utolsó napok

a Spring term 2007 a végét járja, napjaink meg vannak számlálva. hétfőn volt utoljára rendes tanítás, tegnap óta kreatív napok vannak, mindenki gőzerővel készül a holnap esti performance nightra, sketchek, dalok, slideshowk, a photography és a self express class kiállításai, Moto és Axel filmjei, Simon animácója, Tom short playe. a borítékok a falon a commonroomban, meg alig alig vannak bennünk üzenetek, de lassan telnek, Eva blogot gyárt a termnek, amibe majd mind irhatunk, és remélem fogunk is.

a tegnapig györnyörű napos idő most kezd hidegre fordulni, esőszag van a levegőben, de most valahogy jólesik, még a megázás is kedvemre lenne. ma délután Kristoffal körbetekertünk Helsingørben, és jó volt, pont mint cc egy hónapja az excursion weeken, és tegnap próbáltam Sørennel a dalt, amit énekelni fogok, és amit én írtam, és izgulok, hogy hogy fog menni. Søren meg annyira biztat, és annyira hisz bennem, hogy olykor zavarba jövök tőle. holnap még végső hajrá, és pénteken, majd délben tessék erősen koncentrálni, és rám gondolni...

dag 25

tegnapi termés. egyik kedven utcám a belvárosban. mondjuk van egy pár. meseszép. amikor először láttam, a Harry Potter jutott eszembe, meg az Abszol Út. én tisztára ilyennek keépzeltem, amikor a könyvebn olvastam. amiért még meg vagyok őrülve, azok az ablakok. valami hihetetlen számomra, hogy először is, nincsenek függönyök, amik mindent eltakarnak, másrészt pedig errefelé az emberek előszerettel pakolják tele az ablak - párkányt mindenféle aprósággal, ettől aztán olyan otthonos érzete támad az embernek - mármint nekem nagyon - nagyon - és jó látni, hogy odabent világos van, és "az emberek uszkálnak a saját akavárikukban", pont mint a svéd gyerekversekben. ahová még mindenkép be akartam menni tegnap, de sajnos zárva volt, az egy egészen pici antikvitás bolt, de tegnap sajnos zárva volt. így jártam.
ma, mivel az Istenek kegyesek voltak hozzám, és hétágra sütött a nap, lementem végre a partra, ahová mindíg is vágytam, és ha giccses akarok lenni, akkor az t is ide írom, hogy amit álmomban már láttam. pici kék és piros házak, a vízbe hosszan benyúló mólok. oh Istenem... életem minden napján akarom látani, és minden nap be akarom szívni a tenger sós illatát. képet most nem tudok róla felrakni, mert analóggal fotóztam főleg, és még hívni kell, meg nagyítani, és scannelni, szóval lesz még vele meló rendesen.
hétvégén Katjával végre bemegyünk Koppenhágába, vasárnap pedig Jorn és Lucie megszervezték, hogy elmegyünk a Louisiana - Museum of Modern Arts - ba. már annyit hallottam erről a múzeumról, hogy nagyon várom, - pedig nem rajongok a múzeumokért úgy általában véve - de ez most izgat.
ma este az Oh Happy Day címen futó dán édes - bús filmet vetíti filmszínházunk, és elég sokan jelezték, hogy meg akarják nézni. szóval jó lesz. remélem.
egyébként a héten jött új diák is - Tatyana, Bulgáriából. ő lett a korelnök, 47 éves, középiskolai filózófia tanár. nagyon helyes nő, de valami eszméletlen mód zárkózott, és olyan halkan beszél, hogy alig érteni.
tegnap volt job market, ami egy újabb közösség - építő ésaz egymás iránti felelősségre nevelő "program". a lényege, hogy a diákok önként jelentkeznek az iskola körül ellátandó feladatokra. a tanárok, és student teacherek 12 különböző munkakkört hiredettek meg, amiben a fa aprítástól a photoeditoron át, az iskolai Second Hand Shopon keresztül a jelemeztárosig minden benne van. én kettőt választottam az egyik az ujságírás, illetve részemről ugye a Photojuranlism, a másik pedig a Photo Editing, ami azt jelenti, hogy a Student Sahre Serveren lévő fotókat át kell válogatni, és Soren részére egy külön mappában összegyűjteni - pici photoshop, átméretezés, ilyesmi belefér, emg persze be kell gyűjteni a többi diáktól a képeket.
Zura szerintem kicsit megőrült, meg a Lumberjacket választotta, ami ugye nem egy nősies dolog egyrészről, másrészről pedig fizikálisan szerintem megterhelő lesz neki a favágás. mondjuk a fiúk, Justin és Noi, biztosan segíteni fognak neki. Zura meg boldog, mert imádja a fa illatát, és a kandallaót a Common Roomban. meg szereti hallgatni, ahogy ropog tűz. mondjuk azt én is szeretem...

