hétvége

péntek este egyébként a tábortűz, meg a horror mozis program nagyon jól sikerüllt, Michel adott virslit, és azt grilleztük, meg vettünk Marhmellowst (a jó ég tudja mi a neve magyarul, ne is kérdezze senki. ez igaizból olyan habosított cukorka, amit bot végére tűzve, megsütünk pár pillanat alatt a tábortűznél, és finom karamellás lágy kicsit középen folyós dolog lesz bellőle, ami addikttá tesz) aztán péntek 13 lévén kísértet sztorikat meésltünk, végül a korábban matracokkal telepakolt commonroomban mindenki együtt megnéztük a Shiningot, és a lányok sikongattak időnként, páran elaludtak, késöbb megnéztük a Ringet is - újabb horror mozi - ettől aztán már én is féltem rendesen, és nem is maradtunk túl sokan, páran elmentek a szobájukba aludni, mi meg ott maradtunk a common roomban, és végvül a film után én is ott aludtam. Yorikoval annyira rossz érzés maradt bennünk a film után, hogy Julien meg Noi felvídítás képen a youtuberól mutogatott nekünk vicces rövidfilmeket, amibe aztán én rendesen bele is aludtam, és olyan fél tíz felé ébredtem fel.
tegnap egész nap a tengerparton hasaltam, a vizet bámulva. persze odáig bicikliztem, meg vissza is hegynek fel, közben azért fotóztam, és még vízbe is bemérszkedtünk egy homokpad, és a part közötti hullám védett sekély részen - talánha lábszárközépig ért a víy- és élveztük a finom meleg vizet, merthogy volt vagy 20 fok, és rendesen felmelgedett ezen a nagyon sekélz részen tenger. aztán mire visszaértünk Evaval, volt már vagy öt óra is, vacsora után pedig a balkonynün beszélgettünk éjfélig. csendes remek este volt, mnézes barack pálinkával, sajttal szőlővel, meg sok nevetéssel.
ma brunch után sétálni mentem, kölcsönvettem Lucitól az épp elálvó félben lévő Maitet, Lucie örült, így ő is nyert egy kis időt magára, egy bő két órát. a délután konkrétan semmittevés jegyében telt, csak dumálgattunk a többiekkel, meg a kertben heverésztünk a fűben.
estére megérkezett egy MS csoport, és Wintana megkért guidenak, úgyhogy nemsokára körbemutogatom nekik az épületet, aztán meg tanulok egy kis dánt is, hogy valami értelmeset is csináljak.

jeg er fint - jol vagyok

nem tünem el, jól vagyok, nem voltam további tünteséken, egyszerűen csak rengeteg a tennivalóm, és nem volt időm írni.


szombaton volt Estern Europain CE. nagyon jó volt, rengeteget nevettünk, és Lucie majdnem egfulladt a röhögéstől, amikor az orosz himnusz ment CDről csak zenével, és elkezdtem magyarul énekelni, mert csak erre a szövegre emlékszem. a CE után volt hatalmas buli.

vasánap voltam a STOP ADIS kampánynak pénzt gyűjteni, 457 DKK sikerült összetarhálnom, Lucie örült. a teljes IPC csapat olyan 4000 DKK körűl gyűjtött, úgyhogy volt örömködés. este új MS csoport érkezett, este segítettem Wintanának körbevezetni és megmutogatni nekik, hogy mi hol van, utána a Vasárnapi Kristof féle mozi a Csoda Krakkoban volt, amit nekem kellett bemutatni a többieknek, elég sokan eljöttek és tetezett is nekik.

tegnap is valahogy összejöttek a dolgok, egyrészt a laborban dolgoztam, másrészt segítettem Olynak - amcsi lány - a kontjait nagyítani, aztán este coffe mix volt az MS csoporttal, ahol host voltam, és hirtelen el is múlt a nap. még lenéztem a student kitchenbe, ahol épp Sergio búcsúbulija volt, és olyan fél kettő körül már sikerült is aludni menni. ma reggel persze korán kelés, és most is futok tovább, Rolnadonak kell segítenem, meg kórus is lesz mindjárt, ezen kívül még Simon megkért, hogy tartsak egy "hogyan készítsünk filmet" prezentációt a study circle keretében, úgyhogy még arra is készülnöm kell prezentációval miegymással, szombaton perfomrance night lesz, amire szintén próbálunk, egyeztetünk, vasárnap pedig az én drága Zurám visszamegy Japánba, én meg minden valószínűség szerint új szobatársat kapok, amitől kicsit tartok... egyszóal ha most napokig megint nem írok, akkor nem kell aggodni, nem vagyok beteg, nem raboltak el az ufo, csak borzalmasan busy vagyok a heten.

day 19

este rommá vertük az MS csapatot röpiben, volt nagy örömködés részünkről, ugrálás, meg minden ami ilyenkor kell. mindenki élvezte a dolgot, és én sem voltam nagyon béna. sőt. a sárcok meg is dícsértek a végén, hogy jobban játszottam élesben, mint az edzéseinken.

