holnap

szabadulok

holnap reggel még fél napnyi manóság lesz, aztán irány az IPC meg Britta. holnap után ilyenkor simán tök jól alszom majd legalább fél tízig, nem kelt fel az óra 6kor vagy még korábban, nem ugrál senki a fejemen, és legföképen azt csinálok majd végre megint, amit én akarok, mint szabad, európai állatpolgár.

most meg pakolok. csomagolagomagoma....

házimanóból újra szabad ember létbe visszaszámlálógép

2,5

3,5

nap. 3 és ½, három és fél, jajajaj. el sem hiszem, hogy mindjart vége ennek a rémes házimanóságnak. már csak meg kell kérnem valakit,hogy legyek kedves, ha egy mód van rá, kapjon fel engem meg a cuccaimat egy kocsival és transzportáljon át Brittához... jajaj. meg pakolás is van, meg ilyenek. atyaég, de jó, hogy látom a végét.

még mindíg

nincsen fütés aházban, oljas ember nem jön hétvégente. háromr´teg takaró, mackóalsó, maclófelsö.
csütörtö délutántól, olyan négytöl talán szabdság. megharcoltam a magamét.

most

szeretnék pont egy héttel elöbbre lenni.
tegnap ugyanis írtó jófej voltam, és csináltam gombapörköltet meg nokedlit a népnek, akik be is kajálták az egészet egy ültö helyükben, és végén fáradtan hátradölve nevetgélve közölték, hogy hát ittlétem legkeményebb hete vár rám, merthát mielött elmegyek bizony a másfél hete kiskált ezüstöt újra ki kell sikálni, a héten kitakarított konyha és fürdöszobaszekrényekre is ez vár, és még mennyi minden más. kishíján elsírtam magam, és legszívesebben a fejükre borítottam volna a Marcus által hagyott szaftot.
most kicsit szorongok, hogy mi lesz.
nagy adó irodába meg vissza kell menni, mert hiányzik ar pair, azokat meg meg kell szerezni, és kicsit most elbizonytalondtam, hogy fogom ezt átverni a háziakon, hogy bizony nekem kell az a jó képü kedd, hogy mindenféle ügyeimet muszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszáj.
ez megy. meg a bárányfelhök, meg a reggeli nyolcig sötét.

Boldogságos, fényes, békés szép Hanukát kívánok mindenkinek

07:37

tök sötét. idén nem jött a télapó hozzám. nyilván rossz voltam, vagyok. (nem is igaz, mert emailben megírta, hogy jön) ezen kívül még hideg is van, mert tegnap vették észre, hogy a kazánból kifogyott az olaj, és most valami tartalék elektromos hálozatról megy minimálban a fütés, meg a melegvíz.

ma egyébként megyek a nagy adóhivatalba, és megpróbálom végre elintézni az adóvisszatérítésem, remélem sikerül.

tegnap megint elment valaki, aki közel állt hozzám. váratlanul, és megrendítöen. nyilván ebböl most tanulnom kéne valamit, de inkább csak a szorongás van, hogy nem akarok elveszíteni senkit, tudom ez az élet rendje, mindannyiunk számára eljön a perc, amikor menni kell, de az elmúlt egy hónapban hárman haltak meg körülöttem, és most már kezd nyomasztóvá válni a dolog.

Isten veled Anita, IPC titkárnök gyöngye, és elveszett diákok segítöje. legyen neked könnyü a föld.

7

munkanap van hátra. már alig várom a végét. hét munkanap. el sem hiszem. néha nagyon nehéz nem felállni és azt mondani, hogy oké, nem érdekel, itt a vége, fuss el véle, nem bírom tovább a Bettina féle terrort, de aztán valahogy összeszedem magam, és ebben mind´g nagy segítségemre van Jocó meg Winti, Britta, Nikolaj és Olesya. és mondogatom is magamnak. veszettül szerencsés ember vagyok. vannak barátaim itt, és köszönöm azoknak, akik otthonról szurkolnak, és tudom, hogy hazavárnak. nem is tudják mennyit jelent...

esik esö

karikára Kossuth Lajos kalapjára. csak épp maga Kosstuh Lajos sosem ér ide. ilyen az élet ez van. két hét folytonos búcsú, két hétnyi centi, amit vágok, hogy mikor ér már véget a házimanóság. mert mit tagadjam, hazugság lenne, pokolian fog hiányozni jópár barát, és az iskola. amitöl mindíg csak egyórányira voltam eddig, és ami mindíg menedék volt. most is az, mégha ne is úgy.
januárban már visszatérés a fogpaszta reklámok világába. Scotty, can you beam me up? there is no intelligent life on this planet...

szorongatom

a nadrágom gombját. egyik lábamról a másikra ugrálok, és csak magamban éneklem, kéménysepröt láttam, szerencsét talátam. merthogy épp itt van a kéményseprö, és sepri a kéményt, én meg csendben remélem, hogy 1.) a szerencse azé, aki látja, és nem azé, akié a ház, kettö, ha a kéményseprö teljes itt tartózkodása alatt éneklem a kis strófát, akkor tuti használ a dolog.

egyébként ma, a nemzetközileg is körözött, és rettegett energia vámpír, közismertebb nevén Bettina, reggel már nyolckor lecsapott.

szóval akkor most várom a szerencsém. remélem hamarosan betoppan. rámférne.

12 munkanap

illetve 11,5.... ennyi van hátra. visszaszámlálás. egy éve még pont ellenkezö irányba történt. pontosan emlékszem. mintha csak tegnap volna, vagy pont ezer fényévvel ezelött...

tegnap sikerült Wintivel találkozni Koppenhágában, aztán Brittával is, holnap Lyngbyben Nicolaj vár, pénteken pedig megint megyek az IPCbe, akustic night lesz, és Haoval énekelni fogunk, ha minden igaz. whole new world.

ma pedig jön ide Sashi, aki mindenáron itt akar dolgozni helyettem. remélem összejön neki, amire vágyik, mégha azt nem is kívánom, hogy ide jöjjön. fura helyzet ez.

este

Wintanát vártam a buszmegállóban, aztán a Nettó elött, végül sikerült, megtaláltuk egymást Koppenhága labirintusában, és együtt érkeaztünk Britához, ahol hosszú, éjszakába nyúló beszélgetés, meg kivágós és pasta party volt csak csajoknak. hálás vagyok, hogy vannak barátaim. és ez a kát lány talán már inkább olyan, mintha növérek lennénk. jó, hogy ök vannak. nem kicist.

