van munkám

meg munkaszerzödésem. ma végre valahára sikerült aláírni. szállás ügyben még nem állok ilyen jól, de augusztus 24 ig maradhatok az IPCben, legalábbis Kristof megígérte. a mai megnézett szoba olyan max 5m2 lehet, épp hogy egy ágy, meg egy pici polc elfér benne, meg egy mikroméretü gardrobe, amibe nem vagyok benne biztos, hogy a negyede akár a nyári cuccaimanak is belefér, arról nem is beszélve, hogy tulajdonképen fürdöszoba nincs is, mivel a wc-t hívják fürdöszobának attól, hogy van benne egy zuhanyrózsa. nem vagyok benne biztos, hogy higiéniai elvárásaim minimumának is megfelelne ez a fajta fürdöszoba, mivel három másik emberrel kéne megosztanom... mindenesetre holnap még megyek egy másik helyet megnézni, remélem az jobb lesz.

ma

valahogy írni most nem annyira van kedvem. kicsit tele van a fejem a mindennapokkal, és mire leírnám már rég nem fontosak. pedig ezer dolog történik, munkaszerzödés csak pénteken lesz meg,giga lakás para ugyan nincs már, van három lehetöség is, de még semmi nincs eldöntve, és azért lógnak a levegöben kicsit a dolgaim. persze Kristof megint jó fej volt, és maradhatok még egy kicsit, amíg a lakás dolgok rendezödnek.
hétfön megint megyek Sørennel Mariboba, hogy a jelemezes föpróbát fotózzam, remélem jó képeket sikerül majd csinálnom, kicsit izgulok miatta, és közben alig várom már, hogy ott legyek megint....
holnap este érkezik Markéta (Csehország) itt fog aludni nálam, aztán vasárnaptól már a saját szobájában. jó lesz újra látni öt is. most megyek, meg rohanok. és lehet, hogy a hét a hátralevö részében megint a csak kép verzió lesz majd. illetve... hát mit tudom én még....

az idö egyébkéntmeglöen jó, napok óta 25 fok fölött a hiaganyszál, és lehet mindennap tengerre menni, meg fürdeni, meg biciklizni, ameddig a lábam bírja.

det går fint

minden szépen halad a maga útján, minden jó, kicsit nagy az elhavazás a mosogatás - tanulás - Kristfonak való segítés bermudaháromszögben.
a mosogatósdiról már írta, a tanulásról is - pont tegnap hallottam vissza Sulejmatól, hogy Kristof teljesen oda van meg vissza, hogy mennyit fejlödtem egy hét alatt dánból, és milyen szépen beszélek, bár szerintem borzalmasan szegényes a szókincsem, és megörjít, hogy nem vagyok képes még elég részletesen kifejteni a mondandóm, illetve, ha hadarnak, továbbra sem értek egyetlen kukkot sem, de nyilván ez majd idövel múlik, cserébe a dán tanárnö, Lone rámszolt, hogy nem beszéljek gyorsan, mert a többiek nem értik... vmondjuk ezen jót röhögtem, hogy mindegy milyen nyelv, ahogy két mondatot tudok magamtól, abban a pillanatban hadarni kezdek. nyilvánvalóan a hiányosságaimat próbálom leplezni ezzel, illetve mentális trafficjam-et okozok folyamatosan magamnak, ha nem beszélek elég gyorsan, ami több, mint idegesítö dolog, ha nem vagyok képes kifejezni magam, a kezdö szint miatt.... egyébként is, dugóban ülni semmilyen formában nem bírok, nemhogy mentálisan.

szóval Kristófnak való segítség:

• kirándulás szervezés Louisianaba
• filmszínházunk bemutatja, azaz IPC mozi minden este, ahol felváltva mutatjuk be kedvenc dán filmjeinket (és igen Orsi, a program, amit kirakott a common roomba, úgy van aláírva, hogy Kristof + Bea)
• segíteni a diákoknak a sport programok megszervezésben
• általában véve, segíteni nekik, mindenféle ügyes-bajos dolgaikban

szóval nem mondhatom, hogy unatkozom. egyébként meg jó fej volt, mármint Kristof. mert beszélt Lisevel - aki a dán nyelvi kurzusnak a vetezetöje, és az Aktiv Dansk címü elévülhetetlen bestseller szerzöje - hogy tudja, hogy mondtam Lisenek, hogy augusztus közepétöl szállást keresek hosszútávra Københavnban, és Lise azt mondta, még átgondolja, de legyen olyan kedves, és adjon nekem szobát, és valami kedvezményt is kiverekedett nekem. szóval tegnap ez is kiderült, úgyhogy no more para, hogy nem lesz hol laknom, söt.

most pedig visszadölök aludni. ma Kristof elvitte a többieket kirándulni - ennek örömére szakad az esö, bár az elmúlt pár napban szép idö volt, és még úszni is tudtam a tengerben - forszírozta, hogy menjek én is, de a mindennap hatkor kelös mókatól kicsit álmosabb vagyok a kelleténél, meg egyébként is, most jól esik egy kis unaktivitás. meg leghet, hogy ma meglátogat Nicolaj Andersen barátom, akivel egyszer még útban Románia felé barátkoztam össze, és ö itt járt filmrendezö, most meg fog producer szakra Københvanban, és lám milyen kicsi a világ, mert most költözködik vissza Dániába romániából. jövö héten pedig jön vissza Eva (Németország).

dánul...

beszélni néha rohadtul nehéz. iszonyatosan felidegesít, hogy nem jutnak eszembe a szavak, amiket már ötvennégymilliónyolcszázhuszonyolcezerkilncvenkilencszer megnéztem a szótárban.... persze ilyenkor hülyének érzem magam, meg butának mint egy tök. ráadasul Lise forszírozta, hogy erösebb csoportba menjek, mint ahol tartok, tehát ez most azt jelenti, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem, és sokszor egy kukkot nem értek, csak próbálom elcsípni a lényeget, és akkor már nagyjából okés a dolog.
a meló - úgymint mosogatás - pont túlélehető. kb úgy néz ki az átlag napom, hogy felkelek 6.15 kor, reggelit csinálok, megpróbálom az ebédhez való terítéshez a lehető legtöbb dolgot előkészíteni Makonak, megreggelizünk 7.45 és 8.15 között, pontban 8.15 kor felszólítom a koszos edények gyűjtőhelyre pakolására, majd kihajigálom a népet, Makoval elkezdünk mosogatni, én 8.45 kor lelépek, és onnan egyedül övé a terep, mivel nekem már 8.30kor elkezdőtött a dán órám, rohanok, beesek, nem piszkálnak, tudják mi a helyzet, 10.00 - 10.30 ig van szünet, ami kávét-teát jelent, szünet vége előtt öt perccel beszedem a cuccot, gyorsan elmosom, és késve érkezem megint az órára, ahonnan a vége előtt 20 perccel lelépek, mert ebédnél rengeteg a mosatlan konyhani cucc, és ha előtte elmossuk, akkor jobban jövünk ki idővel. ezután segítünk Michaelnek kirakni az ebédet, megesszük, majd 13.15 kor megint kihajigálunk mindenkit, és 14.00 től, ha ügyesek vagyunk, akkor szabadság van elvtársak - ma pl csodák csodája 30 fok, úgyhogy fürdés volt a tengerben, ami Andreas szerint mindegy milyen idő van, egyforma hideg - meg leckeírás, kivéve, ha Kristofnak kell segítenem a délutáni programokban, de az nincs mindennap. továbbá minden hülyeséggel a diákok engem keresnek meg, én meg segítek nekik, ha kizárják magukat, nem találják meg a szobájukhoz tartozó fürdőszobát, a legközelebbi közértet, tengerpartot, belvárost, fogkefét, meg tudja Isten mi mindent még. este csak vacsi utáni mosogatás, meg takarítás van, amivel cc egy óra alatt végzünk ketten, de mar Runa rohadtul rendes volt, és egy nagy csomót segített. azt mondta hova rohajon, a gyerekei a nagymamánál nyaralnak, Garba Jeruzsálemben, ő meg most szalmaözvegy, úgyhogy legalább csinál valamit, meg örömet szerez nekünk. sokszor elgondolkodom Runán... azt hiszem rohadtul nem irigylem őt.