éjjel megint nagyon keveset sikerült aludnom aköhögés miatt, úgyhogy mosottszar szindróma egyelőre marad, viszont Runa mondta, hogy talán jobb lenne, ha nem mennék vissza ahhoz a dokihoz, akinél voltam - merthogy ez volt a tervem -hanem a Chef bácsi feleségéhez mennék el, aki orvos, és megvizsgál, és majd szerinte ő ad gyógyszert is nekem. beszélt is a Chef bácsival, aztán úgymond összekötött bennünket, Chef bácsi megértően bólogatott, amikor elmnodtam neki, hogy mi a pálya, és megígérte, hogy valamikor ma délután, amint eléri feleségét megbeszéli vele, hogy vizsgáljon meg, úgyhogy ne aggódjak.

most nincs órám, mert kórus lenne és nemtudok énekelni rekedten meg köhögve, úgyhogy mindjárt lemegyek a városba, hogy vegyek pár dolgot, holnap pedig Katjával kimegyünk a tegnerpartra -szigorúan gyalog - és végre foózni fogok, és Lucietől még a Lomot is megkaptam kölcsönbe, hogy kipróbálhassam, merthát rájöttem, hogy bele vagyok szeretve a lomogárfiába, és valami fantasztikus ez az egy kockára négy képet játék, úgyhogy azonnal ki kell próbálnom.

elkezdtem feltenni a többikeről képekeket, persze pont azokról nincs fotóm - Katjat leszámítva - akikkel általában együtt lógók, de majd egyszer eljön az a perc is, amikor őket is lefotózom.

danish for beginners

ma először került közelebb egymáshoz a két csapat - úgymint MS és IPC - én generáltam, Nikolaj meg Wintana meg röhögtek. ugyanis az egyik lány megkérdezte mit csinálok, mondtam, hogy a dán leckémet, és hogy hamár úgyis itt van, nem mondaná e meg, hogy az en és et prepoziciók mitől függenek, továbbá azt, hogy mikor kell i -t és mikor på -t használni, és ez vajon mitől is függ - a tanárnő a jelentésekre sem tett halvány utalást sem, szóval esélytelen voltam, mint púpos gyerek a prés aatt... a vége az lett, hogy közel húsz főnyi MS emberke állt körül, és vitatkoztak róla, hogy van e szabály ezekre vagy nincs, végül az egyik felhívta a mamájét, aki nyelvtanár, és a felét meg is oldotta a krédésnek, az i és på örök harcára meg nem tudott mit mondani, szóval azt csak úgy by heart mondták. késöbb Nikolaj és Wintana valami szabályt azért csak összekalapált nekem, amiből megértettem, hogy nagyjából mikor melyiket használjuk, de persze rengeteg a kivétel. szóval közösen megcsináltuk a dán házimat, majd beszélgettünk, kiderült, hogy az egyik lánynak magyar a nagypapája, és Balogh Marinak hívjék, és egész dániában nem találkozott még emberrel, aki rendesen ki tudta volna mondani a nevét, úgyhogy nagyon örült nekem, amikor én ezt akadály nélkül vettem, majd megtanítottam neki néhány nagyon fontos mondatot magyarul, amikre kiváncsi volt. szóval jól eltelt azz este, és jókat nevettünk, és komolyan kellemes csalódás volt az egész az MS grouppal, emrthogy eddig nem tüntek jófejnek sajnos. remélem még reggel is ilyenek lesznek.

köhögés kicsit enyhült, bár ahogy lefekszem felerősödik a jóég tudja miért, viszont most muszály aludni mennem, mert menten elájulok a fáradtságtól.

doki

megvolt a doki látogatás. nem kellett órákat sorba állnom, kedvesek segítőkések, megvizgált alaposan, majd annyit mondott, hogy szépen menjek vissza suliba, ne mászkáljak ki, igyak teát, és semmi gond, itt ilyenkor mindenki beteg, én meg a végén vagyok már a dolognak, úgyhogy nem ad a gyógyszert, mert hétvégére szerinte meggyógyulok magamtól is. meg egyébként ha korábban megyek sem adott volna semmit, mivel, ellentétben a hazai szokásokkal, a dán orvosok nem hívei a antibotikukoknak - semmi értelme ugyanis szerintük, az antibiotukim tönkreteszi a szervezet önálló immunrendszerét, mert kiírt mindent. egyébként is, ha valaki ennyire köhög errefelé ilyen időben, az normális.

egyébként amikor visszaértem be is mentem az aktuélis órámra kis késéssel, úgyhogy Lucie nagyon örült nekem - tényleg - és még a napi fotó feladatot is tudtam teljesíteni.

amikor ebédnél elmséltem Nikolajnak, nagyon röhögött, mindenki más csodálkozott. most megyek mosni, aztán alszom egyet - a szerda délutánom mindíg szabad - aztán emg Nikolajjal dánozom, meg talán lógok egy kicsit Maiaval az egyik MS csajjal, aki most szemben lakik velem, és jó fej nagyon. mondjuk ő nem is kalsszikus értelmeben vett dán - magas, szőke, szögletes - hanem nem túl magas, kreolos bőrű, kedves lány.

