hátha.

nem is sokkal, de kicsit jobb. nyilván egyikünk sem tud kibújni a böréböl, de igyekszem gyorsabb lenni, Bettinának meg meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindíg mindenkinek parpancsolgatni.

közben meg szüntelen töröm a fejem. merre van elöre, és tudom, hogyha kérdéseim már vannak, az fél siker. a válaszok meg elöbb utóbb meglesznek. remélem, inkább elöbb. ez van.

sikerült

beszélnem Bettinával. úgy fest, megértette, amit mondtam neki. a kérdés persze továbbra is az számomra, hogy innen majd merre, mert az biztos, hogy nem akarok másfél évig au pair lenni. meg tanulni kéne, és nemcsak a dánt, hanem fotót, meg a hozzá kapcsolodó dolgokat is. nem egyhelyen toporogva a túlélésre játszani... igazán szívböl és öszintén...

Rontó Pál

uram(Marcus) ma persze megint nem ment oviba, úgyhogy eddig itt rohangált és üvöltözött, hogy nem nem nem, meg ilyenek, közben meg Bettina Claussal veszekedett, hogy dobja ki végre a még hétfön meggyilkolt madarakat, ha már nem fözte meg öket, mert elég kis gusztustalanok. Marcus meg csak kiabálta, hogy nem nem nem. ilyen ez a nap kérem...

csak szaladnak

a napok, meg a hetek, igy mar a masodik heten vagyok tul az uj helyemen. tegnap este eljottem Roskildebe, hogy meglatogassam Maral baratnomet, ma csak tengunk legnunk majd a varosban, meg fotozgatok, holnap pedig talakozom Koppenhagaban Nicolajal, Wintanaval, Brittaval meg Olesyaval, lehet atmegyunk Malmobe, ki tudja. ami biztos, az az, hogy jo lesz, akarhogy is legyen.

kozben megerkezett a tartozkodasi engedelyem, ami azt jelenti, hogy a vagyott CPR kartya - helyi szemelyi igazolvany es lakcimkartya - mar csak karnyujtasnyira van a dan burkoracia utvesztoiben, szoval minden alakul, es ugy erzem, hogy jol. jol vagyok es pont.

itthon

az IPCben. ma van vége az elsö nyolc hétnek. ettöl aztan még jobban érzem, hogy rohan az idö, és közben az másfél hónapja történt dolog, hogy elköltöztem innen, olyan, mintha egy örökkévalóság, de legalább fényév távolságra lenne, nem is értem hogyan. és az is fura, hogy az egész korábbi IPCs életem olyan, mintha csak álom lett volna, pedig tudom, hogy nagyon is valóságos volt...

ma

áttekertem Lyngbybe. szép kisváros. ott gyorsan ki is derült számomra, mennyire jó lenne már az új CPR kártyát megkapni. merthogy addig semmi nincs. nagy büdös semmi.illetve egy. dán bürokrácia.

az au pair

munkát végül is megkaptam egy koppenhágai családnál. anyuka IT mérnök vagy mi - továbbra is rejtély számomra, hogy mit csinálnak az IT mérnökök, mert mind mást mond - apukáé pedig a legcoolabb fotósbolt egész koppenhágában. van két gyerek, Marcus 3 éves, és August 5 hónapos.
mi van még. nem is tudom. költözöm. újabb brand new life. és közben imádkozom tov´bbra is, hogy laptopomat kapjam végre vissza...
ennyi.

ezzerl

keresem az au-pair munkát. mai interju jó volt, de a csaj, aki kicsit idösebb csak nálam, még szeretne látni másokat is. szóval válasz csak a jövö héten...

laptop még mindig szervízben, ami eléggé kiakaszt, mivel igy a könyvtári nyitvatart´shoz, és limitált internethasználathoz vagyok kötve, ami azt is jelenti, hogy nem tuodm minden energiámat a munkakeresésre fordítani, hanem egy csomó csak úgy elmegy fölösbe a gépre várakozással. szóval már alig várom, hogy visszakapjam az én kis drága computeremet.

van fény

az alagút végén. Søren, Wintana és Isao sokat segítettek, segítnek. azt gondlom, hogy végtelenül szerencsés ember vagyok. vannak barátaim, és számíthatok rájuk.