day 19

este rommá vertük az MS csapatot röpiben, volt nagy örömködés részünkről, ugrálás, meg minden ami ilyenkor kell. mindenki élvezte a dolgot, és én sem voltam nagyon béna. sőt. a sárcok meg is dícsértek a végén, hogy jobban játszottam élesben, mint az edzéseinken.

éjjel megint nagyon keveset sikerült aludnom aköhögés miatt, úgyhogy mosottszar szindróma egyelőre marad, viszont Runa mondta, hogy talán jobb lenne, ha nem mennék vissza ahhoz a dokihoz, akinél voltam - merthogy ez volt a tervem -hanem a Chef bácsi feleségéhez mennék el, aki orvos, és megvizsgál, és majd szerinte ő ad gyógyszert is nekem. beszélt is a Chef bácsival, aztán úgymond összekötött bennünket, Chef bácsi megértően bólogatott, amikor elmnodtam neki, hogy mi a pálya, és megígérte, hogy valamikor ma délután, amint eléri feleségét megbeszéli vele, hogy vizsgáljon meg, úgyhogy ne aggódjak.

most nincs órám, mert kórus lenne és nemtudok énekelni rekedten meg köhögve, úgyhogy mindjárt lemegyek a városba, hogy vegyek pár dolgot, holnap pedig Katjával kimegyünk a tegnerpartra -szigorúan gyalog - és végre foózni fogok, és Lucietől még a Lomot is megkaptam kölcsönbe, hogy kipróbálhassam, merthát rájöttem, hogy bele vagyok szeretve a lomogárfiába, és valami fantasztikus ez az egy kockára négy képet játék, úgyhogy azonnal ki kell próbálnom.

elkezdtem feltenni a többikeről képekeket, persze pont azokról nincs fotóm - Katjat leszámítva - akikkel általában együtt lógók, de majd egyszer eljön az a perc is, amikor őket is lefotózom.

15

reggel alig bírtam felkelni, a reggelit el is aludtam, aztán épp hogy beestem Kristof órájára, de legalább ma már meg mertem szólalni, és ráadásként hangom is van valamicske. sőt. konkrétan tudok újra beszélni. Morning Fellowship több is volt, mint vicces. az ötven fős MS Group elfoglalta az egész Common Roomot, úgyhogy mi kiszorultunk kicsit, de végülis megvolt, a dolog, meg utána a szokásos hétfői takarítás is. ma volt megint Photography, kicsit beszéltünk a képszerekeztés aranyszabályairól, aztán Lucie mindenkinek adott egy kis papírt, és az órán elhangzott valamelyik szabályt, pl horizont elhelyezése, sorozatos motívum, kis fő motívum nagy térben, úgyhogy az óra hátralevő részét a szabadban töltöttük, ami jó volt, emrt ma gyönyörűen sütött a nap egész nap, és elég meleg is volt. a közeli tengerpartra akartam kimenni fotózni, Lucie ki is adta a bringák kulcsát, és mi neki i indultunk Tsubabsaval meg Yanával, de végül a városban, meg a kikötőben értünk partot, amire nem számítottam, mert egyrészt, viszonylag messze van, másrészt, és klasszik elhagyott téli tengerpartot akartam, ami a kikötőben nincs ugyebár. a várso felé még jó bírtam a tempót, de visszafelé - hegynek fel - majd meghaltam. mondjuk a hegy erős túlzás, viszont a helyzet az, hogy az iskola egy kisebb dombtetőn áll, és helyi adottságokhoz képest viszonyalg meredeken fut felfelé az út, de megküzdöttem vele, és utna hősnek éreztem magam. tüdőtlen hősnk, de hősnek. rendesen elfárdatam, és egyébként csodák csodája, de amint az épületben voltam, jobban is lettem, és végül is az van, hogy már csak köhögök, úgyhogy holnap elmegyek a gyógyszertárba és veszek valami köhögés csillapítót, ami végre kihoz ebből a szarból. délutén dupla dán órám volt. eléggé elfáradtama bringázásban, úgyhogy nem voltam a toppon, Simon meg mosolygott rajtam, hogy mennyire elvesztettem a fonalat. a múlt heti okostojésságom nyomokban sem volt meg, amire csütörtökön még simén válaszoltam, arra ma csak buta üres tekintettel meredtem, hogy vajon mit is jelent. panaszkodtam is Nikoljanak, hogy nem fog az agyam, és minden kiesett belőlle, de mondta, hogy semmi gáz, holnap, vagy pénteken átvesz velem mindent, és meglátom, hogy mjad eszembe jutnak a dolgok, meg addigra jobban is leszek, és ha a köhögés nem rázza össze a fejem, majd kitisztulnak a dolgok.


