meg ma nem tudom mi ütött Marcusba, de amikor hazaértem, akkor odarohant hozzam, és megölelt. én meg csak álltam emghatódva, a kis szöszke fejét simogatva. Rontó Pál uram... édes pofa.
eljött a perc,
sorsváltozás,
vagy most vagy soha,
mindegy, hogy csoda vár,
vagy más,
félned nem kell,
ez a végső határ,
itt állsz a célnál,
mégsem volt légvár,
megtennéd százor is,
így van jól!
Ingen kommentarer:
Send en kommentar