Charlottenlund

egészen jó hely. kicsit túl sok a legújabb BMW terepjáró, meg az egy före esö Benetton bolt, de okés. a csalad továbbra is okés, Marcussal egyre jobban kijövök, szoktunk együtt mesekönyvet nézegetni, lufival labdázni, és imádja amit fözök, csakúgy mint a többiek. azt hiszem addiktok lettek a föztömtöl. egyébként vasárnap este, amikor hazértem, Bettina úgy fogadott, hogy mennyire fura volt, hogy nem vagyok ott, meg hiányoztam ám nekik, és hát elmulaszottam Claus öccseit, akik pedig milyen kiváncsiak voltak rám. hát ez van. így jártak, majd legközelebb talán...

a hétvége jó volt, illetve hát volt sok könny, merthogy Juan Carlos megy haza szerdán Mexicoba, és hát hiányozni fog. búcsúajándékként kapott tölem egy halom Bountyt, mivel az a kedvence és Mexicoban nem lehet kapni egyáltalán.mondtam is neki. "még a nyáron, egyszer, amikor rossz kedved volt, én épp mentem a boltba, és elöttemegkérdeztelek, hozzak e neked valamit.és akkor te fanyar humorral azt válaszoltad, hogy egy darab boldogságot szeretnél, én meg hoztam neked egy nagy Boutnyt. soha nem fogom elfelejeteni a hálás tekintetedet, és a mosolyodat, egm örömöd. ez volt a mi kis játékunk, a Boutny, a welcome home postitiek az ajtón. mostmár nem vagy rosszkedvü, mert Karloine itt van neked, és látom, és örülök, hogy boldog vagy, hogyboldogok vagytok. de ha épp nem sütne olyan fényesen a nap, hát itt ez a kis csomag boldogság. oszd be ügyesen." és akkor odaadtam. ö meg átölelt, és éreztem,ahogy a könnyei a vállamra csurognak az arcáról, és az enyimek is hullottak böven. nem is mondtam, hogy good bye. egy see you soonban maradtunk.

utálok

goodbye-t mondani egy közeli barátnak. nem megy. búcsúzkodásban sosem voltam, és sosem leszek jó. nem megy egészen egyszerüen... God only knows... de nem teszem ide mégegyszer. just sem. pedig így van. nagyon is...

farvel

Pierre szerdán este hazautazik San Farnaciskoba, és csak fél év múlva jár erre megint. ezokból Mako meg én farvell dinnert csaptunk a tiszteletére - inidiai kaja rulez. jól sikerült. Pierrenek eszméletlen humora van. hiányozni fog nekem Pierre. minden nap együtt reggelizünk a kertben, és rengeteget nevetünk. most nyár van, és hideg. januárban tél lesz és hideg, amikor Pierre majd visszjön San Franciskoból.

vége az elsö résznek

tegnap este még éjszakába, illetve hajnalba nyúlóan beszélgettünk a common roomba. talán sohasem voltunk még ilyen közel egymáshoz. csak ment a yoursong, és mindenkinek ott volt a gombóc a torkában.

10.30 - kor jön Anita, Gertrud meg a takarítós csaj - aki már nem Tip sajnos - hogy megnézzék a szobámat, és átadják az épület másik a stuff számára fentartott részlegébe a kulcsomat. most pakolok. szortírozom az életem, az emlékeimet. nem megy ez nekem....

eljött az óra, eljött a perc

tegnap este megvolt a performance night, hajnali egyig tartott. minden szuperul sikerült, a dalt, amit írtam és Søren zongorázott, és persze ő krealta a kíséretet - imádták, a sketch, amiben rendezőt játszottam, jól sikerült, nem feljetettem el a szövegemet sehol, és Juilen is összeszedte magát estére, szóval most kéne, hogy jöjjön a vége főcím, blog bezár, a Helsingøri mesék ezennek véget értek...
de nem így van. a Helsingøri meséknek koránt sincs vége, ahogy Dániai létem sem fejeződik még be egy jó ideig, ha minden igaz. július 1-ére szól a repülőjegyem és mindössze két hetes villámlátogatást teszek a lángoktól ölelt kis komp-országban, majd visszatérek ide, és hogy aztán mi lesz, még fedje homály kicsit. mindennek megvan a maga ideje. most pl annak, hogy a szépen felújított party-roomban mégegyszer együtt ropjam ezzel az ötvenyolc emberrel a világ harminchárom országából, és mégegyszer megöleljem őket, van akit talán életemben utoljára.

so long, and thanks for all the fish

vasárnap délután

holnap, illetve ma reggel az egész iskola excursion weekre megy, úgyhogy öt teljes napon at nem leszek, mivelhogy Kristof summerhusaban nincs (még) net. addig mindenki tartson ki, fenykepezot viszek, ugyhogy elméletileg háromkötetes, gazdagon illusztrált beszálmolóban lesz részletek.

ma egyébként picknicket tartottunk Lucie tiszteletére, mivel holnap elmegy. illetve holnap még Ryslingebe elmegy a csoportjával, de vissza már nem jön, és ez volt az utolsó napja itt, az IPCben. egyelőre nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz az élet ő nélküle, és Maite nélkül. hiányozni fognak.

Maite

Lucie az ablakban állva

confused

egyebkent ma sztszórt vagyok, és borzalmasan érzelmes. megőrjít. Lucie hétfőn költözik vissza Csehországba, és ahogy egyre közeledik a dolog, egyre gyakrabban látom a szeme sarkaban azt az icipici kis könnycseppet, és látom, hogy küzd vele, és ahogy próbálja örökre az emlékezetébe vésni ezek az utolsó pillanatokat... ma reggelre Clifford csinált egy prezentációt, illetve hát a Seasons of Love dallamára fotókból csinált egy klippet, és a végén, amikor kiírodott a vásznon, kösöznjük Lucie, mindenki, mind az ötvenegynehány diák,az összes tanár, a dolgozók felálltak és tapsolni kezdtek, és Lucie aki mellettem állt meg sem bírt szólalni percekig, csak potyogtak a könnyei. boldog volt.