.

a mosogatást eddig mindig utáltam, de azthiszem ha így kéne mosogatnom mindig, semmi bajom nem lenne a dologgal. a dolog öt lépéésben zajlik.

1. a népek kaja után letakarítják és egy kocsira rakják a koszos tányérokat,
   
2. a konyhában tányértatókba teszenünk és nagyomású vízzel leöblítünk mindkét oldaláról
3. ezt betoljuk a mosogatógépbe, és ráhúzzuk a gépet magát a koszos tányérokra,
4. kivesszük, amikor a gép kinyílr, és ezzel jelzi, hogy kész, hagyjuk megszáradni,
   
5. majd elpakoljuk a megfelelő helyre.

az egész menet nagjából, csészékkel lábosokkal, evőeszközökkel kancsókkal mindennel lehetett vagy 20 perc, ami ugye olyan ötven emberre kivetítve semmi. otthon is iylet akarok....

no snow

többen kéreztétek az időjárást commentben mailben egyarátn, úgyhogy kijetem.

reggel süt a nap, béke és csend honol, kicsit késöbb elkezd fújni a szél, majd kicsit esik az eső. am ez mind megvolt, és állítólag mindennap így megy évszaktól függetlenül, néha a hó esik, bár azt mondják, idén még nem volt rá példa, ami több mint szokatlan.

tegnap éjjel volt vihar, én hála Istennek megúsztam, az Orosz lányok panaszkodtak, hogy kicsit rázós volt az útjuk Pétervárról, és izgultak, hogy vajon le kell e szállnia a gépnek menetreden kívül valahol, de végülis ők is megérkeztek egyben, időben. én addigra az igazak álmát aludtam.

első este

ma megvolt az első közös nagy vacsi. a kaja jó - valami curry jellegű dolgot kaptunk rízzsel, meg salátával - ez utóbbi eléggé bejött. a vacsi végén megkérdezték ki akar mosogatni, sajnos lemaradtam, de holnap már én leszek a napos, úgyhogy ez a nemszeretem jellegű dolgo legalább le van tudva egy időre, bár előbb - utóbb megint rám kerül a sor ugye.

este volt bemutatkozás, állítólag még jön két magyar lány, de egyelőre én vagyok az egyelten , amit nem nagyon bánok. az igazgató , Kristof hosszan beszélt az IPC szellemiségéről és történetéről, és közben énekeltünk, Soren vezetésével, szóval elég komolya a közösség építés, és bár még meglehetősen félénk vagyok - ki gondolta volna - azért lssan barátkozom, és igyekszem legyűrni a fix frusztrációmat, hogy nem tudok eléggé angolul.

a szobám a földszibnten van, franciabalakkal nyílik egy zárt kertre, és ez nekem nagyon bejön, és hogy nehogy honvágyam legyen pont a szobámmal szemben egy óriási Budapest poszter van kitéve, szóval egyenlőre esélytelen a hazavágyódás. mondjuk nyoma sincs bennem a honvágynak, és eléggé otthon érzem magam. a szombat esti sírós hangulatnak nyoma sincs, inkább valami végtelen béke van bennem, és érzem, most a helyemen vagyok, ott, ahol lennem kell. a szomszéd szobába ma megjött a lakó, egy indiai lány - Pretty - első kérdése az volt, hogy ugye nem zavar bennünket, ha ő hajnali fél háromkor imádkozik és fürdik, kicsit meglepődtem az időponton, de persze nem zavar. vagy ha zavarna sem szeretnék valakit megbántani azzal, hogy nem gyakorlolhatja a vallását a neki tetsző módon és időpontban. persze ez a tömegnészárlós vallásgyakrolásra nem vonatkozik. szerintem Pretty nem az a fajta...

egyébként az utazás során a legviccesebb élményem az volt, hogy a szomszédomaml beszélgettem - aki egy olyan ötvenes jólszituált jovális pasi, és mérhtetlen kedves - és kérdezgte, hogy mit fogok csinálni Dániában, és meg mondtam, hogy tanulni, kérdezte, hogy hol, mondtam hogy egy Volkhojskoléban, mire mondta, hogy ő a hetvenes évek végén így jött el Lengyelországból, és ő az IPCben tanult, és én hová megyek. eléggé meglepődtünk mindeketten, hogy végülis összeköt bennünket ez az iskola, és eszembe jutnak Orsi szavai, amikor azt mondta - ne is tagadd ;) - hogy bármerre jár az ember a világban, ha IPC-s emberrel találkozik, biztos lehet benne, hogy minden oké. és fura volt ezt úgy átélni, hogy még be sem tettem a lábam a suliba, és máris éreztem a dolgonak a lényegét. és jó érzés volt ennek az embernek az arcán az örömöt látni, hogy valaki odamegy, ahonnan ő is indult. merthogy véletlenek márpedig véltelenül sincsenek ugye...

