- vendéged jött! -kopogott be ma Juan Carlos. meglepődve néztem fel a szamítógépből. hirtelen alacsony kis sötétbarna emberke ugrott el az ajtó mögül, és fél máasoperc múl múlva már egymást ölelgetve kiabálta, hogy "meglepetés! meglepetés!" annyira megörültem Anilnak (India) hogy szinte el is feledkeztem Juan Carlosról, aki csak csendben, molyogva állt ott, és nézett bennünket. aztan felszaldtunk az emeletre, ahol az egész jelent töviről hegyire megismétlődött, csak most nem én voltam meglepve, hanem Mako, majd megkésőbb Simon. Vacsora közül Anil lelépett, majd a semmiből hirtelen Atiq (Bangladesh) és Arooj (DK- Pakistain) került elő, Atiq még a mosogatásba is beszáált nagy kedvvel, pedig általában csak immel - ámmal csinálta, amikor muszály volt évközben. nem jutott semmi mas az eszembe csak az, ajándék ez a nap, még akkor is, ha reggel annyira esett az eső, hogy amíg a stuff lakastól az iskola 10 méterre sem lévő kapujáig elértem csurom vizes lettem, és egz pocsolyába térdig gázoltam - na jó, csal labszárközépig - és kutyahideg van.
Abonner på:
Kommentarer til indlægget (Atom)
Ingen kommentarer:
Send en kommentar