először is szolgálati közlemény, a filmnyersanyag dolog megoldódott, úgy, ahogyan eredetileg is képzeltem, hogy történni fog, csak kicsit izgultam, mert nem jött válasz, az idő meg rövid volt.
tegnap hárman lányok együtt főztünk Runa házában, ment a csevegés, voltak nagy röhögések, Gurpreet csinélt chickpee masalát - indiai kaja, Melissa Red rice -t, én tojásmentes muffint, meg Gurpreet is csinált valami édességet, aminek elfeljetettem a nevét. nagyon finom volt, csak eszméletlen nehéz étel - forró olajban megsüti a toast kenyér szeteleket, cukorszirupot főz zöld korianderrel. a lecsöpögtetett kenyereket egy tálba teszi, ráönti a cukorszirupot, megszórja mazsolával, és kics állni hagyja. nagyon király kaja, de azt hiszem egy éven belül képtelen lennék még egyszer megenni, annyira kiadós. mire kész lettünk mindennel megjött Elizabth és Koji is, volt nagy örömködés, még több röhögés, meg csevegés, úgyhogy meg is beszéltük, két hét múlva megismételjük az akciót.
szóval. ma meglátogattunk egy másik népfőiskolát Denmark Lineon, ahol az un. Land Organization Trade Union ernyőszervezetei működnek. ezt valahogy úgy fordítanám, hogy egy olyan szervezet, ami alá a szakszervezetek tömörülnek. elég érdekes volt. az épület nagyon izgalmas, meg is beszéltem az guideunkkal, hogy szerdán visszamegyek fotózni.
ma már csak kórus lesz, aztán mosok, összerántom a szobánkat, vagy kerítek egy varázspalácát, hátha az rendet vág, befejezem a photoeditálást, aztán vége is a napnak asszem...
a hétvége elég zúzós lesz, egyrészről cseréltem Ayumival, mert holnap lesz a Japanese Culture Evening, és ő próbál én meg mosogatok helyette, másrészt végre megjönnek Orsiék, este ugye Culture Evening, után gondolom ,lesz nagy parti, vasárnap meg Pippel és Lucivel nagyítunk a darkroomban, és ha szép időlesz, talán szombaton végre el tudok menni sétálni egy nagyot. Ezen kívül még meg kell csinálnunk Melissával egy prezentációt a bevándorlókról - milyen népek jönnek, milyen arányban, feltétlek, letepedés, beilleszkedés ilyesmi.
szóval van dolog sok, a dán leckéről ugye megint nem beszélek külön, hogy kisebb hegyet szoktunk kapni, és hát bizony azt is meg kell csinálni, de már élvzem. meg ugy a szavak tanulása, ami nekem soha nem ment úgy, hogy csak leülök, és uccu megtanulom a szavakat. pedig néha kéne. pl most is.
Abonner på:
Kommentarer til indlægget (Atom)
Ingen kommentarer:
Send en kommentar