az van

hogy tegnap belefolyt némi víz a laptopomba, és ma elvittem a doktorhoz, aki azt mondta, két nap karantén, de nyugi, meg fogjak tudni csinálni, ez nekik napi rutin. a két nap karantén valami spéci szárító izét jelent. azért rendesen kivagyok töle, mégiscsak az van, hogy a gépem nélkül egy cosmó mindent nem tudok csinalni, söt otthon szinte semmit, mivel így most nincs zenelejátszóm, tv-m, semmim.
ja, és továbbra is vad, és örült munkakereséseben vgayok.
holnap meg hegye haza az IPCbe, hogy talakozzak Alinaval, és megkapjam az Ôcsika ´ltala küldött ruhákt is. merg mást is mástól
ez megy. meg a bárányfelhök...

vasárnap

van megint. csak sorjáznak a napok. holnaptól megint egy darab brand new life. és persze van bennem bizonytalanság, és vannak nagy és megválaszolatlan kérdések. mondjuk amíg élek kérdeznem kell...

ma

végre jól vagyok és pont.

rengeteg

minden képes alakulni egy nap alatt is. holnap segitek Gertrudnak a fair traden, vasarnap hazamegyek az IPCbe, hogy beszeljek Rolandoval, de meg az is lehet, hogy szombat este, és talán ott alszom, talán nem, de hát ki tudja. hétfön jön Orsi, és végre megint meg lehet ölelni, meg még annyi minden más. rohan az idöööööö....

azt mondta

az az okos gugli statiszka, hogy a legtöbben azzal a keresöszóval találtak rám, hogy "perverz japán mese mese". mindenesetre elgondolkodtató. a második helyen a "paradicsomos húsgombóc" áll...

különös kegyetlenséggel

egy porszívóval végeztem ki, takarítás során, egy tucat pókot, és egy vérengzö fenevadat, aki nem hagyott aludni már negyedik éjszaka, és a nappalaimat pedig az éjszakai küzdelmek során szerzett csípésnyomok keserítették meg. most vége. remélem a sors kegyes volt hozzájuk, és minden kellemetleneség ellenére, amit okoztak nekem, a porszívó általi halál nem fájt nekik nagyon...

ma

valahogy írni most nem annyira van kedvem. kicsit tele van a fejem a mindennapokkal, és mire leírnám már rég nem fontosak. pedig ezer dolog történik, munkaszerzödés csak pénteken lesz meg,giga lakás para ugyan nincs már, van három lehetöség is, de még semmi nincs eldöntve, és azért lógnak a levegöben kicsit a dolgaim. persze Kristof megint jó fej volt, és maradhatok még egy kicsit, amíg a lakás dolgok rendezödnek.
hétfön megint megyek Sørennel Mariboba, hogy a jelemezes föpróbát fotózzam, remélem jó képeket sikerül majd csinálnom, kicsit izgulok miatta, és közben alig várom már, hogy ott legyek megint....
holnap este érkezik Markéta (Csehország) itt fog aludni nálam, aztán vasárnaptól már a saját szobájában. jó lesz újra látni öt is. most megyek, meg rohanok. és lehet, hogy a hét a hátralevö részében megint a csak kép verzió lesz majd. illetve... hát mit tudom én még....

az idö egyébkéntmeglöen jó, napok óta 25 fok fölött a hiaganyszál, és lehet mindennap tengerre menni, meg fürdeni, meg biciklizni, ameddig a lábam bírja.

süt a nap

ma végre, csodák csodája kisütött a nap, bár a nagy szürke felhök továbbra is boldogon úszkálnak az égen. kicsit felpörögtek a dolgok körülöttem, amit élvezek, holnap reggel dán teszt - ezzel zárul a kurzus ugye - pénteken megyek Københavnba találkozni a pasival, aki majd a fönököm lesz, meg szerzödést kötni, utána egy német lánnyal talakozom, akivel albérlet keresés közben a neten futottam össze, és most realizáljuk a dolgokat, jövö héten szobákat nézegetek, remélhetöleg minden simán megy majd ezzel is, késöbb, csütörtök este Marketa érkezik, lassan indul az autumn term, alakul a brand new life. holnap pedig Sørennel megyek, és megnézem a próbájukat.

moodreport

a hideg tovabbra is kitart, bar eddig legalabb ma meg nem esett.mar ez is valami. tegnap vettem egy farmert a kvicklyben. orulok. pont ket szammal kisebb, mint amit mikor megerkeztem, nezegettem, es a vegen nem vettem meg. yuppie.

