a mai nap nagy közös játékkal indult a Main Hallban, könnyesre röhögtük magunkat, Garba és Soren kitettek magukért. ezután csoportokra osztottak bennünket, és a délelőtt folyamán három workshopn vettünk részt, amit a Morning fellowship szakított meg. először akkor most a Morning Fellowshipről írok, ami minden nap, az első óra utáni program 10.15 és 10.45 között. leginkább reggeli összetartásnak fordítanám, hiszen végülis arról van szó, hogy a beosztott ügyeletes tanár (Teacher on Duty, TOD) megkérdezi először, hogy minden rendben van - e, van e valaki aki beteg, majd kiosztja - természetesen önként jelentkezős alapon egyelőre - a következő három alkalomra a mosogatást, és az ebédlő takarítását, ezután énekelünk kicsit Soren vezetésével, kis beszélgetés, esetleg újra valami dal, és aztán megy mindenki a dolgára.
a mai napon ugye ezek workshopok voltak, ki lehetett próbálni a Self Express szobát, ami a kreatív helyíségek egyike, itt Rolando várt bennünket, volt aki korongozott, de a legtöbben rajzoltak, én is,bár nem erősségem. Rolando nagyon kedves volt - mint általában mindenki - az alagsori szobában kellemes zene volt, szóval totál pszichoterápia, ami mondjuk rám is fér az elmúlt hajtós év után. a legviccesebb az volt,a mikor Rolano kifejtette, hogy ő bizony senkinek nem mondja meg mit csináljon, hiszen talán sokaknak ez az utolsó lehetősége az életben, hogy korlátok nélkül csináljon valamit, és élvezze.
a Self Express után Soren dráma workshopja következett, újfent sok röhögéssel, rengeteg játékkal, amik elsorban nem drámai készségeket, hanem közösségépítést céloznak meg, és elég jó volt, legalábbis én élveztem. a dráma workshop után Garba vett át bennünet, és Kommunikációs Workshopon bettünk részt, ahol ehhez kapcsolódó játékokat játszottunk. ezekben volt némi önismereti tréning, de a szokásos csapatépítős rész sem maradt el. majd ebédelni mentünk. amit ma adtak azt leginkább karfiolpörköltnek nevezném, de annál keleteisebb volt az ízvilága, ehhez is volt az elmaradhatatlan saláta, meg persze köretként rízs. elég fura, hogy minden étel meglehetősen csípős, ami mondjuk engem nem zavar, de mondjuk Katja - Szlovénia, és Markéta - Csehország - több liter vizet ittak rá, és vadul legyezték a szájukat. a reggeli egyébként ma is ugyanaz a verzió volt, mint tenganp, csak ma nem volt gyümölcs, viszont nem csak mazsolás kenyér volt, hanem sima is. (Papa ezúton üzenem, hogy azért egy szelet sajtos kenyérnél, egy csészényi tejbe áztatott műzlinél és eg bögre tánál több ha akarnám sem menne le, úgyhogy nem hiszem, hogy meg fogok jobban hízni, inkább már most könyebbenk érzem magam, hogy nem egyszerre eszem sokat, hanem naponta háromszor normálisan, nem sokat.)
ebédutánra bevállaltam kis mosogatást, aztán átrohantam a főépületbe Pernilléhez, hogy leadjam az útlevelet - ő intézi innentől a tartózkodási engedéllyel és a diákoknak járó orvosi ellátásal kapcsolatos dolgokat- aztén rohanás vissza a Common Roomba, ahol már el is kezdődött a délutáni csapatépítsődi, és "When Cultures Meet" címmel csapatokban játszottunk és mutattuk be a különboző kultúrák eltérő szokásait Joren vezetésével. elég jól sikerültek a legnagyobb sikert Wanessa - Zimbabwe - és Nate - USA - aratták. Wanessa a tanárokhoz való viszonyok bemutatásánál prezentálta, hogy bizony Zimbabweben az állami iskolákban még verik a gyerkeket, és játékosan el is náspángolat a nálánál jóval kisebb Silver - Észtország - nevű srácot, aki fájdalamsan jajjogot. Nateék jelentében pedig az amcsi cowboy egy indiai lány készül feleségül venni, és meglátogatja a családot indiában, ahol elmeséli, hogy hamburgert eszik, és nincs vallása, mert ő az isten maga, mint Bush. hülyére röhögtük magunkat, ahogy Pretty eljátszotta az anyukát, és Rima - Ukrajna - a hagyományörző nagyit. szóval jól szórakoztunk.
