Göteborgból haza, illetve hát Helsingorbe... tegnap Jancsi nevetett is rajtam, amikor mondtam neki, hogy akkor most jövök haza, és nem is értette elsőre. szóval hazértem, az utazas kalandos volt, mivel a sínpályát felujítják, ezért Laholmnál buszra kellett váltani, majd Angelhlmnal vissza vontra, és Laholmnal, a semmi közepén, amíg arra vártam, hogy a busz aljába én is betegyem a csomagom, egyszer csak ismerős hang szólt hozzám, és következő pillanatban már "I can't believe it" -et kiabálva borultunk egymás nyakába Nattel, és volt öröm, és hitetlenkedés, hogyhát ő mit keres ott, és én mit keresek ott, és az emberek csak csodálkozva bámultak bennünket, ahogy percenként megöleltük egymást, így végülis Helsingorig együtt jöttünk, a vasútállomáson újabb hosszú ölelkezés, hogy hamarosan látjuk egymást, aztán ő ment Koppenhágába, én meg jöttem ugye haza. azt az érzést nehéz leírni, amikor a folyóson összefutok Bakhoval, és látom az örömöt az arcán, és aztán Yana, és Simon és Mami is, mind mind megölel, és örölünk egymásnak. és tényleg az érzi az ember, hazaértem.
Göteborg jó volt, képes beszámoló késöbb.
Göteborg jó volt, képes beszámoló késöbb.
Ingen kommentarer:
Send en kommentar