este

Wintanát vártam a buszmegállóban, aztán a Nettó elött, végül sikerült, megtaláltuk egymást Koppenhága labirintusában, és együtt érkeaztünk Britához, ahol hosszú, éjszakába nyúló beszélgetés, meg kivágós és pasta party volt csak csajoknak. hálás vagyok, hogy vannak barátaim. és ez a kát lány talán már inkább olyan, mintha növérek lennénk. jó, hogy ök vannak. nem kicist.

a dolgok állása

szerint, most kivárok. mert lassan, hosszas magammal való küzdelem után eldöntöttem, hogy nem adom fel, és megyek haza mint egy rendes lúzer, hanem szépen összeszorítom a fogam, és elmegyek a nyelviskolába, és megtanulok dánul. áprilisig jelentkezem egy vagy két fotós fösikolára, ha felvesznek maradok, ha nem, hazamegyek, de legalább már tudni fogok dánul. mivel korántsem vagyok biztos magamban, ezért elküldtem pár Londoni filmes ismerösnek pár sor kísértében az életrajzomat, miszerint januártól vagy februártól szívesen mennék oda dolgozni. ha jön válasz, és ott ök, normális pénzért, normális melóra akarnak engem, akkor megyek, ha nem maradok a seggemn, meg megpróbálok valami hétvégi eztra melót szerezni, hogy legyen valami kis pénzem. ez van.

napsütéses

ragyogó vasárnap, Brittavel piknik egy parkban, késöbb Wintana is csatlakozott hozzánk a Landoromatban, most pedig Nicolait várjuk még, hogy teljes legyen a dolog. csodák csodája ma süt a nap, kellemes szeptember végi idö van, így szepmtember elején.

miközben megy a mosás

netezem, meg ittam egy teát, élejen a globalizált világ összes landromatcaféja. de tényleg. valami oltári ötlet.

tegnap este meglátogattam Brittét, és palacsintát is sütöttünk, aztán mikor este hazaértem beraktam a laptoba egy dvd-t, és jól elelaldutam a filmen, de leglább tudom miröl szólt, mert már láttam a korábban.

és persze a végén azért történt jó dolog is, bár lebontották a házban a hátsólépcsöt, ami meglehetösen érzékenyen érintett, mivel kitudja miért, és hogyan, de az én kulcsom csak a hátsó ajtót nyitja. zárni mindent zár. viszont ennek az elképesztöen hülye szituációnak köszönhetöen belémfutott Anita a negyedikröl, és megmentett, meg hát én is öt, mivel felcipeltem 2 év körüli kisfiát, Danielt, ö meg átengedett a lakáson. persze közben megbeszéltük az élet nagy dolgait, mint munkakeresés - az én verzióm, második gyerek amig az elsö pici - Anita verziója, és a végén adott egy telefonszámot, ami egy nemzetközi egészsëégbiztosítóé, hívjam csak fel öket, ö is ott dolgozik, és mindig keresenek embert, és nem kell dánul tudni. merthogy a fotósboltos ötletem hamvába holt. hat fotós boltból hatban mondták, hogy tökre keresnek embert, de hát az a fránya dán tudás. merthogy amíg csak fiatlabbak jönnek, addig okés, mert ök mind beszélnek angolul, na de az idösebb generáció ugye. az egyik helyen a srác hyper jó fej volt, azt mondta, hogyha beszélek már dánul egy kicsit jobban, akkor mindenkép menjek vissza. persze tudom, ez csak amolyan kósza bíztatás, de akkro is jól esett, merthogy emberszámba lettem véve. persze az ideális világban most lenne annyi pénzem, hogy decemberig, amig haza nem megyek pestre egy karácsonyozni, addig semmi mást ne kelljen csinálnom, csak dánt tanulnom, és akkor januártól már marhára menne nekem ez a dolog, söt, még a hülye Borups Højskolebe is be tudnék iratkozni, hogy fotózást tanuljak. mivel a legnagyobb baj a Hiltonos melóval, azon kívül, hogy leszakad töle a derekam, hogy nincs idöm meg energiám arra, hogy nyelviskolába menjek, és ott senki az ég egy adta világon nem beszél dánul. durva. de akkor is legyözok minden nehézséget. és gyözni fogok. mert nincs más választás. meg egyébként is. az élet egy kaland.

