és ha most valaki megkérdezi

mire is volt jó ez az egész. hát kész a válasz. nem biztos, hogy kielégítö, de van. volt egy álmom, hogy kipróbáljam magam külföldön. lássam, mennyit is érek én magam, és mire viszem. nem vittem semmire, vagy nem vittem sokra. de túl sok idöt sem adtam magamnak. ugyanakkor nem érzem azt, hogy kudarcot vallottam volna, mert ember maradtam mindíg minden körülmények között, mert tanultam sokat magamról, a világról és arról, hogy vannak tökéletes mini világok - lásd: IPC - de nem szabad úgy ragaszkodni hozzájuk, ahogy én ragaszkodtam, és ezzel függövé váltam, kissé elszakadva a valóságtól. és megtanultam végre azt is, hogy a boldogság az az, ha olyan meberek vesznek körül, akiket szeretek, akik szeretnek, és a béke nem egy másik bolygón keresendö, hanem valahol ott mélyen belül. mert kell kötni a különbékét Istennel / sorssal /magunkkal /a világgal. mindegy, hogyan hívjuk.

most, hogy tegnap végre megmondtam nekik, csak december 17-ig maradok megkönnyebbültem, felszabadultam. három és fél hét. fél lábon is kibirom, és vége. és már most, innen igyekszem szervezni az otthoni új életemet. mert brand new life lesz, az egészen biztos. és az is, hogy máskép fogok látni, értékelni dolgokat mindazzal amit most magam mögött hagyok. söt mi több, ez a blog a december 17én bezár. nem írok bele többet.
egy év az életemböl. egy év. nem sok, de ami történt, és amivel gazdagított, az több, mint ami eddig összesen történt velem.

vannak barátaim a föld ötvenöt különbözö országából, akik sorban küldik a leveleket, menjek meglátogatni öket.
tarozom soha el nem múló ezer meg ezer kötelékkel egy közösséghez, amit IPCnek hívnak, és ami bárhol bármikor a föld bármely pontján egy korábbi, akár ismeretlen diáktól is egy jó szót, egy baráti ölelést, egy csésze teát, egy szelet kenyeret, egy helyet a nap alatt jelent. hálás vagyok, hogy ezt megkaphattam. nem tudom elmondani mennyire.

365 nap megannyi perce,

365 nappal és éj

365-ször ébreszt a reggel,

s a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év

volt hajnal volt alkony

volt harc és volt béke

volt méter és tétel

volt könny és mosoly

volt káve volt kifli,

volt sok jó és rossz nap

de mégis hogy számolsz el, elmúlt egy év

szerelem volt

szerelem volt

szerelem volt

szerelem kell

365 nap megannyi perce,

365 nappal és éj

365 nap, s van e rá válasz, a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év.

és ott van e ö, és mond számíthat e rád

és tudod e mit jelent a "holtunkig már"

hát eljött az óra, és eljött a perc

hogy ünnepeljünk, elmúlt egy év ahogy eddig sosem!

szerelem volt

szerelem volt

szerelem volt

szerelem kell

szerelem kell

a kiállítás

megnyitó jó volt, mindazok ellenére, hogy az utolsó percben egy rakás ember lemonta, és nem jött el, és végül bár Isao elcipele a kotót, nem játszott, én meg nem forszíroztam. olyan négy körül aztan Markéta meg Ladya elmentek egyet sétalni a városba, Isao meg én meg hazamentünk hozzám, föztünk, beszélgettünk, késöbb Markétáék is megérkeztek, ettünk a kertben, és minden jó volt. hat körül Wintana is befutott, a többiek hazamentek az IPCbe, mi meg elmentünk a kávézóba, és még ott dumáltunk. nem volt semmi különös. a dolgok csak úgy történtek, de összeségében ó volt. nagyon jó kis nap.

belevetem magam

az élet sürüjébe*. ha minden igaz, szpetember másodikán nyílik kiállításom az Ora del Cafe nevü kávézóban itt, Koppenhágában. el sem merem hinni...

*rohanok is printek arait nezni, keretet intezni, meghivok, listak. jajdefontosemberlettem. persze Nils Lund-ot nem felejtem el meghívni.

időjárás

ki gondolná, de az idöjárás ma tényleg effektiv olyan, mint a kis piktogrammon. süt a nap, esik az esö, közben a fúj kicsit a szél, van itt kérem minden, mint a búcsúban. mindenesetre, most éppen süt a nap, és mivel az esö is szemerkél van egy kis szivárvány a kert végében.

det går fint

minden szépen halad a maga útján, minden jó, kicsit nagy az elhavazás a mosogatás - tanulás - Kristfonak való segítés bermudaháromszögben.
a mosogatósdiról már írta, a tanulásról is - pont tegnap hallottam vissza Sulejmatól, hogy Kristof teljesen oda van meg vissza, hogy mennyit fejlödtem egy hét alatt dánból, és milyen szépen beszélek, bár szerintem borzalmasan szegényes a szókincsem, és megörjít, hogy nem vagyok képes még elég részletesen kifejteni a mondandóm, illetve, ha hadarnak, továbbra sem értek egyetlen kukkot sem, de nyilván ez majd idövel múlik, cserébe a dán tanárnö, Lone rámszolt, hogy nem beszéljek gyorsan, mert a többiek nem értik... vmondjuk ezen jót röhögtem, hogy mindegy milyen nyelv, ahogy két mondatot tudok magamtól, abban a pillanatban hadarni kezdek. nyilvánvalóan a hiányosságaimat próbálom leplezni ezzel, illetve mentális trafficjam-et okozok folyamatosan magamnak, ha nem beszélek elég gyorsan, ami több, mint idegesítö dolog, ha nem vagyok képes kifejezni magam, a kezdö szint miatt.... egyébként is, dugóban ülni semmilyen formában nem bírok, nemhogy mentálisan.

