sankte Hans

tegnap este hosszas készülődés után Ayman (Chef bácsi) végre összeterelt mindannyiunkat, hogy elinduljunk egy Panjabi étterembe megünnepelni Mako és Simon eljegyzését, majd a tengerparton körbeugráljuk a Sankte Hans napi tüzet, és lerészegedjünk.mármint a lerészegedés csak Ayman tervei között szerepelt, és mivel már délután elkezdett vodka ü sprittal alapozni elég hamar össze is jött neki ez a project. az IPCüből a városba jutás már nehezebben ment, bár az étterem mindössze 10-15 perces kényelmes sétára van, de ő taxit hívott, de mikor a kocsi megérkezett mind a hetünket be akarta passzirozni egy sima passatba, persze a dirver nemet mondott, erre Ayman felháborodott, és hívott egy kisbuszt, amivel már végre elindultunk. az étteremben kicsit talán túl otthonosan érezte magát, mivel megpróbált mindent átrendezni, mondván, a főnök a haverja, néhány vendéget elüldözött, nekünk meg megmondta mit is akarunk enni, mit szeretünk (butter chikent mindenkinek!) majd lassan végre elfárdat, és csak csendben énekelgette a tell me baby, whatís the story című örökzöld egyetlen sorát, amit tud. Mako, Simon, Wintana meg én, megpróbáltunk lelépni időben, hogy még elcsípjük a tábortüzet a tengerparton meg a tüzijétékot, de Ayman addig húzta az időt, míg lemaradtunk mindenről. cserébe Mako becsípett rendesen a cobrasörtől, és egész uton hazafelé Simon hátára kéredzkedett, aki cipelte is becsülettel - mégiscsak nem sokára a férje lesz ugye - meg felváltva akart fagyit enni, és rosszul lenni a rengeteg kajától.
az étterem maga egyébként nem volt nagyon rossz, de a pesten megismert indiai éttermek messze jobbak,még a Bombay express is. eddig nem tudam elképzelni, hogyan lehet elrontani egy sós lassit, vagy a naant, de mostmár tudom. a lassit ne joghurtból, hanem creme freshből kell csinálni, amitől vizezett tejföl íz jön létre, és ccsak dobáljunk bele jégkockákat, meg egy pici sót, hogy pont zavaró legyen, hogy se nem sós, se nem édeskés tejföl íze van, a naant pedig ne nyújtsuk ki teljesen, hanem valami vastag száraz izét kreáljunk belőlle, amit természetszerüleg nem sózunk meg, és a lepkeszegymagokat is felejtsük el, meg a vajat, ami ugye a butter naan elengedheteteln összetevője. cserébe a pakora finom volt, és a mentaszósz meg mangochatni is. persze nem egy korszakalkoto jór tessen itt gondolni, hanem csak siman jóra...
mindenesetre hala Makonak, Simonnak, Wintananak meg Sulejamanak az este elég jól sült el, és jókat dumáltunk miután Ayman elcsnedesedett.
Sankte Hans meg lesz jövőre is... remélhetőleg...