?

miért soha nem?

moodreport

a hideg tovabbra is kitart, bar eddig legalabb ma meg nem esett.mar ez is valami. tegnap vettem egy farmert a kvicklyben. orulok. pont ket szammal kisebb, mint amit mikor megerkeztem, nezegettem, es a vegen nem vettem meg. yuppie.

ma este

Ayman szerint Social Evening tartunk. a party túl elcsépelt kifejezés, hogy méltón kifejezzük szombat esti kultúráils igényeinket vele. elötte Juan Carlos meg én megnézzük Woody Allen Radio Days címü abszurd komédiáját, mivel igényunk van a high kultúrára. ez megy. meg a bárányfelhök...

időjárás

ki gondolná, de az idöjárás ma tényleg effektiv olyan, mint a kis piktogrammon. süt a nap, esik az esö, közben a fúj kicsit a szél, van itt kérem minden, mint a búcsúban. mindenesetre, most éppen süt a nap, és mivel az esö is szemerkél van egy kis szivárvány a kert végében.

csúcsforgalom

kedden este megjött Eva Némtországból, szerdan reggel Pierre távozott San Fransiscoba, tegnap hajnalban randomszerüen megérkezett Juan-Carlos, késöbb Lucie es Vasek- Lucie új pasija - majd Garba is Jeruzsálemböl. szóval most mind itt, és együtt, szombaton Wintana is benéz, este pedig valami nagy partit csapunk, táborüzzel, meg borral, meg csupa ilyesmivel. welcome home guys.

15 min. fame

mit szèpìtsem.
világhírü lettem...

Love Actually

tegnap este beugrottam pár DVDért Krisftohoz. ott álltunk a DVDkel teli szobában, Jeppe a computerrel játszott épp valami ölöset.
- szóval, mire vágynál? - kérdezte Kristof
- igazából szerelem - feleltem habozás nélkül. Kristof zavartan álldogállt, Jeppe értetlen és kissé sokkolt ábrázattal fordult felénk. - mármint a film címe, Igazából szerelem - javítottam, miközben a röhögés környékezett. Kristof kissé elpirult, majd zavartan kacarászni kezdett.
- hja. mondta. tökéletes választás, a mai, hideg és esös estére...

42

a megoldás, bámily fura is

b.)

na meg persze negyvenkettö. holnap egyébként én leszek a wiwen világ körül. meg világhíres. a kérdés persze csak az, hogy kell e ez nekem, és ha igen, akkor miért is. majd megl´tjuk. a vak is aszondta.

a tanulság

a Pierrenek rendeyett farvel dinner tanulsága, hogy már tudom, hogyan tisytítják meg a mandarint a befőttel.

találós kérdésre kommentben lehet tippelni...

a.) ki, helyes kinaiak halomra ücsörögnek a futószalag mellett és vadul pucolnak
b.) forró vízbe dobják pár pillantra, majd kis kínai masinák megpucolják őket
c.) egy betonkeverőhöz hasonló dobban addig forgatják őket, míg le nem kopik a héjuka kínai mandarinoknak

szóval?

farvel

Pierre szerdán este hazautazik San Farnaciskoba, és csak fél év múlva jár erre megint. ezokból Mako meg én farvell dinnert csaptunk a tiszteletére - inidiai kaja rulez. jól sikerült. Pierrenek eszméletlen humora van. hiányozni fog nekem Pierre. minden nap együtt reggelizünk a kertben, és rengeteget nevetünk. most nyár van, és hideg. januárban tél lesz és hideg, amikor Pierre majd visszjön San Franciskoból.

esö

tegnap óta megállás nélkül esik, és cc 15 fok van. fázom. mitszépítsem...

det går fint

minden szépen halad a maga útján, minden jó, kicsit nagy az elhavazás a mosogatás - tanulás - Kristfonak való segítés bermudaháromszögben.
a mosogatósdiról már írta, a tanulásról is - pont tegnap hallottam vissza Sulejmatól, hogy Kristof teljesen oda van meg vissza, hogy mennyit fejlödtem egy hét alatt dánból, és milyen szépen beszélek, bár szerintem borzalmasan szegényes a szókincsem, és megörjít, hogy nem vagyok képes még elég részletesen kifejteni a mondandóm, illetve, ha hadarnak, továbbra sem értek egyetlen kukkot sem, de nyilván ez majd idövel múlik, cserébe a dán tanárnö, Lone rámszolt, hogy nem beszéljek gyorsan, mert a többiek nem értik... vmondjuk ezen jót röhögtem, hogy mindegy milyen nyelv, ahogy két mondatot tudok magamtól, abban a pillanatban hadarni kezdek. nyilvánvalóan a hiányosságaimat próbálom leplezni ezzel, illetve mentális trafficjam-et okozok folyamatosan magamnak, ha nem beszélek elég gyorsan, ami több, mint idegesítö dolog, ha nem vagyok képes kifejezni magam, a kezdö szint miatt.... egyébként is, dugóban ülni semmilyen formában nem bírok, nemhogy mentálisan.

