itthon

az IPCben. ma van vége az elsö nyolc hétnek. ettöl aztan még jobban érzem, hogy rohan az idö, és közben az másfél hónapja történt dolog, hogy elköltöztem innen, olyan, mintha egy örökkévalóság, de legalább fényév távolságra lenne, nem is értem hogyan. és az is fura, hogy az egész korábbi IPCs életem olyan, mintha csak álom lett volna, pedig tudom, hogy nagyon is valóságos volt...