most nemsokára lesz vacsi, aztán pedig az angol és dán nylev oktatásáról kapunk fejtágítást. tegnap kcisit elvesztem a dolgokban, a tantárgyakat csak holnap vesszük fel, szóval addig még átgondolom Orsi javaslatát is. azt nehéz kitalálni, hogy mit ne vegyek fel...
vacsorára lasagna volt, valami eszméletlen finom volt. Katja - Szlovénia - annyira teleette magát, hogy alig bírt megmozdulni. vicces volt, meg elég pici, és vékony. vacsi után bemutatkozott a két a dán tanár - mármint dán nyelvet fognak tanítani - úgyhogy végülis azt eldönttem, hogy egyelőre csak a Danish 1 -et veszem fel, a Denish Line-t egyenlőre hanyagolom, és egyáltalán nem veszek fel angol órát, mivel egyrészt sokkal jobban beszélak azoknál, akik az Englsih 1-re fognak járni, másrészt pedig a Fotóval egyidőben van az english 2, ami ugye érdeklhetne, bár Mako, meg Katja azt modnta ma, hogy jobban megéri egy kiadós bezélgetés, mint végiglni az egész English 2 kurzust, hiszen így az anyanylevűekkel is dumálok, amiből fél óra is többet ér, mint fél év nyelvi kurzus, egy nem anyanyelvűvel.
egyébként a mai nap legvicesebb eseménye az volt, amikor most este Kanoko lelkendezve megérkezett egy nagyrakás képeslap kíséretében a közeli McDonaldsból, és rém lelkesen megmuttata az összeset, hogy nézzem meg milyen szép, és ráadásul ingyen voltak. ennek örült a legjobban. amikor esméltem Zurának, mondta, hogy igen, az benne a legjobb, Japánban az emberek naygon boldogok, ha ingyen jutnak hozzá valamihez, ami egyébként pénzbe kerülne. mondjuk éltemben nem gondoltam volan, hogy ennyire túláradóan lehet örülni pár freecardnak.
most Zura épp körmöt vág, eddig fogat mosott - ez cc háromnegyed óra neki minden este, három különböző fogkefével teszi. lehet, hogy nem is Buddhista, ahogyan mondta, hanem fogmosás vallású... merthát ez talán több is nála, mint szertartás.
a mai napon ugye ezek workshopok voltak, ki lehetett próbálni a Self Express szobát, ami a kreatív helyíségek egyike, itt Rolando várt bennünket, volt aki korongozott, de a legtöbben rajzoltak, én is,bár nem erősségem. Rolando nagyon kedves volt - mint általában mindenki - az alagsori szobában kellemes zene volt, szóval totál pszichoterápia, ami mondjuk rám is fér az elmúlt hajtós év után. a legviccesebb az volt,a mikor Rolano kifejtette, hogy ő bizony senkinek nem mondja meg mit csináljon, hiszen talán sokaknak ez az utolsó lehetősége az életben, hogy korlátok nélkül csináljon valamit, és élvezze.
a Self Express után Soren dráma workshopja következett, újfent sok röhögéssel, rengeteg játékkal, amik elsorban nem drámai készségeket, hanem közösségépítést céloznak meg, és elég jó volt, legalábbis én élveztem. a dráma workshop után Garba vett át bennünet, és Kommunikációs Workshopon bettünk részt, ahol ehhez kapcsolódó játékokat játszottunk. ezekben volt némi önismereti tréning, de a szokásos csapatépítős rész sem maradt el. majd ebédelni mentünk. amit ma adtak azt leginkább karfiolpörköltnek nevezném, de annál keleteisebb volt az ízvilága, ehhez is volt az elmaradhatatlan saláta, meg persze köretként rízs. elég fura, hogy minden étel meglehetősen csípős, ami mondjuk engem nem zavar, de mondjuk Katja - Szlovénia, és Markéta - Csehország - több liter vizet ittak rá, és vadul legyezték a szájukat. a reggeli egyébként ma is ugyanaz a verzió volt, mint tenganp, csak ma nem volt gyümölcs, viszont nem csak mazsolás kenyér volt, hanem sima is. (Papa ezúton üzenem, hogy azért egy szelet sajtos kenyérnél, egy csészényi tejbe áztatott műzlinél és eg bögre tánál több ha akarnám sem menne le, úgyhogy nem hiszem, hogy meg fogok jobban hízni, inkább már most könyebbenk érzem magam, hogy nem egyszerre eszem sokat, hanem naponta háromszor normálisan, nem sokat.)
