tizenkettö felé

megérkezve Klampenborgba csak egy idös pár volt az állomáson, hiába hívtam Nikolajt ki volt kapcsolva, így aztán kicsit elveszve álltam a pályaudvaron kezemben a szülinapra szánt fotóval. aztán percekkel késöbb kiderült, a pár Nikolaj szülei, és már úton is voltunk a hatalmas parkba vezetö úton, ahol az étterem volt. jól sikerült, ettünk friss, meleg édeskés zsemlécskéket vajjal meg sajttal, emg persze volt torta, és habos kakaó. igazi békebeli szülinap. ut+an meg sétáltunk egyet az erdöben, és nevettünk meg fáztunk, aztán megint nevettünk, és volt boldogság. aztán haza értem, kiegyenesítettem a kártyaolvasóban az elgörbült kis lábacskát, úgyhogy most mükodik megint, kicsit körbenéztem mi újság fent, de nem bírtam a kupit, amit csináltak, és aminek a közepén Bettina mártír arccal ült és miközben ö maga is evett etette a két gyereket, és kitartán, de fásultan veszekedett, szóval lemenekültem a szobámba. most sült szalonna szag van, én meg éhes vagyok ugyan, de nincs semmi kedvem hozzájuk, meg a reggel óta rohadó edényhegyhez, meg kuplerájzhoz. egyszerüen képtelen vagyok megérti, hogyan állíthatja magáról ez anö, hogy igénye van a rendre, meg a tisztaságra, amikor láthatóan nem tesz arrébb egyetlen hajszálat sem egész hétvégén, és élnek a dagonyában. (tegnap este is én csináltam rendet.) meg csináltam mást is tegnap este. olyan tésztát, hogy hinnye. kiföztem a pennét, és a tetjére egy kanál philadelphia sajtkrémet tettem, meg oliva pestót, meg pirított fenyömagot ésmazsolát,és blansírozott póréhagymát. isteni volt. jaj. de mit eszek ma.... fogalmam sincs. de rohadtul éhes vagyok...