első nap

a repülő csak háromnegyed órával indult késöbb, a csomagom nyolc kilóval volt több, a kézipogyászom meg eggyel, mint kellett volna, mindezek ellenére szerencsées megérkeztem a nHelsingori vasúállomásra, ahonnan már csak két buszmegálló válaszott el az iskolától - elméletileg ez olyan tí perc. a busz az Isten haragjának nem kart megérkezni, és akor elhatároztam, ogy semmi baj, szemben áll egy taxi, majd azzal elmegyek, de maint megmozdultam, ataxi lehajtott nélkülem, és a bőröndöm három kereke leköltözött az örök vadászmezőkre, úgyhogy innetől kezdve heroikus küzdlem volt egyáltalán megmozdítani mind a huszonnyolc kilóját, meg ugye plusz a kisgurulós, hátamon hű bajtársam, a laptomom, és oldalamon másik két hű bajtársam, a fényképezőgépek. végül egy kedves fekete úr valahonnan előkerített egy buszt, ami meg is állt, és fel is vett. p felrakta a megemelhetetlen bőröndömet, majd maga is felszállt, és elindultunk. két emgállóval késöbb lapakolta a cuccaimat, egm engem, hogy innen már csak cc százötven méter, de azt hiszem talán életem leghosszabbj volt - olyan het - nyolc kilométernek gyanítottam, pedig láttam szemben a kaput, de fáradt voltam, és éhes, rohadtul fújt a szél. végül, amikor már pont úgy árzetem feladom megjelent a semmiből egy úr, modnta, hogy ő a gondnok, és elvette a megcsonkúlt böröndöt, majd elmagyarázta, hogy hol találok valakit, aki ad nekem egy kulcsot - nem találtam meg. csöngettem egy ajtón, ahol világos volt, kedves tanár - Graba - ajtót nyitott, gondok megint előkerült, majd megfogták a bőröndöt megint, megtalálták a kulcsos fiút, elhozták a szobámig, aztán jó éjt kívántak, és eltüntek. Graba végig két dolgon viccelődött, egy - vajon mennyire karmikus, hogy amikor ő lefoglalja a jegyét Budapestre, én pont akkor csöngetek, és ez vicces, a másik pedig, hogy minek megy ő jövő héten Pestre, mer túgy fest mindent elhoztam magammal magyarországról, és ő csak egy üres valamit fog ott találni.
szobatársamat sajnos felébresztettem - kedves Japán lány, Katsukaro - de elég jól viselte, és még beszélgettünk is. aztán végül beájultam az ágyba.
mai nap egyébként regisztrációs nap, és bár háromnegyed három van, nekem teljesen olyan öt - hat óra közötti érzetem van - nyilvánvalóan abból adódik, hogy nincs az őrült pörgés, hanem nyugalom van béke, meg csend. suli igazi békés hely, a szobám a földszinten van, nagy nagy franciablakkal nyílik egy szélvédett kertes részre, nem túl zsúfolt inkább puritánnak mondanám - semmi felesleges dologn nincs benne. ma már taálkoztam egy csomó másik diákkal, emg tanárral, és mindenki elképesztően kedves, és helyes szóval igyekszem én is az lenni. most megyek, és alsuom egy kicsit, mert a borús idő, ami van, kicsit lenyom, meg hetek óta nem aludtam egy rendeset. wow.