just picturs

egyébként

meg ma nem tudom mi ütött Marcusba, de amikor hazaértem, akkor odarohant hozzam, és megölelt. én meg csak álltam emghatódva, a kis szöszke fejét simogatva. Rontó Pál uram... édes pofa.

annyi

agyam van, mint egy marék faforgácsnak. és hogy miért? hát elmondom. ma nagy hévvel nekikészültem a nyelviskolai tesztnek, még egy korábbi jegyzetbe is belenéztem, hátha az segít valamit. kettörko, merthogy négyre volt idöpontom még egyszer leültem a gép elë, hogy megnézzem a térképen merre is van pontosan az iskola, és akkor látom, hogy basztikuli, nekem kettöre van idöpontom. never mind, gyorsan felhívom öket, sajnálom, meg minden, kicsit kések de megyek. a nö erre elröhögi magát. nem kicsit kések, hanem konkrétan huszonnégy órát. hetedike tegnap volt, csókolom, vagy jó reggelt. ahogy tetszik. maradok tisztelettel egy marék faforgács...

erre a blogra

valaki úgy talált rá, hogy azt írta a keresöbe a "köhögéscsillapító+laptop+belefolyt" ezúton is gratulálok. a darwin díj nem véletlen...

CELINE DION - TAKING CHANCES (FIRST SINGLE OF THE NEW ALBUM)

hát ez van

a dolgok állása

szerint, most kivárok. mert lassan, hosszas magammal való küzdelem után eldöntöttem, hogy nem adom fel, és megyek haza mint egy rendes lúzer, hanem szépen összeszorítom a fogam, és elmegyek a nyelviskolába, és megtanulok dánul. áprilisig jelentkezem egy vagy két fotós fösikolára, ha felvesznek maradok, ha nem, hazamegyek, de legalább már tudni fogok dánul. mivel korántsem vagyok biztos magamban, ezért elküldtem pár Londoni filmes ismerösnek pár sor kísértében az életrajzomat, miszerint januártól vagy februártól szívesen mennék oda dolgozni. ha jön válasz, és ott ök, normális pénzért, normális melóra akarnak engem, akkor megyek, ha nem maradok a seggemn, meg megpróbálok valami hétvégi eztra melót szerezni, hogy legyen valami kis pénzem. ez van.

hátha.

nem is sokkal, de kicsit jobb. nyilván egyikünk sem tud kibújni a böréböl, de igyekszem gyorsabb lenni, Bettinának meg meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindíg mindenkinek parpancsolgatni.

közben meg szüntelen töröm a fejem. merre van elöre, és tudom, hogyha kérdéseim már vannak, az fél siker. a válaszok meg elöbb utóbb meglesznek. remélem, inkább elöbb. ez van.

sikerült

beszélnem Bettinával. úgy fest, megértette, amit mondtam neki. a kérdés persze továbbra is az számomra, hogy innen majd merre, mert az biztos, hogy nem akarok másfél évig au pair lenni. meg tanulni kéne, és nemcsak a dánt, hanem fotót, meg a hozzá kapcsolodó dolgokat is. nem egyhelyen toporogva a túlélésre játszani... igazán szívböl és öszintén...

oké,

csak légy öszinte, takargatni semmit nem érdemes, hát kimondom. gyülölöm, amikor vasárnap este haza érve azt látom, hogy Bettina és Claus egy hajszálat nem tett arrébb a lakásban tudva tudván, hogy hétfön már dolgozom, és majd én kitakarítok. a szuper kis indukciós tüzhelyen úgy áll a por, meg az odégetett bébikaja valószínüleg péntek este óta, hogy még csak annyi fáradságot sem vettek, hogy beáztassák az edényt, vagy letöröljék a lapot, ami melegen ugye fél kézmozdulat, cserébe holnap vakarhatom róla a szart finoman szólva is. az egész ház teleszórva homokkal, ruhák szana-széjjel, játékok szana széjjel, és tudom, hogy meredeknek hangzik, de a legrosszabb napokokn sem volt akkora kupleráj a lakásomban, mint amit ezek csinálnak két nap alatt. és amikor megérkezem, akkor vigyorogva ülnek a kanapén, esznek borozgatnak. a házimanó meg holnap mindent elintéz majd. azt hiszem eljött a perc, hogy leüljek, és ezeket megbeszéljem Bettinával. nincs mese.

ps.:valaki küldjön egy zoknit... (megfejtést a Harry Potter rajongóktól kell kérni házimanó címszó alatt)

a rendes házimanók

akik az algsorban laknak (mint én), reggel hatkor kelnek, reggelit csinálnak, elpakolják az este a gazdáik által szana-széjjel hagyott cuccokat, kicsit leülhetnek reggelizni, de mindeféle hároméves Rontópál uramék a szavába vághatnak, és soha senki nem kíváncsi a mondatuk végére, majd reggil után megint elpakolnak, mindent kiskálnak, majd az egész házat két és fél órás részidövel rendbvágják fürdöszobát sikálnak, porszívóznak, felmosnak, ruhákat elpakolnak, és políorzzák a maradék ezüstöt, amit elözö nap vélteln kihagytak szórásból. merthogy a csütörtök a házimanók könnyü napja, amikor miután reggilt adtak, rendet raknak, összekapták azegész házat, ezüstöt fényesítenek, kisikáljak a konyhaszekrényeket, és persze az elmaradhatatalan földszinti wécét, meg a hallt. ha nem megy a részidö - két és fél óra maximum továbbra is - a gazdájuk veszekszik, a házimanók, meg sírnak, majd ebédet föznek. délután a saját szabadidjében abban a megtiszteltesében volt része egynek, hogy amíg a gazdája lovagol addig vigyázhat a kis Simling Buddhara. este persze fözhet megint, és pakolhat a gazdái után.
az alien megint nyilván én vagyok, de mondd, akarsz-e au pair lenni...

The Beatles - Strawberry Fields Forever (colour)

csak kép

szavazzatok!!!

Magyar Eszterre, aki az unokahugom, és szépen rajzol.

köszi.



a kép egy link, ahol szavazni lehet. katt, és tedd a dolgod.
:)

a Tivoliban

voltunk sokan együtt vasárnap. jó volt. hullámvasúúút rulez. ha jól számoltam hatszor mentünk a körbeforgós fajtán. meg kismesevasút. meg szellemvasút. meg dodgem. meg körhinta, meg móka és kacagás. a végén pedig mikor már minden bezárt, elephanto - osat játszottunk, meg bang bang ot.

múlt héten meg Brittával Malmöben voltunk. az is jó volt.