sokáig

ötletem sem volt, hogy Koppenhága népe hova jár, amikor parkba vágyik, merthogy sokminden van ebben a városban de normális parkkal bizony nincsenek túl jól eleresztve. aztán mikor ideköltöztem megvilágosodtam. megoldás 42, meg az, hogy a bérházak közötti belsö udvarokat nem hagyják parlagon heverni, mint Pesten,nem betonozzák meg le, nem építenek falakat közéjük, hanem szép nagy belsö parkká alakítják öket, kispadokkal, grillsütökkel, játszótérrel, fedett bicikliparkolóval, kis utakkal na és persze kultúráltan megoldott, nem szanaszéjjel hányt szelektív szeméttárolókkal. szóval Koppenhága tele van titkos kis és nagy parkokkal. a szobám ablaka épp egy ilyenre néz. illetve hát konkrétan egy barackfára, amin ott csüngenek a félig-háromnegyedig érett barackok.

mivel

úgytünik félreérthetö vagyok, szóval öntsünk hát tiszta vizet abba a bizonyos pohárba. szóval. még áprilisban, amikor fogalmam sem volt arról milyen lehetöségeim lesznek Dániában felvétliztem egy föiskolára Ålborgba, ahová fel is vettek design&technology szakra. ámde. ahhoz, hogy csak odaköltözzek, és elkezdjem az életemet sok pénz kéne, ami ugye nincs. ígyhát elkezdtem Københavnban munkát keresni, és eldöntöttem, inkább itt próbálom ki magam, és lássuk mire megyek munkával, albérletben, dánt tanulva. az élet egy nagy kaland.
tegnap egyébként végül találtam lakást, Nørrebroban az Elme gade nevü utcában. szép viszonylag nagy szoba, a körülményekhez képest szuper fürdöszoba, és minden tekintetben jó hely, mivel a a buszmegálló egy saroknyira van, és a vasút meg a metro is 5 perc bringút. ezen kívül a környéken egy két utcán belül van olcsó bolt - www.netto.dk - rengeteg coffeshop, meg nagy élet rengeteg egyetemista, emg fiatal mindenenfele. szóval jó lesz. érzem. vagy legalábbis remélem. jónak kell lennie.

det går fint

minden szépen halad a maga útján, minden jó, kicsit nagy az elhavazás a mosogatás - tanulás - Kristfonak való segítés bermudaháromszögben.
a mosogatósdiról már írta, a tanulásról is - pont tegnap hallottam vissza Sulejmatól, hogy Kristof teljesen oda van meg vissza, hogy mennyit fejlödtem egy hét alatt dánból, és milyen szépen beszélek, bár szerintem borzalmasan szegényes a szókincsem, és megörjít, hogy nem vagyok képes még elég részletesen kifejteni a mondandóm, illetve, ha hadarnak, továbbra sem értek egyetlen kukkot sem, de nyilván ez majd idövel múlik, cserébe a dán tanárnö, Lone rámszolt, hogy nem beszéljek gyorsan, mert a többiek nem értik... vmondjuk ezen jót röhögtem, hogy mindegy milyen nyelv, ahogy két mondatot tudok magamtól, abban a pillanatban hadarni kezdek. nyilvánvalóan a hiányosságaimat próbálom leplezni ezzel, illetve mentális trafficjam-et okozok folyamatosan magamnak, ha nem beszélek elég gyorsan, ami több, mint idegesítö dolog, ha nem vagyok képes kifejezni magam, a kezdö szint miatt.... egyébként is, dugóban ülni semmilyen formában nem bírok, nemhogy mentálisan.

szóval Kristófnak való segítség:

