azt mondta

Bettina, szerinte nem is érzem magam szarul, és ez az egész csak arra megy ki, hogy ne kelljen dologznom, mivel tegnap cheteltem, és ö, amikor bejött a szobámba, ezt látta. és szerinte ez olyan, mintha mondjuk elmennék kávézni, vagy shoppingolni a barátaimmal, miközben beteg vagyok. mert akkor ugye nem is vagyok beteg.

egyébként határozottan jobban vagyok, csak rohadtul fázom. nincs lázam, csak fázom. kint meg iszonyat sötét van, a nap is csak nyolc felé kel fel. azt hiszem, ez nem egy jó nap. mindegy. túl leszek rajta, és után már csak három nap a hétvégéig.

villám üzemmódban

kitakarítottam, aztán gyomorfájtam meg szipogni kezdtem és megmondtam a rabszolgatartómnak, hogy szarul vagyok le akarok feküdni. csodák csodája békénhagyott. persze amíg a terítö vasalását fejeztem be éppen, megkérdezte a biztonság kedvéért, hogy nem lettem e jobban, mert palacsintát kéne sütni, de én határozottan nemet mondtam. na jó nem harátozottan, hanem egyI don´t think so val intéztem el, amire megnyugtatott, hogy nem baj, majd vesz valamit a vendégeinek. mondjuk volt benne egy adag mártiromság, de teszek rá. aztán eltüntem a szobámban, neteztem kicsit, meg aludtam vagy két órát. gyomorfájás nem múlik nyilván pszichés.
még tegnap este a Body Shop állásajánlatára elküldtem egy jelentkezést, és már válaszoltak is, hogy tizennégy napon belül jól megkeresnek, hogy megnézzük együtt a medvét. hát ez van.

második rész

a Helsingøri mesék második része azzal kezdődik, hogy ma este szépen felülök a repülőre 19.55 kor, és 21.45 kor kis családom ölelő karjaiba vetem magam, majd még tíz napig eszem az életüket, meg mindazokét, akik találkozni akarnak velem.

a repülést továbbra sem szeretem, már most összevissza dobog a szivem, ha rá gondolok, de én csináltam magamnak.

ma egyébként az IISAC group elment Osloba, ahonannan majd visszetérnek az USAba, és édesek voltak, és jól megleptek, mert nem számíottam rá, de valaki nekem is csinált good-bye borítékot, és csurig volt kedves, helyes, és szerettetel teli üzenetekkel. az Israeliek meg Palesztinok holnap reggel utaznak aztán Mako meg Simon végül csakelmegy Prágába meglatogatni Luciet és Maitet, Juan Carlos Amsterdamban nyaral, Søren Porvanceban, Kristof a Summerhusban Faxelidepladsban, ahová meg is hívott juli 13-ára, amin aztán végkép meghatódtam, Runa és Garba Norvégiába mennek, Gertrud csak a környékre, Michael Olaszországba, Ayman és a gyerekek pedig lastüminute utakra vadásznak, ami Malik szájából a következőkép hangzott
- hát vagy Mallorcara, vagy Görög esetelg Törökországba megyünk, de ha nem találunk jó last minute utat, akkor apa megígérte, hogy elvisz Snekkersteanbe.(szomszéd falu, gyalog cc 15 perc), úgyhogy mindenkép fogunk utazni.

Michael egyébként minden valószínűség szerint elkapta tőlem az torokfájós, orrszívós, fejfájós nyavaját, és most othon fekszik, és remélem, hogy nem Soyako - aki épp babát vár - nem kapja el, és mire nyaralni mennek kedden, már Michael is jól lesz. tegnap egyébként valami őrült módon nyűgös volt, és annyi konstruktivitás volt benne, mint egy marék spenótban, cserébe előző este a kedvemért hamis rakott krumplit csinált (kolbász nélkül), ami elképesztően jó volt, és persze megható, mert napokkal korábban beszélegettünk a kedven ételek bermudaháromszögéről, és hogy mik a nemzeti sajátosságok.

most megyek, és csomagolok, és összepakolom két hétre a kis életem.