Britta meg én

Rontó Pál

uram(Marcus) ma persze megint nem ment oviba, úgyhogy eddig itt rohangált és üvöltözött, hogy nem nem nem, meg ilyenek, közben meg Bettina Claussal veszekedett, hogy dobja ki végre a még hétfön meggyilkolt madarakat, ha már nem fözte meg öket, mert elég kis gusztustalanok. Marcus meg csak kiabálta, hogy nem nem nem. ilyen ez a nap kérem...

csak szaladnak

a napok, meg a hetek, igy mar a masodik heten vagyok tul az uj helyemen. tegnap este eljottem Roskildebe, hogy meglatogassam Maral baratnomet, ma csak tengunk legnunk majd a varosban, meg fotozgatok, holnap pedig talakozom Koppenhagaban Nicolajal, Wintanaval, Brittaval meg Olesyaval, lehet atmegyunk Malmobe, ki tudja. ami biztos, az az, hogy jo lesz, akarhogy is legyen.

kozben megerkezett a tartozkodasi engedelyem, ami azt jelenti, hogy a vagyott CPR kartya - helyi szemelyi igazolvany es lakcimkartya - mar csak karnyujtasnyira van a dan burkoracia utvesztoiben, szoval minden alakul, es ugy erzem, hogy jol. jol vagyok es pont.

faces of Danmark

fejbenblogot

irok leginkabb mostanaban. mert mire net kozelbe ernek, mar reg elfeljetettem vagy leginkabb nem is fontos. egyebkent a fejbenblog kifejezest Joco talata ki. tegnap mikor beszeltem vele ezen rohogtunk. es mind a ketten fejben fotozunk is hozza, amit aztan ujabb fejben elkovetett post kovet. ez van.

Charlottenlund

egészen jó hely. kicsit túl sok a legújabb BMW terepjáró, meg az egy före esö Benetton bolt, de okés. a csalad továbbra is okés, Marcussal egyre jobban kijövök, szoktunk együtt mesekönyvet nézegetni, lufival labdázni, és imádja amit fözök, csakúgy mint a többiek. azt hiszem addiktok lettek a föztömtöl. egyébként vasárnap este, amikor hazértem, Bettina úgy fogadott, hogy mennyire fura volt, hogy nem vagyok ott, meg hiányoztam ám nekik, és hát elmulaszottam Claus öccseit, akik pedig milyen kiváncsiak voltak rám. hát ez van. így jártak, majd legközelebb talán...

a hétvége jó volt, illetve hát volt sok könny, merthogy Juan Carlos megy haza szerdán Mexicoba, és hát hiányozni fog. búcsúajándékként kapott tölem egy halom Bountyt, mivel az a kedvence és Mexicoban nem lehet kapni egyáltalán.mondtam is neki. "még a nyáron, egyszer, amikor rossz kedved volt, én épp mentem a boltba, és elöttemegkérdeztelek, hozzak e neked valamit.és akkor te fanyar humorral azt válaszoltad, hogy egy darab boldogságot szeretnél, én meg hoztam neked egy nagy Boutnyt. soha nem fogom elfelejeteni a hálás tekintetedet, és a mosolyodat, egm örömöd. ez volt a mi kis játékunk, a Boutny, a welcome home postitiek az ajtón. mostmár nem vagy rosszkedvü, mert Karloine itt van neked, és látom, és örülök, hogy boldog vagy, hogyboldogok vagytok. de ha épp nem sütne olyan fényesen a nap, hát itt ez a kis csomag boldogság. oszd be ügyesen." és akkor odaadtam. ö meg átölelt, és éreztem,ahogy a könnyei a vállamra csurognak az arcáról, és az enyimek is hullottak böven. nem is mondtam, hogy good bye. egy see you soonban maradtunk.

itthon

az IPCben. ma van vége az elsö nyolc hétnek. ettöl aztan még jobban érzem, hogy rohan az idö, és közben az másfél hónapja történt dolog, hogy elköltöztem innen, olyan, mintha egy örökkévalóság, de legalább fényév távolságra lenne, nem is értem hogyan. és az is fura, hogy az egész korábbi IPCs életem olyan, mintha csak álom lett volna, pedig tudom, hogy nagyon is valóságos volt...

ma

áttekertem Lyngbybe. szép kisváros. ott gyorsan ki is derült számomra, mennyire jó lenne már az új CPR kártyát megkapni. merthogy addig semmi nincs. nagy büdös semmi.illetve egy. dán bürokrácia.

vén asszonyok

nyara van ma. igazi. de tényleg ilyen még nem volt eddig. kellemesen süt a nap, egyszál pulcsiban simán elmentem bringázni meg minden. most megyek és fözök valamit.

megvan

a laptopom. mukodik. Claus ma kiszbaditotta a gonosz szervizesek fogsagabol.
mai nap tnaulsaga egyebkent, hogy Charlottenlundban nincs Telia bolt, viszont 6 Bentetton szakuzlet van, ebbol 4 gyerekruhaval...

az is van

hogy szombaton idöutaztam. mégpedig úgy, hogy a bal kezemmel megragadtam a student kitchen kilincsét, és ahogy beléptem, és ott ültek a többiek az asztalnál, hát komolyan mondom olyan volt, mintha megint április lenne. néztem körbe az arcokat, és az járt a fejemben, hogy én mennyire szerencsés ember vagyok. vannak barátaim.

az au pair

munkát végül is megkaptam egy koppenhágai családnál. anyuka IT mérnök vagy mi - továbbra is rejtély számomra, hogy mit csinálnak az IT mérnökök, mert mind mást mond - apukáé pedig a legcoolabb fotósbolt egész koppenhágában. van két gyerek, Marcus 3 éves, és August 5 hónapos.
mi van még. nem is tudom. költözöm. újabb brand new life. és közben imádkozom tov´bbra is, hogy laptopomat kapjam végre vissza...
ennyi.

ezzerl

keresem az au-pair munkát. mai interju jó volt, de a csaj, aki kicsit idösebb csak nálam, még szeretne látni másokat is. szóval válasz csak a jövö héten...

laptop még mindig szervízben, ami eléggé kiakaszt, mivel igy a könyvtári nyitvatart´shoz, és limitált internethasználathoz vagyok kötve, ami azt is jelenti, hogy nem tuodm minden energiámat a munkakeresésre fordítani, hanem egy csomó csak úgy elmegy fölösbe a gépre várakozással. szóval már alig várom, hogy visszakapjam az én kis drága computeremet.

van fény

az alagút végén. Søren, Wintana és Isao sokat segítettek, segítnek. azt gondlom, hogy végtelenül szerencsés ember vagyok. vannak barátaim, és számíthatok rájuk.