hát nem mondtam volna fél éve még,

de bevallom férfiasan vágom a centit rendesen. kicsit több, mint három hét van hátra. jár az agyam, mit viszek, mi marad, hogyan csomagolok át mit és hova, mit adok el (pl.: ruhaállványt) és hogyan szorítom bele hazaköltözésemet 20kilóba meg egy kis kézi podgyászba. szortírozom az életem.

hiába is várja az ember, hogy egyesek megértsenek valamit, nem megy sokszor.

hiszen van, aki sosem változik. Bettina tegnap még pityergett a szomorú sorsán, hogy nem elég, hogy holnap eldaja a lovát, akit imád, hanem még én is itthagyom öt.

aztán ma reggel elövezette, hogy szeretné, ha vele mennék és csinálnék fotókat róla meg a lóról. elmentem csináltam. most takaríthatok este ugye, és fözhetek is megint, mert azt is elövezette, hogy hogy fog nekik hiányozni a föztöm, és jaj mi lesz velük nélkülem. aztán végül nagy kegyesen megengedte, hogy csak a földszintet sikáljam ma ki, az emeletet hagyhatom holnapra. még jó, hogy nagyjából pont erre számítottam töle. bár így lenne lottó ötösöm...

és ha most valaki megkérdezi

mire is volt jó ez az egész. hát kész a válasz. nem biztos, hogy kielégítö, de van. volt egy álmom, hogy kipróbáljam magam külföldön. lássam, mennyit is érek én magam, és mire viszem. nem vittem semmire, vagy nem vittem sokra. de túl sok idöt sem adtam magamnak. ugyanakkor nem érzem azt, hogy kudarcot vallottam volna, mert ember maradtam mindíg minden körülmények között, mert tanultam sokat magamról, a világról és arról, hogy vannak tökéletes mini világok - lásd: IPC - de nem szabad úgy ragaszkodni hozzájuk, ahogy én ragaszkodtam, és ezzel függövé váltam, kissé elszakadva a valóságtól. és megtanultam végre azt is, hogy a boldogság az az, ha olyan meberek vesznek körül, akiket szeretek, akik szeretnek, és a béke nem egy másik bolygón keresendö, hanem valahol ott mélyen belül. mert kell kötni a különbékét Istennel / sorssal /magunkkal /a világgal. mindegy, hogyan hívjuk.

most, hogy tegnap végre megmondtam nekik, csak december 17-ig maradok megkönnyebbültem, felszabadultam. három és fél hét. fél lábon is kibirom, és vége. és már most, innen igyekszem szervezni az otthoni új életemet. mert brand new life lesz, az egészen biztos. és az is, hogy máskép fogok látni, értékelni dolgokat mindazzal amit most magam mögött hagyok. söt mi több, ez a blog a december 17én bezár. nem írok bele többet.
egy év az életemböl. egy év. nem sok, de ami történt, és amivel gazdagított, az több, mint ami eddig összesen történt velem.

vannak barátaim a föld ötvenöt különbözö országából, akik sorban küldik a leveleket, menjek meglátogatni öket.
tarozom soha el nem múló ezer meg ezer kötelékkel egy közösséghez, amit IPCnek hívnak, és ami bárhol bármikor a föld bármely pontján egy korábbi, akár ismeretlen diáktól is egy jó szót, egy baráti ölelést, egy csésze teát, egy szelet kenyeret, egy helyet a nap alatt jelent. hálás vagyok, hogy ezt megkaphattam. nem tudom elmondani mennyire.

365 nap megannyi perce,

365 nappal és éj

365-ször ébreszt a reggel,

s a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év

volt hajnal volt alkony

volt harc és volt béke

volt méter és tétel

volt könny és mosoly

volt káve volt kifli,

volt sok jó és rossz nap

de mégis hogy számolsz el, elmúlt egy év

szerelem volt

szerelem volt

szerelem volt

szerelem kell

365 nap megannyi perce,

365 nappal és éj

365 nap, s van e rá válasz, a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év.

és ott van e ö, és mond számíthat e rád

és tudod e mit jelent a "holtunkig már"

hát eljött az óra, és eljött a perc

hogy ünnepeljünk, elmúlt egy év ahogy eddig sosem!

szerelem volt

szerelem volt

szerelem volt

szerelem kell

szerelem kell

nem

jövök vissza januárban. meg is mondtam már Bettinánask és Clausnak. Bettina elksirta magát, és olyan jó fej volt, mint eddig soha, deén tartottam magam. hazamegyek. elég volt. maradok Pesten. a kis kompország visszavár, visszahív. értelmetlenül nem éri meg maradni, vagy csak a maradás kedvéért.

egyszer mindhazaérünk.

azt mondta

Bettina, szerinte nem is érzem magam szarul, és ez az egész csak arra megy ki, hogy ne kelljen dologznom, mivel tegnap cheteltem, és ö, amikor bejött a szobámba, ezt látta. és szerinte ez olyan, mintha mondjuk elmennék kávézni, vagy shoppingolni a barátaimmal, miközben beteg vagyok. mert akkor ugye nem is vagyok beteg.

egyébként határozottan jobban vagyok, csak rohadtul fázom. nincs lázam, csak fázom. kint meg iszonyat sötét van, a nap is csak nyolc felé kel fel. azt hiszem, ez nem egy jó nap. mindegy. túl leszek rajta, és után már csak három nap a hétvégéig.

villám üzemmódban

kitakarítottam, aztán gyomorfájtam meg szipogni kezdtem és megmondtam a rabszolgatartómnak, hogy szarul vagyok le akarok feküdni. csodák csodája békénhagyott. persze amíg a terítö vasalását fejeztem be éppen, megkérdezte a biztonság kedvéért, hogy nem lettem e jobban, mert palacsintát kéne sütni, de én határozottan nemet mondtam. na jó nem harátozottan, hanem egyI don´t think so val intéztem el, amire megnyugtatott, hogy nem baj, majd vesz valamit a vendégeinek. mondjuk volt benne egy adag mártiromság, de teszek rá. aztán eltüntem a szobámban, neteztem kicsit, meg aludtam vagy két órát. gyomorfájás nem múlik nyilván pszichés.
még tegnap este a Body Shop állásajánlatára elküldtem egy jelentkezést, és már válaszoltak is, hogy tizennégy napon belül jól megkeresnek, hogy megnézzük együtt a medvét. hát ez van.

