most

szeretnék pont egy héttel elöbbre lenni.
tegnap ugyanis írtó jófej voltam, és csináltam gombapörköltet meg nokedlit a népnek, akik be is kajálták az egészet egy ültö helyükben, és végén fáradtan hátradölve nevetgélve közölték, hogy hát ittlétem legkeményebb hete vár rám, merthát mielött elmegyek bizony a másfél hete kiskált ezüstöt újra ki kell sikálni, a héten kitakarított konyha és fürdöszobaszekrényekre is ez vár, és még mennyi minden más. kishíján elsírtam magam, és legszívesebben a fejükre borítottam volna a Marcus által hagyott szaftot.
most kicsit szorongok, hogy mi lesz.
nagy adó irodába meg vissza kell menni, mert hiányzik ar pair, azokat meg meg kell szerezni, és kicsit most elbizonytalondtam, hogy fogom ezt átverni a háziakon, hogy bizony nekem kell az a jó képü kedd, hogy mindenféle ügyeimet muszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszáj.
ez megy. meg a bárányfelhök, meg a reggeli nyolcig sötét.

szorongatom

a nadrágom gombját. egyik lábamról a másikra ugrálok, és csak magamban éneklem, kéménysepröt láttam, szerencsét talátam. merthogy épp itt van a kéményseprö, és sepri a kéményt, én meg csendben remélem, hogy 1.) a szerencse azé, aki látja, és nem azé, akié a ház, kettö, ha a kéményseprö teljes itt tartózkodása alatt éneklem a kis strófát, akkor tuti használ a dolog.

egyébként ma, a nemzetközileg is körözött, és rettegett energia vámpír, közismertebb nevén Bettina, reggel már nyolckor lecsapott.

szóval akkor most várom a szerencsém. remélem hamarosan betoppan. rámférne.

hiába is várja az ember, hogy egyesek megértsenek valamit, nem megy sokszor.

hiszen van, aki sosem változik. Bettina tegnap még pityergett a szomorú sorsán, hogy nem elég, hogy holnap eldaja a lovát, akit imád, hanem még én is itthagyom öt.

aztán ma reggel elövezette, hogy szeretné, ha vele mennék és csinálnék fotókat róla meg a lóról. elmentem csináltam. most takaríthatok este ugye, és fözhetek is megint, mert azt is elövezette, hogy hogy fog nekik hiányozni a föztöm, és jaj mi lesz velük nélkülem. aztán végül nagy kegyesen megengedte, hogy csak a földszintet sikáljam ma ki, az emeletet hagyhatom holnapra. még jó, hogy nagyjából pont erre számítottam töle. bár így lenne lottó ötösöm...

azt mondta

Bettina, szerinte nem is érzem magam szarul, és ez az egész csak arra megy ki, hogy ne kelljen dologznom, mivel tegnap cheteltem, és ö, amikor bejött a szobámba, ezt látta. és szerinte ez olyan, mintha mondjuk elmennék kávézni, vagy shoppingolni a barátaimmal, miközben beteg vagyok. mert akkor ugye nem is vagyok beteg.

egyébként határozottan jobban vagyok, csak rohadtul fázom. nincs lázam, csak fázom. kint meg iszonyat sötét van, a nap is csak nyolc felé kel fel. azt hiszem, ez nem egy jó nap. mindegy. túl leszek rajta, és után már csak három nap a hétvégéig.

villám üzemmódban

kitakarítottam, aztán gyomorfájtam meg szipogni kezdtem és megmondtam a rabszolgatartómnak, hogy szarul vagyok le akarok feküdni. csodák csodája békénhagyott. persze amíg a terítö vasalását fejeztem be éppen, megkérdezte a biztonság kedvéért, hogy nem lettem e jobban, mert palacsintát kéne sütni, de én határozottan nemet mondtam. na jó nem harátozottan, hanem egyI don´t think so val intéztem el, amire megnyugtatott, hogy nem baj, majd vesz valamit a vendégeinek. mondjuk volt benne egy adag mártiromság, de teszek rá. aztán eltüntem a szobámban, neteztem kicsit, meg aludtam vagy két órát. gyomorfájás nem múlik nyilván pszichés.
még tegnap este a Body Shop állásajánlatára elküldtem egy jelentkezést, és már válaszoltak is, hogy tizennégy napon belül jól megkeresnek, hogy megnézzük együtt a medvét. hát ez van.

