egyebkent ma sztszórt vagyok, és borzalmasan érzelmes. megőrjít. Lucie hétfőn költözik vissza Csehországba, és ahogy egyre közeledik a dolog, egyre gyakrabban látom a szeme sarkaban azt az icipici kis könnycseppet, és látom, hogy küzd vele, és ahogy próbálja örökre az emlékezetébe vésni ezek az utolsó pillanatokat... ma reggelre Clifford csinált egy prezentációt, illetve hát a Seasons of Love dallamára fotókból csinált egy klippet, és a végén, amikor kiírodott a vásznon, kösöznjük Lucie, mindenki, mind az ötvenegynehány diák,az összes tanár, a dolgozók felálltak és tapsolni kezdtek, és Lucie aki mellettem állt meg sem bírt szólalni percekig, csak potyogtak a könnyei. boldog volt.
Abonner på:
Kommentarer til indlægget (Atom)
Ingen kommentarer:
Send en kommentar