• kirándulás szervezés Louisianaba
• filmszínházunk bemutatja, azaz IPC mozi minden este, ahol felváltva mutatjuk be kedvenc dán filmjeinket (és igen Orsi, a program, amit kirakott a common roomba, úgy van aláírva, hogy Kristof + Bea)
• segíteni a diákoknak a sport programok megszervezésben
• általában véve, segíteni nekik, mindenféle ügyes-bajos dolgaikban

szóval nem mondhatom, hogy unatkozom. egyébként meg jó fej volt, mármint Kristof. mert beszélt Lisevel - aki a dán nyelvi kurzusnak a vetezetöje, és az Aktiv Dansk címü elévülhetetlen bestseller szerzöje - hogy tudja, hogy mondtam Lisenek, hogy augusztus közepétöl szállást keresek hosszútávra Københavnban, és Lise azt mondta, még átgondolja, de legyen olyan kedves, és adjon nekem szobát, és valami kedvezményt is kiverekedett nekem. szóval tegnap ez is kiderült, úgyhogy no more para, hogy nem lesz hol laknom, söt.

most pedig visszadölök aludni. ma Kristof elvitte a többieket kirándulni - ennek örömére szakad az esö, bár az elmúlt pár napban szép idö volt, és még úszni is tudtam a tengerben - forszírozta, hogy menjek én is, de a mindennap hatkor kelös mókatól kicsit álmosabb vagyok a kelleténél, meg egyébként is, most jól esik egy kis unaktivitás. meg leghet, hogy ma meglátogat Nicolaj Andersen barátom, akivel egyszer még útban Románia felé barátkoztam össze, és ö itt járt filmrendezö, most meg fog producer szakra Københvanban, és lám milyen kicsi a világ, mert most költözködik vissza Dániába romániából. jövö héten pedig jön vissza Eva (Németország).

dag 163

százhatvanharmadik nap. megyógyultan, kicsit még köhögve, fázósan - mert ma mindössze 12 fok lesy maximum, de persze én akartam északi országba jönni, kellett nekem Dánia, úgyhogy most aztán csend legyen - szóval jól vagyok. nemsokára megjön Søren, végre lesy egz kis időnk csak dumálni mivel ma az összes Crossing Borders, IISAC és MS student elment Københavnba valami miniszterrel találkozni, mi meg jól itt maradtunk Mako, Simon meg én.
számomra is hihtetlen, de három nap múlva kése este ugyan csak, de akkor is, szóval három nap múlva már az idevágó hírek szerint a katlan szerű Pest utcáit fogom róni... mindössze másfél óra a repülőút, mind az 1300 kilóméterével, és valahogz ez az, amit azthiszem sosem leszek képes megszokni, hogy mintha kis piros cipőm lenne, és csak kimondanám, hipp-hopp, legyek ott, ahol akarok, és már meg is történt, és nem mese, és nem álom, hanem a cudar valóság, meg a hightech furcsda kombinációja.

a vegyes felvagott es Anyuka este Toth Marival, avagy az ekezet relytekes eltunese 2

Anyuka jott latott, remelem jol erezte magat. annyiban biztos vagyok, hogy a kaja izlett neki. megjatuk egyutt Helsingort, Malmot, Helsingoborgot, Koppenhagat, meg a hadak utjat. hideg volt, neha esett, neha nem, neha sutott a nap, neha meg nem. kicsit olyan jo ido is volt, meg rossz is, de foleg borus a hetvegen, ugyhogy a napfurdo a tengerparton elmaradt, meg a tengerbe bemereszkedes is. cserebe Anyuk csinalt hetszazharmincharomezernyolcszazhusznoket kepet a Helsingori varrol - szerintem titkon szerelmes Hamletbe, es igazibol ot kereste - Malmoben megletpa magat rozsaszin alapon kis piros eprekkel cifrazott hutotaskaval, Helsingoborgabn megmasztuk a helyi cicadellat, Koppehagaban meg kishajos korutazst tettunk, es megtekintettuk a kishableany hatsojat - merthogy a varosnezo hajobal mindossze ennyit lehet a latni a Kishableanybol, tovabba titokban megneztuk a koppehagai zsinagogat, ami nagyon szep, meg setaltunk Nyhavnon, ittunk kavet, es ezzel el is ment az egesz nap, es maris rohanni kellett a repterre, ahol kicsit kalandosan talatuk meg a check in-t, de vegul gyoztunk, es meglett.
az ekzetek relytejes eltuneset csak konstatlatam megint, foglamam sincs miert nem tudom visszallitani a magyar billnetyuzetet, tehat keretik az ekezeteket odakepzelni. remelem menni fog.

