doki

megvolt a doki látogatás. nem kellett órákat sorba állnom, kedvesek segítőkések, megvizgált alaposan, majd annyit mondott, hogy szépen menjek vissza suliba, ne mászkáljak ki, igyak teát, és semmi gond, itt ilyenkor mindenki beteg, én meg a végén vagyok már a dolognak, úgyhogy nem ad a gyógyszert, mert hétvégére szerinte meggyógyulok magamtól is. meg egyébként ha korábban megyek sem adott volna semmit, mivel, ellentétben a hazai szokásokkal, a dán orvosok nem hívei a antibotikukoknak - semmi értelme ugyanis szerintük, az antibiotukim tönkreteszi a szervezet önálló immunrendszerét, mert kiírt mindent. egyébként is, ha valaki ennyire köhög errefelé ilyen időben, az normális.

egyébként amikor visszaértem be is mentem az aktuélis órámra kis késéssel, úgyhogy Lucie nagyon örült nekem - tényleg - és még a napi fotó feladatot is tudtam teljesíteni.

amikor ebédnél elmséltem Nikolajnak, nagyon röhögött, mindenki más csodálkozott. most megyek mosni, aztán alszom egyet - a szerda délutánom mindíg szabad - aztán emg Nikolajjal dánozom, meg talán lógok egy kicsit Maiaval az egyik MS csajjal, aki most szemben lakik velem, és jó fej nagyon. mondjuk ő nem is kalsszikus értelmeben vett dán - magas, szőke, szögletes - hanem nem túl magas, kreolos bőrű, kedves lány.