Eva hagyatéka

Eva - németország - egy hete, amikor itt járt itt felejtett valamit. néhány bacit, és vírust, amik akkor őt, most engem tettek beteggé. a torokfájós részen már túl vagyok, most a köhögős, taknyosodós rész van. ma gondoltam is rá, talán jót tenne, ha kifeküdnék kicsit a finom meleg napsütésbe, D vitamin ugye, de esélyem sem volt, hetek óta folyamatosan esik, és hideg van.
egyébként nem kell aggódni, van lándzsás útifűszirupom, meg panadolom, és majd csak túlélem valahogy az egészet.
egyébként megírtam Evanak, hogy hinnye no, miféle csomagot kaptam tőle, de csak ennyit válaszolt:
"oh. I'm sorry. poor you, but don't care, I'm okay now, and I gave to my sister also. so, hopefully you getting better soon. with love. Eva."
no comment...

tudom...

tudom, reg nem irtam, mea kulpa, el vagyok havazva. a heten a kovetekzo dolgok tortnetek

hetfon volt a crossing border workshop, ahol Garba dontese alapjan a creative workshopba kerultem, meg segiteni kellett a tanar fickonak, ugyan magamtol nem ezt valaszottam volna, de talan Isten ujja volt benne. majd meglatjuk.
kedden elkuldtem egy fontos levelet - hosszan nyomoztam a neni emial cime utan, es Lucie hathahtos segitsegevel vegul meglett - most varom a valaszt, egyelore se kep, se hang. majd meglatjuk.
szerdan a szobatrsam Marina rosszul lett, mentot is hivtak hozza. szegenynak agyrazkodasa van. kedden este bulizas kozben megcsuszott, hanyatt esett, es beverte a fejet. eleg ramatyul van szegenykem, ugyhogy Maral - irani lany, Thorbjorn - dan fiu, Sarah - spanyol lany, meg en felvaltva ugraljuk korul. sajnalom szegenyt. plane, hogy nem is az o hibaja, hanem Tom - UK - miatt tortent az egesz...
csutortokon, azaz tegnap, osszeszedtem magam kicsit, es megirtam egy levelet, amit igazabol talan kedden lett volna jo, de nem volt eleg batrosagom hozza, most arra is varom a valaszt, mejg meglatjuk - ez a het ugy fest csupa ilyen dolog. egyebkent tegnap beszltem a Goteborgban lako unkanagybatyammal, es vegulis, mivel sem Kel, sem Gincsiek nem tudnak jonni a tavaszi szunetben, en megyek Goteborgba, unokanagybacsi - Jan - ma vissza is szolt, hogy okes, es akkor nezzek vonatot, mondjam mikor erkezem, es varni fognak a palyaudvaron. ugyhogy apr.5 - 8. ig Goteborgi kalandokat elek.
ma annyi volt, hogy volt Student Council valasztas, es mivel Alina mar nem akarta csinalni en kepviselem a felev hatralevo reszeben a kozep europai orszagokat a tesutletben, ami ennyit tesz, hogy idonkent programot kell szervezni, idonkent meg bicikli kulcsokat orizni, es beszedni.
holnap valoszinuleg egesz nap a gep elott fogok ulni, mivel a Middle East oran egy rakas feladatot kaptam es jovo penteken prezentalnom kell - illetve egyet kaptam, egyet magam valasztottam mar csak azert is, mert Garba allandoan piszkal, hogy nem erdekel elegge a politika. szoval amit o adott ki, az Iran epiteszete, amit en valasztottam, az a Human Rights Iranban, es ezen belul elsosroban a gyerekekre vonatkozo reszek. Ezen felul Lucie is adott feladatot, amit keddre kell megcsinalnom, aztan meg ott van a dan lecke, meg az extra feladatnak kert forditasok, szoval van dolog, es vasarnapra meg megigertem Lucienak, hogy vigyazok Maitera (a kislanya) reggel 9-10 kozott, ugyhogy vegul beszivtam ezzel az oraatallitast. ezek vannak.

day 21

félve bár, de azt hiszem kijelenthetem, nagyjából meggyógyultam.