Ce2

Central European Culture Evening a finishehez kozelit. az ekezetek tovabbra sincsenek meg, megy a melo ezerrel. Holnap delutan fozes, este a SHOW, vasarnap pedig Kristoffal Art&Design turara megyeunk Koppenhagaba. Hetfon igerem irok majd egy csomot...

ps.: a hjemarbaejde hazi feladatot jelent.... -szerintem aki jol tud nemetul annak nem lehet nagy gond a megfejtes... ;)

reakció

Stan kommentjere reagálanek csak gyorsan.

1. a Kis hableányt valóban leöntötték rózsaszín festékkel, de Nikolaj szerint ez itt viszonylag gyakori
2. ez már fontosabb kérdés, es a lássunk egy fura sztorit, egy felnotteb demokráciából...
   

mivel egyrászt nincs szó szélsőséges fiatlakorol, csak felháborodott emberekrol mivel a helyi önkormányzat pár évtoizeddel ezelőtt adott a fiataloknak egy épületet, amiből ifjúsági ház, és kulturális központ lett. öt éve gondolt egyet - jó nagyot - az önkömrányzat, és a fiatalok - tehát a haszonélvezők - megkérdezése nélkül eladta az épületet egy egyháznak, aki ugye most már használni szeretné, ám a fiatalok nem akarnak elköltözni. ennek két oka van, az egyik, hogy nem kérdezték meg őket, amikor eladták az épületet, másrészt pedig az épület egyfajta szimbolum itt Dániában, harmadrészt az idősebb korosztoly sem akarja, hogy megszünjön az ifjúsági ház, mivel ezzel elvennék tőlük legszebb fitalakori élmenyeiknek egy részét.
szóval évek óta megy a huza-vona, hogy akkor msot mi legyen. az önkörmányzat már felajánla alternatív megoldást, de a fiataloknak nem kell, tudván, hogy nekik van igazuk, és a többi várso nagyrészt szolidáris velük, csakúgy mint pár hasnoló szervezet németországban és az usaban - meg is jelentek a tüntetéseken ők is. és egyszerre csak betelt nekik a pohár, kimentek az utácra, és a rendőrök megpróbálták feloszlatni őket, erre sajnos vandalizmusban törtek ki, és felgyújtottak néhány autót, és betörtek pár kirakatot, de a többség elhatárolódik ezektől a vandálemberektől. tegnap én is voltam Garbaval - tanár, Nikolajjal, és még pár IPC diákkal a demonstráción, és csak kissé/eléggé/nagyon ittas embereket láttunk, akik a sörüket szürcsolgetve támasztották a falat, egy teharautóról zene szólt, és páran táncoltak. sziget feeling lebegett, biciklisták, kutyasétáltatók maszkban, meg anélkül, és kérés, ne fotózz, emrt a rendőrség elveszi a gépedet, hogy könnyebben megtalálhassa a tüntetőket a fotók alapján. mi olyan egy felé hagytuk el a helyet, és indultunk vissza a suliba. a környék tele volt rendőrökkel, akik a buszokban ülve vártak. Nikolaj maradt, és tőle tudom, hogy nem sokkal késöbb a rendőrök megubnták az egészet, és feloszlatták a tömeget könnygázzal, mivel illegális volt a demonstráció.

update:
tegnap éjjel volt legális demonstárció. az emberek énekeltek, szavalatak, felszólaltak, és kértek mindenkit, hogy ha valóban az ifjúsági ház megmentése a cél, határolódjank el a vandalizmustól, és győzzön a békés többség.

ez a kép a demonstárción készült. a 69 az ifjúsági ház jelképe, mivel a 69-es szám alatt áll.

god weekend!

