visszaszámlálás 13

ma reggel, amikor rájöttem, hogy valóban már kevesebb mint két hét van hátra, be kell vallanom, meg - ijedtem. egyrészt a dolgaim intézésével sehogyan sem állok, másrészről meg némi egészséges (?) izgalom, hogy vajon fognak e engem szereteni majd ott, elfogadnak, befogadnak -e, hogyan fogok megküzedni az elém tornyosuló angol nyelvvel, meg fogom e állni a helyem, és még millió hasonló kérdés, kétség... ilyenkor igyekszem arra gondolni, hogy viszont milyen jó lesz reggelente kimenni a tengerpartra, és beszívni a sós levegőt - a tenger illatát... már annyira várom...