16

köhögés nem csillapodik, úgyhogy ma elmegyek dokihoz, a helyzet tarthatatlanná vált, éjjel alig aludtam valamit. az un. sárga biztosítási kártya, ami minden tanulónak jár a 6.-ik ittöltött hét után, még ugye nincs meg, úgyhogy kicsit aggódom, hogy vajon az Eu-s tb kártya, amit otthon adtak, pontosan mire is jó, és hogyan működik, csakúgy mint a külön megkötött biztosítás. ha túl vagyok rajta, beszámolok. ez van. egyébként ma reggel süt a nap, csicseregnek a madarak. és unom, hogy beteg vagyok. muszáj, hogy most már meggyúgyuljak. must have.

tegnapi MS groupos Coffe Mix jól sikerült. hozzánk egy srác, meg három csaj jött. a sárc, meg az egyik lány nagyon jó fejek, a másik két lány mér kevésbe volt szimpi. a srác ma a reggelinél oda is jött hozzám, hogy jobban vagyok - e, meghogy jó reggelt, és hogy elmondja, milyen jól érezte megát tegnap, és mennyire örül, hogy megismerhetett bennünket.

update:
Simon hathatós segítségével megtaláltam Sorent - ő ToD a héten - meg Pernillét, aki kért is nekem a dokitól időpontot, de csak holnapra kaptam. most visszefekszem aludni, és remélem, hogy fogok tudni végre a köhögéstől. előtte még beszerzek egy nagy bödön forró teát.

15

reggel alig bírtam felkelni, a reggelit el is aludtam, aztán épp hogy beestem Kristof órájára, de legalább ma már meg mertem szólalni, és ráadásként hangom is van valamicske. sőt. konkrétan tudok újra beszélni. Morning Fellowship több is volt, mint vicces. az ötven fős MS Group elfoglalta az egész Common Roomot, úgyhogy mi kiszorultunk kicsit, de végülis megvolt, a dolog, meg utána a szokásos hétfői takarítás is. ma volt megint Photography, kicsit beszéltünk a képszerekeztés aranyszabályairól, aztán Lucie mindenkinek adott egy kis papírt, és az órán elhangzott valamelyik szabályt, pl horizont elhelyezése, sorozatos motívum, kis fő motívum nagy térben, úgyhogy az óra hátralevő részét a szabadban töltöttük, ami jó volt, emrt ma gyönyörűen sütött a nap egész nap, és elég meleg is volt. a közeli tengerpartra akartam kimenni fotózni, Lucie ki is adta a bringák kulcsát, és mi neki i indultunk Tsubabsaval meg Yanával, de végül a városban, meg a kikötőben értünk partot, amire nem számítottam, mert egyrészt, viszonylag messze van, másrészt, és klasszik elhagyott téli tengerpartot akartam, ami a kikötőben nincs ugyebár. a várso felé még jó bírtam a tempót, de visszafelé - hegynek fel - majd meghaltam. mondjuk a hegy erős túlzás, viszont a helyzet az, hogy az iskola egy kisebb dombtetőn áll, és helyi adottságokhoz képest viszonyalg meredeken fut felfelé az út, de megküzdöttem vele, és utna hősnek éreztem magam. tüdőtlen hősnk, de hősnek. rendesen elfárdatam, és egyébként csodák csodája, de amint az épületben voltam, jobban is lettem, és végül is az van, hogy már csak köhögök, úgyhogy holnap elmegyek a gyógyszertárba és veszek valami köhögés csillapítót, ami végre kihoz ebből a szarból. délutén dupla dán órám volt. eléggé elfáradtama bringázásban, úgyhogy nem voltam a toppon, Simon meg mosolygott rajtam, hogy mennyire elvesztettem a fonalat. a múlt heti okostojésságom nyomokban sem volt meg, amire csütörtökön még simén válaszoltam, arra ma csak buta üres tekintettel meredtem, hogy vajon mit is jelent. panaszkodtam is Nikoljanak, hogy nem fog az agyam, és minden kiesett belőlle, de mondta, hogy semmi gáz, holnap, vagy pénteken átvesz velem mindent, és meglátom, hogy mjad eszembe jutnak a dolgok, meg addigra jobban is leszek, és ha a köhögés nem rázza össze a fejem, majd kitisztulnak a dolgok.