my computer

reggel voltam bankban, van bankszámlám, elnézést kértek, hogy hétnapba telik, amíg kiküldik a kártyámat, Lasse az ügyintéző srác kedves volt, most pedig itt ülök az IPC könyvtárában, Pierre megcsinálta a wifimet, úgyhogy mostmár zubog a net, és van végre firefoxom is, a photosop meg este lesz meg és a teljes boldogság is.
Kristof reggel felhívott, hogy a Køge-s móka ma mégse legyen, merthogy neki ma egyre vissza kell érnie, meg egyébként is arrafele zuhog az eső. itt felhős, de süt a nap, 23 fok van, dújet málenkij vétyer, mondanám Yanának meg Olesyának, ha itt lennének. de nincsenek. hiányoznak. csak úgz, mint a többi 53 emberke...

második rész

a Helsingøri mesék második része azzal kezdődik, hogy ma este szépen felülök a repülőre 19.55 kor, és 21.45 kor kis családom ölelő karjaiba vetem magam, majd még tíz napig eszem az életüket, meg mindazokét, akik találkozni akarnak velem.

a repülést továbbra sem szeretem, már most összevissza dobog a szivem, ha rá gondolok, de én csináltam magamnak.

ma egyébként az IISAC group elment Osloba, ahonannan majd visszetérnek az USAba, és édesek voltak, és jól megleptek, mert nem számíottam rá, de valaki nekem is csinált good-bye borítékot, és csurig volt kedves, helyes, és szerettetel teli üzenetekkel. az Israeliek meg Palesztinok holnap reggel utaznak aztán Mako meg Simon végül csakelmegy Prágába meglatogatni Luciet és Maitet, Juan Carlos Amsterdamban nyaral, Søren Porvanceban, Kristof a Summerhusban Faxelidepladsban, ahová meg is hívott juli 13-ára, amin aztán végkép meghatódtam, Runa és Garba Norvégiába mennek, Gertrud csak a környékre, Michael Olaszországba, Ayman és a gyerekek pedig lastüminute utakra vadásznak, ami Malik szájából a következőkép hangzott
- hát vagy Mallorcara, vagy Görög esetelg Törökországba megyünk, de ha nem találunk jó last minute utat, akkor apa megígérte, hogy elvisz Snekkersteanbe.(szomszéd falu, gyalog cc 15 perc), úgyhogy mindenkép fogunk utazni.

Michael egyébként minden valószínűség szerint elkapta tőlem az torokfájós, orrszívós, fejfájós nyavaját, és most othon fekszik, és remélem, hogy nem Soyako - aki épp babát vár - nem kapja el, és mire nyaralni mennek kedden, már Michael is jól lesz. tegnap egyébként valami őrült módon nyűgös volt, és annyi konstruktivitás volt benne, mint egy marék spenótban, cserébe előző este a kedvemért hamis rakott krumplit csinált (kolbász nélkül), ami elképesztően jó volt, és persze megható, mert napokkal korábban beszélegettünk a kedven ételek bermudaháromszögéről, és hogy mik a nemzeti sajátosságok.

most megyek, és csomagolok, és összepakolom két hétre a kis életem.