day 20

későn kelés - végre tudtam valamenyit aludni az éjjel, hála a tegnap aranyáran vett borzadály ízű gyógyteának - brunch, majd végül mivel Katja hajnalig partizott, és egyedül nem volt kedvem elmenni sehova, az udvaron csináltam pár képet a lomóval Mailkról és Alináról, és Pip megígérte, hogy holnap segít előhívni. remélem jók lettek. mondjuk gyönnyőrű idő volt ma, verőfényes napsütés (a taft még mindíg tart) és a szél bár fújt, azért nem volt nagyon vészes. késöbb Malikkal és Clifforddal elmentük a Faktába - bolt - segítettünk Maliknak az összegyűjtött üvegeit a boltig cipelni, hogy visszaváltsa. elég szép summát kapott a háromzsák üvegért és dobozért - 173 DKK-t. egyébként jó a rendszer, ami ki van találva, konkrétan mindent visszavesznek a sörösdoboztól kezdve a pillepalackon át a borosüvegi, és az nagyon tetszett, hogy bár csak két üveggel állt valaki Malik mögött a sorban nem állt neki hisztizni, hogy kiscsávó siess már. látta, hogy három kukászsáknyi üveget pakol be a gyerek a gépbe egyesével a futószalagra táve, ahogy azt kell, és nyilván azt is tudta, hogy ez bizony időbe telik. eszembe jutott, hogy otthon már szegány gyerek leizzadtt volna a sok szidalmazástól, hogy miért visz vissza annyi üveget és mirét akkor. cuki volt egébként, és amikor kicsit elfáradt, kérte, hiy pakoljuk helyette, de Clifforddal elég gonoszan azt válaszoltuk, hogy bizony a sok pénzért, amit kap érte, meg kell dolgozni. segítettünk neki elhozni a cuccot, úgyhogy innentől az övé a dolog. mondjuk Malik nem találta ezt annyira viccesnek, mint mi.

vacsora után megvolt az első Cultural Evening. az amerikaik csinálták, és elég jó volt. állomások voltak a tantermekben, és csoportokban mentük rajtuk végig. az elsőben country zenére táncoltunk Oly vezetésével, a másodikban spanyol nyelvleckét kaptunk Karolinetól és Melissától, a harmadikabn floorball-t, azaz hockeyt játszottunk Lindsay és Elizabeth vezetésvel, a negyedikben amerikai ízeivel ismertetett bennünket Ian - a pepsi floatnál mondjuk többen elbizonytalanodtak, az ötödik állomáson pedig vadlesen voltunk Simonnal és Natettel, amin eszméletlen jól szórakoztunk. ezután mindenki a Common Roomba ment, ahol két kvíz játékon vett részt az összes csoport, az elsőn amerikai helyszíneket, a másodikon hírseeségeket kellett megismerni - mindkettőt elsöprő győzelemmel Nikolaj csapata nyerte, kaptak is valami oklevelet, mi döntetlenben a másodikak lettünk Julien csapatával. most a többiek buliznak lent a party roomban, de annyira álmos vagyok, hogy inkább aludni megyek. remélem hétfőre mostmár teljesen meggyógyulok, mert elég szarul viselem, hogy a bulikból kimaradok. mondjuk tegnap Justin hosszas unszolására billárdoztam vele kicsit, és jó is volt, csak aztán elkezdetek bagózni a másik szobában, én meg elkezdtem fulldokolni, úgyhogy igazából ezért nem megyek most bulizni, mert nem bírom a füstöt. tisztára rosszúl leszek tőle. ez van...

day 19

este rommá vertük az MS csapatot röpiben, volt nagy örömködés részünkről, ugrálás, meg minden ami ilyenkor kell. mindenki élvezte a dolgot, és én sem voltam nagyon béna. sőt. a sárcok meg is dícsértek a végén, hogy jobban játszottam élesben, mint az edzéseinken.