szóval Kristófnak való segítség:

• kirándulás szervezés Louisianaba
• filmszínházunk bemutatja, azaz IPC mozi minden este, ahol felváltva mutatjuk be kedvenc dán filmjeinket (és igen Orsi, a program, amit kirakott a common roomba, úgy van aláírva, hogy Kristof + Bea)
• segíteni a diákoknak a sport programok megszervezésben
• általában véve, segíteni nekik, mindenféle ügyes-bajos dolgaikban

szóval nem mondhatom, hogy unatkozom. egyébként meg jó fej volt, mármint Kristof. mert beszélt Lisevel - aki a dán nyelvi kurzusnak a vetezetöje, és az Aktiv Dansk címü elévülhetetlen bestseller szerzöje - hogy tudja, hogy mondtam Lisenek, hogy augusztus közepétöl szállást keresek hosszútávra Københavnban, és Lise azt mondta, még átgondolja, de legyen olyan kedves, és adjon nekem szobát, és valami kedvezményt is kiverekedett nekem. szóval tegnap ez is kiderült, úgyhogy no more para, hogy nem lesz hol laknom, söt.

most pedig visszadölök aludni. ma Kristof elvitte a többieket kirándulni - ennek örömére szakad az esö, bár az elmúlt pár napban szép idö volt, és még úszni is tudtam a tengerben - forszírozta, hogy menjek én is, de a mindennap hatkor kelös mókatól kicsit álmosabb vagyok a kelleténél, meg egyébként is, most jól esik egy kis unaktivitás. meg leghet, hogy ma meglátogat Nicolaj Andersen barátom, akivel egyszer még útban Románia felé barátkoztam össze, és ö itt járt filmrendezö, most meg fog producer szakra Københvanban, és lám milyen kicsi a világ, mert most költözködik vissza Dániába romániából. jövö héten pedig jön vissza Eva (Németország).

fura leírni, pedig így van. borzalmasan hiányzik Jaun Carlos.... persze nem ez nem szerelemből történő hiányzás, hanem olyan, mint amikor egy közeli családtagot nagyon vársz haza és az Istennek nem jön... pedig jöhetne már...

dánul...

beszélni néha rohadtul nehéz. iszonyatosan felidegesít, hogy nem jutnak eszembe a szavak, amiket már ötvennégymilliónyolcszázhuszonyolcezerkilncvenkilencszer megnéztem a szótárban.... persze ilyenkor hülyének érzem magam, meg butának mint egy tök. ráadasul Lise forszírozta, hogy erösebb csoportba menjek, mint ahol tartok, tehát ez most azt jelenti, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem, és sokszor egy kukkot nem értek, csak próbálom elcsípni a lényeget, és akkor már nagyjából okés a dolog.
a meló - úgymint mosogatás - pont túlélehető. kb úgy néz ki az átlag napom, hogy felkelek 6.15 kor, reggelit csinálok, megpróbálom az ebédhez való terítéshez a lehető legtöbb dolgot előkészíteni Makonak, megreggelizünk 7.45 és 8.15 között, pontban 8.15 kor felszólítom a koszos edények gyűjtőhelyre pakolására, majd kihajigálom a népet, Makoval elkezdünk mosogatni, én 8.45 kor lelépek, és onnan egyedül övé a terep, mivel nekem már 8.30kor elkezdőtött a dán órám, rohanok, beesek, nem piszkálnak, tudják mi a helyzet, 10.00 - 10.30 ig van szünet, ami kávét-teát jelent, szünet vége előtt öt perccel beszedem a cuccot, gyorsan elmosom, és késve érkezem megint az órára, ahonnan a vége előtt 20 perccel lelépek, mert ebédnél rengeteg a mosatlan konyhani cucc, és ha előtte elmossuk, akkor jobban jövünk ki idővel. ezután segítünk Michaelnek kirakni az ebédet, megesszük, majd 13.15 kor megint kihajigálunk mindenkit, és 14.00 től, ha ügyesek vagyunk, akkor szabadság van elvtársak - ma pl csodák csodája 30 fok, úgyhogy fürdés volt a tengerben, ami Andreas szerint mindegy milyen idő van, egyforma hideg - meg leckeírás, kivéve, ha Kristofnak kell segítenem a délutáni programokban, de az nincs mindennap. továbbá minden hülyeséggel a diákok engem keresnek meg, én meg segítek nekik, ha kizárják magukat, nem találják meg a szobájukhoz tartozó fürdőszobát, a legközelebbi közértet, tengerpartot, belvárost, fogkefét, meg tudja Isten mi mindent még. este csak vacsi utáni mosogatás, meg takarítás van, amivel cc egy óra alatt végzünk ketten, de mar Runa rohadtul rendes volt, és egy nagy csomót segített. azt mondta hova rohajon, a gyerekei a nagymamánál nyaralnak, Garba Jeruzsálemben, ő meg most szalmaözvegy, úgyhogy legalább csinál valamit, meg örömet szerez nekünk. sokszor elgondolkodom Runán... azt hiszem rohadtul nem irigylem őt.