az van

hogy tegnap belefolyt némi víz a laptopomba, és ma elvittem a doktorhoz, aki azt mondta, két nap karantén, de nyugi, meg fogjak tudni csinálni, ez nekik napi rutin. a két nap karantén valami spéci szárító izét jelent. azért rendesen kivagyok töle, mégiscsak az van, hogy a gépem nélkül egy cosmó mindent nem tudok csinalni, söt otthon szinte semmit, mivel így most nincs zenelejátszóm, tv-m, semmim.
ja, és továbbra is vad, és örült munkakereséseben vgayok.
holnap meg hegye haza az IPCbe, hogy talakozzak Alinaval, és megkapjam az Ôcsika ´ltala küldött ruhákt is. merg mást is mástól
ez megy. meg a bárányfelhök...

az új munka

még nem tudom hogy jobb e. egyelöre nem. de még bármi lehet. bármi.

vasárnap

van megint. csak sorjáznak a napok. holnaptól megint egy darab brand new life. és persze van bennem bizonytalanság, és vannak nagy és megválaszolatlan kérdések. mondjuk amíg élek kérdeznem kell...

CPH

irdatlan

szél fúj. Helsingør, 12 fok. a taft még mindíg tart.

akkor is

lesz ertelmes munkam, amiert fizetnek is... na.

ma

végre jól vagyok és pont.

ma megint szeptember van

a tegnapi november után. holnap szabad vagyok, kis fellélgzés a végsö merülés elött a Hilton-mosogatás bugyraiba, két nap még...

Mi az, hogy boldog

és igen, igen igen! hétfötöl nincs több mosogatás, hétfötöl szobalány lettem. (pont mint a Sims2. de esküszöm ez nem a virtuális valóság, hanem ez a másik, az igazi)

napsütéses

ragyogó vasárnap, Brittavel piknik egy parkban, késöbb Wintana is csatlakozott hozzánk a Landoromatban, most pedig Nicolait várjuk még, hogy teljes legyen a dolog. csodák csodája ma süt a nap, kellemes szeptember végi idö van, így szepmtember elején.

takarítós meló

nem jött össze, az volt a baj, hogy nem tudok autót vezetni. hétfön ebédidöben viszont találkozom a pincérek fönökével a Hiltoban. hátha. meg ha minden jól megy, akkor sikerül beiratkoznom az emigránsok nyelviskolájába, és akkor ingyen tanulhatom a nyelvet. ez van. meghogy Daninak köszöm a segítséget, megha Axel el is vesztette magát.

voltam

reggel állásinterjun. remélem megkapom a melót. lépcsöházakat kell takarítani. a fizetés jobb mint a Hiltonos munkánál, pici cég, mindenkivel külön foglalkoznak, és hát nem csinálnak olyat, amit nem szabad, pl tíz órát dolgoztatni az embereket. ez ugyan csak részmunkaidös munka, de a kondícíók sokkal jobbak, és ráadásul ök visznek ki a munkahelyszínére is. Pierre a tulaj, kedves volt, nem is tudom mit mondjak még. remélem ez összejön, és jó lesz. semmi mást. újjakat keresztbe. ennyi. meg egy bambi.

barátok közt :D

reggel 10re

megyek interjúra lépcsöház takarítónak. hajrá.

miközben megy a mosás

netezem, meg ittam egy teát, élejen a globalizált világ összes landromatcaféja. de tényleg. valami oltári ötlet.

tegnap este meglátogattam Brittét, és palacsintát is sütöttünk, aztán mikor este hazaértem beraktam a laptoba egy dvd-t, és jól elelaldutam a filmen, de leglább tudom miröl szólt, mert már láttam a korábban.

és persze a végén azért történt jó dolog is, bár lebontották a házban a hátsólépcsöt, ami meglehetösen érzékenyen érintett, mivel kitudja miért, és hogyan, de az én kulcsom csak a hátsó ajtót nyitja. zárni mindent zár. viszont ennek az elképesztöen hülye szituációnak köszönhetöen belémfutott Anita a negyedikröl, és megmentett, meg hát én is öt, mivel felcipeltem 2 év körüli kisfiát, Danielt, ö meg átengedett a lakáson. persze közben megbeszéltük az élet nagy dolgait, mint munkakeresés - az én verzióm, második gyerek amig az elsö pici - Anita verziója, és a végén adott egy telefonszámot, ami egy nemzetközi egészsëégbiztosítóé, hívjam csak fel öket, ö is ott dolgozik, és mindig keresenek embert, és nem kell dánul tudni. merthogy a fotósboltos ötletem hamvába holt. hat fotós boltból hatban mondták, hogy tökre keresnek embert, de hát az a fránya dán tudás. merthogy amíg csak fiatlabbak jönnek, addig okés, mert ök mind beszélnek angolul, na de az idösebb generáció ugye. az egyik helyen a srác hyper jó fej volt, azt mondta, hogyha beszélek már dánul egy kicsit jobban, akkor mindenkép menjek vissza. persze tudom, ez csak amolyan kósza bíztatás, de akkro is jól esett, merthogy emberszámba lettem véve. persze az ideális világban most lenne annyi pénzem, hogy decemberig, amig haza nem megyek pestre egy karácsonyozni, addig semmi mást ne kelljen csinálnom, csak dánt tanulnom, és akkor januártól már marhára menne nekem ez a dolog, söt, még a hülye Borups Højskolebe is be tudnék iratkozni, hogy fotózást tanuljak. mivel a legnagyobb baj a Hiltonos melóval, azon kívül, hogy leszakad töle a derekam, hogy nincs idöm meg energiám arra, hogy nyelviskolába menjek, és ott senki az ég egy adta világon nem beszél dánul. durva. de akkor is legyözok minden nehézséget. és gyözni fogok. mert nincs más választás. meg egyébként is. az élet egy kaland.

a kiállítás

megnyitó jó volt, mindazok ellenére, hogy az utolsó percben egy rakás ember lemonta, és nem jött el, és végül bár Isao elcipele a kotót, nem játszott, én meg nem forszíroztam. olyan négy körül aztan Markéta meg Ladya elmentek egyet sétalni a városba, Isao meg én meg hazamentünk hozzám, föztünk, beszélgettünk, késöbb Markétáék is megérkeztek, ettünk a kertben, és minden jó volt. hat körül Wintana is befutott, a többiek hazamentek az IPCbe, mi meg elmentünk a kávézóba, és még ott dumáltunk. nem volt semmi különös. a dolgok csak úgy történtek, de összeségében ó volt. nagyon jó kis nap.

http://index.hu/politika/kulfold/dAN070902/

nem tudom mi volt, nem voltam a közelében sem a dolognak, épp Helsingørben voltam az IPC culutre eveningen, és Markéta szülinapját ünnepeltük. a dolog nyomait ma láttam, nehány nyom az utcán semmi egyéb. sztoikus nyugalommal vakarják az emberek a felfestett 69et a kirakatüvegekröl. semmi más nincs.

