sikerült

beszélnem Bettinával. úgy fest, megértette, amit mondtam neki. a kérdés persze továbbra is az számomra, hogy innen majd merre, mert az biztos, hogy nem akarok másfél évig au pair lenni. meg tanulni kéne, és nemcsak a dánt, hanem fotót, meg a hozzá kapcsolodó dolgokat is. nem egyhelyen toporogva a túlélésre játszani... igazán szívböl és öszintén...