tegnap

óta van fütés megint. nagyjából, olyan nyolcvan százalkékosan, össze vagyok pakolva, holnap reggel, már "csak" ki kell majd takarítanom a szobámat.
volt ma családdal búcsúvacsi. föztem nekik gulyást, mert Clausnak ez volt a kívánsága, meg csináltam almás palacsintát, mert Bettinának meg az volt a kívánsága. Marcus kapott tölem egy puzzlet, Claus meg Bettina pedig egy fotót. kaptam tölük ajándékba egy nagy, piros, szív alakú szilikon sütöformát, meg egy dán lekvárt. most még pakolok, meg ezüstöt kéne fényesítenem, de szerintem az már csak majd reggel lesz. miután megsütöttem a rántottát az ovinak. reggil után meg egyszer, ultojára kisikálom a házat, aztán uzsgyi. utolsó óra, utolsó nap.... pedig már rég nem az iskolapadot koptatom.
délután Nikolaj jön értem, és segít elcigolni a cuccaimat Brittához, onnét irány az IPC, majd vissza Brittához még éjjel. másnap sokáig alvás, ügyintézés, este még nem tudom mi, szombaton Wintanával, Marinával, Tobival, Silverrel, Olesyaval, Pippel, Marallal közös karácsony. már alig várom. az új életem. egy darab megint.
s a végén mond, hogy számolsz el, elmúlt egy év.

holnap

szabadulok

holnap reggel még fél napnyi manóság lesz, aztán irány az IPC meg Britta. holnap után ilyenkor simán tök jól alszom majd legalább fél tízig, nem kelt fel az óra 6kor vagy még korábban, nem ugrál senki a fejemen, és legföképen azt csinálok majd végre megint, amit én akarok, mint szabad, európai állatpolgár.

most meg pakolok. csomagolagomagoma....

3,5

nap. 3 és ½, három és fél, jajajaj. el sem hiszem, hogy mindjart vége ennek a rémes házimanóságnak. már csak meg kell kérnem valakit,hogy legyek kedves, ha egy mód van rá, kapjon fel engem meg a cuccaimat egy kocsival és transzportáljon át Brittához... jajaj. meg pakolás is van, meg ilyenek. atyaég, de jó, hogy látom a végét.

most

szeretnék pont egy héttel elöbbre lenni.
tegnap ugyanis írtó jófej voltam, és csináltam gombapörköltet meg nokedlit a népnek, akik be is kajálták az egészet egy ültö helyükben, és végén fáradtan hátradölve nevetgélve közölték, hogy hát ittlétem legkeményebb hete vár rám, merthát mielött elmegyek bizony a másfél hete kiskált ezüstöt újra ki kell sikálni, a héten kitakarított konyha és fürdöszobaszekrényekre is ez vár, és még mennyi minden más. kishíján elsírtam magam, és legszívesebben a fejükre borítottam volna a Marcus által hagyott szaftot.
most kicsit szorongok, hogy mi lesz.
nagy adó irodába meg vissza kell menni, mert hiányzik ar pair, azokat meg meg kell szerezni, és kicsit most elbizonytalondtam, hogy fogom ezt átverni a háziakon, hogy bizony nekem kell az a jó képü kedd, hogy mindenféle ügyeimet muszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszáj.
ez megy. meg a bárányfelhök, meg a reggeli nyolcig sötét.

tizenkettö felé

megérkezve Klampenborgba csak egy idös pár volt az állomáson, hiába hívtam Nikolajt ki volt kapcsolva, így aztán kicsit elveszve álltam a pályaudvaron kezemben a szülinapra szánt fotóval. aztán percekkel késöbb kiderült, a pár Nikolaj szülei, és már úton is voltunk a hatalmas parkba vezetö úton, ahol az étterem volt. jól sikerült, ettünk friss, meleg édeskés zsemlécskéket vajjal meg sajttal, emg persze volt torta, és habos kakaó. igazi békebeli szülinap. ut+an meg sétáltunk egyet az erdöben, és nevettünk meg fáztunk, aztán megint nevettünk, és volt boldogság. aztán haza értem, kiegyenesítettem a kártyaolvasóban az elgörbült kis lábacskát, úgyhogy most mükodik megint, kicsit körbenéztem mi újság fent, de nem bírtam a kupit, amit csináltak, és aminek a közepén Bettina mártír arccal ült és miközben ö maga is evett etette a két gyereket, és kitartán, de fásultan veszekedett, szóval lemenekültem a szobámba. most sült szalonna szag van, én meg éhes vagyok ugyan, de nincs semmi kedvem hozzájuk, meg a reggel óta rohadó edényhegyhez, meg kuplerájzhoz. egyszerüen képtelen vagyok megérti, hogyan állíthatja magáról ez anö, hogy igénye van a rendre, meg a tisztaságra, amikor láthatóan nem tesz arrébb egyetlen hajszálat sem egész hétvégén, és élnek a dagonyában. (tegnap este is én csináltam rendet.) meg csináltam mást is tegnap este. olyan tésztát, hogy hinnye. kiföztem a pennét, és a tetjére egy kanál philadelphia sajtkrémet tettem, meg oliva pestót, meg pirított fenyömagot ésmazsolát,és blansírozott póréhagymát. isteni volt. jaj. de mit eszek ma.... fogalmam sincs. de rohadtul éhes vagyok...