első nap

a repülő csak háromnegyed órával indult késöbb, a csomagom nyolc kilóval volt több, a kézipogyászom meg eggyel, mint kellett volna, mindezek ellenére szerencsées megérkeztem a nHelsingori vasúállomásra, ahonnan már csak két buszmegálló válaszott el az iskolától - elméletileg ez olyan tí perc. a busz az Isten haragjának nem kart megérkezni, és akor elhatároztam, ogy semmi baj, szemben áll egy taxi, majd azzal elmegyek, de maint megmozdultam, ataxi lehajtott nélkülem, és a bőröndöm három kereke leköltözött az örök vadászmezőkre, úgyhogy innetől kezdve heroikus küzdlem volt egyáltalán megmozdítani mind a huszonnyolc kilóját, meg ugye plusz a kisgurulós, hátamon hű bajtársam, a laptomom, és oldalamon másik két hű bajtársam, a fényképezőgépek. végül egy kedves fekete úr valahonnan előkerített egy buszt, ami meg is állt, és fel is vett. p felrakta a megemelhetetlen bőröndömet, majd maga is felszállt, és elindultunk. két emgállóval késöbb lapakolta a cuccaimat, egm engem, hogy innen már csak cc százötven méter, de azt hiszem talán életem leghosszabbj volt - olyan het - nyolc kilométernek gyanítottam, pedig láttam szemben a kaput, de fáradt voltam, és éhes, rohadtul fújt a szél. végül, amikor már pont úgy árzetem feladom megjelent a semmiből egy úr, modnta, hogy ő a gondnok, és elvette a megcsonkúlt böröndöt, majd elmagyarázta, hogy hol találok valakit, aki ad nekem egy kulcsot - nem találtam meg. csöngettem egy ajtón, ahol világos volt, kedves tanár - Graba - ajtót nyitott, gondok megint előkerült, majd megfogták a bőröndöt megint, megtalálták a kulcsos fiút, elhozták a szobámig, aztán jó éjt kívántak, és eltüntek. Graba végig két dolgon viccelődött, egy - vajon mennyire karmikus, hogy amikor ő lefoglalja a jegyét Budapestre, én pont akkor csöngetek, és ez vicces, a másik pedig, hogy minek megy ő jövő héten Pestre, mer túgy fest mindent elhoztam magammal magyarországról, és ő csak egy üres valamit fog ott találni.
szobatársamat sajnos felébresztettem - kedves Japán lány, Katsukaro - de elég jól viselte, és még beszélgettünk is. aztán végül beájultam az ágyba.
mai nap egyébként regisztrációs nap, és bár háromnegyed három van, nekem teljesen olyan öt - hat óra közötti érzetem van - nyilvánvalóan abból adódik, hogy nincs az őrült pörgés, hanem nyugalom van béke, meg csend. suli igazi békés hely, a szobám a földszinten van, nagy nagy franciablakkal nyílik egy szélvédett kertes részre, nem túl zsúfolt inkább puritánnak mondanám - semmi felesleges dologn nincs benne. ma már taálkoztam egy csomó másik diákkal, emg tanárral, és mindenki elképesztően kedves, és helyes szóval igyekszem én is az lenni. most megyek, és alsuom egy kicsit, mert a borús idő, ami van, kicsit lenyom, meg hetek óta nem aludtam egy rendeset. wow.

visszaszámlálás 1

szóval eljött a perc, sorsváltozás, nem beszarni, nem izgulni, repülőtöl nem rettegni. legközelebb Helsingorből jelentkezem.

visszaszámlálás 2

2

ami ugye nem is kettő, mert holnap eljön az óra, és eljön a perc. tegnap esti buli szuper volt, legalábbis én nagyon jól éreztem magam, és köszönöm mindenki, hogy eljött, és volt, és köszönöm az ajándékokat, és főleg az időt, amit rámszántatok.

visszaszámlálás 3

3

ami igazából nem is három, mert már csak kettő, merthogy vasárnap utazom, és valamiért úgy számoltam, hogy az első teljes nap lesz a nulla. most már mindegy, visszafelé nem változtatok, mert baromság lenne. a dolgok nagyrészt megoldódni látszanak, és ez így van jól. a végére csak megsegít az Univerzum. vagy a Jó'sten. nem tudom melyikük, de köszi a figyelmet. most rohanok a közös nénihez. akinek elvesztettem a címét. faszajenő.