éjjel megint nagyon keveset sikerült aludnom aköhögés miatt, úgyhogy mosottszar szindróma egyelőre marad, viszont Runa mondta, hogy talán jobb lenne, ha nem mennék vissza ahhoz a dokihoz, akinél voltam - merthogy ez volt a tervem -hanem a Chef bácsi feleségéhez mennék el, aki orvos, és megvizsgál, és majd szerinte ő ad gyógyszert is nekem. beszélt is a Chef bácsival, aztán úgymond összekötött bennünket, Chef bácsi megértően bólogatott, amikor elmnodtam neki, hogy mi a pálya, és megígérte, hogy valamikor ma délután, amint eléri feleségét megbeszéli vele, hogy vizsgáljon meg, úgyhogy ne aggódjak.

most nincs órám, mert kórus lenne és nemtudok énekelni rekedten meg köhögve, úgyhogy mindjárt lemegyek a városba, hogy vegyek pár dolgot, holnap pedig Katjával kimegyünk a tegnerpartra -szigorúan gyalog - és végre foózni fogok, és Lucietől még a Lomot is megkaptam kölcsönbe, hogy kipróbálhassam, merthát rájöttem, hogy bele vagyok szeretve a lomogárfiába, és valami fantasztikus ez az egy kockára négy képet játék, úgyhogy azonnal ki kell próbálnom.

elkezdtem feltenni a többikeről képekeket, persze pont azokról nincs fotóm - Katjat leszámítva - akikkel általában együtt lógók, de majd egyszer eljön az a perc is, amikor őket is lefotózom.

day 18

éjjel köhögéstől alig aludtam, reggel meg nem bírtam felkelni, de azért csak beértem a Danisch Linera. brillirozásról persze ma sem volt szó, de a tegnap Nikolajjal átvett anyag ma jobban ment sokkal, mit a multkor. ebéd utánra már csak Self Expression órám maradt, aztán aludtam kicsit, most meg megyek röplabdázni.

és persze a legfontosabb:

BOLDOG SZÜLINAPOT MAMIKÁM!!!!

danish for beginners

ma először került közelebb egymáshoz a két csapat - úgymint MS és IPC - én generáltam, Nikolaj meg Wintana meg röhögtek. ugyanis az egyik lány megkérdezte mit csinálok, mondtam, hogy a dán leckémet, és hogy hamár úgyis itt van, nem mondaná e meg, hogy az en és et prepoziciók mitől függenek, továbbá azt, hogy mikor kell i -t és mikor på -t használni, és ez vajon mitől is függ - a tanárnő a jelentésekre sem tett halvány utalást sem, szóval esélytelen voltam, mint púpos gyerek a prés aatt... a vége az lett, hogy közel húsz főnyi MS emberke állt körül, és vitatkoztak róla, hogy van e szabály ezekre vagy nincs, végül az egyik felhívta a mamájét, aki nyelvtanár, és a felét meg is oldotta a krédésnek, az i és på örök harcára meg nem tudott mit mondani, szóval azt csak úgy by heart mondták. késöbb Nikolaj és Wintana valami szabályt azért csak összekalapált nekem, amiből megértettem, hogy nagyjából mikor melyiket használjuk, de persze rengeteg a kivétel. szóval közösen megcsináltuk a dán házimat, majd beszélgettünk, kiderült, hogy az egyik lánynak magyar a nagypapája, és Balogh Marinak hívjék, és egész dániában nem találkozott még emberrel, aki rendesen ki tudta volna mondani a nevét, úgyhogy nagyon örült nekem, amikor én ezt akadály nélkül vettem, majd megtanítottam neki néhány nagyon fontos mondatot magyarul, amikre kiváncsi volt. szóval jól eltelt azz este, és jókat nevettünk, és komolyan kellemes csalódás volt az egész az MS grouppal, emrthogy eddig nem tüntek jófejnek sajnos. remélem még reggel is ilyenek lesznek.

köhögés kicsit enyhült, bár ahogy lefekszem felerősödik a jóég tudja miért, viszont most muszály aludni mennem, mert menten elájulok a fáradtságtól.

wind

kora délután veszettül elkezdett fújni a szél, és azóta is tart, a kellemes láthatatlan esőt az ember pofájába csapja. mikor a dokinál voltam, már hasonló idő volt, csak még nem ennyire szeles, így végülis megértem, miért mondta, hogy ilyen időben mindenki beteg. egyébként sokkal jobban vagyok, szerintem hétvégére tuti leszek megint.