på dansk

Lise, aki azt a dán nyelvkönyvet írta, amiből eddig tanultam, azt mondta ma a teszt után, hogy bár látszik, hogy még nem fejeztem be a könyvet (nem jutottunk a félév végéig a végére) azért ő engem simán berak a hatcsoportból a középsőbe, mert szép a kiejtésem, és képes vagyok összerakni mondatokat magamtól, amikre nem volt formula a könyvben, és szerinte van nyelvtehetésgem. szóval a háram szintre léptem, holnaptól aktivizálja magát az aktiv dansk, én meg majd valahogy ellavírozok két mosogát között egy kis dán házival.
egyébként ma megérkeztek az új diákok. átlagéletkor megállapíthatatlan, mivel 18 és 68 év közőtt vannak. legidősebb John, az újzélandi nyugdijas professzor, aki passzióból tanul dánul, a legfiatalabb meg épphogy 18.
most megyek aludni. reggel én csinálom a reggelit. 6.3o kelés.

kis szombat esti nihil

Mako es Simon Københavnban, Malik petárdázik a kert végében, Ayman mos az alagsorban lévö laundury roomban, Juan Carlosról még nincs hír, mikor jön vissza Amsterdamból, én meg csak ülök a gép elött, levelket írok, szállást keresek augusztus közepétöl, meg küzdök a fejfájással. kint fúj a szél, még böven világos van cc 20 percig, és végre már abbahagyta és nem esik. kis szombat esti nihil. meg is nézek egy Wody Allent.

időjárás

mára azt ígérte a gugli, hogy jó idö lesz. kis helyes napocska mosolyog, egy pár bárányfelhövel körítve. ehhez képest függönyesö esett eddig... hideg van. Kristof szerint ez eddig élete leghidegebb nyara. kénytelen vagyok elhinni neki.

my computer

reggel voltam bankban, van bankszámlám, elnézést kértek, hogy hétnapba telik, amíg kiküldik a kártyámat, Lasse az ügyintéző srác kedves volt, most pedig itt ülök az IPC könyvtárában, Pierre megcsinálta a wifimet, úgyhogy mostmár zubog a net, és van végre firefoxom is, a photosop meg este lesz meg és a teljes boldogság is.
Kristof reggel felhívott, hogy a Køge-s móka ma mégse legyen, merthogy neki ma egyre vissza kell érnie, meg egyébként is arrafele zuhog az eső. itt felhős, de süt a nap, 23 fok van, dújet málenkij vétyer, mondanám Yanának meg Olesyának, ha itt lennének. de nincsenek. hiányoznak. csak úgz, mint a többi 53 emberke...

back

Helsingør, 14 fok, kis esö, enyhe szél, de a Taft még mindíg tart.
a visszafelé utat mindenféle kaland nélkül megúsztam. azt hiszem a gépen az egyetlen zavaró tényezö a mögöttem lévö ülésen röfögve parizeres szendvicset csámcsogó két asszony volt, akik versenyeztek, melyikük eszik többet és gyorsabban. vidám volt.
mostmár hazaértem, és rémes csend van, senki nem ért még vissza rajtam kívül, illetve Jeppe itt van, de ö meg hosszasan exuzálta magát, most ért haza munkából, és hulla fáradt. szóval ma még egyedül, de holnap már jön vissza Prahaból Mako és Simon, meg Juan Carlos Amsterdamból, és minden jó lesz. most megyek nézek valami kaját, mert kilukad a gyomrom...

a bogár kávézó

ma meglátogattam Ágit, Vincét és Pepebabát - irtózatos döbbenet és közhely, hogy nőnek a gyerekek - este pedig a bogárkávézóban terveket szőttünk Pannal, megváltottuk a világot Lujzival, aztán Peettel is, megnéztük a dörgés után a villámlást, meg az esőt, limonádét ittunk és szódát, meg volt aki kakót, Peet blogger bogarat rajzolt, vátuk Pirkót és Alexet, nevettünk, búcsúztunk, várkoztam ,éjjel egykor káposztás pogácsát ettünk a Rákóczi pékségben, csöpörgő eső sétáltunk a Rákóczi úton, a végén nagy ölelés és búcsú. how do you measure a year of the life...

itthon

mostmár, hogy egy hete itthon vagyok, lassan kezdek visszaszokni, és nem kérek elnézést a buszon a angolul, meg dánul. jó újra megölelni a családot, a barátokat, végigjárni a régi helyeket. csütörtökön megyek vissza. itthonról haza.