a munkára

az, hogy rohadtul nehéz, nem kifejezés. estére majd beszkad a hátam. mondtam is ma Davidnek, hogy jó lenne, ha tudna valami kicsit kevésbé megterhelö munkát adni, de csak a fejét rázta, hogy most nincs semmi más. aztán beszéltem a pincérekkel, mert hallottam, náluk van hely, szóval megpróbálom azt, hátha, meg megpróbálok mást is. egyébként én vagyok az egyetlen lány a mosogoatók között, és a fiúk is néha nehezen bírják... mondjuk akkor sem adom fel. ma amikor mentem le a reptéren a vonathoz, hazafelé jövet felnéztem az épületre, és csak annyi jutott eszembe, "akkor is le foglak gyözni."

tegnap este

randomszerüen egyszercsa felhívott David olyan fél kilenc felé, hogy akkor ma menjek is már dolgozni, illetve úgymond tréningre. persze Orsival épp az IPCben volt, és hosszú beszélgetést terveztünk Isaoval, szóval végül suttyomban ott aludtam, reggel ötkor felkeltem, elcsíptem a félhatos vonatot, elhoztam a bringámat is egycsapásra, és háromnegyed nyolckor, már a Hiltonban voltam a reptéren úgy, hogy még egy gyors hazarohanásra is jutott idöm.
meló durván ugyanaz mint az IPCben volt a nyáron, csak több. cseréb itt is napi háromszori ingyenkaja jár. elég jó a kantin, szóval panszara semmi okom. kicsit sokat kell cipelni ez minden baj, meghogy nem aludtam ki magam. de mai késik nem múlik.

Magyarországon

az emberek Harry Pottereset játszanak. föleg a wiwen. megvan a Voldemortjuk, akit Tudjuk kinek neveznek, (Magyar Gárda) és félnek, hogy felkerül az égre a sötét jegy (árpádsávos zászló), megy az aranyvérü vs sárvérü háború. már látom is magam elött, hogy Göncz Árpi bácsit elörángatják, ö lesz Dumbeldor, és talán Hujber Feri, Berényi Bandika vagy Viva Kristóf avanzsál Harryvé. bár ha van egy csöpp eszük kimaradnak a poltikából....

COMIKULISSIMUS!
...hátha ez segít...

sokáig

ötletem sem volt, hogy Koppenhága népe hova jár, amikor parkba vágyik, merthogy sokminden van ebben a városban de normális parkkal bizony nincsenek túl jól eleresztve. aztán mikor ideköltöztem megvilágosodtam. megoldás 42, meg az, hogy a bérházak közötti belsö udvarokat nem hagyják parlagon heverni, mint Pesten,nem betonozzák meg le, nem építenek falakat közéjük, hanem szép nagy belsö parkká alakítják öket, kispadokkal, grillsütökkel, játszótérrel, fedett bicikliparkolóval, kis utakkal na és persze kultúráltan megoldott, nem szanaszéjjel hányt szelektív szeméttárolókkal. szóval Koppenhága tele van titkos kis és nagy parkokkal. a szobám ablaka épp egy ilyenre néz. illetve hát konkrétan egy barackfára, amin ott csüngenek a félig-háromnegyedig érett barackok.

üzenet a palackban

rendezni közös dolgainkat végre

j.a.

miért

nem vagyok képes igazán hinni magamban?

rengeteg

minden képes alakulni egy nap alatt is. holnap segitek Gertrudnak a fair traden, vasarnap hazamegyek az IPCbe, hogy beszeljek Rolandoval, de meg az is lehet, hogy szombat este, és talán ott alszom, talán nem, de hát ki tudja. hétfön jön Orsi, és végre megint meg lehet ölelni, meg még annyi minden más. rohan az idöööööö....

belevetem magam

az élet sürüjébe*. ha minden igaz, szpetember másodikán nyílik kiállításom az Ora del Cafe nevü kávézóban itt, Koppenhágában. el sem merem hinni...

*rohanok is printek arait nezni, keretet intezni, meghivok, listak. jajdefontosemberlettem. persze Nils Lund-ot nem felejtem el meghívni.

ott álltam

a space image kiállitás megnyitóján kicsit elveszve, amikor is egy öregúr mellémlépett, és megkédezte, hogy tetszik a kép. mondtam, hogy nem tudom. nem állítanám, hogy nem tetszik, de inkább érdekes a koncepció, lefotózni a költözködést, mint soul of architecture... nevetett. maga részt vett a pályázaton ugye? szegezte nekem a kérdést. igen. de ez most nem számít feleltem. hova valósi? magyarország. aha... engedje meg, hogy bemutatkozzam. Henning Larsen. oh. feletem. es bemutatkoztam en is. mosolygott, majd megszolalt. legkozelebb válasszon valami olyan témát, amiben könnyü eredetinek lenni. a Louisanát mindenki ismeri. mondta, majd elment. késöbb a websitra feltett képeket nézegettem, amikor is egy nö jött oda hozzám. nem ismer senkit ugye? kérdezte. nem. külföldi vagyok. feletem vicceskedve. ilyen szempontból nagyon is külföldi. értem. mosolygott. lassan beszélgetni kezdtünk, majd egy fiatal férfi is csatlakozott hozzánk. épp a gyöztes képet néztük és halkan megjegyeztem, hogy bizony ez a kép több mint jó, és bizony kicsit irígy vagyok az alkotóra. a pasi elvörödött, majd szerényen vigyorgova megköszönte. Nils Lund. mondta. oh. megint. mondtam halkan. hogyhogy megint? kérdezte Nils. hát az elöbb hasonló csapdába futottam bele, illetve személyesen Mr Larsenbe. Nils nevetett. networkingböl kiváló. most pedig lássuk a te fotóidat. megmutattam neki. ötletes, van szemed. mosolygott, és mélyen a szemebe nézett. kedves vagy, de nem kell udvariaskodnod. mondtam. nem öszinte vagyok tényleg, mi okom lenne hazudni neked. nem tudom. feletem. okés. mondta ö. és mik a terveid itt, Dániában. nagy és híres fotós lenni? megint nevetett. jó ha van valakiben amibício´, csak hidj magadban. igyekszem. és hogy kezdesz neki. egy kávézóban akarok kiállítást csinálni. ügyes. itt az emial címem, hívj meg, ha tudod már mikor lesz. mindenképen szeretném látni, és... ha van kedved, valamikor összefuthatnánk, megnézném a portfóliódat. szuper. mondtam én. síenen vagyok mint József Attila gondoltam. amikor búcsúzáskor a nö bemutatkozott, mint a zsüri elnökének a felesége már meg sem lepödtem. csak vigyorogtam, mint a vadalma...

erre

azért ipcipicikét büszke vagyok. meg föleg boldog, hogy Søren használja, amit csináltam neki.

