anyuka

kérésére egy bejegyzést méeg írok ide. legyen hát rendes vége, meg végefőcím.

szombaton este volt csodálatos karácsonyi vacsora Thorbjornnéel, ajáandékokkal, játékkal sok nevetéssel meg persze könnyekkel is, amiket főleg Silver potyogatatott. ez volt élete első karácsonya Maralnak és Atiqnak. boldognak tűntek.

utolsó koppenháagai napomon még találkoztam a lányokkal, és csak ültünk, szorongattuk egymáas kezét, pedig mindannyian tudjuk, nem utoljáara latjuk egymást.

aztán hétfőn hajnalban Britta segédletével elindultam a reptérre, meg is érkeztem, és csak kicsit pityeredtem el, amikor a repülő máar felszállt, és hirtelen a ködben nem láttam többé Amager strande-t, hanem csak a szürke ködöt. nem sokkal később már a Tátra csúcsai látszottak ahogy a repülő leereszkedett.
megérkeztem. Budapesten vagyok.

köszönök mindent mindenkinek. minden támogatást, jó szót, hitet, aggódást, nevetést.

szerelem volt.

311 ik bejegyzés

amelyben olvahastó a vége föcím. merthogy itt a vége, a fuss el véle, konstans dániai létem hétfö reggel 8.30 kor ér véget, amikro is repülö felszáll velem, és a holmimmal, és hazavisz Budapestre.

és hát akkor lássuk, hogy is volt ez.
szóval közel egy év, illetve 11 hónap és három nap, amit itt töltöttem cc 1300 km távol a helytöl, ahol felnöttem, az emberektöl, akikkel életem elsö huszonyolc és fél évét töltöttem.
nagy kalandot vágytam, akartam. megkaptam. mert igenis nagy kaland volt minden örömével, szépségével, nehézségével, bújával, bajával, bánatával, derüjével.

a blogot tekintve mindez 311 bejegyzés, közel 100 komment, 740 látogató 3542 látogatása.
a leghülyébb keresöszó, vagy kifejezés, amivel a blogomra találtak a "belefolyt a köhögéscsillapító a laptomoba, most mit tegyek?" volt. (ezúton üzenem az illetvönek, hogy azonnalkapcsolja ki, hagyja kiszáradni, jó három napig, és ha nem tudja bekapocslni akkor sem, irány a szervíz. persze elsöre is lehet szervízbe vinni, de kikaåcsolni akkor is muszáj.) egyébként meg imádom amikor az emberek beszélgetnek a google-al.
a legtöbb találatot egyébként maga a blog címe, Helsingöri mesék kapta, egy év alatt szám szerint 200 db ot.(ez most azt is jelentheti, hogy kultikussá lesz a dolog, meg azt is, hogy az emberk elfelejetették a linket, és a címre kerestek rá. köszönöm, hogy jöttetek, hogy voltatok, és vagytok nekem.

és hát amit tanultam. nem a hely számit feltétlen,hanem az, hogy képesek vagyunk e egy új helyzetben mindent újaépíteni. képesek vagyunk e átlépni magunkon, ledönteni a korlátainak, és feladni, megalkudni, mégha csak átmentetlieg is, hogy elöbbre juthassunk. hogy az otthon, lehet bárhol, ahol öszinte szeretet vesz körül, és megértés.
ha öszinte akarok lenni, és már csak az akarok lenni, mert nem éri meg másként, bizony nem vagyok biztos benne, hogy végleg megyek most vissza Magyaroszágra. már soha többet nem akarom azt mondani valamire, hogy végleg, hiszen minden folyton folyvást változik, mozgásban van, ahogy én magam is. fél éve még azt gondoltam, végleg Dánia, itt a helyem. most nem gondlom már azt, itt a helyem, de azt sem, hogy nem lehet itt helyem valamikora közeli vagy távoli jövöben. szeretem ezt az országot, a békét, a hosszú nyári estéket, a bicikli utakat, és már ide is kötödöm ezer szállal, a barátok, emlékek, az iskola által, amit nem felejtek el soha.

és vár ötvenöt országban közel hetven ember, hogy meglátogassam öket, hogy újra megöleljük egymást, és nevetve idézzük fel a múltat.

de most haza indulok. egyszer mind hazérünk.

hétfön

érkezem Pestre. remélem EZT valahogy megúszom. persze ha nem így lenne, nem is én lennék.

tegnap egyébként Nikolaj sikeresen megszöktetett, egészen a reptérig futottunk a cuccaimmal, ahol a megörzöben hagytam öket, én meg elhúztam az IPCbe elköszönni, és egyre csak járt a fejemben a dal, "s a végén hogy számolsz el, elmúlt egy év". aztán mikor Søren megölelt, éreztem megint, amit pár hónapja amikor Juan Carlos búcsúzott, hogy egy könnycsepp szorult, az arcunk közé, és hallottam, ahogySøren annyit mond,God only knows.... és hogy úgy van.

most Britta lakásábn ülök, és hamarosan megyek aludni. ö holnap jö haza Jyllandról, ahová szülinapozni ment barátokkal.
holnap este Thorbjørnnél lesz Julefrokost, mindenki föz valami tradcionálisat, úgyhogy a végén tizenegy különbözö étleünk lesz. már alig várom.