utolsó napok

a Spring term 2007 a végét járja, napjaink meg vannak számlálva. hétfőn volt utoljára rendes tanítás, tegnap óta kreatív napok vannak, mindenki gőzerővel készül a holnap esti performance nightra, sketchek, dalok, slideshowk, a photography és a self express class kiállításai, Moto és Axel filmjei, Simon animácója, Tom short playe. a borítékok a falon a commonroomban, meg alig alig vannak bennünk üzenetek, de lassan telnek, Eva blogot gyárt a termnek, amibe majd mind irhatunk, és remélem fogunk is.

a tegnapig györnyörű napos idő most kezd hidegre fordulni, esőszag van a levegőben, de most valahogy jólesik, még a megázás is kedvemre lenne. ma délután Kristoffal körbetekertünk Helsingørben, és jó volt, pont mint cc egy hónapja az excursion weeken, és tegnap próbáltam Sørennel a dalt, amit énekelni fogok, és amit én írtam, és izgulok, hogy hogy fog menni. Søren meg annyira biztat, és annyira hisz bennem, hogy olykor zavarba jövök tőle. holnap még végső hajrá, és pénteken, majd délben tessék erősen koncentrálni, és rám gondolni...

ahogy elnézem, mostanában az egyszavas bejegyzéseket kedvelem, ami azt jelenti, hogy senki nem tud meg szinte semmit a bolgbol, és normális esetben én se fogok elmlékezni egy fél év múlva, hogy mi volt a vajon. de egyelőre még nem mondok semmit, pedig jaj, és de jó lenne belekiabálni a világba egy pár dolgot, jót, meg rosszat, meg mindenfélét, "meg gyermekjátékot, oh boldog fogócska.... "

ma egyébként semmi említésre méltó nem történt, csak úgy vagyok, bele a világba kicsit, ami nem jó, mert nem szeretek csak úgy lenni bele a világba, és azért sem, mert lenne dolgom bőven, csak valahogy jobban esik a kertben feküdni a napon, és a bárányfelhőket lesni, aztán meg éjjel behozni a lemaradást.

közben meg mégis annyi minden történt, ami fontos nekem, és közben kis semmiségek, egy ölelés Sørentől, egy jó beszélgetés tegnapelőtt Juan Carlossal, tegnap pedig Krisoffal, Garba különbékéje, ma esti Contact Group Dinner Runával, Kath tegnap esti félmondata, Markéta öszitesége, és öröme... nem tudom elmondani. nincs rá szavam...

two weeks left

két hét van hátra a félévből. az egész úgy repült el, mint egy álom. egy hát tanítás már csak, és az utolsó héten már csak a performance nightra, és a kiállításainkra készülünk, meg nyilván a búcsúra. vannak akik maradnak Dániában, és vannak, akik körbelátogatják a barátokat, meg utazgatnak még egy kicsit. teljesen irreális, hogy máris vége. olyan tisztán emlékszem még az első napra, az első impulzosokra, mintha tegnap lettek volna, vagy öt perccel ezelőtt.

ma egyébként brunch után röpladáztunk, filmet néztünk, majd megint röplabda, és újabb film következett a vacsora után, végül, mivel valaki eltüzelte a tűzrakóban összegyűjtött fát, a ma esti tábortőz (is) elmaradt, és végül a commonroomban begyújtottunk a kandallóba, és Jóbarátokat néztünk egymás ölében fekve. persze a mai napra egészen más terveim voltak, mint ahogyan alakult, de jó volt így is. holnap life stories last session. tehát délután nincsenek óráink, de reggel lesz dráma Sørennel, meg world cinema Kristoffal, és segitek Mariannának megtratani a magyar filmes prezentációt, és rohanok a term-tshirtoket intézni, meg a fél, vagy az egész életem. ez van.

rainy face

tegnap este óta rendületlenül esik, az elveszett magyar karakterek randomszerüen előkerültek, ma reggel megérkezett a sárga színű, dán egészségbiztosítási kártyám, benne vagyok a mátrixban, máris levél is jött, hogy nyissak bankszámlát, Søren leforditotta nekem, mert csak negyedét értettem, és jól meglepődtem mert a sárga kártya mellé itt jár egy piros is, amin rögvest nyilatkoznom kell, hogy akarok e szerv donor lenni, halálom esetén... praktikus ország ez, tudtam én mindíg is. szerdán Marianna meg én a magyar filmművészet remekeiből tartunk prezentációt World Cinema órán Kristfo kérésére, és főleg a rövidfilmekről fogok beszélni, és csak segítek Mariannának a többiben. ez megy, meg a bárányfelhők.

