a dolgok állása

szerint, most kivárok. mert lassan, hosszas magammal való küzdelem után eldöntöttem, hogy nem adom fel, és megyek haza mint egy rendes lúzer, hanem szépen összeszorítom a fogam, és elmegyek a nyelviskolába, és megtanulok dánul. áprilisig jelentkezem egy vagy két fotós fösikolára, ha felvesznek maradok, ha nem, hazamegyek, de legalább már tudni fogok dánul. mivel korántsem vagyok biztos magamban, ezért elküldtem pár Londoni filmes ismerösnek pár sor kísértében az életrajzomat, miszerint januártól vagy februártól szívesen mennék oda dolgozni. ha jön válasz, és ott ök, normális pénzért, normális melóra akarnak engem, akkor megyek, ha nem maradok a seggemn, meg megpróbálok valami hétvégi eztra melót szerezni, hogy legyen valami kis pénzem. ez van.