éjjel,

álmomban, hazaszöktem anyukámhoz, aki egy tengeriparti kis házban lakott szemben a Gellért heggyel - és egy fantasztikus naplementével - amikor is hirtelen bombák csapódtak oda, ahol az én szobám volt a házban, majd kommandósok érkeztek, és el akarták venni a laptopomat, de gyorsabb voltam mint ök, aztán a végén feladtam magam, mert túl sok bomba jött, és nem akartam anyukám házát lerombolni hagyni. úgyhogy vesztettem, a laptopomat odaadtam anyukámnak, hogy örízze meg emlékül. engem meg elvittek vissza Dániába házimanónak.

tizenkettö felé

megérkezve Klampenborgba csak egy idös pár volt az állomáson, hiába hívtam Nikolajt ki volt kapcsolva, így aztán kicsit elveszve álltam a pályaudvaron kezemben a szülinapra szánt fotóval. aztán percekkel késöbb kiderült, a pár Nikolaj szülei, és már úton is voltunk a hatalmas parkba vezetö úton, ahol az étterem volt. jól sikerült, ettünk friss, meleg édeskés zsemlécskéket vajjal meg sajttal, emg persze volt torta, és habos kakaó. igazi békebeli szülinap. ut+an meg sétáltunk egyet az erdöben, és nevettünk meg fáztunk, aztán megint nevettünk, és volt boldogság. aztán haza értem, kiegyenesítettem a kártyaolvasóban az elgörbült kis lábacskát, úgyhogy most mükodik megint, kicsit körbenéztem mi újság fent, de nem bírtam a kupit, amit csináltak, és aminek a közepén Bettina mártír arccal ült és miközben ö maga is evett etette a két gyereket, és kitartán, de fásultan veszekedett, szóval lemenekültem a szobámba. most sült szalonna szag van, én meg éhes vagyok ugyan, de nincs semmi kedvem hozzájuk, meg a reggel óta rohadó edényhegyhez, meg kuplerájzhoz. egyszerüen képtelen vagyok megérti, hogyan állíthatja magáról ez anö, hogy igénye van a rendre, meg a tisztaságra, amikor láthatóan nem tesz arrébb egyetlen hajszálat sem egész hétvégén, és élnek a dagonyában. (tegnap este is én csináltam rendet.) meg csináltam mást is tegnap este. olyan tésztát, hogy hinnye. kiföztem a pennét, és a tetjére egy kanál philadelphia sajtkrémet tettem, meg oliva pestót, meg pirított fenyömagot ésmazsolát,és blansírozott póréhagymát. isteni volt. jaj. de mit eszek ma.... fogalmam sincs. de rohadtul éhes vagyok...

voltam

tegnap végül a nagy Dán teszten. meglepően jól sikerült, a hármas modulba akart a néni berkani a hatból. mondtam neki, hinnye, értem én, hogy ő bízik bennem, nede szerény, ámde semmitmondó véleményem szerint, ha a kettes csoportba tesz be, az nekem már bőven jó. így is lett. persze kalndok akadtak megint útközben, mivel defektet kaptam. a bringa csak jövö héten lesz kész, addig marad a számomra gazdaságtalan tömegkölekedés. meg a spóroláas, hogy ki tudjam fizetni a javítást. ez megy. meg a bárányfelhők.

rövid tanmese arról, hogy mi is a demokrácia igazából

- marha jó dolog ez a szavazás - mondta ma Marcus. - igen igen. felelte Claus. és láthatóan nagyon büszke volt a fiára.- igen - felete magabiztosan Rontó Pál uram - nagyon klassz, hogy az ember bemegy egy kis szobába. rajzol valamit egy papírra, bedobja egy a dobozba, és a végén kap érte csokit.

neveljünk demokráciára.

tegnap

voltam photoworksopon. hát mit szépítsem. kidobott pénz volt, amit a kifizettem érte. dögunalmas elöadások voltak, meg a vegyél új, jobb, szebb drágább felszerelést cimü örökzöld.

már várom, hogy újra Pesten legyek. most ez van. meg az, hogy továbbra sem tudjuk, mi történt Laurával. egyfolytában eszembe jut.

soha

nem fogom tudni megérteni, és felfogni, hogy valaki tizenkielnc évesen hipp-hopp meghal minden elözetes betegségra vagy bármi ilyesmire utaló jel nélkül. soha.

remember to Laura.

just picturs

egyébként

meg ma nem tudom mi ütött Marcusba, de amikor hazaértem, akkor odarohant hozzam, és megölelt. én meg csak álltam emghatódva, a kis szöszke fejét simogatva. Rontó Pál uram... édes pofa.

annyi

agyam van, mint egy marék faforgácsnak. és hogy miért? hát elmondom. ma nagy hévvel nekikészültem a nyelviskolai tesztnek, még egy korábbi jegyzetbe is belenéztem, hátha az segít valamit. kettörko, merthogy négyre volt idöpontom még egyszer leültem a gép elë, hogy megnézzem a térképen merre is van pontosan az iskola, és akkor látom, hogy basztikuli, nekem kettöre van idöpontom. never mind, gyorsan felhívom öket, sajnálom, meg minden, kicsit kések de megyek. a nö erre elröhögi magát. nem kicsit kések, hanem konkrétan huszonnégy órát. hetedike tegnap volt, csókolom, vagy jó reggelt. ahogy tetszik. maradok tisztelettel egy marék faforgács...

erre a blogra

valaki úgy talált rá, hogy azt írta a keresöbe a "köhögéscsillapító+laptop+belefolyt" ezúton is gratulálok. a darwin díj nem véletlen...

CELINE DION - TAKING CHANCES (FIRST SINGLE OF THE NEW ALBUM)

hát ez van

a dolgok állása

szerint, most kivárok. mert lassan, hosszas magammal való küzdelem után eldöntöttem, hogy nem adom fel, és megyek haza mint egy rendes lúzer, hanem szépen összeszorítom a fogam, és elmegyek a nyelviskolába, és megtanulok dánul. áprilisig jelentkezem egy vagy két fotós fösikolára, ha felvesznek maradok, ha nem, hazamegyek, de legalább már tudni fogok dánul. mivel korántsem vagyok biztos magamban, ezért elküldtem pár Londoni filmes ismerösnek pár sor kísértében az életrajzomat, miszerint januártól vagy februártól szívesen mennék oda dolgozni. ha jön válasz, és ott ök, normális pénzért, normális melóra akarnak engem, akkor megyek, ha nem maradok a seggemn, meg megpróbálok valami hétvégi eztra melót szerezni, hogy legyen valami kis pénzem. ez van.

hátha.