ebédutánra bevállaltam kis mosogatást, aztán átrohantam a főépületbe Pernilléhez, hogy leadjam az útlevelet - ő intézi innentől a tartózkodási engedéllyel és a diákoknak járó orvosi ellátásal kapcsolatos dolgokat- aztén rohanás vissza a Common Roomba, ahol már el is kezdődött a délutáni csapatépítsődi, és "When Cultures Meet" címmel csapatokban játszottunk és mutattuk be a különboző kultúrák eltérő szokásait Joren vezetésével. elég jól sikerültek a legnagyobb sikert Wanessa - Zimbabwe - és Nate - USA - aratták. Wanessa a tanárokhoz való viszonyok bemutatásánál prezentálta, hogy bizony Zimbabweben az állami iskolákban még verik a gyerkeket, és játékosan el is náspángolat a nálánál jóval kisebb Silver - Észtország - nevű srácot, aki fájdalamsan jajjogot. Nateék jelentében pedig az amcsi cowboy egy indiai lány készül feleségül venni, és meglátogatja a családot indiában, ahol elmeséli, hogy hamburgert eszik, és nincs vallása, mert ő az isten maga, mint Bush. hülyére röhögtük magunkat, ahogy Pretty eljátszotta az anyukát, és Rima - Ukrajna - a hagyományörző nagyit. szóval jól szórakoztunk.
most nemsokára lesz vacsi, aztán pedig az angol és dán nylev oktatásáról kapunk fejtágítást. tegnap kcisit elvesztem a dolgokban, a tantárgyakat csak holnap vesszük fel, szóval addig még átgondolom Orsi javaslatát is. azt nehéz kitalálni, hogy mit ne vegyek fel...
vacsorára lasagna volt, valami eszméletlen finom volt. Katja - Szlovénia - annyira teleette magát, hogy alig bírt megmozdulni. vicces volt, meg elég pici, és vékony. vacsi után bemutatkozott a két a dán tanár - mármint dán nyelvet fognak tanítani - úgyhogy végülis azt eldönttem, hogy egyelőre csak a Danish 1 -et veszem fel, a Denish Line-t egyenlőre hanyagolom, és egyáltalán nem veszek fel angol órát, mivel egyrészt sokkal jobban beszélak azoknál, akik az Englsih 1-re fognak járni, másrészt pedig a Fotóval egyidőben van az english 2, ami ugye érdeklhetne, bár Mako, meg Katja azt modnta ma, hogy jobban megéri egy kiadós bezélgetés, mint végiglni az egész English 2 kurzust, hiszen így az anyanylevűekkel is dumálok, amiből fél óra is többet ér, mint fél év nyelvi kurzus, egy nem anyanyelvűvel.
egyébként a mai nap legvicesebb eseménye az volt, amikor most este Kanoko lelkendezve megérkezett egy nagyrakás képeslap kíséretében a közeli McDonaldsból, és rém lelkesen megmuttata az összeset, hogy nézzem meg milyen szép, és ráadásul ingyen voltak. ennek örült a legjobban. amikor esméltem Zurának, mondta, hogy igen, az benne a legjobb, Japánban az emberek naygon boldogok, ha ingyen jutnak hozzá valamihez, ami egyébként pénzbe kerülne. mondjuk éltemben nem gondoltam volan, hogy ennyire túláradóan lehet örülni pár freecardnak.
most Zura épp körmöt vág, eddig fogat mosott - ez cc háromnegyed óra neki minden este, három különböző fogkefével teszi. lehet, hogy nem is Buddhista, ahogyan mondta, hanem fogmosás vallású... merthát ez talán több is nála, mint szertartás.
2 kommentarer:
Igen, vagyis ne! Vagyis tényleg ne vállald túl magad, mert 2 hónapon belül úgy besokalsz, hogy a végén egy órára sem fogsz bejárni...
Hú, ez tök jó! Te mit adtál elő?
Send en kommentar