(a fenti szöveg egy link. katt)

dag 217

eljött az óra, új szabadság
legyözni kételyt, félelmet, mételyt,
magad s mást,
eljött a perc, ami csak téged várt,
út ahol más még sosem járt

headlines

kidobta, megégette, felgyújtotta, kapával fejbevágta, elaltta, éheztette, megkegyelmezett, megalakult, megmentette, fellázad, magyar, nem magyar, kis ország, jobbra húz, kommunista, neonáci, megverték, volt, lesz, van, tünetés, meleg, melegek, tüzijáték, földön, vizen, levegöben, a tvben, a valóságban, a filmben, a mizoban, megcsinláljuk, we shall overcome. ez van.

ma elintéztem

az adókártyámat. azt mondták legkésöbb szerdán meg is kapom postán, és ha meg van, akkor már csak Davidot kell felhívnom, hogy bediktáljam neki az adószámot, meg ilyeneket.
tegnap idöjárást tekintve november volt, ma megint augusztus van, bár ugyanazzal a 18 fokkal. egyébként meg most minden jó...

utálok

goodbye-t mondani egy közeli barátnak. nem megy. búcsúzkodásban sosem voltam, és sosem leszek jó. nem megy egészen egyszerüen... God only knows... de nem teszem ide mégegyszer. just sem. pedig így van. nagyon is...

folyamatosan

érkeznek az új diákok. kicsit irigy vagyok, mert én most nem maradok már sokat, huszadikán költözöm, és közeben meg valami mérhetetlen boldogság van bennem. szeretek itt lenni, nagyon szeretem az embereket itt, és kicsit itt marad mindíg a lelkem egy kis darabja, és valahogy ők a dán családom, és ez jó.
ma este megint megyek Sørennel Maribobe, már alig várom, és annyi de annyi jó dolog alakul nap mint nap.

mivel

úgytünik félreérthetö vagyok, szóval öntsünk hát tiszta vizet abba a bizonyos pohárba. szóval. még áprilisban, amikor fogalmam sem volt arról milyen lehetöségeim lesznek Dániában felvétliztem egy föiskolára Ålborgba, ahová fel is vettek design&technology szakra. ámde. ahhoz, hogy csak odaköltözzek, és elkezdjem az életemet sok pénz kéne, ami ugye nincs. ígyhát elkezdtem Københavnban munkát keresni, és eldöntöttem, inkább itt próbálom ki magam, és lássuk mire megyek munkával, albérletben, dánt tanulva. az élet egy nagy kaland.
tegnap egyébként végül találtam lakást, Nørrebroban az Elme gade nevü utcában. szép viszonylag nagy szoba, a körülményekhez képest szuper fürdöszoba, és minden tekintetben jó hely, mivel a a buszmegálló egy saroknyira van, és a vasút meg a metro is 5 perc bringút. ezen kívül a környéken egy két utcán belül van olcsó bolt - www.netto.dk - rengeteg coffeshop, meg nagy élet rengeteg egyetemista, emg fiatal mindenenfele. szóval jó lesz. érzem. vagy legalábbis remélem. jónak kell lennie.

van munkám

meg munkaszerzödésem. ma végre valahára sikerült aláírni. szállás ügyben még nem állok ilyen jól, de augusztus 24 ig maradhatok az IPCben, legalábbis Kristof megígérte. a mai megnézett szoba olyan max 5m2 lehet, épp hogy egy ágy, meg egy pici polc elfér benne, meg egy mikroméretü gardrobe, amibe nem vagyok benne biztos, hogy a negyede akár a nyári cuccaimanak is belefér, arról nem is beszélve, hogy tulajdonképen fürdöszoba nincs is, mivel a wc-t hívják fürdöszobának attól, hogy van benne egy zuhanyrózsa. nem vagyok benne biztos, hogy higiéniai elvárásaim minimumának is megfelelne ez a fajta fürdöszoba, mivel három másik emberrel kéne megosztanom... mindenesetre holnap még megyek egy másik helyet megnézni, remélem az jobb lesz.

azt mondta

az az okos gugli statiszka, hogy a legtöbben azzal a keresöszóval találtak rám, hogy "perverz japán mese mese". mindenesetre elgondolkodtató. a második helyen a "paradicsomos húsgombóc" áll...

különös kegyetlenséggel

egy porszívóval végeztem ki, takarítás során, egy tucat pókot, és egy vérengzö fenevadat, aki nem hagyott aludni már negyedik éjszaka, és a nappalaimat pedig az éjszakai küzdelmek során szerzett csípésnyomok keserítették meg. most vége. remélem a sors kegyes volt hozzájuk, és minden kellemetleneség ellenére, amit okoztak nekem, a porszívó általi halál nem fájt nekik nagyon...

rekkenö meleg

van ma. nem is a meleg, ami rekkenö, hanem inkabb a magas páratartalom, ami földhöz vágja rendesen az embert. Helsingør, 27 fok, de a taft még mindíg tart.

nem Søren

Søren

(ha már minden postomban leírom a nevét legalább lássátok ki ö...)

ma

valahogy írni most nem annyira van kedvem. kicsit tele van a fejem a mindennapokkal, és mire leírnám már rég nem fontosak. pedig ezer dolog történik, munkaszerzödés csak pénteken lesz meg,giga lakás para ugyan nincs már, van három lehetöség is, de még semmi nincs eldöntve, és azért lógnak a levegöben kicsit a dolgaim. persze Kristof megint jó fej volt, és maradhatok még egy kicsit, amíg a lakás dolgok rendezödnek.
hétfön megint megyek Sørennel Mariboba, hogy a jelemezes föpróbát fotózzam, remélem jó képeket sikerül majd csinálnom, kicsit izgulok miatta, és közben alig várom már, hogy ott legyek megint....
holnap este érkezik Markéta (Csehország) itt fog aludni nálam, aztán vasárnaptól már a saját szobájában. jó lesz újra látni öt is. most megyek, meg rohanok. és lehet, hogy a hét a hátralevö részében megint a csak kép verzió lesz majd. illetve... hát mit tudom én még....

az idö egyébkéntmeglöen jó, napok óta 25 fok fölött a hiaganyszál, és lehet mindennap tengerre menni, meg fürdeni, meg biciklizni, ameddig a lábam bírja.

csak kép

csak kép

csak kép

csak kép

csak kép

God Only Knows - Beach Boys

hát ilyen hangulatom van ma. meg fényes, és bizakodó.

tegnap

Sørennel Mariboban voltam - ami olyan cc 1,5 óra autóút ide - hogy megnézzem, ahogy a Les Miserablest próbálják. jó volt, meg élveztem nagyon a szakadó esö ellenére is, meghát önmagában az, hogy Sørennel végre volt lehetöségem hosszan normálisan dumálni már megérte.