tegnap

óta van fütés megint. nagyjából, olyan nyolcvan százalkékosan, össze vagyok pakolva, holnap reggel, már "csak" ki kell majd takarítanom a szobámat.
volt ma családdal búcsúvacsi. föztem nekik gulyást, mert Clausnak ez volt a kívánsága, meg csináltam almás palacsintát, mert Bettinának meg az volt a kívánsága. Marcus kapott tölem egy puzzlet, Claus meg Bettina pedig egy fotót. kaptam tölük ajándékba egy nagy, piros, szív alakú szilikon sütöformát, meg egy dán lekvárt. most még pakolok, meg ezüstöt kéne fényesítenem, de szerintem az már csak majd reggel lesz. miután megsütöttem a rántottát az ovinak. reggil után meg egyszer, ultojára kisikálom a házat, aztán uzsgyi. utolsó óra, utolsó nap.... pedig már rég nem az iskolapadot koptatom.
délután Nikolaj jön értem, és segít elcigolni a cuccaimat Brittához, onnét irány az IPC, majd vissza Brittához még éjjel. másnap sokáig alvás, ügyintézés, este még nem tudom mi, szombaton Wintanával, Marinával, Tobival, Silverrel, Olesyaval, Pippel, Marallal közös karácsony. már alig várom. az új életem. egy darab megint.
s a végén mond, hogy számolsz el, elmúlt egy év.

holnap

szabadulok

holnap reggel még fél napnyi manóság lesz, aztán irány az IPC meg Britta. holnap után ilyenkor simán tök jól alszom majd legalább fél tízig, nem kelt fel az óra 6kor vagy még korábban, nem ugrál senki a fejemen, és legföképen azt csinálok majd végre megint, amit én akarok, mint szabad, európai állatpolgár.

most meg pakolok. csomagolagomagoma....

házimanóból újra szabad ember létbe visszaszámlálógép

2,5

3,5

nap. 3 és ½, három és fél, jajajaj. el sem hiszem, hogy mindjart vége ennek a rémes házimanóságnak. már csak meg kell kérnem valakit,hogy legyek kedves, ha egy mód van rá, kapjon fel engem meg a cuccaimat egy kocsival és transzportáljon át Brittához... jajaj. meg pakolás is van, meg ilyenek. atyaég, de jó, hogy látom a végét.

még mindíg

nincsen fütés aházban, oljas ember nem jön hétvégente. háromr´teg takaró, mackóalsó, maclófelsö.
csütörtö délutántól, olyan négytöl talán szabdság. megharcoltam a magamét.

most

szeretnék pont egy héttel elöbbre lenni.
tegnap ugyanis írtó jófej voltam, és csináltam gombapörköltet meg nokedlit a népnek, akik be is kajálták az egészet egy ültö helyükben, és végén fáradtan hátradölve nevetgélve közölték, hogy hát ittlétem legkeményebb hete vár rám, merthát mielött elmegyek bizony a másfél hete kiskált ezüstöt újra ki kell sikálni, a héten kitakarított konyha és fürdöszobaszekrényekre is ez vár, és még mennyi minden más. kishíján elsírtam magam, és legszívesebben a fejükre borítottam volna a Marcus által hagyott szaftot.
most kicsit szorongok, hogy mi lesz.
nagy adó irodába meg vissza kell menni, mert hiányzik ar pair, azokat meg meg kell szerezni, és kicsit most elbizonytalondtam, hogy fogom ezt átverni a háziakon, hogy bizony nekem kell az a jó képü kedd, hogy mindenféle ügyeimet muszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszájmuszáj.
ez megy. meg a bárányfelhök, meg a reggeli nyolcig sötét.

Boldogságos, fényes, békés szép Hanukát kívánok mindenkinek

07:37

tök sötét. idén nem jött a télapó hozzám. nyilván rossz voltam, vagyok. (nem is igaz, mert emailben megírta, hogy jön) ezen kívül még hideg is van, mert tegnap vették észre, hogy a kazánból kifogyott az olaj, és most valami tartalék elektromos hálozatról megy minimálban a fütés, meg a melegvíz.

ma egyébként megyek a nagy adóhivatalba, és megpróbálom végre elintézni az adóvisszatérítésem, remélem sikerül.

tegnap megint elment valaki, aki közel állt hozzám. váratlanul, és megrendítöen. nyilván ebböl most tanulnom kéne valamit, de inkább csak a szorongás van, hogy nem akarok elveszíteni senkit, tudom ez az élet rendje, mindannyiunk számára eljön a perc, amikor menni kell, de az elmúlt egy hónapban hárman haltak meg körülöttem, és most már kezd nyomasztóvá válni a dolog.

Isten veled Anita, IPC titkárnök gyöngye, és elveszett diákok segítöje. legyen neked könnyü a föld.

7

munkanap van hátra. már alig várom a végét. hét munkanap. el sem hiszem. néha nagyon nehéz nem felállni és azt mondani, hogy oké, nem érdekel, itt a vége, fuss el véle, nem bírom tovább a Bettina féle terrort, de aztán valahogy összeszedem magam, és ebben mind´g nagy segítségemre van Jocó meg Winti, Britta, Nikolaj és Olesya. és mondogatom is magamnak. veszettül szerencsés ember vagyok. vannak barátaim itt, és köszönöm azoknak, akik otthonról szurkolnak, és tudom, hogy hazavárnak. nem is tudják mennyit jelent...

esik esö

karikára Kossuth Lajos kalapjára. csak épp maga Kosstuh Lajos sosem ér ide. ilyen az élet ez van. két hét folytonos búcsú, két hétnyi centi, amit vágok, hogy mikor ér már véget a házimanóság. mert mit tagadjam, hazugság lenne, pokolian fog hiányozni jópár barát, és az iskola. amitöl mindíg csak egyórányira voltam eddig, és ami mindíg menedék volt. most is az, mégha ne is úgy.
januárban már visszatérés a fogpaszta reklámok világába. Scotty, can you beam me up? there is no intelligent life on this planet...