délután elég laposan telt, kicsit aludtam, meg mostam, meg tengtem lengtem, aztán vacsi, után röplabáztunk, mivel holnap összecsapunk az MS group "válogatottjával" és hát muszáj kitennünk magunkért. elég jól összejött a csapat, és szeretem, hogy nem zárája ki senki a gynegébb játkosokat, és bálnákat (ez utóbbi lennék ugye én). most még World Debate Forum van, aztán nekem meg ugye jön a dán különórám Nikolajjal, úgyhogy mindjárt össze is írom, hogy mit nem értek, hogyan, és miért.

ma Runa csinált mindenkivel egy rövid kis interjút a contact groupban, ez főleg arról szólt, hogyan érezzük magunkat, és van e valami, amin változtatnánk, meg hogy mik a terveink. persze, hogy a többiek mit mondtak azt nem tudom, mert ezt négyszemközt csinálták a vezető tanárok mindenkivel. illetve Runa azt is megkérdezte, hogy nem lenne e kedvem az európai filmgyártásról tartani pár elődadást, illetve akár egy rövid kurzust, szerinte elég soka embert érdekelne. igazából ezt egyrászt, angyon emgtisztelőnek érzem, hogy megkérnek ilyesmire, másrészről meg nem vagyok biztos benne, hogy én erre tényleg alkalmas vagyok. persze Runának azt válszoltam, hogy amennyiben erre igény van, természetesen szívesen tartok akár előadást, akár rövid kurzust a filmgyártás bugyrairól. mondjuk a nemlétező hiúságomat legyezgeti rendesen. szóval lehet, hogy a nem létező hiúságom létezik...

doki

megvolt a doki látogatás. nem kellett órákat sorba állnom, kedvesek segítőkések, megvizgált alaposan, majd annyit mondott, hogy szépen menjek vissza suliba, ne mászkáljak ki, igyak teát, és semmi gond, itt ilyenkor mindenki beteg, én meg a végén vagyok már a dolognak, úgyhogy nem ad a gyógyszert, mert hétvégére szerinte meggyógyulok magamtól is. meg egyébként ha korábban megyek sem adott volna semmit, mivel, ellentétben a hazai szokásokkal, a dán orvosok nem hívei a antibotikukoknak - semmi értelme ugyanis szerintük, az antibiotukim tönkreteszi a szervezet önálló immunrendszerét, mert kiírt mindent. egyébként is, ha valaki ennyire köhög errefelé ilyen időben, az normális.

egyébként amikor visszaértem be is mentem az aktuélis órámra kis késéssel, úgyhogy Lucie nagyon örült nekem - tényleg - és még a napi fotó feladatot is tudtam teljesíteni.

amikor ebédnél elmséltem Nikolajnak, nagyon röhögött, mindenki más csodálkozott. most megyek mosni, aztán alszom egyet - a szerda délutánom mindíg szabad - aztán emg Nikolajjal dánozom, meg talán lógok egy kicsit Maiaval az egyik MS csajjal, aki most szemben lakik velem, és jó fej nagyon. mondjuk ő nem is kalsszikus értelmeben vett dán - magas, szőke, szögletes - hanem nem túl magas, kreolos bőrű, kedves lány.

16

köhögés nem csillapodik, úgyhogy ma elmegyek dokihoz, a helyzet tarthatatlanná vált, éjjel alig aludtam valamit. az un. sárga biztosítási kártya, ami minden tanulónak jár a 6.-ik ittöltött hét után, még ugye nincs meg, úgyhogy kicsit aggódom, hogy vajon az Eu-s tb kártya, amit otthon adtak, pontosan mire is jó, és hogyan működik, csakúgy mint a külön megkötött biztosítás. ha túl vagyok rajta, beszámolok. ez van. egyébként ma reggel süt a nap, csicseregnek a madarak. és unom, hogy beteg vagyok. muszáj, hogy most már meggyúgyuljak. must have.

tegnapi MS groupos Coffe Mix jól sikerült. hozzánk egy srác, meg három csaj jött. a sárc, meg az egyik lány nagyon jó fejek, a másik két lány mér kevésbe volt szimpi. a srác ma a reggelinél oda is jött hozzám, hogy jobban vagyok - e, meghogy jó reggelt, és hogy elmondja, milyen jól érezte megát tegnap, és mennyire örül, hogy megismerhetett bennünket.

update:
Simon hathatós segítségével megtaláltam Sorent - ő ToD a héten - meg Pernillét, aki kért is nekem a dokitól időpontot, de csak holnapra kaptam. most visszefekszem aludni, és remélem, hogy fogok tudni végre a köhögéstől. előtte még beszerzek egy nagy bödön forró teát.