ma egyébkén jött három új diák Vietnémból - Ná, Cse, és To, - To elég zárkózott, Cse aranyos, de alig pötyög angolul, Ná val csak a köszönésig jutottunk. ma egyébként véglegesíteni kellett a tárgyainkat, és én végül a Body, Mind & Spirit et leadtam, így végül csak harminckét órám van egy héten, ami pont elég.

most nemsokára Coffe Mix lesz az MS Grouppal közösen. ugye mi hívjuk meg őket, és így oldódanak a dolgok, ami jó lenne, mivel egyelőre súlyosan szeparálja mind a két fél magát, és ettől mi továbbra is kicsit furán érezzük magunkat az úgymond "saját" közegünkben.

fotókat holnap rakok fel, most megyek, és megváltom a világot.

Malik

streets of Helsingor

hetedik nap

reggeli brunch Lucievel meg Tsubasuval, aztán visszafeküdtem aludni kicsit majd Wintanával meg pár japán lánnyal lementünk a városba, ahol persze összegfutottunk Alinával, Evaváal, Markétával meg Carolinennal. elég hideg volt, úgyhogy úgy döntöttünk iszunk valami meleget, pláne hogy Eva teljesen átfagyott. bent a városban meglehtősen drágák a kávézók, olyan 40DKK körül van egy szimpla kávé, úgyhogy elmentünk a suli melletti McDonald'sba, és ott ittunk forró csokit 10 DKK-ért. sajnos nem nagyon volt időm fotózgatni, de jövő hét végén, vagy szerdán szerzek egy bringát, és elmegyek egyedül a kikőtőbe fotózni. most gyorsan összevakarom magam és megyek a Big Hallba, mert a fiúk sportprogramot szerveztek mára, és megsem való lemaradni. már csak a nagy röhögések miatt sem, aztán este meg Kristof egy kínai filmet vetít, úgyhogy unatkozni ma sem fogok, meg még a közös szerverre is fel kell töltenem a hintázós képekből párat. ( a felső képen jobbról balra Wintana, Mami, Kanoko és Kurara látható, alsóbbikon Helsingori utca részlet)

Corner

Harbour

második nap II.

tegnap kaptunk egy welcome pack - ot, ami elég sok infót tartalmaz, pl. benne van az órarend, amiből az ember ki tudja választani melyik tanegységet szerné felvenni, és az mikor van. nekem ugye a legfontosabb dolog a fotó, úgyhogy azt gyorsan be is jelöltem magamnak, ezutána world cinema érdekel legjobban, ami sajnos a fotóval egy időben van, úgyhogy gyanús, hogy buktam a dolgot. minimum 28 órát kell felvenni egy héten, én 36 órányit néztem ki, és így is az van, minden szerdán ebéd után tulajdonkép csak a kiadott házikat fogom csinálni, de délután nincs órám már, és nem választottam semmit, a mi vacsi utánra esik. nagy szívfájdalmam, hogy nem csak a world cinema, hanem az English 2 is egy időben van a fotózással, és így még egy olyan tárgyról lematradok, amit fontosnak tartok, már csak azért is, hogy Himesh ne mondhassa legközelebb, hogy a délután agngolomat jobban szereti, mint a reggelit.

