hétfön

érkezem Pestre. remélem EZT valahogy megúszom. persze ha nem így lenne, nem is én lennék.

tegnap egyébként Nikolaj sikeresen megszöktetett, egészen a reptérig futottunk a cuccaimmal, ahol a megörzöben hagytam öket, én meg elhúztam az IPCbe elköszönni, és egyre csak járt a fejemben a dal, "s a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év". aztán mikor Søren megölelt, éreztem megint, amit pár hónapja amikor Juan Carlos búcsúzott, hogy egy könnycsepp szorult, az arcunk közé, és hallottam, ahogySøren annyit mond,God only knows.... és hogy úgy van.

most Britta lakásábn ülök, és hamarosan megyek aludni. ö holnap jö haza Jyllandról, ahová szülinapozni ment barátokkal.
holnap este Thorbjørnnél lesz Julefrokost, mindenki föz valami tradcionálisat, úgyhogy a végén tizenegy különbözö étleünk lesz. már alig várom.

tegnap

óta van fütés megint. nagyjából, olyan nyolcvan százalkékosan, össze vagyok pakolva, holnap reggel, már "csak" ki kell majd takarítanom a szobámat.
volt ma családdal búcsúvacsi. föztem nekik gulyást, mert Clausnak ez volt a kívánsága, meg csináltam almás palacsintát, mert Bettinának meg az volt a kívánsága. Marcus kapott tölem egy puzzlet, Claus meg Bettina pedig egy fotót. kaptam tölük ajándékba egy nagy, piros, szív alakú szilikon sütöformát, meg egy dán lekvárt. most még pakolok, meg ezüstöt kéne fényesítenem, de szerintem az már csak majd reggel lesz. miután megsütöttem a rántottát az ovinak. reggil után meg egyszer, ultojára kisikálom a házat, aztán uzsgyi. utolsó óra, utolsó nap.... pedig már rég nem az iskolapadot koptatom.
délután Nikolaj jön értem, és segít elcigolni a cuccaimat Brittához, onnét irány az IPC, majd vissza Brittához még éjjel. másnap sokáig alvás, ügyintézés, este még nem tudom mi, szombaton Wintanával, Marinával, Tobival, Silverrel, Olesyaval, Pippel, Marallal közös karácsony. már alig várom. az új életem. egy darab megint.
s a végén mond, hogy számolsz el, elmúlt egy év.

esik esö

karikára Kossuth Lajos kalapjára. csak épp maga Kosstuh Lajos sosem ér ide. ilyen az élet ez van. két hét folytonos búcsú, két hétnyi centi, amit vágok, hogy mikor ér már véget a házimanóság. mert mit tagadjam, hazugság lenne, pokolian fog hiányozni jópár barát, és az iskola. amitöl mindíg csak egyórányira voltam eddig, és ami mindíg menedék volt. most is az, mégha ne is úgy.
januárban már visszatérés a fogpaszta reklámok világába. Scotty, can you beam me up? there is no intelligent life on this planet...

este

Wintanát vártam a buszmegállóban, aztán a Nettó elött, végül sikerült, megtaláltuk egymást Koppenhága labirintusában, és együtt érkeaztünk Britához, ahol hosszú, éjszakába nyúló beszélgetés, meg kivágós és pasta party volt csak csajoknak. hálás vagyok, hogy vannak barátaim. és ez a kát lány talán már inkább olyan, mintha növérek lennénk. jó, hogy ök vannak. nem kicist.

és ha most valaki megkérdezi

mire is volt jó ez az egész. hát kész a válasz. nem biztos, hogy kielégítö, de van. volt egy álmom, hogy kipróbáljam magam külföldön. lássam, mennyit is érek én magam, és mire viszem. nem vittem semmire, vagy nem vittem sokra. de túl sok idöt sem adtam magamnak. ugyanakkor nem érzem azt, hogy kudarcot vallottam volna, mert ember maradtam mindíg minden körülmények között, mert tanultam sokat magamról, a világról és arról, hogy vannak tökéletes mini világok - lásd: IPC - de nem szabad úgy ragaszkodni hozzájuk, ahogy én ragaszkodtam, és ezzel függövé váltam, kissé elszakadva a valóságtól. és megtanultam végre azt is, hogy a boldogság az az, ha olyan meberek vesznek körül, akiket szeretek, akik szeretnek, és a béke nem egy másik bolygón keresendö, hanem valahol ott mélyen belül. mert kell kötni a különbékét Istennel / sorssal /magunkkal /a világgal. mindegy, hogyan hívjuk.

most, hogy tegnap végre megmondtam nekik, csak december 17-ig maradok megkönnyebbültem, felszabadultam. három és fél hét. fél lábon is kibirom, és vége. és már most, innen igyekszem szervezni az otthoni új életemet. mert brand new life lesz, az egészen biztos. és az is, hogy máskép fogok látni, értékelni dolgokat mindazzal amit most magam mögött hagyok. söt mi több, ez a blog a december 17én bezár. nem írok bele többet.
egy év az életemböl. egy év. nem sok, de ami történt, és amivel gazdagított, az több, mint ami eddig összesen történt velem.

vannak barátaim a föld ötvenöt különbözö országából, akik sorban küldik a leveleket, menjek meglátogatni öket.
tarozom soha el nem múló ezer meg ezer kötelékkel egy közösséghez, amit IPCnek hívnak, és ami bárhol bármikor a föld bármely pontján egy korábbi, akár ismeretlen diáktól is egy jó szót, egy baráti ölelést, egy csésze teát, egy szelet kenyeret, egy helyet a nap alatt jelent. hálás vagyok, hogy ezt megkaphattam. nem tudom elmondani mennyire.