Ce2

Central European Culture Evening a finishehez kozelit. az ekezetek tovabbra sincsenek meg, megy a melo ezerrel. Holnap delutan fozes, este a SHOW, vasarnap pedig Kristoffal Art&Design turara megyeunk Koppenhagaba. Hetfon igerem irok majd egy csomot...

ps.: a hjemarbaejde hazi feladatot jelent.... -szerintem aki jol tud nemetul annak nem lehet nagy gond a megfejtes... ;)

taft

mindeféle időjósok mindenféle riogatása ellenére az esős három nap nem érkezett meg, sőt, ma is kimondottan szép idő volt, kicsit hűvösebb ugyen mint tegnap, de azért főleg napos, tavaszillatú.
ma drámaórán filmet forgattunk. illetve az Art&Video csoport forgatott, mi meg játszottunk. meg kell állapítanom, hogy a kamera másik oladlán érzem igazán jól magam, és bár Soren hülyére röhögte magát a poénjaimon, meg szerette amit csináltam, azért nem érzetem magam komfortosan, mint színész.
Délután a dán órán Helle extra feladatot adott, beszámolót kell írnom napló formájában az excursion weekről. kicsit be vagyok sz*rva tőle, de ugye teher alatt nő a pálma, úgyhogy valahogy majdcsak megírom. közben persze megint ezer dolog van, vadul készülünk a Culture Eveningre, ami május 19-án lesz együtt Csehországgal, Szlovéniával és Romániával. egyébként tegnap Juan Carlossal kitaláltuk, hogy nem jó a vacsora utáni nagy punnyadás, így a Faxeladepladson Kristoffal megkezedett esti séta köröket most ketten tesszük Juan Carlos meg én. rengeteget beszélgetünk. ma elmentünk a közelben lévő templomig, onnan le a downtowba, majd Kornenburg, meg a kikötő érintésével jöttünk vissza. nem volt hosszú, nem fáradtunk ki, csak jólesett a másfél órás séta. most megyek student council meetingre, azután pedig tíztől megnézem a Kristoftól kölcsönkapott DVD-t. Walking on Wather.

back again

megjöttem, szuper volt. Kristof eszmélelten jó fej, és nagyon helyes volt vegig. kápeket felrakni, meg hosszú beszámlolot írni ma lusta vagyok. sajnálom. talán holnap este.

Juan Carlos

ma megérkezett Juan Carlos, az új photography tanár, mivel Lucie majusban az exursion week után végleg visszatér a kislányával, Maiteval csehországba, jövő csütörtökön megyek Aalborgba, április 30-tól május 4 ig pedig exursion weeken lesz mindenki. nekem ez annyit jelent, hogy ezt az öt napot Kristoffal - igazagató - és nyolc masik diákkal fogom tölteni Krsitof weekendházában, ahol mi magunk főzünk magunkra, illetve hát Melissa, Eva meg én, ha egészen pontos akarok lenni. Kristof ma tartott eligazitast, kaptunk köyel egy kilónyi brossúrát, és térképet, és mindenféle tájékoztatót, és hétfőre ki javaslatot kell tenni programra, továbbá Melissával kettőnknek a heti menüre, mivel lesz alapanyag, amit itthonról viszünk, mert ígz olcsóbb, a busz meg elbirja ugye. most nem jut több eszembe, hogy mi van még...