nem is sokkal, de kicsit jobb. nyilván egyikünk sem tud kibújni a böréböl, de igyekszem gyorsabb lenni, Bettinának meg meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindíg mindenkinek parpancsolgatni.

közben meg szüntelen töröm a fejem. merre van elöre, és tudom, hogyha kérdéseim már vannak, az fél siker. a válaszok meg elöbb utóbb meglesznek. remélem, inkább elöbb. ez van.

sikerült

beszélnem Bettinával. úgy fest, megértette, amit mondtam neki. a kérdés persze továbbra is az számomra, hogy innen majd merre, mert az biztos, hogy nem akarok másfél évig au pair lenni. meg tanulni kéne, és nemcsak a dánt, hanem fotót, meg a hozzá kapcsolodó dolgokat is. nem egyhelyen toporogva a túlélésre játszani... igazán szívböl és öszintén...

oké,

csak légy öszinte, takargatni semmit nem érdemes, hát kimondom. gyülölöm, amikor vasárnap este haza érve azt látom, hogy Bettina és Claus egy hajszálat nem tett arrébb a lakásban tudva tudván, hogy hétfön már dolgozom, és majd én kitakarítok. a szuper kis indukciós tüzhelyen úgy áll a por, meg az odégetett bébikaja valószínüleg péntek este óta, hogy még csak annyi fáradságot sem vettek, hogy beáztassák az edényt, vagy letöröljék a lapot, ami melegen ugye fél kézmozdulat, cserébe holnap vakarhatom róla a szart finoman szólva is. az egész ház teleszórva homokkal, ruhák szana-széjjel, játékok szana széjjel, és tudom, hogy meredeknek hangzik, de a legrosszabb napokokn sem volt akkora kupleráj a lakásomban, mint amit ezek csinálnak két nap alatt. és amikor megérkezem, akkor vigyorogva ülnek a kanapén, esznek borozgatnak. a házimanó meg holnap mindent elintéz majd. azt hiszem eljött a perc, hogy leüljek, és ezeket megbeszéljem Bettinával. nincs mese.

ps.:valaki küldjön egy zoknit... (megfejtést a Harry Potter rajongóktól kell kérni házimanó címszó alatt)

a rendes házimanók

akik az algsorban laknak (mint én), reggel hatkor kelnek, reggelit csinálnak, elpakolják az este a gazdáik által szana-széjjel hagyott cuccokat, kicsit leülhetnek reggelizni, de mindeféle hároméves Rontópál uramék a szavába vághatnak, és soha senki nem kíváncsi a mondatuk végére, majd reggil után megint elpakolnak, mindent kiskálnak, majd az egész házat két és fél órás részidövel rendbvágják fürdöszobát sikálnak, porszívóznak, felmosnak, ruhákat elpakolnak, és políorzzák a maradék ezüstöt, amit elözö nap vélteln kihagytak szórásból. merthogy a csütörtök a házimanók könnyü napja, amikor miután reggilt adtak, rendet raknak, összekapták azegész házat, ezüstöt fényesítenek, kisikáljak a konyhaszekrényeket, és persze az elmaradhatatalan földszinti wécét, meg a hallt. ha nem megy a részidö - két és fél óra maximum továbbra is - a gazdájuk veszekszik, a házimanók, meg sírnak, majd ebédet föznek. délután a saját szabadidjében abban a megtiszteltesében volt része egynek, hogy amíg a gazdája lovagol addig vigyázhat a kis Simling Buddhara. este persze fözhet megint, és pakolhat a gazdái után.
az alien megint nyilván én vagyok, de mondd, akarsz-e au pair lenni...

The Beatles - Strawberry Fields Forever (colour)

csak kép

szavazzatok!!!

Magyar Eszterre, aki az unokahugom, és szépen rajzol.

köszi.



a kép egy link, ahol szavazni lehet. katt, és tedd a dolgod.
:)

a Tivoliban

voltunk sokan együtt vasárnap. jó volt. hullámvasúúút rulez. ha jól számoltam hatszor mentünk a körbeforgós fajtán. meg kismesevasút. meg szellemvasút. meg dodgem. meg körhinta, meg móka és kacagás. a végén pedig mikor már minden bezárt, elephanto - osat játszottunk, meg bang bang ot.

múlt héten meg Brittával Malmöben voltunk. az is jó volt.

Britta meg én

Rontó Pál

uram(Marcus) ma persze megint nem ment oviba, úgyhogy eddig itt rohangált és üvöltözött, hogy nem nem nem, meg ilyenek, közben meg Bettina Claussal veszekedett, hogy dobja ki végre a még hétfön meggyilkolt madarakat, ha már nem fözte meg öket, mert elég kis gusztustalanok. Marcus meg csak kiabálta, hogy nem nem nem. ilyen ez a nap kérem...

csak szaladnak

a napok, meg a hetek, igy mar a masodik heten vagyok tul az uj helyemen. tegnap este eljottem Roskildebe, hogy meglatogassam Maral baratnomet, ma csak tengunk legnunk majd a varosban, meg fotozgatok, holnap pedig talakozom Koppenhagaban Nicolajal, Wintanaval, Brittaval meg Olesyaval, lehet atmegyunk Malmobe, ki tudja. ami biztos, az az, hogy jo lesz, akarhogy is legyen.

kozben megerkezett a tartozkodasi engedelyem, ami azt jelenti, hogy a vagyott CPR kartya - helyi szemelyi igazolvany es lakcimkartya - mar csak karnyujtasnyira van a dan burkoracia utvesztoiben, szoval minden alakul, es ugy erzem, hogy jol. jol vagyok es pont.

faces of Danmark

fejbenblogot

irok leginkabb mostanaban. mert mire net kozelbe ernek, mar reg elfeljetettem vagy leginkabb nem is fontos. egyebkent a fejbenblog kifejezest Joco talata ki. tegnap mikor beszeltem vele ezen rohogtunk. es mind a ketten fejben fotozunk is hozza, amit aztan ujabb fejben elkovetett post kovet. ez van.

