tegnap vegul nem jutottam el a tengerpartra, mivel a Michelnek valo pici segitsegbol - ertsd; almapucolas - a vega kaja megfozese lett, mert ott allt a konyha kozepen leszegett fejjel, szomoru arccal, mert egyreszrol nem volt alma sutihez, masreszrol meg nem volt lovese sem, hogy mit fozzon vacsorara a vegaknak. ugyhogy orult, meg en is, mert bar szeretem nagyon az itteni kajat, de hianyzik a fozes orome. hat most megvolt, kozel husz elegedett szempar, es szeles mosoly tudatta velem, hogy sajtszoszban sult paradicsmos padlizsanom jo.
ugyhogy vegul csak a kertben napoztam a tobbiekkel, meg csevegtunk Katjaval, es felvaltva felugyeltuk Maitet, aki meglehetosen elvezte a kozel otven beviszitter figyelmet, es szeretetet. aztan Marinaval bananabreadet sutottunk Mako szulinapjara, aminek szinten sikere volt. azt hiszem minig ilyen vasranprol almodtam, ilyen harmoniarol, es nyugalmrol. egy kis darab tokeletes vilag. neha ezt erzem...
2 kommentarer:
hű, de megéheztem.... :)
de örülök neked! :)
Send en kommentar