ma reggel megint arra ébredtem, hogy hihetetlen mód megint péntek van, és csak úgy szaladnak a napok, és észre sem veszem. elég busy hétévge áll előttem, holnap Sorennek segítünk páran a helyi multikulturális fesztiválon képviseljuk az iskolát, es Estern European Culture Evening, vasárnap pénzgyűjtés az AIDS betegek számára Lucivel, esete Photoeditors meeting, a kettő között idpt pedig a darkroomban töltöm, egyrészt a saját dolgaimat csinálom, másrészt Yanának megígértem, hogy segítenk neki. a jövő hét is hasonlóképen alakul, mivel hétfőre tervezem, hogy a benetton hangulato fotókat megcsinálom, amit Lucivel megbeszéltem, hogy a photography class első nyolc hetére a zárófeladatom, még szervezem a modelleket, és Rolnadoval is egyezkednem kell, mivel a video classroomban van egy bluebox fal, és vagy azt, vagy a painters romm egyik falát kéne használnom háttérként, és még fehér lepedőt is kell szereznem. szóval melós a dolog, de Pip megígérte, hogy segít mindenben, ami azért jó. ezen kívűl a jövő hét szerintem a nagy búcsozkodások jegyében fog telni, mivel több mint tíz ember megy haza az első nyolc hét után, többek között Zura is, úgyhogy új szobatárwsam lesz, ami miatt kicsit izgulok, bár Evaval - a naémet lánnyal - már beszéltünk róla, hogy esetelg összeköltözünk, de még bármi lehet. most rohanok kórusra, aztán elméletilge Nikolajjal Koppenhágába, vagy csak befűtöm Katját, hogy menjünk le a városba, vagy szerzek egy bringát, és kimegyek a tengerpartra, hamár szép ködös idő van.
egyébként itt viszonylag meleg van, tegnap gyönyörű idő volt, ma köd van, de nincs hideg, remélem a hétvégére is szép idő lesz... mára me ennyi....

még több hó

úgytűnik odafent nagon megeresztették a csapot, mert megint esik a hó, cserébe ma mindenki fejfájós és álmos. én is. ma egyébként volt megint prezentáció, ezúttal az emigránsokról dániábna, Melissával együtt csináltam. jól sikerült, Jørn megdícsért érte benünket, és power point sem fagyott le. holnap úgy volt, hogy Koppenhágába megyek, hogy a Black Diamondban fotózzak, de végül nem kaptam meg az engedélyt az igazgatótól - merthogy a Black Diamond igazából könyvtár és múzeum, és ezek közül is azon ritka darab, ahol engedély kell a fotózáshoz - majd csak a jövő hétre lehetséges, ami nem túl jó, mert csütörtökön van deadline, és ha szerdán megyek fotózni, akkor ugye este visszajövök a suliba, hívok, nagyítok, és hajnalban ha kész vagyok, akkor boldog lehetek, és nincs idő Lucievel konzultálni, meg javítani, hanem lesz amilyen lesz azt jónapot. úgyhogy vagy kinézek valami olyan épületet, ahol a hétvégén is lehet fotózni engedély nélkül, vagy a két Louisianiai képemet küldöm be, amiket szeretek, és jók is, csak nekem hiányzik belőllük valami kis plusz, amitől több lenne a dolog... még az is lehet, hogy holnap Louisianába megyek vissza, és csinálok új képeket... szóval most légy okos domokost játszom....

101 dik post

amikor tegnap este a yahoo idojaras jelenteseben meglattam, hogy ma havazni fog, bevallom nem hittem el. amikor ma reggel kineztem az ablakomon, es fel centis havat lattam, az mondtam, na jo, neha beletrafalnak. most ha kinezek az abalok nem latok siznte semmit. hovihar van. ugy volt, hogy ma visszamegyek az LO Skole ba fotozni, de tegnap este lemondtam, mert egyszeruen tul sok dologom van. (fotok nagyitasa palyazatra, prezentaciok irasa, dan nyelvlecke, forditas miegymas) mara mosolygos levelet kaptam, hogy ne agaddojak, barmikor mehetek fotozni, ledatak nevemet, es vajon megereztem e, hogy hovihar lesz. (a bokam napok ota erzi, csak en nem) egybekent tervbe volt veve ma delutanra, hogy bemegyek a varosba, de hat eselytelen a dolog. nyilvan ha fontos surgo dologm lenne nekivagnek, de nincs. szombaton megyek Københavnba, a Royal Librarybe fotozni, Nikolaj megigerte, hogy elintezi nekem az engedelyt, es a terkepemre is berjazolja, hogy merre van elore.

egyebkent Orsiek ma reggel mentek el, remelem egyben megerkezik Norfynre. jo volt, hogy itt volt, jo volt nagyokat dumalni.

most pedig megyek, es Meilissaval egyutt megirom a prezentaciot a "Emigransok helyzete es integracioja Daniaban" cimmel, hogy aztan penteken nehany tacepau es pps file kisereteben a tobbieket untassuk vele. ez van.