Charlottenlund

egészen jó hely. kicsit túl sok a legújabb BMW terepjáró, meg az egy före esö Benetton bolt, de okés. a csalad továbbra is okés, Marcussal egyre jobban kijövök, szoktunk együtt mesekönyvet nézegetni, lufival labdázni, és imádja amit fözök, csakúgy mint a többiek. azt hiszem addiktok lettek a föztömtöl. egyébként vasárnap este, amikor hazértem, Bettina úgy fogadott, hogy mennyire fura volt, hogy nem vagyok ott, meg hiányoztam ám nekik, és hát elmulaszottam Claus öccseit, akik pedig milyen kiváncsiak voltak rám. hát ez van. így jártak, majd legközelebb talán...

a hétvége jó volt, illetve hát volt sok könny, merthogy Juan Carlos megy haza szerdán Mexicoba, és hát hiányozni fog. búcsúajándékként kapott tölem egy halom Bountyt, mivel az a kedvence és Mexicoban nem lehet kapni egyáltalán.mondtam is neki. "még a nyáron, egyszer, amikor rossz kedved volt, én épp mentem a boltba, és elöttemegkérdeztelek, hozzak e neked valamit.és akkor te fanyar humorral azt válaszoltad, hogy egy darab boldogságot szeretnél, én meg hoztam neked egy nagy Boutnyt. soha nem fogom elfelejeteni a hálás tekintetedet, és a mosolyodat, egm örömöd. ez volt a mi kis játékunk, a Boutny, a welcome home postitiek az ajtón. mostmár nem vagy rosszkedvü, mert Karloine itt van neked, és látom, és örülök, hogy boldog vagy, hogyboldogok vagytok. de ha épp nem sütne olyan fényesen a nap, hát itt ez a kis csomag boldogság. oszd be ügyesen." és akkor odaadtam. ö meg átölelt, és éreztem,ahogy a könnyei a vállamra csurognak az arcáról, és az enyimek is hullottak böven. nem is mondtam, hogy good bye. egy see you soonban maradtunk.

itthon

az IPCben. ma van vége az elsö nyolc hétnek. ettöl aztan még jobban érzem, hogy rohan az idö, és közben az másfél hónapja történt dolog, hogy elköltöztem innen, olyan, mintha egy örökkévalóság, de legalább fényév távolságra lenne, nem is értem hogyan. és az is fura, hogy az egész korábbi IPCs életem olyan, mintha csak álom lett volna, pedig tudom, hogy nagyon is valóságos volt...

ma

áttekertem Lyngbybe. szép kisváros. ott gyorsan ki is derült számomra, mennyire jó lenne már az új CPR kártyát megkapni. merthogy addig semmi nincs. nagy büdös semmi.illetve egy. dán bürokrácia.

vén asszonyok

nyara van ma. igazi. de tényleg ilyen még nem volt eddig. kellemesen süt a nap, egyszál pulcsiban simán elmentem bringázni meg minden. most megyek és fözök valamit.

megvan

a laptopom. mukodik. Claus ma kiszbaditotta a gonosz szervizesek fogsagabol.
mai nap tnaulsaga egyebkent, hogy Charlottenlundban nincs Telia bolt, viszont 6 Bentetton szakuzlet van, ebbol 4 gyerekruhaval...

az is van

hogy szombaton idöutaztam. mégpedig úgy, hogy a bal kezemmel megragadtam a student kitchen kilincsét, és ahogy beléptem, és ott ültek a többiek az asztalnál, hát komolyan mondom olyan volt, mintha megint április lenne. néztem körbe az arcokat, és az járt a fejemben, hogy én mennyire szerencsés ember vagyok. vannak barátaim.

az au pair

munkát végül is megkaptam egy koppenhágai családnál. anyuka IT mérnök vagy mi - továbbra is rejtély számomra, hogy mit csinálnak az IT mérnökök, mert mind mást mond - apukáé pedig a legcoolabb fotósbolt egész koppenhágában. van két gyerek, Marcus 3 éves, és August 5 hónapos.
mi van még. nem is tudom. költözöm. újabb brand new life. és közben imádkozom tov´bbra is, hogy laptopomat kapjam végre vissza...
ennyi.

ezzerl

keresem az au-pair munkát. mai interju jó volt, de a csaj, aki kicsit idösebb csak nálam, még szeretne látni másokat is. szóval válasz csak a jövö héten...

laptop még mindig szervízben, ami eléggé kiakaszt, mivel igy a könyvtári nyitvatart´shoz, és limitált internethasználathoz vagyok kötve, ami azt is jelenti, hogy nem tuodm minden energiámat a munkakeresésre fordítani, hanem egy csomó csak úgy elmegy fölösbe a gépre várakozással. szóval már alig várom, hogy visszakapjam az én kis drága computeremet.

van fény

az alagút végén. Søren, Wintana és Isao sokat segítettek, segítnek. azt gondlom, hogy végtelenül szerencsés ember vagyok. vannak barátaim, és számíthatok rájuk.

az van

hogy tegnap belefolyt némi víz a laptopomba, és ma elvittem a doktorhoz, aki azt mondta, két nap karantén, de nyugi, meg fogjak tudni csinálni, ez nekik napi rutin. a két nap karantén valami spéci szárító izét jelent. azért rendesen kivagyok töle, mégiscsak az van, hogy a gépem nélkül egy cosmó mindent nem tudok csinalni, söt otthon szinte semmit, mivel így most nincs zenelejátszóm, tv-m, semmim.
ja, és továbbra is vad, és örült munkakereséseben vgayok.
holnap meg hegye haza az IPCbe, hogy talakozzak Alinaval, és megkapjam az Ôcsika ´ltala küldött ruhákt is. merg mást is mástól
ez megy. meg a bárányfelhök...

az új munka

még nem tudom hogy jobb e. egyelöre nem. de még bármi lehet. bármi.

vasárnap

van megint. csak sorjáznak a napok. holnaptól megint egy darab brand new life. és persze van bennem bizonytalanság, és vannak nagy és megválaszolatlan kérdések. mondjuk amíg élek kérdeznem kell...

CPH

irdatlan

szél fúj. Helsingør, 12 fok. a taft még mindíg tart.

akkor is

lesz ertelmes munkam, amiert fizetnek is... na.

ma

végre jól vagyok és pont.

ma megint szeptember van

a tegnapi november után. holnap szabad vagyok, kis fellélgzés a végsö merülés elött a Hilton-mosogatás bugyraiba, két nap még...