a nyelvvel egyébként nagyvonalkban nincsenek problémáim, általában véve értem, amit mondanak nekem, még a viccekből is eljut valami hozzám, de azt vettem észre, ha túl halkan mondanak valamit - pl a Japánok, aki alig hallatóan beszélnek, vagy anyanylevű beszél hozzám, akkor alig értem őket, és ettől kicsit hülyén érzem magam, pedig mindenki halál türelmes. mondjuk Zurához képest eszeveszett jól beszélek angolul, ő inkább csak pötyög, és sokszor olyan lassan jut el a lényeghez, hogy elveszíti a fonalat. legkönnyeben Makóval, és Markétával tudok beszélni. érdekes, ahogy látom, hogyan alakulnak a kis körök, és pl a keleteurópaik - Rymma - egy Ukrán lány, Markéta - cseh lány, Olysia, és Yana - orosz lányok, meg a japánok - akik meglepően sokan vannak, tűnik úgy, hogy egy körbe állnak össze. mondjuk a japánok nagyon összetartnak, az ismerkedős játék közben szinte csak egymásnak dobták a labdát. a másik nagy kör az amerikai diákok, akiket e legnehezebben értek meg. mármint az angol velük megy a legkevésbé. talán túl gyorsan beszélnek, talán az amerikai akcentus teszi, nem tudom, de mindenestere Garbat, aki borzadályos afrikai akcentussal beszél hamarabb értem, mint az anyanyelvűeket. illetve ez sem mindig igaz, mert Nate-et pl tök jól értem, de a lányok igazi rágógumi angolt használnak, még a saját nevemet sem tudom kibogozni a mondandójukból. viszont kedvesek, és türelmesek. remélem bírják, amíg megszokja a fülem.

ma megvolt az első nagy közös ebéd, valami eszméletlen jó a kaja, volt olaszos tészta, grill zöldség, meg saláta, meg a tegnap estéről maradt tai curry, vacsorára pedig valami curry szerű dolog ismét krumplipürével, és salátával. rengeteg salátát adnak, és elég komolyan veszik, ha valaki vega. viszont nem csinélnak az egészből nagy cécót, ami ugye magyarországon szokatlan.

ma este volt coffe mix, ami egy csapatépítő program, délután Simone körbejárt, hogy ki vállalja, hogy host legyen, és többek között engem is megtalált. vacsi után a konyhába kellett mennünk, ahol már süti meg gyümölcs várt bennünket, ezt a szobába kellett vinni, és úgymond vendégül látni vele öt embert, akik egy kalapból húzták ki, hogy melyik szobában vendégeskednek. elég jól sikerült, bár voltak nagy csendek, de voltak röhögések, meg betettem egy kis zenét, és az valamit talán oldótt a kezdeti eszültségen, meg késöbb az is, hogy Mako bejött, és konkrétan beszélgetéseket kezdeményezett. helyes volt nagyon, ahogy igyekezett.

délután végre eljutottam a városba, - megtaláltam Pannak a zöld és piros világító tornyokat, -(úgyhogy légyszíves leadni a tizenötkilót de gyorsan, és jönni) - csináltam pár képet, bár nem vagyok elragadtatva tőlük - egyrészt nem volt nálam állvány, cserébe vizsonlag sötét volt, mert ma szinte egész nap esett. a város gyönyörű, és remélem hétvégén lesz egy kis idő, hogy kimenjek fotózni. meg is beszéltem Rimmával, hogy majd együtt, meg Markhetával, és ha szép idő lesz, talán Helsingborgba is átmegyünk. ma egyébként megjött a másik két magyar lányból az egyik, aki igazából nem is magyar, hanem román, de élég sokat élt magyarországon, most meg Oregonban lakik, és onnét jött. frusztrálóan jól beszél angolul. kétságbe vagyok esve, hogy én sosem fogok így tudni... ez van.