tegnapi termés. egyik kedven utcám a belvárosban. mondjuk van egy pár. meseszép. amikor először láttam, a Harry Potter jutott eszembe, meg az Abszol Út. én tisztára ilyennek keépzeltem, amikor a könyvebn olvastam. amiért még meg vagyok őrülve, azok az ablakok. valami hihetetlen számomra, hogy először is, nincsenek függönyök, amik mindent eltakarnak, másrészt pedig errefelé az emberek előszerettel pakolják tele az ablak - párkányt mindenféle aprósággal, ettől aztán olyan otthonos érzete támad az embernek - mármint nekem nagyon - nagyon - és jó látni, hogy odabent világos van, és "az emberek uszkálnak a saját akavárikukban", pont mint a svéd gyerekversekben. ahová még mindenkép be akartam menni tegnap, de sajnos zárva volt, az egy egészen pici antikvitás bolt, de tegnap sajnos zárva volt. így jártam.
ma, mivel az Istenek kegyesek voltak hozzám, és hétágra sütött a nap, lementem végre a partra, ahová mindíg is vágytam, és ha giccses akarok lenni, akkor az t is ide írom, hogy amit álmomban már láttam. pici kék és piros házak, a vízbe hosszan benyúló mólok. oh Istenem... életem minden napján akarom látani, és minden nap be akarom szívni a tenger sós illatát. képet most nem tudok róla felrakni, mert analóggal fotóztam főleg, és még hívni kell, meg nagyítani, és scannelni, szóval lesz még vele meló rendesen.
hétvégén Katjával végre bemegyünk Koppenhágába, vasárnap pedig Jorn és Lucie megszervezték, hogy elmegyünk a Louisiana - Museum of Modern Arts - ba. már annyit hallottam erről a múzeumról, hogy nagyon várom, - pedig nem rajongok a múzeumokért úgy általában véve - de ez most izgat.
ma este az Oh Happy Day címen futó dán édes - bús filmet vetíti filmszínházunk, és elég sokan jelezték, hogy meg akarják nézni. szóval jó lesz. remélem.
egyébként a héten jött új diák is - Tatyana, Bulgáriából. ő lett a korelnök, 47 éves, középiskolai filózófia tanár. nagyon helyes nő, de valami eszméletlen mód zárkózott, és olyan halkan beszél, hogy alig érteni.
tegnap volt job market, ami egy újabb közösség - építő ésaz egymás iránti felelősségre nevelő "program". a lényege, hogy a diákok önként jelentkeznek az iskola körül ellátandó feladatokra. a tanárok, és student teacherek 12 különböző munkakkört hiredettek meg, amiben a fa aprítástól a photoeditoron át, az iskolai Second Hand Shopon keresztül a jelemeztárosig minden benne van. én kettőt választottam az egyik az ujságírás, illetve részemről ugye a Photojuranlism, a másik pedig a Photo Editing, ami azt jelenti, hogy a Student Sahre Serveren lévő fotókat át kell válogatni, és Soren részére egy külön mappában összegyűjteni - pici photoshop, átméretezés, ilyesmi belefér, emg persze be kell gyűjteni a többi diáktól a képeket.
Zura szerintem kicsit megőrült, meg a Lumberjacket választotta, ami ugye nem egy nősies dolog egyrészről, másrészről pedig fizikálisan szerintem megterhelő lesz neki a favágás. mondjuk a fiúk, Justin és Noi, biztosan segíteni fognak neki. Zura meg boldog, mert imádja a fa illatát, és a kandallaót a Common Roomban. meg szereti hallgatni, ahogy ropog tűz. mondjuk azt én is szeretem...
ma, mivel az Istenek kegyesek voltak hozzám, és hétágra sütött a nap, lementem végre a partra, ahová mindíg is vágytam, és ha giccses akarok lenni, akkor az t is ide írom, hogy amit álmomban már láttam. pici kék és piros házak, a vízbe hosszan benyúló mólok. oh Istenem... életem minden napján akarom látani, és minden nap be akarom szívni a tenger sós illatát. képet most nem tudok róla felrakni, mert analóggal fotóztam főleg, és még hívni kell, meg nagyítani, és scannelni, szóval lesz még vele meló rendesen.
hétvégén Katjával végre bemegyünk Koppenhágába, vasárnap pedig Jorn és Lucie megszervezték, hogy elmegyünk a Louisiana - Museum of Modern Arts - ba. már annyit hallottam erről a múzeumról, hogy nagyon várom, - pedig nem rajongok a múzeumokért úgy általában véve - de ez most izgat.
ma este az Oh Happy Day címen futó dán édes - bús filmet vetíti filmszínházunk, és elég sokan jelezték, hogy meg akarják nézni. szóval jó lesz. remélem.
egyébként a héten jött új diák is - Tatyana, Bulgáriából. ő lett a korelnök, 47 éves, középiskolai filózófia tanár. nagyon helyes nő, de valami eszméletlen mód zárkózott, és olyan halkan beszél, hogy alig érteni.
tegnap volt job market, ami egy újabb közösség - építő ésaz egymás iránti felelősségre nevelő "program". a lényege, hogy a diákok önként jelentkeznek az iskola körül ellátandó feladatokra. a tanárok, és student teacherek 12 különböző munkakkört hiredettek meg, amiben a fa aprítástól a photoeditoron át, az iskolai Second Hand Shopon keresztül a jelemeztárosig minden benne van. én kettőt választottam az egyik az ujságírás, illetve részemről ugye a Photojuranlism, a másik pedig a Photo Editing, ami azt jelenti, hogy a Student Sahre Serveren lévő fotókat át kell válogatni, és Soren részére egy külön mappában összegyűjteni - pici photoshop, átméretezés, ilyesmi belefér, emg persze be kell gyűjteni a többi diáktól a képeket.
Zura szerintem kicsit megőrült, meg a Lumberjacket választotta, ami ugye nem egy nősies dolog egyrészről, másrészről pedig fizikálisan szerintem megterhelő lesz neki a favágás. mondjuk a fiúk, Justin és Noi, biztosan segíteni fognak neki. Zura meg boldog, mert imádja a fa illatát, és a kandallaót a Common Roomban. meg szereti hallgatni, ahogy ropog tűz. mondjuk azt én is szeretem...
3 kommentarer:
Az a baj, hogy nagyon sok szereplő van és egyelőre összekeverem őket. Kéne egy stáblista valahová. :)
De izé. Azt szeretném kérdezni napok óta: az amerikai pipik rászoktak végre a mosogatásra?
Annyira jo olvasni, hogy teged is ugyanaz az erzes csap meg a hazakkal, az ablakokkal, a tengerrel kapcsolatban, mint engem kb. 1 eve! Mintha magamat olvasnam... tehat nemcsak en vagyok lokott.:-) Kivancsian varom a folytatast, marmint hogy tetszik majd a Louisiania (en imadom), meg mit fedezel fel Koppenhagabol. Drukkolok, hogy neked is kijusson a havas-jeges tengerpartbol, meg a nyari tegerparti strandolasbol, meg hogy megtalald az osszes tokjo helyet, aztan te is elolvadj tole...
szia Sára - bepótoltam az elmaradást olvasásban / filmszemle helyett lebetegedtem ;) - solidarnosty / csók Szank
Send en kommentar