Mi az, hogy boldog

és igen, igen igen! hétfötöl nincs több mosogatás, hétfötöl szobalány lettem. (pont mint a Sims2. de esküszöm ez nem a virtuális valóság, hanem ez a másik, az igazi)

napsütéses

ragyogó vasárnap, Brittavel piknik egy parkban, késöbb Wintana is csatlakozott hozzánk a Landoromatban, most pedig Nicolait várjuk még, hogy teljes legyen a dolog. csodák csodája ma süt a nap, kellemes szeptember végi idö van, így szepmtember elején.

takarítós meló

nem jött össze, az volt a baj, hogy nem tudok autót vezetni. hétfön ebédidöben viszont találkozom a pincérek fönökével a Hiltoban. hátha. meg ha minden jól megy, akkor sikerül beiratkoznom az emigránsok nyelviskolájába, és akkor ingyen tanulhatom a nyelvet. ez van. meghogy Daninak köszöm a segítséget, megha Axel el is vesztette magát.

voltam

reggel állásinterjun. remélem megkapom a melót. lépcsöházakat kell takarítani. a fizetés jobb mint a Hiltonos munkánál, pici cég, mindenkivel külön foglalkoznak, és hát nem csinálnak olyat, amit nem szabad, pl tíz órát dolgoztatni az embereket. ez ugyan csak részmunkaidös munka, de a kondícíók sokkal jobbak, és ráadásul ök visznek ki a munkahelyszínére is. Pierre a tulaj, kedves volt, nem is tudom mit mondjak még. remélem ez összejön, és jó lesz. semmi mást. újjakat keresztbe. ennyi. meg egy bambi.

barátok közt :D

reggel 10re

megyek interjúra lépcsöház takarítónak. hajrá.

miközben megy a mosás

netezem, meg ittam egy teát, élejen a globalizált világ összes landromatcaféja. de tényleg. valami oltári ötlet.

tegnap este meglátogattam Brittét, és palacsintát is sütöttünk, aztán mikor este hazaértem beraktam a laptoba egy dvd-t, és jól elelaldutam a filmen, de leglább tudom miröl szólt, mert már láttam a korábban.

és persze a végén azért történt jó dolog is, bár lebontották a házban a hátsólépcsöt, ami meglehetösen érzékenyen érintett, mivel kitudja miért, és hogyan, de az én kulcsom csak a hátsó ajtót nyitja. zárni mindent zár. viszont ennek az elképesztöen hülye szituációnak köszönhetöen belémfutott Anita a negyedikröl, és megmentett, meg hát én is öt, mivel felcipeltem 2 év körüli kisfiát, Danielt, ö meg átengedett a lakáson. persze közben megbeszéltük az élet nagy dolgait, mint munkakeresés - az én verzióm, második gyerek amig az elsö pici - Anita verziója, és a végén adott egy telefonszámot, ami egy nemzetközi egészsëégbiztosítóé, hívjam csak fel öket, ö is ott dolgozik, és mindig keresenek embert, és nem kell dánul tudni. merthogy a fotósboltos ötletem hamvába holt. hat fotós boltból hatban mondták, hogy tökre keresnek embert, de hát az a fránya dán tudás. merthogy amíg csak fiatlabbak jönnek, addig okés, mert ök mind beszélnek angolul, na de az idösebb generáció ugye. az egyik helyen a srác hyper jó fej volt, azt mondta, hogyha beszélek már dánul egy kicsit jobban, akkor mindenkép menjek vissza. persze tudom, ez csak amolyan kósza bíztatás, de akkro is jól esett, merthogy emberszámba lettem véve. persze az ideális világban most lenne annyi pénzem, hogy decemberig, amig haza nem megyek pestre egy karácsonyozni, addig semmi mást ne kelljen csinálnom, csak dánt tanulnom, és akkor januártól már marhára menne nekem ez a dolog, söt, még a hülye Borups Højskolebe is be tudnék iratkozni, hogy fotózást tanuljak. mivel a legnagyobb baj a Hiltonos melóval, azon kívül, hogy leszakad töle a derekam, hogy nincs idöm meg energiám arra, hogy nyelviskolába menjek, és ott senki az ég egy adta világon nem beszél dánul. durva. de akkor is legyözok minden nehézséget. és gyözni fogok. mert nincs más választás. meg egyébként is. az élet egy kaland.

a kiállítás

megnyitó jó volt, mindazok ellenére, hogy az utolsó percben egy rakás ember lemonta, és nem jött el, és végül bár Isao elcipele a kotót, nem játszott, én meg nem forszíroztam. olyan négy körül aztan Markéta meg Ladya elmentek egyet sétalni a városba, Isao meg én meg hazamentünk hozzám, föztünk, beszélgettünk, késöbb Markétáék is megérkeztek, ettünk a kertben, és minden jó volt. hat körül Wintana is befutott, a többiek hazamentek az IPCbe, mi meg elmentünk a kávézóba, és még ott dumáltunk. nem volt semmi különös. a dolgok csak úgy történtek, de összeségében ó volt. nagyon jó kis nap.

http://index.hu/politika/kulfold/dAN070902/

nem tudom mi volt, nem voltam a közelében sem a dolognak, épp Helsingørben voltam az IPC culutre eveningen, és Markéta szülinapját ünnepeltük. a dolog nyomait ma láttam, nehány nyom az utcán semmi egyéb. sztoikus nyugalommal vakarják az emberek a felfestett 69et a kirakatüvegekröl. semmi más nincs.

a munkára

az, hogy rohadtul nehéz, nem kifejezés. estére majd beszkad a hátam. mondtam is ma Davidnek, hogy jó lenne, ha tudna valami kicsit kevésbé megterhelö munkát adni, de csak a fejét rázta, hogy most nincs semmi más. aztán beszéltem a pincérekkel, mert hallottam, náluk van hely, szóval megpróbálom azt, hátha, meg megpróbálok mást is. egyébként én vagyok az egyetlen lány a mosogoatók között, és a fiúk is néha nehezen bírják... mondjuk akkor sem adom fel. ma amikor mentem le a reptéren a vonathoz, hazafelé jövet felnéztem az épületre, és csak annyi jutott eszembe, "akkor is le foglak gyözni."

tegnap este

randomszerüen egyszercsa felhívott David olyan fél kilenc felé, hogy akkor ma menjek is már dolgozni, illetve úgymond tréningre. persze Orsival épp az IPCben volt, és hosszú beszélgetést terveztünk Isaoval, szóval végül suttyomban ott aludtam, reggel ötkor felkeltem, elcsíptem a félhatos vonatot, elhoztam a bringámat is egycsapásra, és háromnegyed nyolckor, már a Hiltonban voltam a reptéren úgy, hogy még egy gyors hazarohanásra is jutott idöm.
meló durván ugyanaz mint az IPCben volt a nyáron, csak több. cseréb itt is napi háromszori ingyenkaja jár. elég jó a kantin, szóval panszara semmi okom. kicsit sokat kell cipelni ez minden baj, meghogy nem aludtam ki magam. de mai késik nem múlik.