Japanese Culture Evening

(Tsubasa es arnyeka)

København - Koppenhága

a tegnapi nap úgy szaladt el, mintha sosem lett volna, egyszer csak azon kaptam magam, hogy nincsak, nicsak, már ma van. egyébként ma is ez történt. reggel a sozmbathoz képest koránkelés, brunch, azátn ugye úgy volt, hogy Katjával megyünk Koppenhágába, de végül mivel ő este elment partizni nulla ereje volt várost nézni, így Alinával, Juliennel, Karolinevel, Silverrel és Iannal mentem be a város - központoig, majd Silverrel leváltunk a shoppingoló többiekről. imádom Koppenhágát, gyönyörű város, eszméletlen atmoszférája van. viszonylag kevés digitális képet csináltam, elsősorban analógra fotóztam, és majd hétfőn hívok nagyítok, meg scannelek valahogyan, és akkor végre - sok más képpel egyetemben felkerülenk vagy ide, vagy a fotóblogra.
és rédekes módon amennyire utáltam otthon az egész Valentin napot, most pont annyira készülök én, hogy akit húztam, azt jól meglepjem. már kétszer sikerült, és még ugye hol van a szerda, amikoris nagy partit csapunk ez alakolomból, és mindenkinek pirosban kell lennie valamilyenegyébként az iskolában vadul zajlik a Valentin napi készülődés. mindenki húzott egy fecnit, és most mennek a nagy találgátosok, hogy vajon ki kinak a Secret Valentin-je. elég vicces az egész, módon.
jövő hét egyébként mozgalmas lesz eléggé, holnap este, és hétfőn huszonötfős roma különítmény érkezik, akik az NGO jóvoltából vesznek részt integrációs programon - akármennyire is nem vagyok pc, valahogy igazán nem tud boldoggá tenni a dolog, pláne, hogy nyolcan magyarok közölük. emiatt rémesen szégyenlem magam, és igyekszem is legyőzni, de valami fura dac felülkerekedik a tudatomon, és folyton eszembe jut, hogy ahányszor velük kellett dolgoznom, mindíg valami kellemetlenségem volt, mindg megpróbálatk kijátszani, átverni, és utólag reklamáltak, hogy mégsem jó, ahogy megbeszéltük. mindegy. ezen is túlleszünk - aztán jön egy különítmény Orsival az élen ugy Norfynből, és szombaton pedig Japanese Culture Evening lesz, ami rengeteg vendéget jelent, mert elég sok korábbi diák jön ilyenkor vissza az iskolába látogatóba. úgyhogy szerintem közel kétszer annyian leszünk, mint most vagyunk.
holnap pedig Louisinába megyünk. ha minden igaz bringával megyek én is, bár tartok tőle kicist, mivel nyolc km-re van innen, és ha viszonylag megeröltető dolgot csináálok - pl hegynek fel bringázok - akkor elég durván elkap a köhögés. mondtam is Katjának ma, hogy lehet, hogy inkább jobb lenne buszzal mennem, erre elég szomorú fejet vágott, és azt mondta, hogy lassabb vagyok, mint a többiek inkább lemarad velem, hogy ne legyek egyedül, de szerinte ne maradjak ki a bringás mókából, mert az lesz az igazi "fun stuff". végülis reggelig eldöntöm. úgyis csak délután egykor indulonk.
most megyek, és megnézem a többiek általál a photomaratonra készített képeket - Lucie találta ki a Photography Classnak - mert Pip, Lucie meg én vagyunk a zsűri, és aztán még meg kell csinálnom a masters of photography című prezentációmat is, amit hétfőn a Photomaraton eredményhirdetése után fogok megtartani Lucie kérésre. van itt dolog rendesen, és akkor még arról szó sem esett, hogy mi lesz a hegynyi dán leckémmel, és szavak tanulásával... ugye....

have a godt weekend!