tizenkettö felé

megérkezve Klampenborgba csak egy idös pár volt az állomáson, hiába hívtam Nikolajt ki volt kapcsolva, így aztán kicsit elveszve álltam a pályaudvaron kezemben a szülinapra szánt fotóval. aztán percekkel késöbb kiderült, a pár Nikolaj szülei, és már úton is voltunk a hatalmas parkba vezetö úton, ahol az étterem volt. jól sikerült, ettünk friss, meleg édeskés zsemlécskéket vajjal meg sajttal, emg persze volt torta, és habos kakaó. igazi békebeli szülinap. ut+an meg sétáltunk egyet az erdöben, és nevettünk meg fáztunk, aztán megint nevettünk, és volt boldogság. aztán haza értem, kiegyenesítettem a kártyaolvasóban az elgörbült kis lábacskát, úgyhogy most mükodik megint, kicsit körbenéztem mi újság fent, de nem bírtam a kupit, amit csináltak, és aminek a közepén Bettina mártír arccal ült és miközben ö maga is evett etette a két gyereket, és kitartán, de fásultan veszekedett, szóval lemenekültem a szobámba. most sült szalonna szag van, én meg éhes vagyok ugyan, de nincs semmi kedvem hozzájuk, meg a reggel óta rohadó edényhegyhez, meg kuplerájzhoz. egyszerüen képtelen vagyok megérti, hogyan állíthatja magáról ez anö, hogy igénye van a rendre, meg a tisztaságra, amikor láthatóan nem tesz arrébb egyetlen hajszálat sem egész hétvégén, és élnek a dagonyában. (tegnap este is én csináltam rendet.) meg csináltam mást is tegnap este. olyan tésztát, hogy hinnye. kiföztem a pennét, és a tetjére egy kanál philadelphia sajtkrémet tettem, meg oliva pestót, meg pirított fenyömagot ésmazsolát,és blansírozott póréhagymát. isteni volt. jaj. de mit eszek ma.... fogalmam sincs. de rohadtul éhes vagyok...

Charlottenlund

egészen jó hely. kicsit túl sok a legújabb BMW terepjáró, meg az egy före esö Benetton bolt, de okés. a csalad továbbra is okés, Marcussal egyre jobban kijövök, szoktunk együtt mesekönyvet nézegetni, lufival labdázni, és imádja amit fözök, csakúgy mint a többiek. azt hiszem addiktok lettek a föztömtöl. egyébként vasárnap este, amikor hazértem, Bettina úgy fogadott, hogy mennyire fura volt, hogy nem vagyok ott, meg hiányoztam ám nekik, és hát elmulaszottam Claus öccseit, akik pedig milyen kiváncsiak voltak rám. hát ez van. így jártak, majd legközelebb talán...

a hétvége jó volt, illetve hát volt sok könny, merthogy Juan Carlos megy haza szerdán Mexicoba, és hát hiányozni fog. búcsúajándékként kapott tölem egy halom Bountyt, mivel az a kedvence és Mexicoban nem lehet kapni egyáltalán.mondtam is neki. "még a nyáron, egyszer, amikor rossz kedved volt, én épp mentem a boltba, és elöttemegkérdeztelek, hozzak e neked valamit.és akkor te fanyar humorral azt válaszoltad, hogy egy darab boldogságot szeretnél, én meg hoztam neked egy nagy Boutnyt. soha nem fogom elfelejeteni a hálás tekintetedet, és a mosolyodat, egm örömöd. ez volt a mi kis játékunk, a Boutny, a welcome home postitiek az ajtón. mostmár nem vagy rosszkedvü, mert Karloine itt van neked, és látom, és örülök, hogy boldog vagy, hogyboldogok vagytok. de ha épp nem sütne olyan fényesen a nap, hát itt ez a kis csomag boldogság. oszd be ügyesen." és akkor odaadtam. ö meg átölelt, és éreztem,ahogy a könnyei a vállamra csurognak az arcáról, és az enyimek is hullottak böven. nem is mondtam, hogy good bye. egy see you soonban maradtunk.