Maribo szépséges klasszikus kisváros, és már elöre örülök, hogy legkésöbb jövö hét végén megint megyek, hogy a kosztümös próbát fotózzam...

süt a nap

ma végre, csodák csodája kisütött a nap, bár a nagy szürke felhök továbbra is boldogon úszkálnak az égen. kicsit felpörögtek a dolgok körülöttem, amit élvezek, holnap reggel dán teszt - ezzel zárul a kurzus ugye - pénteken megyek Københavnba találkozni a pasival, aki majd a fönököm lesz, meg szerzödést kötni, utána egy német lánnyal talakozom, akivel albérlet keresés közben a neten futottam össze, és most realizáljuk a dolgokat, jövö héten szobákat nézegetek, remélhetöleg minden simán megy majd ezzel is, késöbb, csütörtök este Marketa érkezik, lassan indul az autumn term, alakul a brand new life. holnap pedig Sørennel megyek, és megnézem a próbájukat.

?

miért soha nem?

moodreport

a hideg tovabbra is kitart, bar eddig legalabb ma meg nem esett.mar ez is valami. tegnap vettem egy farmert a kvicklyben. orulok. pont ket szammal kisebb, mint amit mikor megerkeztem, nezegettem, es a vegen nem vettem meg. yuppie.

ma este

Ayman szerint Social Evening tartunk. a party túl elcsépelt kifejezés, hogy méltón kifejezzük szombat esti kultúráils igényeinket vele. elötte Juan Carlos meg én megnézzük Woody Allen Radio Days címü abszurd komédiáját, mivel igényunk van a high kultúrára. ez megy. meg a bárányfelhök...

időjárás

ki gondolná, de az idöjárás ma tényleg effektiv olyan, mint a kis piktogrammon. süt a nap, esik az esö, közben a fúj kicsit a szél, van itt kérem minden, mint a búcsúban. mindenesetre, most éppen süt a nap, és mivel az esö is szemerkél van egy kis szivárvány a kert végében.

csúcsforgalom

kedden este megjött Eva Némtországból, szerdan reggel Pierre távozott San Fransiscoba, tegnap hajnalban randomszerüen megérkezett Juan-Carlos, késöbb Lucie es Vasek- Lucie új pasija - majd Garba is Jeruzsálemböl. szóval most mind itt, és együtt, szombaton Wintana is benéz, este pedig valami nagy partit csapunk, táborüzzel, meg borral, meg csupa ilyesmivel. welcome home guys.

15 min. fame

mit szèpìtsem.
világhírü lettem...

Love Actually

tegnap este beugrottam pár DVDért Krisftohoz. ott álltunk a DVDkel teli szobában, Jeppe a computerrel játszott épp valami ölöset.
- szóval, mire vágynál? - kérdezte Kristof
- igazából szerelem - feleltem habozás nélkül. Kristof zavartan álldogállt, Jeppe értetlen és kissé sokkolt ábrázattal fordult felénk. - mármint a film címe, Igazából szerelem - javítottam, miközben a röhögés környékezett. Kristof kissé elpirult, majd zavartan kacarászni kezdett.
- hja. mondta. tökéletes választás, a mai, hideg és esös estére...

42

a megoldás, bámily fura is

b.)

na meg persze negyvenkettö. holnap egyébként én leszek a wiwen világ körül. meg világhíres. a kérdés persze csak az, hogy kell e ez nekem, és ha igen, akkor miért is. majd megl´tjuk. a vak is aszondta.

a tanulság

a Pierrenek rendeyett farvel dinner tanulsága, hogy már tudom, hogyan tisytítják meg a mandarint a befőttel.

találós kérdésre kommentben lehet tippelni...

a.) ki, helyes kinaiak halomra ücsörögnek a futószalag mellett és vadul pucolnak
b.) forró vízbe dobják pár pillantra, majd kis kínai masinák megpucolják őket
c.) egy betonkeverőhöz hasonló dobban addig forgatják őket, míg le nem kopik a héjuka kínai mandarinoknak

szóval?

farvel

Pierre szerdán este hazautazik San Farnaciskoba, és csak fél év múlva jár erre megint. ezokból Mako meg én farvell dinnert csaptunk a tiszteletére - inidiai kaja rulez. jól sikerült. Pierrenek eszméletlen humora van. hiányozni fog nekem Pierre. minden nap együtt reggelizünk a kertben, és rengeteget nevetünk. most nyár van, és hideg. januárban tél lesz és hideg, amikor Pierre majd visszjön San Franciskoból.

esö

tegnap óta megállás nélkül esik, és cc 15 fok van. fázom. mitszépítsem...

det går fint

minden szépen halad a maga útján, minden jó, kicsit nagy az elhavazás a mosogatás - tanulás - Kristfonak való segítés bermudaháromszögben.
a mosogatósdiról már írta, a tanulásról is - pont tegnap hallottam vissza Sulejmatól, hogy Kristof teljesen oda van meg vissza, hogy mennyit fejlödtem egy hét alatt dánból, és milyen szépen beszélek, bár szerintem borzalmasan szegényes a szókincsem, és megörjít, hogy nem vagyok képes még elég részletesen kifejteni a mondandóm, illetve, ha hadarnak, továbbra sem értek egyetlen kukkot sem, de nyilván ez majd idövel múlik, cserébe a dán tanárnö, Lone rámszolt, hogy nem beszéljek gyorsan, mert a többiek nem értik... vmondjuk ezen jót röhögtem, hogy mindegy milyen nyelv, ahogy két mondatot tudok magamtól, abban a pillanatban hadarni kezdek. nyilvánvalóan a hiányosságaimat próbálom leplezni ezzel, illetve mentális trafficjam-et okozok folyamatosan magamnak, ha nem beszélek elég gyorsan, ami több, mint idegesítö dolog, ha nem vagyok képes kifejezni magam, a kezdö szint miatt.... egyébként is, dugóban ülni semmilyen formában nem bírok, nemhogy mentálisan.

szóval Kristófnak való segítség:

• kirándulás szervezés Louisianaba
• filmszínházunk bemutatja, azaz IPC mozi minden este, ahol felváltva mutatjuk be kedvenc dán filmjeinket (és igen Orsi, a program, amit kirakott a common roomba, úgy van aláírva, hogy Kristof + Bea)
• segíteni a diákoknak a sport programok megszervezésben
• általában véve, segíteni nekik, mindenféle ügyes-bajos dolgaikban

szóval nem mondhatom, hogy unatkozom. egyébként meg jó fej volt, mármint Kristof. mert beszélt Lisevel - aki a dán nyelvi kurzusnak a vetezetöje, és az Aktiv Dansk címü elévülhetetlen bestseller szerzöje - hogy tudja, hogy mondtam Lisenek, hogy augusztus közepétöl szállást keresek hosszútávra Københavnban, és Lise azt mondta, még átgondolja, de legyen olyan kedves, és adjon nekem szobát, és valami kedvezményt is kiverekedett nekem. szóval tegnap ez is kiderült, úgyhogy no more para, hogy nem lesz hol laknom, söt.

most pedig visszadölök aludni. ma Kristof elvitte a többieket kirándulni - ennek örömére szakad az esö, bár az elmúlt pár napban szép idö volt, és még úszni is tudtam a tengerben - forszírozta, hogy menjek én is, de a mindennap hatkor kelös mókatól kicsit álmosabb vagyok a kelleténél, meg egyébként is, most jól esik egy kis unaktivitás. meg leghet, hogy ma meglátogat Nicolaj Andersen barátom, akivel egyszer még útban Románia felé barátkoztam össze, és ö itt járt filmrendezö, most meg fog producer szakra Københvanban, és lám milyen kicsi a világ, mert most költözködik vissza Dániába romániából. jövö héten pedig jön vissza Eva (Németország).

fura leírni, pedig így van. borzalmasan hiányzik Jaun Carlos.... persze nem ez nem szerelemből történő hiányzás, hanem olyan, mint amikor egy közeli családtagot nagyon vársz haza és az Istennek nem jön... pedig jöhetne már...

dánul...

beszélni néha rohadtul nehéz. iszonyatosan felidegesít, hogy nem jutnak eszembe a szavak, amiket már ötvennégymilliónyolcszázhuszonyolcezerkilncvenkilencszer megnéztem a szótárban.... persze ilyenkor hülyének érzem magam, meg butának mint egy tök. ráadasul Lise forszírozta, hogy erösebb csoportba menjek, mint ahol tartok, tehát ez most azt jelenti, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem, és sokszor egy kukkot nem értek, csak próbálom elcsípni a lényeget, és akkor már nagyjából okés a dolog.
a meló - úgymint mosogatás - pont túlélehető. kb úgy néz ki az átlag napom, hogy felkelek 6.15 kor, reggelit csinálok, megpróbálom az ebédhez való terítéshez a lehető legtöbb dolgot előkészíteni Makonak, megreggelizünk 7.45 és 8.15 között, pontban 8.15 kor felszólítom a koszos edények gyűjtőhelyre pakolására, majd kihajigálom a népet, Makoval elkezdünk mosogatni, én 8.45 kor lelépek, és onnan egyedül övé a terep, mivel nekem már 8.30kor elkezdőtött a dán órám, rohanok, beesek, nem piszkálnak, tudják mi a helyzet, 10.00 - 10.30 ig van szünet, ami kávét-teát jelent, szünet vége előtt öt perccel beszedem a cuccot, gyorsan elmosom, és késve érkezem megint az órára, ahonnan a vége előtt 20 perccel lelépek, mert ebédnél rengeteg a mosatlan konyhani cucc, és ha előtte elmossuk, akkor jobban jövünk ki idővel. ezután segítünk Michaelnek kirakni az ebédet, megesszük, majd 13.15 kor megint kihajigálunk mindenkit, és 14.00 től, ha ügyesek vagyunk, akkor szabadság van elvtársak - ma pl csodák csodája 30 fok, úgyhogy fürdés volt a tengerben, ami Andreas szerint mindegy milyen idő van, egyforma hideg - meg leckeírás, kivéve, ha Kristofnak kell segítenem a délutáni programokban, de az nincs mindennap. továbbá minden hülyeséggel a diákok engem keresnek meg, én meg segítek nekik, ha kizárják magukat, nem találják meg a szobájukhoz tartozó fürdőszobát, a legközelebbi közértet, tengerpartot, belvárost, fogkefét, meg tudja Isten mi mindent még. este csak vacsi utáni mosogatás, meg takarítás van, amivel cc egy óra alatt végzünk ketten, de mar Runa rohadtul rendes volt, és egy nagy csomót segített. azt mondta hova rohajon, a gyerekei a nagymamánál nyaralnak, Garba Jeruzsálemben, ő meg most szalmaözvegy, úgyhogy legalább csinál valamit, meg örömet szerez nekünk. sokszor elgondolkodom Runán... azt hiszem rohadtul nem irigylem őt.

på dansk

Lise, aki azt a dán nyelvkönyvet írta, amiből eddig tanultam, azt mondta ma a teszt után, hogy bár látszik, hogy még nem fejeztem be a könyvet (nem jutottunk a félév végéig a végére) azért ő engem simán berak a hatcsoportból a középsőbe, mert szép a kiejtésem, és képes vagyok összerakni mondatokat magamtól, amikre nem volt formula a könyvben, és szerinte van nyelvtehetésgem. szóval a háram szintre léptem, holnaptól aktivizálja magát az aktiv dansk, én meg majd valahogy ellavírozok két mosogát között egy kis dán házival.
egyébként ma megérkeztek az új diákok. átlagéletkor megállapíthatatlan, mivel 18 és 68 év közőtt vannak. legidősebb John, az újzélandi nyugdijas professzor, aki passzióból tanul dánul, a legfiatalabb meg épphogy 18.
most megyek aludni. reggel én csinálom a reggelit. 6.3o kelés.

kis szombat esti nihil

Mako es Simon Københavnban, Malik petárdázik a kert végében, Ayman mos az alagsorban lévö laundury roomban, Juan Carlosról még nincs hír, mikor jön vissza Amsterdamból, én meg csak ülök a gép elött, levelket írok, szállást keresek augusztus közepétöl, meg küzdök a fejfájással. kint fúj a szél, még böven világos van cc 20 percig, és végre már abbahagyta és nem esik. kis szombat esti nihil. meg is nézek egy Wody Allent.

időjárás

mára azt ígérte a gugli, hogy jó idö lesz. kis helyes napocska mosolyog, egy pár bárányfelhövel körítve. ehhez képest függönyesö esett eddig... hideg van. Kristof szerint ez eddig élete leghidegebb nyara. kénytelen vagyok elhinni neki.

