hátha.

nem is sokkal, de kicsit jobb. nyilván egyikünk sem tud kibújni a böréböl, de igyekszem gyorsabb lenni, Bettinának meg meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindíg mindenkinek parpancsolgatni.

közben meg szüntelen töröm a fejem. merre van elöre, és tudom, hogyha kérdéseim már vannak, az fél siker. a válaszok meg elöbb utóbb meglesznek. remélem, inkább elöbb. ez van.

sikerült

beszélnem Bettinával. úgy fest, megértette, amit mondtam neki. a kérdés persze továbbra is az számomra, hogy innen majd merre, mert az biztos, hogy nem akarok másfél évig au pair lenni. meg tanulni kéne, és nemcsak a dánt, hanem fotót, meg a hozzá kapcsolodó dolgokat is. nem egyhelyen toporogva a túlélésre játszani... igazán szívböl és öszintén...

oké,

csak légy öszinte, takargatni semmit nem érdemes, hát kimondom. gyülölöm, amikor vasárnap este haza érve azt látom, hogy Bettina és Claus egy hajszálat nem tett arrébb a lakásban tudva tudván, hogy hétfön már dolgozom, és majd én kitakarítok. a szuper kis indukciós tüzhelyen úgy áll a por, meg az odégetett bébikaja valószínüleg péntek este óta, hogy még csak annyi fáradságot sem vettek, hogy beáztassák az edényt, vagy letöröljék a lapot, ami melegen ugye fél kézmozdulat, cserébe holnap vakarhatom róla a szart finoman szólva is. az egész ház teleszórva homokkal, ruhák szana-széjjel, játékok szana széjjel, és tudom, hogy meredeknek hangzik, de a legrosszabb napokokn sem volt akkora kupleráj a lakásomban, mint amit ezek csinálnak két nap alatt. és amikor megérkezem, akkor vigyorogva ülnek a kanapén, esznek borozgatnak. a házimanó meg holnap mindent elintéz majd. azt hiszem eljött a perc, hogy leüljek, és ezeket megbeszéljem Bettinával. nincs mese.

ps.:valaki küldjön egy zoknit... (megfejtést a Harry Potter rajongóktól kell kérni házimanó címszó alatt)

a rendes házimanók

akik az algsorban laknak (mint én), reggel hatkor kelnek, reggelit csinálnak, elpakolják az este a gazdáik által szana-széjjel hagyott cuccokat, kicsit leülhetnek reggelizni, de mindeféle hároméves Rontópál uramék a szavába vághatnak, és soha senki nem kíváncsi a mondatuk végére, majd reggil után megint elpakolnak, mindent kiskálnak, majd az egész házat két és fél órás részidövel rendbvágják fürdöszobát sikálnak, porszívóznak, felmosnak, ruhákat elpakolnak, és políorzzák a maradék ezüstöt, amit elözö nap vélteln kihagytak szórásból. merthogy a csütörtök a házimanók könnyü napja, amikor miután reggilt adtak, rendet raknak, összekapták azegész házat, ezüstöt fényesítenek, kisikáljak a konyhaszekrényeket, és persze az elmaradhatatalan földszinti wécét, meg a hallt. ha nem megy a részidö - két és fél óra maximum továbbra is - a gazdájuk veszekszik, a házimanók, meg sírnak, majd ebédet föznek. délután a saját szabadidjében abban a megtiszteltesében volt része egynek, hogy amíg a gazdája lovagol addig vigyázhat a kis Simling Buddhara. este persze fözhet megint, és pakolhat a gazdái után.
az alien megint nyilván én vagyok, de mondd, akarsz-e au pair lenni...

The Beatles - Strawberry Fields Forever (colour)

csak kép

szavazzatok!!!

Magyar Eszterre, aki az unokahugom, és szépen rajzol.

köszi.



a kép egy link, ahol szavazni lehet. katt, és tedd a dolgod.
:)

a Tivoliban

voltunk sokan együtt vasárnap. jó volt. hullámvasúúút rulez. ha jól számoltam hatszor mentünk a körbeforgós fajtán. meg kismesevasút. meg szellemvasút. meg dodgem. meg körhinta, meg móka és kacagás. a végén pedig mikor már minden bezárt, elephanto - osat játszottunk, meg bang bang ot.

múlt héten meg Brittával Malmöben voltunk. az is jó volt.