visszaszámlálás 4

4

ma utoljára vár a gyár állítólag. legalábbis azt mondták, hogy na jó, holnap már nem kell bemennem, cserébe mehetek a Zügyvédhez, moshatok, pakolhatok, meg csinélhatom az összes olyan dolgomat, amire mindeddig nem volt időm. pénzbevasalós történettel nem éppen állok jól, Thirsty nem veszi fel a telefont, Balcsi meg nem veszi fel a telefont. kedves emberek ezek. tudtam én mindíg. kurvaélet.

visszaszámlálás 5

5

ma sem jutok sehova a gyár miatt. pedig muszáj muszáj muszáj. kurvaélet. túlélek mindent, ha beledöglök is....

visszaszámlálás 6

6

na. akkor csak a rend kedvéért. végül ma megyek a követségre, végül ma találkozom Náldóval, és végül ma adom le a fotókkal a DVD-t is. tegnap bedarált a gyár csúnyán. ma is befog. ez van. közben pedig közösnénivel sikerült megbezsélnem a megbeszélhetetlenet. ennek most kurvára örülök. de tényleg.

visszaszámlálás 7

7

visszaszámlálás 8

nyolc nap van hátra. illetve a nyolcadik napon ilyenkor már a reptéren fogok ülni, és izgulni, és a hátizsákomban a laptopal és a fényképezőgépekkel a beszállásra várni. nyolc nap. semmi szinte. holnap megyek a követségre, intézem a közösnénivel a közös ügyeket, dolgozom, együtt ebédelek Náldóval, és végre remélem lesz nagy beszélgetés, ami már régen nem volt. búcsúzgatom az itteni életemetől, és próbálom számba venni, mi mindent vigyek magammal, és mi az, amit feltétlen ne. talán ez a legnehezebb. olyna ez az elutáazás előtti idpszak, mint egy nagy leltár. életem első huszonnyolc és félévének koncetrátumét most lassab becsomagolom, és elviszem magammal egy másik országba kicsit. és jó, hogy van lehetőségem menni, és jó, hogy tudom, lesz miért visszajönni. és jó, hogy belevágok, mert így lesz végre igazi Nagy Kaland. amire mindig is vágytam.

8

Orsi ma írt mailt, ő már az új helyen. remélem olyan boldog lesz az új helyen, és annyira fogja szeretni, mint ahogy az IPC-t. kívánom neki teljes szívemből.

visszaszámlálás 9

9

visszaszámlálás 10

10

visszaszámlálás 11

szóval este már nem volt időm rá, hogy leírogassam amit az IPC Guide mond - mondjuk ahogy olvastam kicsit úgy festett, szőkéknek készült a könyvekcske, de majd holnap, vagy a hétévégén sort kerítek rá. mert tényleg vicces. most pedig rohanok, és igyekszem nem elveszni a Vlado - Gyár - Szanki, és Kel háromszögben. juszt is. juszt sem.

IPC Student Guide

végre megjött a papíralapu levél a sulitól, amivel mehetek követségre, és ráadásként kaptam Student Guide - ot. késöbb beszámolok. hehehe.

visszaszámlálás 12

tizenkét nap, ami semmi ahhoz képest, hogy emnnyi mibdent kell még elintézni és lezárni, viszont évezrednek tűni a távolság, ami addig van hátra. valószínűtlen minden most, közben meg rohan az időőőő őőőő őőőő.

visszaszámlálás 13

ma reggel, amikor rájöttem, hogy valóban már kevesebb mint két hét van hátra, be kell vallanom, meg - ijedtem. egyrészt a dolgaim intézésével sehogyan sem állok, másrészről meg némi egészséges (?) izgalom, hogy vajon fognak e engem szereteni majd ott, elfogadnak, befogadnak -e, hogyan fogok megküzedni az elém tornyosuló angol nyelvvel, meg fogom e állni a helyem, és még millió hasonló kérdés, kétség... ilyenkor igyekszem arra gondolni, hogy viszont milyen jó lesz reggelente kimenni a tengerpartra, és beszívni a sós levegőt - a tenger illatát... már annyira várom...

visszaszámlálás 14

szóval 14 nap múlva ilyenkor már Helsingorből, a kollégiumi szobámból írom a postot. konkrétan két hét. izgulok. idén tényleg igaz. új év, új élet....