két hete kb ilyenkor érkeztem meg tele szorongással, hogy vajon hogy fog ez a dolog nekem menni.
egyelőre lemondhatom, eszméletlen jól érzem magam, és úgy fest, életem egyik legnagyobb kalandját élem éppen.
ma végül is semmi különöset nem csináltam, későn kelés, brunch, az iskolai second hand shopban szert tettem két új pulcsira, meg egy Che Gevarás pólóra - az egész 15 DKK volt, ami 2,2 Euro mondhatni semmi. ráadásul a sport pulcsimat otthon hagytam, a jó ég tudja hogyan és nagyon kellett egy, hát mostmár van. ezutén aludtam egy nagyot, majd lógtama többiekkel, megpróbáltam megcsinélni a dánleckémet, holnap kiderül, hogy jól sikerült e. mondjuk ha egészséges lennék se akartam volna ma kimenni, egész nap esett az eső, úgyhogy már egy szem hó nincs, most meg rákezdett fújni a szél. remélem jövő hét végén szép idő lesz, és végre eljutok a tengerparta fotózni, meg tlaán Katjával Svédországba is átmegyünk.
a Yanától kapott gyógyszert kénytelen vagyok csodaszerré minősíteni, már kétszer fujtam be a torkom vele, és határozottan javultam tőle, bár a hangomat még nem kaptam vissza, már nem fáj a torkom, és a fülemnél sem, és kevesebbet is köhögök. úgyhogy ezúton is hálámat kell kifejeznem az orosz gyógyszeriparnak a csodáért.
este megérkezett az MS csoport, úgyhogy most kevéséb vagyunk családiasan, ettől aztán mindenki az IPC-sek közül kicsit elveszett. a csoport aki jött, nagyjából velünk korú, inkább huszonévesek, meg mintha lenne egy pár harmincas. jövő héten utaznak Afrikába önkéntesnek, és itt most egy felkészítőn vesznek részt. el is lepték a common roomot, és amikor Katjával meg Nikolajjal az esti mozizás után beléptünk, hát eléggé meglepődtünk - senkit nem ismertünk a teremben. Nikolaj le is lépett aludni, mi Katjaval még bénáztunk egy kicsit, majd befutott Julien, akit szintén mellbevágott a dolog, gyorsan megölelt minket, és lelépett ő is. elég furcsa, hogy most itt van ötven ember, többen vannak nálunk, és kicsit mi meg ufónak éreztük magunkat. mindegy. holnap lesz coffe mix, ahol mi vendégül látjuk őket a szobáinkban, hogy otthonosabban érezzék magukat, amíg itt vannak, meg szokják a nemzetköziséget, és remélem, akkor majd oldódik a dolog, meghogy megértik, itt mindenki angolul beszél, és nem ér kirekeszteni a másikat, merthogy talán ez volt a legdurvább, amikor beléptünk a common roomba, hogy ők dánul beszéltek egymás között, és IPC-es között ez egyáltalán nem szokás. pl Alinával én is csak a legeslegritkább esetben beszélek magyarul, ahogy a japánok is - akármennyire gyengék angolból - sem beszélnek egymás között japánul, csak ha végképp nem érteken valamit, akkor esetleg Japánul kérdezik meg egymástól, hogy hogyan kell valamit mondani. szóval remélem, majd elmúlik ez a fura érzés az MS grouppal kapcsolatban. az viszont vicces volt, amikor a Chef bácsi ma felszólította őket, hogy ugye tudják, hogy most ők itt nem vendégek, és bizony nekik is kell mosogatni, meg takarítani vacsi után, mert ugye nem gondolják, hogy az IPC diákok egyedül csinálnak meg mindent száz ember után. volt kis szájhúzás a részükről, de végülis segítettek, ha nem is jó kedvvel.
egyelőre lemondhatom, eszméletlen jól érzem magam, és úgy fest, életem egyik legnagyobb kalandját élem éppen.
ma végül is semmi különöset nem csináltam, későn kelés, brunch, az iskolai second hand shopban szert tettem két új pulcsira, meg egy Che Gevarás pólóra - az egész 15 DKK volt, ami 2,2 Euro mondhatni semmi. ráadásul a sport pulcsimat otthon hagytam, a jó ég tudja hogyan és nagyon kellett egy, hát mostmár van. ezutén aludtam egy nagyot, majd lógtama többiekkel, megpróbáltam megcsinélni a dánleckémet, holnap kiderül, hogy jól sikerült e. mondjuk ha egészséges lennék se akartam volna ma kimenni, egész nap esett az eső, úgyhogy már egy szem hó nincs, most meg rákezdett fújni a szél. remélem jövő hét végén szép idő lesz, és végre eljutok a tengerparta fotózni, meg tlaán Katjával Svédországba is átmegyünk.
a Yanától kapott gyógyszert kénytelen vagyok csodaszerré minősíteni, már kétszer fujtam be a torkom vele, és határozottan javultam tőle, bár a hangomat még nem kaptam vissza, már nem fáj a torkom, és a fülemnél sem, és kevesebbet is köhögök. úgyhogy ezúton is hálámat kell kifejeznem az orosz gyógyszeriparnak a csodáért.
este megérkezett az MS csoport, úgyhogy most kevéséb vagyunk családiasan, ettől aztán mindenki az IPC-sek közül kicsit elveszett. a csoport aki jött, nagyjából velünk korú, inkább huszonévesek, meg mintha lenne egy pár harmincas. jövő héten utaznak Afrikába önkéntesnek, és itt most egy felkészítőn vesznek részt. el is lepték a common roomot, és amikor Katjával meg Nikolajjal az esti mozizás után beléptünk, hát eléggé meglepődtünk - senkit nem ismertünk a teremben. Nikolaj le is lépett aludni, mi Katjaval még bénáztunk egy kicsit, majd befutott Julien, akit szintén mellbevágott a dolog, gyorsan megölelt minket, és lelépett ő is. elég furcsa, hogy most itt van ötven ember, többen vannak nálunk, és kicsit mi meg ufónak éreztük magunkat. mindegy. holnap lesz coffe mix, ahol mi vendégül látjuk őket a szobáinkban, hogy otthonosabban érezzék magukat, amíg itt vannak, meg szokják a nemzetköziséget, és remélem, akkor majd oldódik a dolog, meghogy megértik, itt mindenki angolul beszél, és nem ér kirekeszteni a másikat, merthogy talán ez volt a legdurvább, amikor beléptünk a common roomba, hogy ők dánul beszéltek egymás között, és IPC-es között ez egyáltalán nem szokás. pl Alinával én is csak a legeslegritkább esetben beszélek magyarul, ahogy a japánok is - akármennyire gyengék angolból - sem beszélnek egymás között japánul, csak ha végképp nem érteken valamit, akkor esetleg Japánul kérdezik meg egymástól, hogy hogyan kell valamit mondani. szóval remélem, majd elmúlik ez a fura érzés az MS grouppal kapcsolatban. az viszont vicces volt, amikor a Chef bácsi ma felszólította őket, hogy ugye tudják, hogy most ők itt nem vendégek, és bizony nekik is kell mosogatni, meg takarítani vacsi után, mert ugye nem gondolják, hogy az IPC diákok egyedül csinálnak meg mindent száz ember után. volt kis szájhúzás a részükről, de végülis segítettek, ha nem is jó kedvvel.
1 kommentar:
Vigyázz magadra és gyógyulj meg hamar!
Send en kommentar