Magyarországon

az emberek Harry Pottereset játszanak. föleg a wiwen. megvan a Voldemortjuk, akit Tudjuk kinek neveznek, (Magyar Gárda) és félnek, hogy felkerül az égre a sötét jegy (árpádsávos zászló), megy az aranyvérü vs sárvérü háború. már látom is magam elött, hogy Göncz Árpi bácsit elörángatják, ö lesz Dumbeldor, és talán Hujber Feri, Berényi Bandika vagy Viva Kristóf avanzsál Harryvé. bár ha van egy csöpp eszük kimaradnak a poltikából....

COMIKULISSIMUS!
...hátha ez segít...

sokáig

ötletem sem volt, hogy Koppenhága népe hova jár, amikor parkba vágyik, merthogy sokminden van ebben a városban de normális parkkal bizony nincsenek túl jól eleresztve. aztán mikor ideköltöztem megvilágosodtam. megoldás 42, meg az, hogy a bérházak közötti belsö udvarokat nem hagyják parlagon heverni, mint Pesten,nem betonozzák meg le, nem építenek falakat közéjük, hanem szép nagy belsö parkká alakítják öket, kispadokkal, grillsütökkel, játszótérrel, fedett bicikliparkolóval, kis utakkal na és persze kultúráltan megoldott, nem szanaszéjjel hányt szelektív szeméttárolókkal. szóval Koppenhága tele van titkos kis és nagy parkokkal. a szobám ablaka épp egy ilyenre néz. illetve hát konkrétan egy barackfára, amin ott csüngenek a félig-háromnegyedig érett barackok.

üzenet a palackban

rendezni közös dolgainkat végre

j.a.

miért

nem vagyok képes igazán hinni magamban?

rengeteg

minden képes alakulni egy nap alatt is. holnap segitek Gertrudnak a fair traden, vasarnap hazamegyek az IPCbe, hogy beszeljek Rolandoval, de meg az is lehet, hogy szombat este, és talán ott alszom, talán nem, de hát ki tudja. hétfön jön Orsi, és végre megint meg lehet ölelni, meg még annyi minden más. rohan az idöööööö....

belevetem magam

az élet sürüjébe*. ha minden igaz, szpetember másodikán nyílik kiállításom az Ora del Cafe nevü kávézóban itt, Koppenhágában. el sem merem hinni...

*rohanok is printek arait nezni, keretet intezni, meghivok, listak. jajdefontosemberlettem. persze Nils Lund-ot nem felejtem el meghívni.

ott álltam

a space image kiállitás megnyitóján kicsit elveszve, amikor is egy öregúr mellémlépett, és megkédezte, hogy tetszik a kép. mondtam, hogy nem tudom. nem állítanám, hogy nem tetszik, de inkább érdekes a koncepció, lefotózni a költözködést, mint soul of architecture... nevetett. maga részt vett a pályázaton ugye? szegezte nekem a kérdést. igen. de ez most nem számít feleltem. hova valósi? magyarország. aha... engedje meg, hogy bemutatkozzam. Henning Larsen. oh. feletem. es bemutatkoztam en is. mosolygott, majd megszolalt. legkozelebb válasszon valami olyan témát, amiben könnyü eredetinek lenni. a Louisanát mindenki ismeri. mondta, majd elment. késöbb a websitra feltett képeket nézegettem, amikor is egy nö jött oda hozzám. nem ismer senkit ugye? kérdezte. nem. külföldi vagyok. feletem vicceskedve. ilyen szempontból nagyon is külföldi. értem. mosolygott. lassan beszélgetni kezdtünk, majd egy fiatal férfi is csatlakozott hozzánk. épp a gyöztes képet néztük és halkan megjegyeztem, hogy bizony ez a kép több mint jó, és bizony kicsit irígy vagyok az alkotóra. a pasi elvörödött, majd szerényen vigyorgova megköszönte. Nils Lund. mondta. oh. megint. mondtam halkan. hogyhogy megint? kérdezte Nils. hát az elöbb hasonló csapdába futottam bele, illetve személyesen Mr Larsenbe. Nils nevetett. networkingböl kiváló. most pedig lássuk a te fotóidat. megmutattam neki. ötletes, van szemed. mosolygott, és mélyen a szemebe nézett. kedves vagy, de nem kell udvariaskodnod. mondtam. nem öszinte vagyok tényleg, mi okom lenne hazudni neked. nem tudom. feletem. okés. mondta ö. és mik a terveid itt, Dániában. nagy és híres fotós lenni? megint nevetett. jó ha van valakiben amibício´, csak hidj magadban. igyekszem. és hogy kezdesz neki. egy kávézóban akarok kiállítást csinálni. ügyes. itt az emial címem, hívj meg, ha tudod már mikor lesz. mindenképen szeretném látni, és... ha van kedved, valamikor összefuthatnánk, megnézném a portfóliódat. szuper. mondtam én. síenen vagyok mint József Attila gondoltam. amikor búcsúzáskor a nö bemutatkozott, mint a zsüri elnökének a felesége már meg sem lepödtem. csak vigyorogtam, mint a vadalma...

erre

azért ipcipicikét büszke vagyok. meg föleg boldog, hogy Søren használja, amit csináltam neki.

(a fenti szöveg egy link. katt)

dag 217

eljött az óra, új szabadság
legyözni kételyt, félelmet, mételyt,
magad s mást,
eljött a perc, ami csak téged várt,
út ahol más még sosem járt

headlines

kidobta, megégette, felgyújtotta, kapával fejbevágta, elaltta, éheztette, megkegyelmezett, megalakult, megmentette, fellázad, magyar, nem magyar, kis ország, jobbra húz, kommunista, neonáci, megverték, volt, lesz, van, tünetés, meleg, melegek, tüzijáték, földön, vizen, levegöben, a tvben, a valóságban, a filmben, a mizoban, megcsinláljuk, we shall overcome. ez van.

ma elintéztem

az adókártyámat. azt mondták legkésöbb szerdán meg is kapom postán, és ha meg van, akkor már csak Davidot kell felhívnom, hogy bediktáljam neki az adószámot, meg ilyeneket.
tegnap idöjárást tekintve november volt, ma megint augusztus van, bár ugyanazzal a 18 fokkal. egyébként meg most minden jó...

utálok

goodbye-t mondani egy közeli barátnak. nem megy. búcsúzkodásban sosem voltam, és sosem leszek jó. nem megy egészen egyszerüen... God only knows... de nem teszem ide mégegyszer. just sem. pedig így van. nagyon is...