365 nap megannyi perce,

365 nappal és éj

365-ször ébreszt a reggel,

s a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év

volt hajnal volt alkony

volt harc és volt béke

volt méter és tétel

volt könny és mosoly

volt káve volt kifli,

volt sok jó és rossz nap

de mégis hogy számolsz el, elmúlt egy év

szerelem volt

szerelem volt

szerelem volt

szerelem kell

365 nap megannyi perce,

365 nappal és éj

365 nap, s van e rá válasz, a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év.

és ott van e ö, és mond számíthat e rád

és tudod e mit jelent a "holtunkig már"

hát eljött az óra, és eljött a perc

hogy ünnepeljünk, elmúlt egy év ahogy eddig sosem!

szerelem volt

szerelem volt

szerelem volt

szerelem kell

szerelem kell

a Tivoliban

voltunk sokan együtt vasárnap. jó volt. hullámvasúúút rulez. ha jól számoltam hatszor mentünk a körbeforgós fajtán. meg kismesevasút. meg szellemvasút. meg dodgem. meg körhinta, meg móka és kacagás. a végén pedig mikor már minden bezárt, elephanto - osat játszottunk, meg bang bang ot.

múlt héten meg Brittával Malmöben voltunk. az is jó volt.

Britta meg én

Charlottenlund

egészen jó hely. kicsit túl sok a legújabb BMW terepjáró, meg az egy före esö Benetton bolt, de okés. a csalad továbbra is okés, Marcussal egyre jobban kijövök, szoktunk együtt mesekönyvet nézegetni, lufival labdázni, és imádja amit fözök, csakúgy mint a többiek. azt hiszem addiktok lettek a föztömtöl. egyébként vasárnap este, amikor hazértem, Bettina úgy fogadott, hogy mennyire fura volt, hogy nem vagyok ott, meg hiányoztam ám nekik, és hát elmulaszottam Claus öccseit, akik pedig milyen kiváncsiak voltak rám. hát ez van. így jártak, majd legközelebb talán...

a hétvége jó volt, illetve hát volt sok könny, merthogy Juan Carlos megy haza szerdán Mexicoba, és hát hiányozni fog. búcsúajándékként kapott tölem egy halom Bountyt, mivel az a kedvence és Mexicoban nem lehet kapni egyáltalán.mondtam is neki. "még a nyáron, egyszer, amikor rossz kedved volt, én épp mentem a boltba, és elöttemegkérdeztelek, hozzak e neked valamit.és akkor te fanyar humorral azt válaszoltad, hogy egy darab boldogságot szeretnél, én meg hoztam neked egy nagy Boutnyt. soha nem fogom elfelejeteni a hálás tekintetedet, és a mosolyodat, egm örömöd. ez volt a mi kis játékunk, a Boutny, a welcome home postitiek az ajtón. mostmár nem vagy rosszkedvü, mert Karloine itt van neked, és látom, és örülök, hogy boldog vagy, hogyboldogok vagytok. de ha épp nem sütne olyan fényesen a nap, hát itt ez a kis csomag boldogság. oszd be ügyesen." és akkor odaadtam. ö meg átölelt, és éreztem,ahogy a könnyei a vállamra csurognak az arcáról, és az enyimek is hullottak böven. nem is mondtam, hogy good bye. egy see you soonban maradtunk.

barátok közt :D

rengeteg

minden képes alakulni egy nap alatt is. holnap segitek Gertrudnak a fair traden, vasarnap hazamegyek az IPCbe, hogy beszeljek Rolandoval, de meg az is lehet, hogy szombat este, és talán ott alszom, talán nem, de hát ki tudja. hétfön jön Orsi, és végre megint meg lehet ölelni, meg még annyi minden más. rohan az idöööööö....

süt a nap

ma végre, csodák csodája kisütött a nap, bár a nagy szürke felhök továbbra is boldogon úszkálnak az égen. kicsit felpörögtek a dolgok körülöttem, amit élvezek, holnap reggel dán teszt - ezzel zárul a kurzus ugye - pénteken megyek Københavnba találkozni a pasival, aki majd a fönököm lesz, meg szerzödést kötni, utána egy német lánnyal talakozom, akivel albérlet keresés közben a neten futottam össze, és most realizáljuk a dolgokat, jövö héten szobákat nézegetek, remélhetöleg minden simán megy majd ezzel is, késöbb, csütörtök este Marketa érkezik, lassan indul az autumn term, alakul a brand new life. holnap pedig Sørennel megyek, és megnézem a próbájukat.

csúcsforgalom

kedden este megjött Eva Némtországból, szerdan reggel Pierre távozott San Fransiscoba, tegnap hajnalban randomszerüen megérkezett Juan-Carlos, késöbb Lucie es Vasek- Lucie új pasija - majd Garba is Jeruzsálemböl. szóval most mind itt, és együtt, szombaton Wintana is benéz, este pedig valami nagy partit csapunk, táborüzzel, meg borral, meg csupa ilyesmivel. welcome home guys.