15

reggel alig bírtam felkelni, a reggelit el is aludtam, aztán épp hogy beestem Kristof órájára, de legalább ma már meg mertem szólalni, és ráadásként hangom is van valamicske. sőt. konkrétan tudok újra beszélni. Morning Fellowship több is volt, mint vicces. az ötven fős MS Group elfoglalta az egész Common Roomot, úgyhogy mi kiszorultunk kicsit, de végülis megvolt, a dolog, meg utána a szokásos hétfői takarítás is. ma volt megint Photography, kicsit beszéltünk a képszerekeztés aranyszabályairól, aztán Lucie mindenkinek adott egy kis papírt, és az órán elhangzott valamelyik szabályt, pl horizont elhelyezése, sorozatos motívum, kis fő motívum nagy térben, úgyhogy az óra hátralevő részét a szabadban töltöttük, ami jó volt, emrt ma gyönyörűen sütött a nap egész nap, és elég meleg is volt. a közeli tengerpartra akartam kimenni fotózni, Lucie ki is adta a bringák kulcsát, és mi neki i indultunk Tsubabsaval meg Yanával, de végül a városban, meg a kikötőben értünk partot, amire nem számítottam, mert egyrészt, viszonylag messze van, másrészt, és klasszik elhagyott téli tengerpartot akartam, ami a kikötőben nincs ugyebár. a várso felé még jó bírtam a tempót, de visszafelé - hegynek fel - majd meghaltam. mondjuk a hegy erős túlzás, viszont a helyzet az, hogy az iskola egy kisebb dombtetőn áll, és helyi adottságokhoz képest viszonyalg meredeken fut felfelé az út, de megküzdöttem vele, és utna hősnek éreztem magam. tüdőtlen hősnk, de hősnek. rendesen elfárdatam, és egyébként csodák csodája, de amint az épületben voltam, jobban is lettem, és végül is az van, hogy már csak köhögök, úgyhogy holnap elmegyek a gyógyszertárba és veszek valami köhögés csillapítót, ami végre kihoz ebből a szarból. délutén dupla dán órám volt. eléggé elfáradtama bringázásban, úgyhogy nem voltam a toppon, Simon meg mosolygott rajtam, hogy mennyire elvesztettem a fonalat. a múlt heti okostojésságom nyomokban sem volt meg, amire csütörtökön még simén válaszoltam, arra ma csak buta üres tekintettel meredtem, hogy vajon mit is jelent. panaszkodtam is Nikoljanak, hogy nem fog az agyam, és minden kiesett belőlle, de mondta, hogy semmi gáz, holnap, vagy pénteken átvesz velem mindent, és meglátom, hogy mjad eszembe jutnak a dolgok, meg addigra jobban is leszek, és ha a köhögés nem rázza össze a fejem, majd kitisztulnak a dolgok.


ma egyébkén jött három új diák Vietnémból - Ná, Cse, és To, - To elég zárkózott, Cse aranyos, de alig pötyög angolul, Ná val csak a köszönésig jutottunk. ma egyébként véglegesíteni kellett a tárgyainkat, és én végül a Body, Mind & Spirit et leadtam, így végül csak harminckét órám van egy héten, ami pont elég.

most nemsokára Coffe Mix lesz az MS Grouppal közösen. ugye mi hívjuk meg őket, és így oldódanak a dolgok, ami jó lenne, mivel egyelőre súlyosan szeparálja mind a két fél magát, és ettől mi továbbra is kicsit furán érezzük magunkat az úgymond "saját" közegünkben.

fotókat holnap rakok fel, most megyek, és megváltom a világot.

két hete

két hete kb ilyenkor érkeztem meg tele szorongással, hogy vajon hogy fog ez a dolog nekem menni.
egyelőre lemondhatom, eszméletlen jól érzem magam, és úgy fest, életem egyik legnagyobb kalandját élem éppen.

