amelyben olvahastó a vége föcím. merthogy itt a vége, a fuss el véle, konstans dániai létem hétfö reggel 8.30 kor ér véget, amikro is repülö felszáll velem, és a holmimmal, és hazavisz Budapestre.
és hát akkor lássuk, hogy is volt ez.
szóval közel egy év, illetve 11 hónap és három nap, amit itt töltöttem cc 1300 km távol a helytöl, ahol felnöttem, az emberektöl, akikkel életem elsö huszonyolc és fél évét töltöttem.
nagy kalandot vágytam, akartam. megkaptam. mert igenis nagy kaland volt minden örömével, szépségével, nehézségével, bújával, bajával, bánatával, derüjével.
a blogot tekintve mindez 311 bejegyzés, közel 100 komment, 740 látogató 3542 látogatása.
a leghülyébb keresöszó, vagy kifejezés, amivel a blogomra találtak a "belefolyt a köhögéscsillapító a laptomoba, most mit tegyek?" volt. (ezúton üzenem az illetvönek, hogy azonnalkapcsolja ki, hagyja kiszáradni, jó három napig, és ha nem tudja bekapocslni akkor sem, irány a szervíz. persze elsöre is lehet szervízbe vinni, de kikaåcsolni akkor is muszáj.) egyébként meg imádom amikor az emberek beszélgetnek a google-al.
a legtöbb találatot egyébként maga a blog címe, Helsingöri mesék kapta, egy év alatt szám szerint 200 db ot.(ez most azt is jelentheti, hogy kultikussá lesz a dolog, meg azt is, hogy az emberk elfelejetették a linket, és a címre kerestek rá. köszönöm, hogy jöttetek, hogy voltatok, és vagytok nekem.
és hát amit tanultam. nem a hely számit feltétlen,hanem az, hogy képesek vagyunk e egy új helyzetben mindent újaépíteni. képesek vagyunk e átlépni magunkon, ledönteni a korlátainak, és feladni, megalkudni, mégha csak átmentetlieg is, hogy elöbbre juthassunk. hogy az otthon, lehet bárhol, ahol öszinte szeretet vesz körül, és megértés.
ha öszinte akarok lenni, és már csak az akarok lenni, mert nem éri meg másként, bizony nem vagyok biztos benne, hogy végleg megyek most vissza Magyaroszágra. már soha többet nem akarom azt mondani valamire, hogy végleg, hiszen minden folyton folyvást változik, mozgásban van, ahogy én magam is. fél éve még azt gondoltam, végleg Dánia, itt a helyem. most nem gondlom már azt, itt a helyem, de azt sem, hogy nem lehet itt helyem valamikora közeli vagy távoli jövöben. szeretem ezt az országot, a békét, a hosszú nyári estéket, a bicikli utakat, és már ide is kötödöm ezer szállal, a barátok, emlékek, az iskola által, amit nem felejtek el soha.
és vár ötvenöt országban közel hetven ember, hogy meglátogassam öket, hogy újra megöleljük egymást, és nevetve idézzük fel a múltat.
de most haza indulok. egyszer mind hazérünk.
és hát akkor lássuk, hogy is volt ez.
szóval közel egy év, illetve 11 hónap és három nap, amit itt töltöttem cc 1300 km távol a helytöl, ahol felnöttem, az emberektöl, akikkel életem elsö huszonyolc és fél évét töltöttem.
nagy kalandot vágytam, akartam. megkaptam. mert igenis nagy kaland volt minden örömével, szépségével, nehézségével, bújával, bajával, bánatával, derüjével.
a blogot tekintve mindez 311 bejegyzés, közel 100 komment, 740 látogató 3542 látogatása.
a leghülyébb keresöszó, vagy kifejezés, amivel a blogomra találtak a "belefolyt a köhögéscsillapító a laptomoba, most mit tegyek?" volt. (ezúton üzenem az illetvönek, hogy azonnalkapcsolja ki, hagyja kiszáradni, jó három napig, és ha nem tudja bekapocslni akkor sem, irány a szervíz. persze elsöre is lehet szervízbe vinni, de kikaåcsolni akkor is muszáj.) egyébként meg imádom amikor az emberek beszélgetnek a google-al.
a legtöbb találatot egyébként maga a blog címe, Helsingöri mesék kapta, egy év alatt szám szerint 200 db ot.(ez most azt is jelentheti, hogy kultikussá lesz a dolog, meg azt is, hogy az emberk elfelejetették a linket, és a címre kerestek rá. köszönöm, hogy jöttetek, hogy voltatok, és vagytok nekem.
és hát amit tanultam. nem a hely számit feltétlen,hanem az, hogy képesek vagyunk e egy új helyzetben mindent újaépíteni. képesek vagyunk e átlépni magunkon, ledönteni a korlátainak, és feladni, megalkudni, mégha csak átmentetlieg is, hogy elöbbre juthassunk. hogy az otthon, lehet bárhol, ahol öszinte szeretet vesz körül, és megértés.
ha öszinte akarok lenni, és már csak az akarok lenni, mert nem éri meg másként, bizony nem vagyok biztos benne, hogy végleg megyek most vissza Magyaroszágra. már soha többet nem akarom azt mondani valamire, hogy végleg, hiszen minden folyton folyvást változik, mozgásban van, ahogy én magam is. fél éve még azt gondoltam, végleg Dánia, itt a helyem. most nem gondlom már azt, itt a helyem, de azt sem, hogy nem lehet itt helyem valamikora közeli vagy távoli jövöben. szeretem ezt az országot, a békét, a hosszú nyári estéket, a bicikli utakat, és már ide is kötödöm ezer szállal, a barátok, emlékek, az iskola által, amit nem felejtek el soha.
és vár ötvenöt országban közel hetven ember, hogy meglátogassam öket, hogy újra megöleljük egymást, és nevetve idézzük fel a múltat.
de most haza indulok. egyszer mind hazérünk.
2 kommentarer:
(Remélem, rajta vagyok a hetven emberes listádon.)
hazaindulok
Send en kommentar