folyamatosan

érkeznek az új diákok. kicsit irigy vagyok, mert én most nem maradok már sokat, huszadikán költözöm, és közeben meg valami mérhetetlen boldogság van bennem. szeretek itt lenni, nagyon szeretem az embereket itt, és kicsit itt marad mindíg a lelkem egy kis darabja, és valahogy ők a dán családom, és ez jó.
ma este megint megyek Sørennel Maribobe, már alig várom, és annyi de annyi jó dolog alakul nap mint nap.

mivel

úgytünik félreérthetö vagyok, szóval öntsünk hát tiszta vizet abba a bizonyos pohárba. szóval. még áprilisban, amikor fogalmam sem volt arról milyen lehetöségeim lesznek Dániában felvétliztem egy föiskolára Ålborgba, ahová fel is vettek design&technology szakra. ámde. ahhoz, hogy csak odaköltözzek, és elkezdjem az életemet sok pénz kéne, ami ugye nincs. ígyhát elkezdtem Københavnban munkát keresni, és eldöntöttem, inkább itt próbálom ki magam, és lássuk mire megyek munkával, albérletben, dánt tanulva. az élet egy nagy kaland.
tegnap egyébként végül találtam lakást, Nørrebroban az Elme gade nevü utcában. szép viszonylag nagy szoba, a körülményekhez képest szuper fürdöszoba, és minden tekintetben jó hely, mivel a a buszmegálló egy saroknyira van, és a vasút meg a metro is 5 perc bringút. ezen kívül a környéken egy két utcán belül van olcsó bolt - www.netto.dk - rengeteg coffeshop, meg nagy élet rengeteg egyetemista, emg fiatal mindenenfele. szóval jó lesz. érzem. vagy legalábbis remélem. jónak kell lennie.

van munkám

meg munkaszerzödésem. ma végre valahára sikerült aláírni. szállás ügyben még nem állok ilyen jól, de augusztus 24 ig maradhatok az IPCben, legalábbis Kristof megígérte. a mai megnézett szoba olyan max 5m2 lehet, épp hogy egy ágy, meg egy pici polc elfér benne, meg egy mikroméretü gardrobe, amibe nem vagyok benne biztos, hogy a negyede akár a nyári cuccaimanak is belefér, arról nem is beszélve, hogy tulajdonképen fürdöszoba nincs is, mivel a wc-t hívják fürdöszobának attól, hogy van benne egy zuhanyrózsa. nem vagyok benne biztos, hogy higiéniai elvárásaim minimumának is megfelelne ez a fajta fürdöszoba, mivel három másik emberrel kéne megosztanom... mindenesetre holnap még megyek egy másik helyet megnézni, remélem az jobb lesz.

azt mondta

az az okos gugli statiszka, hogy a legtöbben azzal a keresöszóval találtak rám, hogy "perverz japán mese mese". mindenesetre elgondolkodtató. a második helyen a "paradicsomos húsgombóc" áll...

különös kegyetlenséggel

egy porszívóval végeztem ki, takarítás során, egy tucat pókot, és egy vérengzö fenevadat, aki nem hagyott aludni már negyedik éjszaka, és a nappalaimat pedig az éjszakai küzdelmek során szerzett csípésnyomok keserítették meg. most vége. remélem a sors kegyes volt hozzájuk, és minden kellemetleneség ellenére, amit okoztak nekem, a porszívó általi halál nem fájt nekik nagyon...

rekkenö meleg

van ma. nem is a meleg, ami rekkenö, hanem inkabb a magas páratartalom, ami földhöz vágja rendesen az embert. Helsingør, 27 fok, de a taft még mindíg tart.

nem Søren

Søren

(ha már minden postomban leírom a nevét legalább lássátok ki ö...)

ma

valahogy írni most nem annyira van kedvem. kicsit tele van a fejem a mindennapokkal, és mire leírnám már rég nem fontosak. pedig ezer dolog történik, munkaszerzödés csak pénteken lesz meg,giga lakás para ugyan nincs már, van három lehetöség is, de még semmi nincs eldöntve, és azért lógnak a levegöben kicsit a dolgaim. persze Kristof megint jó fej volt, és maradhatok még egy kicsit, amíg a lakás dolgok rendezödnek.
hétfön megint megyek Sørennel Mariboba, hogy a jelemezes föpróbát fotózzam, remélem jó képeket sikerül majd csinálnom, kicsit izgulok miatta, és közben alig várom már, hogy ott legyek megint....
holnap este érkezik Markéta (Csehország) itt fog aludni nálam, aztán vasárnaptól már a saját szobájában. jó lesz újra látni öt is. most megyek, meg rohanok. és lehet, hogy a hét a hátralevö részében megint a csak kép verzió lesz majd. illetve... hát mit tudom én még....

az idö egyébkéntmeglöen jó, napok óta 25 fok fölött a hiaganyszál, és lehet mindennap tengerre menni, meg fürdeni, meg biciklizni, ameddig a lábam bírja.

csak kép

csak kép

csak kép

csak kép

csak kép

God Only Knows - Beach Boys

hát ilyen hangulatom van ma. meg fényes, és bizakodó.

tegnap

Sørennel Mariboban voltam - ami olyan cc 1,5 óra autóút ide - hogy megnézzem, ahogy a Les Miserablest próbálják. jó volt, meg élveztem nagyon a szakadó esö ellenére is, meghát önmagában az, hogy Sørennel végre volt lehetöségem hosszan normálisan dumálni már megérte.

Maribo szépséges klasszikus kisváros, és már elöre örülök, hogy legkésöbb jövö hét végén megint megyek, hogy a kosztümös próbát fotózzam...

süt a nap

ma végre, csodák csodája kisütött a nap, bár a nagy szürke felhök továbbra is boldogon úszkálnak az égen. kicsit felpörögtek a dolgok körülöttem, amit élvezek, holnap reggel dán teszt - ezzel zárul a kurzus ugye - pénteken megyek Københavnba találkozni a pasival, aki majd a fönököm lesz, meg szerzödést kötni, utána egy német lánnyal talakozom, akivel albérlet keresés közben a neten futottam össze, és most realizáljuk a dolgokat, jövö héten szobákat nézegetek, remélhetöleg minden simán megy majd ezzel is, késöbb, csütörtök este Marketa érkezik, lassan indul az autumn term, alakul a brand new life. holnap pedig Sørennel megyek, és megnézem a próbájukat.