szóval Kristófnak való segítség:

• kirándulás szervezés Louisianaba
• filmszínházunk bemutatja, azaz IPC mozi minden este, ahol felváltva mutatjuk be kedvenc dán filmjeinket (és igen Orsi, a program, amit kirakott a common roomba, úgy van aláírva, hogy Kristof + Bea)
• segíteni a diákoknak a sport programok megszervezésben
• általában véve, segíteni nekik, mindenféle ügyes-bajos dolgaikban

szóval nem mondhatom, hogy unatkozom. egyébként meg jó fej volt, mármint Kristof. mert beszélt Lisevel - aki a dán nyelvi kurzusnak a vetezetöje, és az Aktiv Dansk címü elévülhetetlen bestseller szerzöje - hogy tudja, hogy mondtam Lisenek, hogy augusztus közepétöl szállást keresek hosszútávra Københavnban, és Lise azt mondta, még átgondolja, de legyen olyan kedves, és adjon nekem szobát, és valami kedvezményt is kiverekedett nekem. szóval tegnap ez is kiderült, úgyhogy no more para, hogy nem lesz hol laknom, söt.

most pedig visszadölök aludni. ma Kristof elvitte a többieket kirándulni - ennek örömére szakad az esö, bár az elmúlt pár napban szép idö volt, és még úszni is tudtam a tengerben - forszírozta, hogy menjek én is, de a mindennap hatkor kelös mókatól kicsit álmosabb vagyok a kelleténél, meg egyébként is, most jól esik egy kis unaktivitás. meg leghet, hogy ma meglátogat Nicolaj Andersen barátom, akivel egyszer még útban Románia felé barátkoztam össze, és ö itt járt filmrendezö, most meg fog producer szakra Københvanban, és lám milyen kicsi a világ, mert most költözködik vissza Dániába romániából. jövö héten pedig jön vissza Eva (Németország).

day of suprises

- vendéged jött! -kopogott be ma Juan Carlos. meglepődve néztem fel a szamítógépből. hirtelen alacsony kis sötétbarna emberke ugrott el az ajtó mögül, és fél máasoperc múl múlva már egymást ölelgetve kiabálta, hogy "meglepetés! meglepetés!" annyira megörültem Anilnak (India) hogy szinte el is feledkeztem Juan Carlosról, aki csak csendben, molyogva állt ott, és nézett bennünket. aztan felszaldtunk az emeletre, ahol az egész jelent töviről hegyire megismétlődött, csak most nem én voltam meglepve, hanem Mako, majd megkésőbb Simon. Vacsora közül Anil lelépett, majd a semmiből hirtelen Atiq (Bangladesh) és Arooj (DK- Pakistain) került elő, Atiq még a mosogatásba is beszáált nagy kedvvel, pedig általában csak immel - ámmal csinálta, amikor muszály volt évközben. nem jutott semmi mas az eszembe csak az, ajándék ez a nap, még akkor is, ha reggel annyira esett az eső, hogy amíg a stuff lakastól az iskola 10 méterre sem lévő kapujáig elértem csurom vizes lettem, és egz pocsolyába térdig gázoltam - na jó, csal labszárközépig - és kutyahideg van.

ahogy elnézem, mostanában az egyszavas bejegyzéseket kedvelem, ami azt jelenti, hogy senki nem tud meg szinte semmit a bolgbol, és normális esetben én se fogok elmlékezni egy fél év múlva, hogy mi volt a vajon. de egyelőre még nem mondok semmit, pedig jaj, és de jó lenne belekiabálni a világba egy pár dolgot, jót, meg rosszat, meg mindenfélét, "meg gyermekjátékot, oh boldog fogócska.... "

ma egyébként semmi említésre méltó nem történt, csak úgy vagyok, bele a világba kicsit, ami nem jó, mert nem szeretek csak úgy lenni bele a világba, és azért sem, mert lenne dolgom bőven, csak valahogy jobban esik a kertben feküdni a napon, és a bárányfelhőket lesni, aztán meg éjjel behozni a lemaradást.

közben meg mégis annyi minden történt, ami fontos nekem, és közben kis semmiségek, egy ölelés Sørentől, egy jó beszélgetés tegnapelőtt Juan Carlossal, tegnap pedig Krisoffal, Garba különbékéje, ma esti Contact Group Dinner Runával, Kath tegnap esti félmondata, Markéta öszitesége, és öröme... nem tudom elmondani. nincs rá szavam...

29+1nap

Wintana az ebédnél megénekeltette mind a 80 embert, aki most vendégekkel együtt itt van, Ayman a vacsorához szülinapi tortát sütött, Søren, amikor beestem a kórusra - mivel a fotóórám ma hamarabb ért véget, és ilyenkor mindiíg beesem a kórusra - amint meglátott rögvest rákezdett az örökbecsű Happy Birthday című slágergyanús számra, és a kórus még egyszer külön elénekelte, a magyar lányok - értsd: Alina, Éva, Marianna - mákosrétes meglepit sütötöttek, partit szerveztek, és sokan eljöttek, és kaptam egy csomó embertől ajándékot, amire egyáltalán nem számítottam. az egés zolyan valószerűtlen volt, és a legvalszerűrtelenebb az, hogy kaptam valakitől névtelenül egy csokor vörös rózsát, ami gyönyörű...
a virtuális képeslapokat meg jókivánságokat ezúton is köszönöm. de tényleg.