Budapest

valahogy megérkezve Pestre csak vendégnek éreztem magam, és mindenféle tét nélkül lebegtem a kis magyar valóságsokkban. Pavlov hármonegyed nyolckor csöngetett a gyomromnak, üzenet az agyba megérkezik, irány reggelizni, kinyitom a szemem, tekintem a sárga plafonra mered, és ráébredek, nuku reggeli, nuku dinning hall, old meg magad kislányom, ha éhes vagy - persze a hűtő üres. indulás a városba, megküzdeni az elemekkel. az Astorianal csak egy pogit akartam venni, de azt mondták a pékségben, hogy nincs, mivel tízezressel akartam fizteni. pedig ott állt a sok szép és mosloygós pogi, és mögöttük az undok lány, az undok lány rágója, meg az undok lány rosszkedve. nem mondtam neki semmit - urilányok kussolnak - és ahogy kiléptem a pékség ajtaján az arcomon leggördült egy könnycsepp. igen, most már érzem, itthon vagyok...