ma egyébkén jött három új diák Vietnémból - Ná, Cse, és To, - To elég zárkózott, Cse aranyos, de alig pötyög angolul, Ná val csak a köszönésig jutottunk. ma egyébként véglegesíteni kellett a tárgyainkat, és én végül a Body, Mind & Spirit et leadtam, így végül csak harminckét órám van egy héten, ami pont elég.

most nemsokára Coffe Mix lesz az MS Grouppal közösen. ugye mi hívjuk meg őket, és így oldódanak a dolgok, ami jó lenne, mivel egyelőre súlyosan szeparálja mind a két fél magát, és ettől mi továbbra is kicsit furán érezzük magunkat az úgymond "saját" közegünkben.

fotókat holnap rakok fel, most megyek, és megváltom a világot.

két hete

két hete kb ilyenkor érkeztem meg tele szorongással, hogy vajon hogy fog ez a dolog nekem menni.
egyelőre lemondhatom, eszméletlen jól érzem magam, és úgy fest, életem egyik legnagyobb kalandját élem éppen.

ma végül is semmi különöset nem csináltam, későn kelés, brunch, az iskolai second hand shopban szert tettem két új pulcsira, meg egy Che Gevarás pólóra - az egész 15 DKK volt, ami 2,2 Euro mondhatni semmi. ráadásul a sport pulcsimat otthon hagytam, a jó ég tudja hogyan és nagyon kellett egy, hát mostmár van. ezutén aludtam egy nagyot, majd lógtama többiekkel, megpróbáltam megcsinélni a dánleckémet, holnap kiderül, hogy jól sikerült e. mondjuk ha egészséges lennék se akartam volna ma kimenni, egész nap esett az eső, úgyhogy már egy szem hó nincs, most meg rákezdett fújni a szél. remélem jövő hét végén szép idő lesz, és végre eljutok a tengerparta fotózni, meg tlaán Katjával Svédországba is átmegyünk.

a Yanától kapott gyógyszert kénytelen vagyok csodaszerré minősíteni, már kétszer fujtam be a torkom vele, és határozottan javultam tőle, bár a hangomat még nem kaptam vissza, már nem fáj a torkom, és a fülemnél sem, és kevesebbet is köhögök. úgyhogy ezúton is hálámat kell kifejeznem az orosz gyógyszeriparnak a csodáért.

este megérkezett az MS csoport, úgyhogy most kevéséb vagyunk családiasan, ettől aztán mindenki az IPC-sek közül kicsit elveszett. a csoport aki jött, nagyjából velünk korú, inkább huszonévesek, meg mintha lenne egy pár harmincas. jövő héten utaznak Afrikába önkéntesnek, és itt most egy felkészítőn vesznek részt. el is lepték a common roomot, és amikor Katjával meg Nikolajjal az esti mozizás után beléptünk, hát eléggé meglepődtünk - senkit nem ismertünk a teremben. Nikolaj le is lépett aludni, mi Katjaval még bénáztunk egy kicsit, majd befutott Julien, akit szintén mellbevágott a dolog, gyorsan megölelt minket, és lelépett ő is. elég furcsa, hogy most itt van ötven ember, többen vannak nálunk, és kicsit mi meg ufónak éreztük magunkat. mindegy. holnap lesz coffe mix, ahol mi vendégül látjuk őket a szobáinkban, hogy otthonosabban érezzék magukat, amíg itt vannak, meg szokják a nemzetköziséget, és remélem, akkor majd oldódik a dolog, meghogy megértik, itt mindenki angolul beszél, és nem ér kirekeszteni a másikat, merthogy talán ez volt a legdurvább, amikor beléptünk a common roomba, hogy ők dánul beszéltek egymás között, és IPC-es között ez egyáltalán nem szokás. pl Alinával én is csak a legeslegritkább esetben beszélek magyarul, ahogy a japánok is - akármennyire gyengék angolból - sem beszélnek egymás között japánul, csak ha végképp nem érteken valamit, akkor esetleg Japánul kérdezik meg egymástól, hogy hogyan kell valamit mondani. szóval remélem, majd elmúlik ez a fura érzés az MS grouppal kapcsolatban. az viszont vicces volt, amikor a Chef bácsi ma felszólította őket, hogy ugye tudják, hogy most ők itt nem vendégek, és bizony nekik is kell mosogatni, meg takarítani vacsi után, mert ugye nem gondolják, hogy az IPC diákok egyedül csinálnak meg mindent száz ember után. volt kis szájhúzás a részükről, de végülis segítettek, ha nem is jó kedvvel.