my computer

reggel voltam bankban, van bankszámlám, elnézést kértek, hogy hétnapba telik, amíg kiküldik a kártyámat, Lasse az ügyintéző srác kedves volt, most pedig itt ülök az IPC könyvtárában, Pierre megcsinálta a wifimet, úgyhogy mostmár zubog a net, és van végre firefoxom is, a photosop meg este lesz meg és a teljes boldogság is.
Kristof reggel felhívott, hogy a Køge-s móka ma mégse legyen, merthogy neki ma egyre vissza kell érnie, meg egyébként is arrafele zuhog az eső. itt felhős, de süt a nap, 23 fok van, dújet málenkij vétyer, mondanám Yanának meg Olesyának, ha itt lennének. de nincsenek. hiányoznak. csak úgz, mint a többi 53 emberke...

back

Helsingør, 14 fok, kis esö, enyhe szél, de a Taft még mindíg tart.
a visszafelé utat mindenféle kaland nélkül megúsztam. azt hiszem a gépen az egyetlen zavaró tényezö a mögöttem lévö ülésen röfögve parizeres szendvicset csámcsogó két asszony volt, akik versenyeztek, melyikük eszik többet és gyorsabban. vidám volt.
mostmár hazaértem, és rémes csend van, senki nem ért még vissza rajtam kívül, illetve Jeppe itt van, de ö meg hosszasan exuzálta magát, most ért haza munkából, és hulla fáradt. szóval ma még egyedül, de holnap már jön vissza Prahaból Mako és Simon, meg Juan Carlos Amsterdamból, és minden jó lesz. most megyek nézek valami kaját, mert kilukad a gyomrom...

a bogár kávézó

ma meglátogattam Ágit, Vincét és Pepebabát - irtózatos döbbenet és közhely, hogy nőnek a gyerekek - este pedig a bogárkávézóban terveket szőttünk Pannal, megváltottuk a világot Lujzival, aztán Peettel is, megnéztük a dörgés után a villámlást, meg az esőt, limonádét ittunk és szódát, meg volt aki kakót, Peet blogger bogarat rajzolt, vátuk Pirkót és Alexet, nevettünk, búcsúztunk, várkoztam ,éjjel egykor káposztás pogácsát ettünk a Rákóczi pékségben, csöpörgő eső sétáltunk a Rákóczi úton, a végén nagy ölelés és búcsú. how do you measure a year of the life...

itthon

mostmár, hogy egy hete itthon vagyok, lassan kezdek visszaszokni, és nem kérek elnézést a buszon a angolul, meg dánul. jó újra megölelni a családot, a barátokat, végigjárni a régi helyeket. csütörtökön megyek vissza. itthonról haza.

Budapest

valahogy megérkezve Pestre csak vendégnek éreztem magam, és mindenféle tét nélkül lebegtem a kis magyar valóságsokkban. Pavlov hármonegyed nyolckor csöngetett a gyomromnak, üzenet az agyba megérkezik, irány reggelizni, kinyitom a szemem, tekintem a sárga plafonra mered, és ráébredek, nuku reggeli, nuku dinning hall, old meg magad kislányom, ha éhes vagy - persze a hűtő üres. indulás a városba, megküzdeni az elemekkel. az Astorianal csak egy pogit akartam venni, de azt mondták a pékségben, hogy nincs, mivel tízezressel akartam fizteni. pedig ott állt a sok szép és mosloygós pogi, és mögöttük az undok lány, az undok lány rágója, meg az undok lány rosszkedve. nem mondtam neki semmit - urilányok kussolnak - és ahogy kiléptem a pékség ajtaján az arcomon leggördült egy könnycsepp. igen, most már érzem, itthon vagyok...

a reklám helye...

potom nyolcszázezerért már az Antarktiszra is elutazhatok. kiváncsi vagyok, vajon hányan verik a Budavár Tours ajtát, hogy "az utolsó érintetlen földrészt" meglátogassák. mondjuk abban a hőségben, amit olvastam, hogy volt, lehet hogy akad, és így remélhetőleg egymásra talál kereslet, meg kínálat.... who knows?

egészen mellékesen mivel ma repülönöm kell, és fosok tőle rendesen, úgy fest Szt Péter meg az összes ügyeletes időjárásfelelős odafent ma kegyeskedett meghallgatni imáimat, és eddig még jó idő van, süt a nap, és a tegnapi 15 fok helyett ma már 20 is van, és csak a bárányfelhők legelésznek szanaszéjjel a kék-ég tengeren. ez van.

második rész

a Helsingøri mesék második része azzal kezdődik, hogy ma este szépen felülök a repülőre 19.55 kor, és 21.45 kor kis családom ölelő karjaiba vetem magam, majd még tíz napig eszem az életüket, meg mindazokét, akik találkozni akarnak velem.

a repülést továbbra sem szeretem, már most összevissza dobog a szivem, ha rá gondolok, de én csináltam magamnak.

ma egyébként az IISAC group elment Osloba, ahonannan majd visszetérnek az USAba, és édesek voltak, és jól megleptek, mert nem számíottam rá, de valaki nekem is csinált good-bye borítékot, és csurig volt kedves, helyes, és szerettetel teli üzenetekkel. az Israeliek meg Palesztinok holnap reggel utaznak aztán Mako meg Simon végül csakelmegy Prágába meglatogatni Luciet és Maitet, Juan Carlos Amsterdamban nyaral, Søren Porvanceban, Kristof a Summerhusban Faxelidepladsban, ahová meg is hívott juli 13-ára, amin aztán végkép meghatódtam, Runa és Garba Norvégiába mennek, Gertrud csak a környékre, Michael Olaszországba, Ayman és a gyerekek pedig lastüminute utakra vadásznak, ami Malik szájából a következőkép hangzott
- hát vagy Mallorcara, vagy Görög esetelg Törökországba megyünk, de ha nem találunk jó last minute utat, akkor apa megígérte, hogy elvisz Snekkersteanbe.(szomszéd falu, gyalog cc 15 perc), úgyhogy mindenkép fogunk utazni.

Michael egyébként minden valószínűség szerint elkapta tőlem az torokfájós, orrszívós, fejfájós nyavaját, és most othon fekszik, és remélem, hogy nem Soyako - aki épp babát vár - nem kapja el, és mire nyaralni mennek kedden, már Michael is jól lesz. tegnap egyébként valami őrült módon nyűgös volt, és annyi konstruktivitás volt benne, mint egy marék spenótban, cserébe előző este a kedvemért hamis rakott krumplit csinált (kolbász nélkül), ami elképesztően jó volt, és persze megható, mert napokkal korábban beszélegettünk a kedven ételek bermudaháromszögéről, és hogy mik a nemzeti sajátosságok.

most megyek, és csomagolok, és összepakolom két hétre a kis életem.