ma végül is semmi különöset nem csináltam, későn kelés, brunch, az iskolai second hand shopban szert tettem két új pulcsira, meg egy Che Gevarás pólóra - az egész 15 DKK volt, ami 2,2 Euro mondhatni semmi. ráadásul a sport pulcsimat otthon hagytam, a jó ég tudja hogyan és nagyon kellett egy, hát mostmár van. ezutén aludtam egy nagyot, majd lógtama többiekkel, megpróbáltam megcsinélni a dánleckémet, holnap kiderül, hogy jól sikerült e. mondjuk ha egészséges lennék se akartam volna ma kimenni, egész nap esett az eső, úgyhogy már egy szem hó nincs, most meg rákezdett fújni a szél. remélem jövő hét végén szép idő lesz, és végre eljutok a tengerparta fotózni, meg tlaán Katjával Svédországba is átmegyünk.

a Yanától kapott gyógyszert kénytelen vagyok csodaszerré minősíteni, már kétszer fujtam be a torkom vele, és határozottan javultam tőle, bár a hangomat még nem kaptam vissza, már nem fáj a torkom, és a fülemnél sem, és kevesebbet is köhögök. úgyhogy ezúton is hálámat kell kifejeznem az orosz gyógyszeriparnak a csodáért.

este megérkezett az MS csoport, úgyhogy most kevéséb vagyunk családiasan, ettől aztán mindenki az IPC-sek közül kicsit elveszett. a csoport aki jött, nagyjából velünk korú, inkább huszonévesek, meg mintha lenne egy pár harmincas. jövő héten utaznak Afrikába önkéntesnek, és itt most egy felkészítőn vesznek részt. el is lepték a common roomot, és amikor Katjával meg Nikolajjal az esti mozizás után beléptünk, hát eléggé meglepődtünk - senkit nem ismertünk a teremben. Nikolaj le is lépett aludni, mi Katjaval még bénáztunk egy kicsit, majd befutott Julien, akit szintén mellbevágott a dolog, gyorsan megölelt minket, és lelépett ő is. elég furcsa, hogy most itt van ötven ember, többen vannak nálunk, és kicsit mi meg ufónak éreztük magunkat. mindegy. holnap lesz coffe mix, ahol mi vendégül látjuk őket a szobáinkban, hogy otthonosabban érezzék magukat, amíg itt vannak, meg szokják a nemzetköziséget, és remélem, akkor majd oldódik a dolog, meghogy megértik, itt mindenki angolul beszél, és nem ér kirekeszteni a másikat, merthogy talán ez volt a legdurvább, amikor beléptünk a common roomba, hogy ők dánul beszéltek egymás között, és IPC-es között ez egyáltalán nem szokás. pl Alinával én is csak a legeslegritkább esetben beszélek magyarul, ahogy a japánok is - akármennyire gyengék angolból - sem beszélnek egymás között japánul, csak ha végképp nem érteken valamit, akkor esetleg Japánul kérdezik meg egymástól, hogy hogyan kell valamit mondani. szóval remélem, majd elmúlik ez a fura érzés az MS grouppal kapcsolatban. az viszont vicces volt, amikor a Chef bácsi ma felszólította őket, hogy ugye tudják, hogy most ők itt nem vendégek, és bizony nekik is kell mosogatni, meg takarítani vacsi után, mert ugye nem gondolják, hogy az IPC diákok egyedül csinálnak meg mindent száz ember után. volt kis szájhúzás a részükről, de végülis segítettek, ha nem is jó kedvvel.

I'm sick

betegség nem múlik, sőt most pl szarabb, mint tegnap volt. ha holnapra sem leszek jobban elmegyek orvoshoz, no more way. eszméletlen gyenge vagyok, most pl totál kimerített az, hogy reggeliztem, és az a cc ötven méter amit ezokból meg kellett tennem, meghogy lemenam az alagsorba szétnizni az iskolai Second Hand Shopba Katjával, Yanával, Karolinaval meg Markétával. mire visszaértem a szobámba, majd összeestem a fáradságtól. kurva jó.

Yana ma adott valami toroksprayt. a leírás szerint nem vagyok rá allerigás. most befújtam, és várom, hogy mi lesz. remélem használ.

betegség okán ma lemaradok a vasárnapi röplabdáról, meg a ping-pongról, ami miatt meg szomorú is vagyok, de hát ez van.