Britta meg én

Rontó Pál

uram(Marcus) ma persze megint nem ment oviba, úgyhogy eddig itt rohangált és üvöltözött, hogy nem nem nem, meg ilyenek, közben meg Bettina Claussal veszekedett, hogy dobja ki végre a még hétfön meggyilkolt madarakat, ha már nem fözte meg öket, mert elég kis gusztustalanok. Marcus meg csak kiabálta, hogy nem nem nem. ilyen ez a nap kérem...

csak szaladnak

a napok, meg a hetek, igy mar a masodik heten vagyok tul az uj helyemen. tegnap este eljottem Roskildebe, hogy meglatogassam Maral baratnomet, ma csak tengunk legnunk majd a varosban, meg fotozgatok, holnap pedig talakozom Koppenhagaban Nicolajal, Wintanaval, Brittaval meg Olesyaval, lehet atmegyunk Malmobe, ki tudja. ami biztos, az az, hogy jo lesz, akarhogy is legyen.

kozben megerkezett a tartozkodasi engedelyem, ami azt jelenti, hogy a vagyott CPR kartya - helyi szemelyi igazolvany es lakcimkartya - mar csak karnyujtasnyira van a dan burkoracia utvesztoiben, szoval minden alakul, es ugy erzem, hogy jol. jol vagyok es pont.

faces of Danmark

fejbenblogot

irok leginkabb mostanaban. mert mire net kozelbe ernek, mar reg elfeljetettem vagy leginkabb nem is fontos. egyebkent a fejbenblog kifejezest Joco talata ki. tegnap mikor beszeltem vele ezen rohogtunk. es mind a ketten fejben fotozunk is hozza, amit aztan ujabb fejben elkovetett post kovet. ez van.

Charlottenlund

egészen jó hely. kicsit túl sok a legújabb BMW terepjáró, meg az egy före esö Benetton bolt, de okés. a csalad továbbra is okés, Marcussal egyre jobban kijövök, szoktunk együtt mesekönyvet nézegetni, lufival labdázni, és imádja amit fözök, csakúgy mint a többiek. azt hiszem addiktok lettek a föztömtöl. egyébként vasárnap este, amikor hazértem, Bettina úgy fogadott, hogy mennyire fura volt, hogy nem vagyok ott, meg hiányoztam ám nekik, és hát elmulaszottam Claus öccseit, akik pedig milyen kiváncsiak voltak rám. hát ez van. így jártak, majd legközelebb talán...

a hétvége jó volt, illetve hát volt sok könny, merthogy Juan Carlos megy haza szerdán Mexicoba, és hát hiányozni fog. búcsúajándékként kapott tölem egy halom Bountyt, mivel az a kedvence és Mexicoban nem lehet kapni egyáltalán.mondtam is neki. "még a nyáron, egyszer, amikor rossz kedved volt, én épp mentem a boltba, és elöttemegkérdeztelek, hozzak e neked valamit.és akkor te fanyar humorral azt válaszoltad, hogy egy darab boldogságot szeretnél, én meg hoztam neked egy nagy Boutnyt. soha nem fogom elfelejeteni a hálás tekintetedet, és a mosolyodat, egm örömöd. ez volt a mi kis játékunk, a Boutny, a welcome home postitiek az ajtón. mostmár nem vagy rosszkedvü, mert Karloine itt van neked, és látom, és örülök, hogy boldog vagy, hogyboldogok vagytok. de ha épp nem sütne olyan fényesen a nap, hát itt ez a kis csomag boldogság. oszd be ügyesen." és akkor odaadtam. ö meg átölelt, és éreztem,ahogy a könnyei a vállamra csurognak az arcáról, és az enyimek is hullottak böven. nem is mondtam, hogy good bye. egy see you soonban maradtunk.

itthon

az IPCben. ma van vége az elsö nyolc hétnek. ettöl aztan még jobban érzem, hogy rohan az idö, és közben az másfél hónapja történt dolog, hogy elköltöztem innen, olyan, mintha egy örökkévalóság, de legalább fényév távolságra lenne, nem is értem hogyan. és az is fura, hogy az egész korábbi IPCs életem olyan, mintha csak álom lett volna, pedig tudom, hogy nagyon is valóságos volt...

ma

áttekertem Lyngbybe. szép kisváros. ott gyorsan ki is derült számomra, mennyire jó lenne már az új CPR kártyát megkapni. merthogy addig semmi nincs. nagy büdös semmi.illetve egy. dán bürokrácia.

vén asszonyok

nyara van ma. igazi. de tényleg ilyen még nem volt eddig. kellemesen süt a nap, egyszál pulcsiban simán elmentem bringázni meg minden. most megyek és fözök valamit.

megvan

a laptopom. mukodik. Claus ma kiszbaditotta a gonosz szervizesek fogsagabol.
mai nap tnaulsaga egyebkent, hogy Charlottenlundban nincs Telia bolt, viszont 6 Bentetton szakuzlet van, ebbol 4 gyerekruhaval...