det går fint

minden szépen halad a maga útján, minden jó, kicsit nagy az elhavazás a mosogatás - tanulás - Kristfonak való segítés bermudaháromszögben.
a mosogatósdiról már írta, a tanulásról is - pont tegnap hallottam vissza Sulejmatól, hogy Kristof teljesen oda van meg vissza, hogy mennyit fejlödtem egy hét alatt dánból, és milyen szépen beszélek, bár szerintem borzalmasan szegényes a szókincsem, és megörjít, hogy nem vagyok képes még elég részletesen kifejteni a mondandóm, illetve, ha hadarnak, továbbra sem értek egyetlen kukkot sem, de nyilván ez majd idövel múlik, cserébe a dán tanárnö, Lone rámszolt, hogy nem beszéljek gyorsan, mert a többiek nem értik... vmondjuk ezen jót röhögtem, hogy mindegy milyen nyelv, ahogy két mondatot tudok magamtól, abban a pillanatban hadarni kezdek. nyilvánvalóan a hiányosságaimat próbálom leplezni ezzel, illetve mentális trafficjam-et okozok folyamatosan magamnak, ha nem beszélek elég gyorsan, ami több, mint idegesítö dolog, ha nem vagyok képes kifejezni magam, a kezdö szint miatt.... egyébként is, dugóban ülni semmilyen formában nem bírok, nemhogy mentálisan.

szóval Kristófnak való segítség:

• kirándulás szervezés Louisianaba
• filmszínházunk bemutatja, azaz IPC mozi minden este, ahol felváltva mutatjuk be kedvenc dán filmjeinket (és igen Orsi, a program, amit kirakott a common roomba, úgy van aláírva, hogy Kristof + Bea)
• segíteni a diákoknak a sport programok megszervezésben
• általában véve, segíteni nekik, mindenféle ügyes-bajos dolgaikban

szóval nem mondhatom, hogy unatkozom. egyébként meg jó fej volt, mármint Kristof. mert beszélt Lisevel - aki a dán nyelvi kurzusnak a vetezetöje, és az Aktiv Dansk címü elévülhetetlen bestseller szerzöje - hogy tudja, hogy mondtam Lisenek, hogy augusztus közepétöl szállást keresek hosszútávra Københavnban, és Lise azt mondta, még átgondolja, de legyen olyan kedves, és adjon nekem szobát, és valami kedvezményt is kiverekedett nekem. szóval tegnap ez is kiderült, úgyhogy no more para, hogy nem lesz hol laknom, söt.

most pedig visszadölök aludni. ma Kristof elvitte a többieket kirándulni - ennek örömére szakad az esö, bár az elmúlt pár napban szép idö volt, és még úszni is tudtam a tengerben - forszírozta, hogy menjek én is, de a mindennap hatkor kelös mókatól kicsit álmosabb vagyok a kelleténél, meg egyébként is, most jól esik egy kis unaktivitás. meg leghet, hogy ma meglátogat Nicolaj Andersen barátom, akivel egyszer még útban Románia felé barátkoztam össze, és ö itt járt filmrendezö, most meg fog producer szakra Københvanban, és lám milyen kicsi a világ, mert most költözködik vissza Dániába romániából. jövö héten pedig jön vissza Eva (Németország).

på dansk

Lise, aki azt a dán nyelvkönyvet írta, amiből eddig tanultam, azt mondta ma a teszt után, hogy bár látszik, hogy még nem fejeztem be a könyvet (nem jutottunk a félév végéig a végére) azért ő engem simán berak a hatcsoportból a középsőbe, mert szép a kiejtésem, és képes vagyok összerakni mondatokat magamtól, amikre nem volt formula a könyvben, és szerinte van nyelvtehetésgem. szóval a háram szintre léptem, holnaptól aktivizálja magát az aktiv dansk, én meg majd valahogy ellavírozok két mosogát között egy kis dán házival.
egyébként ma megérkeztek az új diákok. átlagéletkor megállapíthatatlan, mivel 18 és 68 év közőtt vannak. legidősebb John, az újzélandi nyugdijas professzor, aki passzióból tanul dánul, a legfiatalabb meg épphogy 18.
most megyek aludni. reggel én csinálom a reggelit. 6.3o kelés.