Juditkának köszönök mindent, meg öcsikének is az erőfeszítést, amit tett.

csók. és köszi a halakat.

születésnap

a héten Lucievel együtt - amit végül valahogyan nem tartottunk meg, nem tudom miért - öt szülinapot ünnepeltünk, úgyhogy Wintanával meg Katjával kitaláltuk, hogy ma sütünk a szülinaposoknak sütit. először brownie volt tervbe véve, de tegnap Michael előrokkult vacsi után az mindenki által azóta is "unbelievable brownie" néven emlegetett csodával, úgyhogy esélytelennek éreztem magam. a végén apple pie-t sütöttünk a Student Kitchenben, háromszor dobtuk ki Silvert - ma volt a szülinapja, egyszer Rymmát - neki tegnap, és egyszer Yokot - neki tegnap előtt. Tom Koppenhágában ünnepel a papájával meg a tesójával úgyhogy lemaradt. a vacsora után Nikolaj nagy ünnepélyesen bejelentette a sütit, elénekeltük a Happy Birthday-t megint, majd az ünnpeltek együttes erővel felvágták a sütit és mindenki boldog volt. sajons mivel én vittem be a sütit, fot nincs a nagy eseményről. viszont mindenkinek ízlett...

ma jöttek páran az előző termből, hogy meglátogassák a haverokat, előg jó fejek, és hála neked Orsi, mindenki a nyakamba ugrik, hogy már hogy várták, hogy megismerjenek. sajnos egyelőre nem vagyok túl jó társaság, mert ad 1.) nincs hagnom, ad 2.) olyan vagok mint az őszi légy. megyek is aludni. holnap csomót kell tanulnom a hétfői Danish Linera.

helpdesk

Dániában nem ismerik a Lándzsás utifű szirupot. nincs gyógyszerem egyenlőre, de Öcsike féle helpdesk azt ígérte megment, és elviszi Garba hoteljébe a cuccot. éljen. és köszi a halakat.

13. nap

remélem ezzel a 13-assal a el is múlik a betegség okozta rossz. ma sokáig aludtam, és reggel Dath Veder a torkomba költözött. egész brunch alatt azzal szórakoztattam Wintanát, Nikolajt, meg Juilent, hogy, a híres mondotatokat mondogattam, amikor a beszélgetés folyamába be lehetett passzintani. szana széjjel röhögtük magunkat ezen. Wintanát megkértem, ha úgyis megy be a városba legyen olyan drága, és hozzon nekem lándzsás utifű szirupot -csodák csodája megtaláltam az angol/német/latin nevet, úgyhogy mostmár nem lehet baj. remélem nem lesz nagyon drága. egyébként közérzetre sokkal jobban vagyok, csak hangom nincs, meg dől belőllem a takony és köhögök. most megyek, visszabújok az ágyba.
egyébként ma gyönnyörűen süt a nap, és a szívem szakad meg, hogy nem tudok elmenni sehová...

12. nap

reggel nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, reggeli után még a Denmark Line első felét is végigültem, aztán valam eszméletlen fejfájás zúdult rám, és bedúltem az ágyba. ezokból sajnos nem tudom, hogyan alakult a Student Council váasztása, annyit tudok róla, hogy a közép - kelet európai blokkot Alina képviseli. Morning Fellowship után Katja beugrott, hogy hogy vagyok, most Bandplayingen van, és hallom, ahogy az alattam lévő band playing roomben megy a próba. párárám. egész jól nyomják a srácok. a Denmark linera visszatérve érdekes volt az óra, Jorn jófej volt, most a többiekkel lementek a városi a könyvtárba bringával, ami elég vicces, mert időnként veszettül szakad a hó, de úgy tűnik ez nem akadály, ráadásul mindenki lelkes volt, hogy végre bringázhat. mondjuk én is az lettem volna, ha nem lennék beteg... amit egyébként kibaszottmód unok, mivel már lassan negyedik napja tart, kisebb nagyobb hullámokban. most épp az a szakasz van, hogy köhögök kicsit, meg takonyagyam van. innen, remélem, már kifelé vezet belőlle az út. ez van.