Budapest

valahogy megérkezve Pestre csak vendégnek éreztem magam, és mindenféle tét nélkül lebegtem a kis magyar valóságsokkban. Pavlov hármonegyed nyolckor csöngetett a gyomromnak, üzenet az agyba megérkezik, irány reggelizni, kinyitom a szemem, tekintem a sárga plafonra mered, és ráébredek, nuku reggeli, nuku dinning hall, old meg magad kislányom, ha éhes vagy - persze a hűtő üres. indulás a városba, megküzdeni az elemekkel. az Astorianal csak egy pogit akartam venni, de azt mondták a pékségben, hogy nincs, mivel tízezressel akartam fizteni. pedig ott állt a sok szép és mosloygós pogi, és mögöttük az undok lány, az undok lány rágója, meg az undok lány rosszkedve. nem mondtam neki semmit - urilányok kussolnak - és ahogy kiléptem a pékség ajtaján az arcomon leggördült egy könnycsepp. igen, most már érzem, itthon vagyok...

a reklám helye...

potom nyolcszázezerért már az Antarktiszra is elutazhatok. kiváncsi vagyok, vajon hányan verik a Budavár Tours ajtát, hogy "az utolsó érintetlen földrészt" meglátogassák. mondjuk abban a hőségben, amit olvastam, hogy volt, lehet hogy akad, és így remélhetőleg egymásra talál kereslet, meg kínálat.... who knows?

egészen mellékesen mivel ma repülönöm kell, és fosok tőle rendesen, úgy fest Szt Péter meg az összes ügyeletes időjárásfelelős odafent ma kegyeskedett meghallgatni imáimat, és eddig még jó idő van, süt a nap, és a tegnapi 15 fok helyett ma már 20 is van, és csak a bárányfelhők legelésznek szanaszéjjel a kék-ég tengeren. ez van.

második rész

a Helsingøri mesék második része azzal kezdődik, hogy ma este szépen felülök a repülőre 19.55 kor, és 21.45 kor kis családom ölelő karjaiba vetem magam, majd még tíz napig eszem az életüket, meg mindazokét, akik találkozni akarnak velem.

a repülést továbbra sem szeretem, már most összevissza dobog a szivem, ha rá gondolok, de én csináltam magamnak.

ma egyébként az IISAC group elment Osloba, ahonannan majd visszetérnek az USAba, és édesek voltak, és jól megleptek, mert nem számíottam rá, de valaki nekem is csinált good-bye borítékot, és csurig volt kedves, helyes, és szerettetel teli üzenetekkel. az Israeliek meg Palesztinok holnap reggel utaznak aztán Mako meg Simon végül csakelmegy Prágába meglatogatni Luciet és Maitet, Juan Carlos Amsterdamban nyaral, Søren Porvanceban, Kristof a Summerhusban Faxelidepladsban, ahová meg is hívott juli 13-ára, amin aztán végkép meghatódtam, Runa és Garba Norvégiába mennek, Gertrud csak a környékre, Michael Olaszországba, Ayman és a gyerekek pedig lastüminute utakra vadásznak, ami Malik szájából a következőkép hangzott
- hát vagy Mallorcara, vagy Görög esetelg Törökországba megyünk, de ha nem találunk jó last minute utat, akkor apa megígérte, hogy elvisz Snekkersteanbe.(szomszéd falu, gyalog cc 15 perc), úgyhogy mindenkép fogunk utazni.

Michael egyébként minden valószínűség szerint elkapta tőlem az torokfájós, orrszívós, fejfájós nyavaját, és most othon fekszik, és remélem, hogy nem Soyako - aki épp babát vár - nem kapja el, és mire nyaralni mennek kedden, már Michael is jól lesz. tegnap egyébként valami őrült módon nyűgös volt, és annyi konstruktivitás volt benne, mint egy marék spenótban, cserébe előző este a kedvemért hamis rakott krumplit csinált (kolbász nélkül), ami elképesztően jó volt, és persze megható, mert napokkal korábban beszélegettünk a kedven ételek bermudaháromszögéről, és hogy mik a nemzeti sajátosságok.

most megyek, és csomagolok, és összepakolom két hétre a kis életem.