akkora volt ma egész nap a szél, hogy végül busszal
mentem. nem bántam meg, mert Rolando jött velünk, és legalább tudtam vele hosszabban beszélgetni. az út valami eszméletlen gyönyörű volt még a buszból is, és remélem keddre gyengül a szél, és akkor nekivágok bringával, és visszamegyek pár helyre fotózni. a tenger mániám viszont nem csillapodik - kell egy ház, lent az óceán partján, énekelgetem magamban egyre.(ladánybene 27).
szóval a múzeum. először is kezdjük a nevével, amit onnét kapott, hogy a fickó, aki alapította háromszor nősült, és mind a három felesége Louisa-nak hívták. praktikus egy ürge volt, nem vesződött azzal, hogy az új asszonyhoz új nevet tanuljon, ráadásul ha mondjuk névre szóló törölközi voltak, amiket az előző nő otthagyott, akkor sem kellett aggódnia, mert jó volt az újnak is. ez mondjuk vicces.
szóval egy viszonylag kis épületben kezdték a múzeumot, de mára hatalmas, két nagy szárny van, és hát bámulatos a gyűjtemény - Andy Warholtól Picassoig minden van. mázlimra most az aktuális kiállítás standfotókból volt, több mint száz
kép a mozi százegynéhány évéből. sajnos erről képet nem lehetett csinálni. egyébként meglepő errefelé, hogy a múzeumokban - bár vaku nélkül ugyan - de lehet fotózni, és a kutya nem szól rám, sőt, az emberek kivárják, amíg megcsinálom a képet, és nem gyalogolnak bele. azt hiszem, amit a legjobban szeretek ebben az országban, az a számomra már már valószínűtlen mennyiségű odafigyelés a másik emberre.
szóval vannak szobrok - nem annyira jönnek be, nekem túl modernek, bár volt egy szoborcsoport,a mi tetszett - kortárs és XX. század elejérő való festmények, és a és rengeteg kortárs fotó, eszméletelen sokrétű, és tényleg világ elég különböző pontjairól való.
a múzeum legnehezebb pontja, az ugynevezett piac, ahol a méltán világhírű dán design képviselteti magát az
olcsó cukorkáktól kezdve a horror áron kapható táskákig, könyvekig. meg is talátam álmaim könyvét, egy Bresson antológia, az ára is csekélység, mindössze hétszáz korona - ha valaki nagyon meg akar lepni valamivel, akkor tessék érte elmenni Louisanába, és megvenni, és én örökké hálás leszek ;). végülis nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és vettem egy fotós könyvet - a XX. század fotósai, antológia, cikkekkel, és viszonylag olcsó volt. képek jórészt analógra készültek, úgyhogy csak a holnapi hívás/nagyítás után fogok tudni scannelni, aztán meg ide is felpakolni képet. addig be kell érje mindenki ezekkel. most pedig nekiesek a photography classra Lucienek megígért prezentációnak a Masters of Photography témakörben. a dán leckém már kész, iagazából szavakat kéne tanulnom, és akkor jobban menne a dolog, ehhez meg ugye idő kell...
mentem. nem bántam meg, mert Rolando jött velünk, és legalább tudtam vele hosszabban beszélgetni. az út valami eszméletlen gyönyörű volt még a buszból is, és remélem keddre gyengül a szél, és akkor nekivágok bringával, és visszamegyek pár helyre fotózni. a tenger mániám viszont nem csillapodik - kell egy ház, lent az óceán partján, énekelgetem magamban egyre.(ladánybene 27).szóval a múzeum. először is kezdjük a nevével, amit onnét kapott, hogy a fickó, aki alapította háromszor nősült, és mind a három felesége Louisa-nak hívták. praktikus egy ürge volt, nem vesződött azzal, hogy az új asszonyhoz új nevet tanuljon, ráadásul ha mondjuk névre szóló törölközi voltak, amiket az előző nő otthagyott, akkor sem kellett aggódnia, mert jó volt az újnak is. ez mondjuk vicces.
szóval egy viszonylag kis épületben kezdték a múzeumot, de mára hatalmas, két nagy szárny van, és hát bámulatos a gyűjtemény - Andy Warholtól Picassoig minden van. mázlimra most az aktuális kiállítás standfotókból volt, több mint száz
kép a mozi százegynéhány évéből. sajnos erről képet nem lehetett csinálni. egyébként meglepő errefelé, hogy a múzeumokban - bár vaku nélkül ugyan - de lehet fotózni, és a kutya nem szól rám, sőt, az emberek kivárják, amíg megcsinálom a képet, és nem gyalogolnak bele. azt hiszem, amit a legjobban szeretek ebben az országban, az a számomra már már valószínűtlen mennyiségű odafigyelés a másik emberre.szóval vannak szobrok - nem annyira jönnek be, nekem túl modernek, bár volt egy szoborcsoport,a mi tetszett - kortárs és XX. század elejérő való festmények, és a és rengeteg kortárs fotó, eszméletelen sokrétű, és tényleg világ elég különböző pontjairól való.
a múzeum legnehezebb pontja, az ugynevezett piac, ahol a méltán világhírű dán design képviselteti magát az
olcsó cukorkáktól kezdve a horror áron kapható táskákig, könyvekig. meg is talátam álmaim könyvét, egy Bresson antológia, az ára is csekélység, mindössze hétszáz korona - ha valaki nagyon meg akar lepni valamivel, akkor tessék érte elmenni Louisanába, és megvenni, és én örökké hálás leszek ;). végülis nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és vettem egy fotós könyvet - a XX. század fotósai, antológia, cikkekkel, és viszonylag olcsó volt. képek jórészt analógra készültek, úgyhogy csak a holnapi hívás/nagyítás után fogok tudni scannelni, aztán meg ide is felpakolni képet. addig be kell érje mindenki ezekkel. most pedig nekiesek a photography classra Lucienek megígért prezentációnak a Masters of Photography témakörben. a dán leckém már kész, iagazából szavakat kéne tanulnom, és akkor jobban menne a dolog, ehhez meg ugye idő kell...
Ingen kommentarer:
Send en kommentar